Keresés

Részletes keresés

Törölt nick Creative Commons License 2003.07.07 0 0 396
Jó éjt,jó pihenést mindenkinek.
Törölt nick Creative Commons License 2003.07.07 0 0 395
Rainer Maria Rilke

AZ ANGYALI ÜDVÖZLET

Te sem vagy az Úrhoz közelebb;
mi mind távol vagyunk.
De csodákkal áldott kezed
előtt meghódolunk.
Ily éretten nem ragyogott
más asszonyi kéz soha:
hajnal vagyok, harmat vagyok,
ámde te vagy a Fa.

Nagy volt az út, most sápadok,
elfeledtem, amit
ő - ki aranypáncélban ott
mint napfény, úgy vakít -
üzent neked, te révedő
(zavart a tér zaja).
Lásd: én kezdet vagyok, s a tő,
ámde te vagy a Fa.

Kiterjesztettem szárnyamat,
kitágultam nagyon;
elárasztja kis házadat
roppant ruházatom.
Alig tekint rám két szemed,
s magad vagy mint soha;
vagyok szellő liget felett,
ámde te vagy a Fa.

És minden angyal így borong,
s szétválnak; sohasem
volt még a vágy ilyen nagyon
s tétován végtelen.
Megtörténhet már - úgylehet -,
álmodból ismerős.
Légy üdvöz, lelkem van veled:
érett vagy és erős.
Hatalmas kapu életed,
s megnyílsz hamar, tudom.
Dalomnak fül, legkedvesebb,
érzem: hangom beléd veszett,
beléd, te dús vadon.

Így jöttem s beteljesedett
álmaid jóslata.
Az Úr rám nézett: égetett...

Ámde te vagy a Fa.

Garai Gábor fordítása

Törölt nick Creative Commons License 2003.07.07 0 0 394
Mi az,hogy nem bánom?KÖSZÖNÖM,Cat!
A többiek nevében persze nem szólhatok...:-)
cheshirecat Creative Commons License 2003.07.07 0 0 393
Ha nem bánod Karak, ha nem bánjátok, hozok egy kis mosolyognivalót:

Kiss Benedek

Bakafánt mellé tűzz kacifántot!
avagy:
Görbetükör
avagy:
Nyelvi Játékok

Mottók

1. Ahogy minden valamiből lett -
mindenből lehet valami.
(Ben-Ce)

2. Kisded játékaink ám
felette fontosak!
Kisded játékainknál
lehet-e fontosabb?
(Ben Edek)

1. Madáreledel

Kerecsendió

2. Poétai receptorum

Kinocizál
Halluci-metilén
Procizellofánum
Dezinformativátum

3. Jótanács

Ne rágj, ó, rang után!

4. Bök-fisch

Bakfis vagyok! - mondta halkan
egy hazudós kanhal.

5. Ühüm!

Négy bajadér lemeztelenül.
Nagy baj a dér nemeztelenül!

6. Felemás - új századok vakjainak

Arma virumque cano - non vi, sed saepe cadendo...

7. Behízelgő filmreklám

Óz, a cso-dákok cso-dákja!

8. Emancipált?

E Manci nem Pált akarja -
e Manci Pál akarna lenni!

9. Á la Morgenstern

Egy úr, név szerint Fülebot,
szerette a Zenét,
miértis egyszer adatott
ablakán Nacht-zenét.
Ám fájdalom, Zené nem őt
szerette, hanem Zet,
ki véle kisezer-öt
színkópét nemzett.

10. Egy kurafi

Fenekedre
fenekedve
fene kedve
kerekedett,
de lelohadt,
már nem epedt,
mikor hasad
kerekedett

12. Kékharisnya

Edit
előbb
szabadkozott,
aztán
szabad kezet adott.
Rúzsa mint
kolbászzsír,
szétfolyt.
Szép volt!

15. V-érzékenység

Letörött a
bili füle:
kiborult a
szenzibili...

17. Badar

Margaréten
margaréták
meg kamillák
kamillatoznak...
Mindazonáltal
tónaludátusz,
visszamegátusz,
hogyhanemátall!

19. Lányom gajdolta 5 évesen

...Mert a szemetesvödör
és a mosógép
közeli rokonok ám...

:)
Van mégegyszer ennyi, későbbre.

Törölt nick Creative Commons License 2003.07.07 0 0 392
..és még mindig Radnóti és még mindig,mint lent..

KÉSŐBB
(SÍRFELIRAT)

Csak éltem itt, szegényen s jámboran,
míg végül elástak ide.
Sosem feledtem el, hogy meghalok:
ime.

S MAJD ÍGY TÜNŐDÖM...?

Éltem, de élni mindig élhetetlen voltam és
előre tudtam, eltemetnek végül itt,
s hogy évre év rakódik, rögre rög és kőre kő,
hogy lenn a test megárad és a férges, hűs
sötétben fázik majd a csont is meztelen.
Hogy fenn a művemen motoz a surrogó idő,
s mélyebbre süppedek le majd a föld alatt,
mind tudtam én. De mondd, a mű, - az megmaradt?

ESTE LETT

Este lett, a vén tető aszú
fájában alszik most a szú.
S a ringató homályban ringó
virágon dongat még a dongó.
Szárnyukba rejtik csőrük a libák,
szagosat fú felém egy jázminág.

BŰNTUDAT
Ringóra dongó.

Leírtam s nem merek
felnézni most. Csak várok és sunyítok;
kezemre ütnek-é a régi mesterek?

Törölt nick Creative Commons License 2003.07.07 0 0 391
Radnóti Miklós

RÖVIDEN

/Az "Istenhegyi jegyzetek"-ből../

Barátaim, ha rövid a papír
az ember akkor apró verset ír;
higgyétek el, a rövid is elég,
meghalok, s úgyis minden töredék.

Törölt nick Creative Commons License 2003.07.07 0 0 390
Nos,ne legyünk kemények Cat:nevezzük őket talán úgy: "A másként gondolkodók"...
Előzmény: cheshirecat (389)
cheshirecat Creative Commons License 2003.07.07 0 0 389
De mi hüjékkel meg nemis foglalkozunk, ugye Karak? :) (ti. aki szerint J.A. nem volt nagy költő)
Előzmény: Törölt nick (388)
Törölt nick Creative Commons License 2003.07.07 0 0 388
Kedves Cat: bizony tudnék idézni egy két elmarasztaló véleményt akár kortársaitól,akár kortársainktól...de valóban: itt,közülünk senki nem hangoztattta ezt.
Ennek értelmében -ha nem is költői,hiszen az én kérdésem volt ,így csak laposkúszó prózaként értékelendő- talán vehetjük valósnak és valótlannak is az állítást.
Előzmény: cheshirecat (386)
cheshirecat Creative Commons License 2003.07.07 0 0 387
Dsida jenő
Pasztell

Nézel hajló tölgyfa-ágat,
gyomokat, miket kivágat
mord paranccsal zordon kertész,
széles paddal vár a kert-rész
sűrüje, hogy tűnj el, vessz el
jobbkezedben Sokratesszel.
Délutánra enyhe, szőke
fény esik a háztetőkre
s szürkepettyes, gyöngyszín, halvány
galamb búg az eresz alján.
Alkonyatra sásos zugnak
mélyén futó vizek zúgnak,
csupa sötét, furcsa, hült nesz,
bús suhogás, mi körülvesz.
Ebben a nagy félig-csendben
asszonyszemek cseppje cseppen,
csak a lélek füle hallja:
nyirkos lesz a lombok alja.
Sok imbolygó, halk kisértet
lábujjhegyen jön el érted
s pillantván a barna fákra,
gondolsz régi balladákra.
Nappal-éjjel így terül szét
fölötted az egyedüllét,
lassan tompa, fullatag, nagy
csöndbe merülsz, hallgatag vagy,
nem akar a könny fakadni,
sem a szó könnyen szakadni,
mind nagyobb a néma sejtés,
mindig több a mélyre-rejtés,
minden nappal, amit élsz,
több, amiről nem beszélsz.

cheshirecat Creative Commons License 2003.07.07 0 0 386
Nade Karak, mondott itt valaki valaha olyat, hogy József Attila nem volt nagy költő? Ez, ugye, csupán, ugye, egy költői kérdés volt, ugye?
Előzmény: Törölt nick (384)
Törölt nick Creative Commons License 2003.07.07 0 0 385
Rakovszky Zsuzsa műveit nem szabadna szeretni.Nem.Valahogy olyan...olyan-nem is tudom- szóval olyan keserűek.Besötétítik az ember lelkét.Szinte minden sorát át -meg átszővi valami rejtett búskomorság,valami már-már cinizmus...
Vidám verseket kellene olvasni,azokat hallgatni naphosszat:"Tillárom-tillárom..." Hogy épüljön az ember kedve,csillangózzon,permelézzen!
Nem,nem szabad szeretni Rakovszky Zsuzsa verseit..

NAGYON SZERETEM RAKOVSZKY ZSUZSA VERSEIT...

Rakovszky Zsuzsa

NARKOMÁN

Na és helyette? Mondd, mi van helyette?
Ami másnak? Ahogy elnézem őket
utcán, buszon – gyanakvóak, gyűröttek –,
hát mit mondjak, nem úgy fest köztük egy se,

mint akit mindjárt szétvet az öröm, mert
nem szokott rá, vagy a boldog tudattól,
hogy hétből öt napon hajnali hattól
sajtot mérhet, írógépet püfölhet,

ágytálat hordhat… Persze, az eredmény:
megtérni este meghitt otthonomba
– másfél szoba panel – a balkonomra
muskátlit ültetnék, egyengethetném

a szőnyeg rojtjait… ott learatni
munkám gyümölcseit, na igen, az már
valami… Jó, van még más is: tavasz, nyár…
Meg csicseregnek a kismadarak – mi?

Meg szerelem. Az van még csak nagyon.
Pont én ne tudnám? Akkor kezdtem el.
Bámulod a plafont, nem érdekel
semmi, csak az a rohadt telefon,

hogy az szólalna meg… Hét óra, fél nyolc –
a nap az istennek nem érne véget.
Amire nézel, mint a sósav, éget…
Aztán egyszer csak azt mondtam, elég volt.

Hát így. De jó, mondjuk, viszontszeret,
vagy pláne elvesz, és? Pár hónap múlva, aztán
már csak minden szentévben nyúlna hozzám,
nem nő volnék – valami átmenet

a Szűzanya meg egy öreg hokedli
közt. Én ne tudnám? Otthon is csak ez ment.
Na és ha ezt sínylem most? Én fizessek
ezért is? Én akartam megszületni?

Talán magamtól csatlakoztam ehhez
a játékhoz? Mégis, mikor fogadtam
én el ilyen szabályt: kínlódni hatvan,
hetven évig, és közben jó, ha egy perc

öröm nagynéha? Én – mindegy, ha csaltam,
hát csaltam, ha más módja nincs: de most,
ha akarom, százból százszor pirost
vet a rulett itt a köztiagyamban…

És mit vesztek vele? A szép öregség?
Mikor a vízbe aprókat kavarva,
mint egy üvegvázát, magasra tartva
turbános teknőc-fejem, hogy a festék

le ne ázzon, a napi ötven hosszom
rónám szorgalmasan faltól-falig,
s nyolcvan fölött hetvennek még alig
néznék ki? Aztán – töppedt öregasszony,

protézis a pohárban, csillogó cső
etetget, a vénám körül merő kék-
zöld folt a bőr, mintha láng nélkül égnék,
zsugorodom – s sehol az ápolónő…

Baj, persze, semmi – majd élnek tovább a
génjeim vagy a tetteim – tudod kit
vigasztal ez? És élnek, jó, de meddig?
A kozmosz, olvastam, zuhog magába,

vagy tágul, nem mindegy? Ezt elviselni
tiszta tudattal? Azt, hogy nemhogy én, de
a Föld se lesz, meg ég se, hang se, fény se:
semmi, csak híg semmi, vagy sűrű semmi…

Idő se lesz. Idő különben sincsen.
Tudom, láttam: akkor. Ahogy a nap
elérte, a kehes konyhai csap
fénylett, mint egy madárfejű kisisten,

a csőrén kitüremlő, kicsi körtét,
a csöppet lassan érlelte a súlya,
a gyönge vízszár nyúlott vékonyulva,
de mielőtt elpattant – egy öröklét

múlt el, amíg néztem, és úgy éreztem,
hogy a világ megoldása bekattan:
hogy Isten: az öröm. Cseppben és csapban
ő csillog, és semmit nem tudsz, ha ezt nem.


Törölt nick Creative Commons License 2003.07.07 0 0 384
Jó délutánt mindenkinek!

1924-ben,19 évesen írta ezt a verset! 19 ÉVESEN!
Ne mondjátok,hogy nem volt nagy költő!:-(

József Attila

MINDEN RENDŰ EMBERI DOLGOKHOZ

Van egy színház, végtelen és mibennünk lakik,
Világtalan angyalaink játszogatnak itt,
Nyugtalanok, szerepük egy megfojtott ima.
És a dráma mindig mindig csak tragédia.

És az ember, szegény ember csak lapul belül,
Benn, magában s ezer arccal egymagában ül,
Három láng nő homlokából, zengő, mély virág
És zokognak, elzokogják a litániát:

"Én csak voltam! - Én, jaj, vagyok! - Én meg csak leszek!
Leszaggattak, elültettek, fognak rossz kezek,
Életünk az ember kedve, hanem hol van ő,
Hol az ember? Hát hiába teremtett elő?"

És az ember, szegény ember, csak lapul belül,
Feje körül zengő szavak villáma röpül;
No most, no most fölszáll majd az igazi ima!
És a dráma mindig mindig csak tragédia.

Jön a gond és jön az asszony, jön a gyávaság,
Jön a kétség, jön a vágy és jön az árvaság
S valamennyi fölsikolt és eggyé alakul:
Magad vagy és magad maradsz magadnak rabul!...

Világtalan angyalaink sugárlábakon
Átugranak a világi köntörfalakon,
Fölkapják és fölhajítják hozzánk szíveink
S fölkapnak és eldobnak a szívünkből megint.

És muszáj és meg kell tenni, szólni valamit,
Ami vagyok, gyémánt, amely látóra vakit,
Az egyetlent, ezt a soha nem látott rabot!
S dadogok már, dadogok, de - magamban vagyok.

Ó angyalok, segítsetek. Hol van az a fény,
Amelyikrõl tudtam egyszer, hogy az az enyém,
Amelyik majd szól helyettem. Az álom fia!...
És a dráma mindig mindig csak tragédia.

S elmegyek és másik jön és az is én vagyok:
Elsiklanak talpam alatt sziklás századok -
Mit akarok? s akarjak-e? Mi az az örök?
S könnyű porban hullnak reánk az örök rögök.

Tiszta gyümölcs, férges gyümölcs egy ágon terem
S könnyen adják, könnyen veszik, de mi lesz velem?...
Pokolbeli gonosz tenger vonagló agyunk
S világtalan angyalaink mi magunk vagyunk.

Törölt nick Creative Commons License 2003.07.07 0 0 383
József Attila

ÜLÜNK EGYMÁS MELLETT

Ülünk egymás mellett a padon.
Ülünk egymás mellett némán, hallgatagon.
Ő nem szól hozzám, és én se szólok néki.
- Mért kell a csüggedtnek búsan - mégis élni? -
Nem szólok hozzá, bár tudom, hogy szerelme,
Hallgatok mellette, bár tudom, a lelke,
A lelke-szerelme csupán értem ég,
S azt is tudom, hogy meg fog siratni még.

ilang_ Creative Commons License 2003.07.07 0 0 382
-
József Attila: ELMARADT ÖLELÉS MIATT

Ugy vártalak, mint a vacsorát este,
ha feküdtem s anyám még odajárt.
Ugy reméltelek, mint kétségbeesve,
hülyén, (még ifjan) hívtam a halált -
nem jött, hálisten... Látod, ilyen boldog
vagyok, ha most meggondolom a dolgot.
De az még ostobább,
hogy nem jöttél, bár jönni fogsz tovább!

Makacs elmulás tolja a világot
maga előtt, mint bányász a szenet,
melyet kifejtett, darabokra vágott.
De mélyben, egyben él, aki szeret.
Milyen tüzvész, miféle kivont kardok
káprázata volt, ami visszatartott,
hogy míg a hold haladt,
nem fogózhattam beléd azalatt?

Hogy a holt csillagvilággal, esengve,
csak szálltam tehetetlen, mint a kövek -
s nem is uszhattam a sodorral szembe
kedves öledben!... Hol volt az öled?...
Mig itt hadart s hazudozott az óra,
te fölbámészkodtál egydobogóra
s a szétterült ütem
hálójában remegtél nélkülem.

Ugye sopánkodsz, milyen kellemetlen,
harisnyádon ha egy szem leszalad!
Most szerelmünkből kivált s kellemedben
egy ölelés örökre szétszakadt.
Az a müvész pörölt az elmulással -
tanuskodj néki! De velem, ne mással.
Tudd meg már, mi a gond.
Hogy mit csinálsz. Én nem vagyok bolond.
-
1936.nov.-dec.

ilang_ Creative Commons License 2003.07.07 0 0 381
Szép napot!
-
Bede Anna: SZÉP LÁNY PANASZA

Szememben forró tenger vize szédít,
és annyi szív megreszket félve, láttán.
Bókos beszédek tarka selyme szépít,
fölékesít a Sátán.

Amikor, mintha bűvös italt innék,
barangoló kedvem virágba szökken,
könnyű, bolondos, álmodozó pillék
keringenek köröttem.

Mosolyom fényét lelkes dúr-akkordon
egyre más hangszer csalfa húrja zengi.
De amikor a terhet sírva hordom,
nem segít vinni senki.

S amíg nem bírok egymagamban lenni,
mert szavam leső szívek lánca vár rám,
fáradt fejem akarna megpihenni,
és nincs, kinek a vállán.
-

cheshirecat Creative Commons License 2003.07.06 0 0 380
Kárpáti Tibor
Csillagzápor

Világkígyó, Káoszkígyó
templomára süt a Hold,
tekeredik, csavarodik
ami lesz és ami volt:
nincsen halál, nincsen élet,
csak a kéjbe fulladt tánc,
Világasszony láng-bokáján
vonaglik a kígyólánc.
Újra áll a Smaragdváros
vén szakadék peremén,
csillagzápor os-fényében
táncolsz Te és veled Én.

Törölt nick Creative Commons License 2003.07.06 0 0 379
Nem,azt hiszem,itt még nem volt ez a vers...

Jó éjt mindenkinek.

Brrrr....ugye ti sem kedvelitek a hétfőt?
Egyáltalán: minek egy hétnek "fő"?

Előzmény: szuszmok (378)
szuszmok Creative Commons License 2003.07.06 0 0 378
B. Radó Lili: Emlékül.

Te nem szereted, csak a piros rózsát?
Ha rózsaszín vagy sápadt sárga,
Te mindjárt eldobod a sárba?

Neked a hajnal pirkadása nem szép?
Te csak az izzó napot szereted,
meg a ragyogó, azúrkék eget?

Én, kedves sohse leszek napsugár,
csak sápadt pír, csak távoli derengés,
amin az ember egy kicsit mereng; és
virág se vagyok, kitűzni való,
csak fonnyadni, emlékül, szíved mélyén.

Nem tudom, volt-e már??? Ha igen, elnézést...

Törölt nick Creative Commons License 2003.07.06 0 0 377
Azért ez a Gheorghe Tomozei ilyeneket is tud!:-)
Lásd:

BÁJOS BALGASÁG
A vadász minden éjjel lovastól mássza meg
az emeletet. Becsenget. Ajtót nyitok, leültetem őket, és
előveszem a kisüstit. A ló remekműveket
majszol, és felhörpinti a patefonlemezeket. Az időjárásról
csevegünk. Megmutatják a zsákmányt: őzike, medve, vaddisznó.
Feldobáljuk a tűzhelyre, majd gyökintünk.
A ló patáit reszeli, ásít, aztán így szól a vadász:
hoztunk neked egy nyírfát is, egy patakot és némi holdat,
de nem a legjobb darabot, mert esőre állt. Harapok a holdból,
patakot pohárszekrénybe zárom, ismét töltök
a kisüstiből, felteszem Aznavourt, és keresztbe rakott
lábbal csak ülünk, míg megsül a vaddisznó. Megjelenik
a küszöbön, de nem ízlik, nem pirult ropogósra, dünnyög
valamit őkelme, majd visszapattan a tűzhelyre.
A kályhába dobok egy vekkert (a kakukkórával a medvét, kedvesem karórájával az őzike szívét sütöm meg).
Éjszaka van, meleg van, kávézunk, s mikor megfordítanám
Aznavourt, a ló megeszi a lemezt, mint egy salátalapit.
Megiszunk egy nyírfát, kivágunk egy szeletet a vaddisznóból.
(Jó vagyok? - kérdi. Remek vagy - mondjuk, hogy neki is örömet
szerezzünk.) Majd a szerelemről elmélkedünk.
Aztán egy fényképet szedek elő: a tenger ünneplőben.
A vadász sorsjegyet, a ló fényképet mutat:
Cassius Clay egy bundán, kétéves korában.
Istenien szórakozunk, kényelembe helyezzük magunkat,
kivesszük mandzsettáinkból a patkókat, és mikor
eltávoznak, rettentő szomorúság tör rám. Rendre összezúzom
a poharakat, a haldokló élőlények sebeiből kiűzöm a halált,
s az ablakból nézem, hogy szállnak fel barátaim
a villamosra. A fantasztikus éjszaka is elpárolog a
falakból, és levelek és madarak szállnak szemére.
Lesem az álmot.

Törölt nick Creative Commons License 2003.07.06 0 0 376
Az utolsó sorával többszörösen vitatkoznék,de ez semmit sem von le a vers értékéből: gyönyörű!
Előzmény: szuszmok (375)
szuszmok Creative Commons License 2003.07.06 0 0 375
Cserébe Szilágyi Domokos...

[SZIGORÚ ÁLOM MEREVÜL...]

Szigorú álom merevül
lehunyt szempillám alá,
fülem éberen őrködik,
mintha mindig hallaná
a nap sürgető ricsaját,
soha semmit sem álmodom,
kínzó kérdések kopognak a
meghalni nem tudó tudaton;
fáraszt a nappal, összetör
az éjszaka, nincs pihenés,
rohanni kell, a fukar idő
így is, még így is kevés -- --
szigorú álom ostoroz,
a nappal szigorú szele vág --
s egyetlen vigaszom csak az,
hogy nincs, jó, hogy nincs túlvilág.

Törölt nick Creative Commons License 2003.07.06 0 0 374
Jóvátétel: adok érte egy Tudor Arghezit:-))

Tudor Arghezi

ELTŰNT HALOTT

Szerelmünk itt halt meg valamikor.
Hullj, lomb, emeld meg ágadat, bokor.

Azóta láttam bús évet, sokat.
Glicínia, szórd, szórd a szirmokat.

Jött ő azóta, dús nyárfák, közétek,
Hallgatni, mit suttogtok, mit beszéltek?

Most is nyugatra hajlik ágatok,
S fölfelé nő mindig sudárotok.

Nem látjátok őt, csúcsról nézve fent?
Tudjátok, a „tegnap” szó mit jelent?

A kapunál tölgy, ismerem a fát,
Megkérem a kertészt és bebocsát.

Folyik a kút, mint akkor, szabadon.
Te kút-ér, ott folysz át a múltamon.

Ahogy ismertem, minden úgy maradt,
Nem változott meg annyi év alatt.

S szóltam: A kertnek itt egy sírja van,
Én ástam azt dalolva, rég, magam.

Kertemben nincsen sír - így válaszolt.
Igaz. Hiszen a senki sírja volt.

/Áprily Lajos fordítása/

Előzmény: szuszmok (371)
szuszmok Creative Commons License 2003.07.06 0 0 373
Miért haragudnék?? Én a másikat választottam, te meg erre rímeltél. Jól kiegészítettük egymást, nem??:))
Előzmény: Törölt nick (372)
Törölt nick Creative Commons License 2003.07.06 0 0 372
Ne haragudj.Ne haragudj!!:-((
Előzmény: szuszmok (371)
szuszmok Creative Commons License 2003.07.06 0 0 371
ez lett volna a másik, amit feltettem volna...és nem a tavirózsa miatt:))
Előzmény: Törölt nick (370)
Törölt nick Creative Commons License 2003.07.06 0 0 370
Igen Szuszmok: ez a Gheorghe Tomozei amúgy is érdekes műveket komponál,de azt mondják róla,egy domináns egyénisége a román irodalomnak..
Ha nem haragszol,én is hoztam egy elgondolkodtató verset tőle...

LÁNGOK

Jó tűz, régi tűz. Falják a lángok a
tönköket s a valaha mögöttük lapuló ordasokat,
forró hamu hull, s a
falánk tűz füstje feketíti a faliórát.

Dühöng a vihar - medvék rázzák a boronaházat,
vázában víz fakítja a tavirózsát,
fagy tisztítja véred a rettenettől,
elfelejtett asszonyaid görcsösen tapadnak hozzád,
akár a máglyáról mentett boszorkányok;
s rád szögezi ajtód a jég.
Viasz-puha álom környékez,
s megtört testtel egyedül bukdácsolsz
vérpiros ajkak erdejében...

Előzmény: szuszmok (369)
szuszmok Creative Commons License 2003.07.06 0 0 369
Szép estét!!

Egy érdekes vers....

GHEORGHE TOMOZEI: STRÓFA

A hold tükörképe - a szomjúságom,
éhségem - őszi falevél,
támaszom - eső-liliom,
a hó - álmom,
a viasz - nyugalmam.
A szerelem is a magány egyik fajtája,
elgyötört hallgatásom - feledés.

(Balogh József fordítása)

Törölt nick Creative Commons License 2003.07.06 0 0 368

Pilinszky János

VISZONTLÁTÁS

Ez volna hát a viszontlátás?
Egy pillanatra meginog,
de oly kopár marad a testem,
mint lombjavesztetten a bot.

Pőrén didergek köpenyemben,
ruházzatok fel, reszketek.
Régi csókok osztoznak rajtam
és még mezítlenebb leszek.

Elzuhanva az idegek közt
gazdátlan mosoly fuldokol,
hány éjszakán át készülődött,
mit virrasztott át e mosoly!

Egy hang kellene, egy kiáltás,
egyetlen jajdulás csupán!
Megnyílik, mint a fuldoklóé,
és üres seb marad a szám.

Tudjátok is ti, ki jött vissza?
Ez itt anyám, a kisöcsém,
régi arcok mosolya fénylik,
de hol vagyok közülük én?

Milyen elmerült éjszakában
kóborlok étlen, szomjasan,
mindenki mástól elvadultan
hová cipelhetem magam?

Mikor lesz vége ennek, kérdem?
és rátok gondolok, igen,
hazagondolok s könnyeim közt
gyanútlan fölragyog szivem!

Törölt nick Creative Commons License 2003.07.06 0 0 367
Ignotus

VERS

Alig kezdtem: ködök ereszkednek
Nap a napnak gondolatlan sirt ás,
Ami tegnap ökölemelés volt,
Ma bizony jó, ha szájrándítás.
Innen is, onnan is kezem lehanyatlik
Ahogy, idegen, magam elé nézek,
El sem mentem: más ül a helyemben,
S ajkam elernyed, ahogy fütyörészek.
Egyre-kettőre lekopik rólam,
Amit tudtam, amit akartam
Magam is alig emlékszem magamra,
S mire meghalok, rég meghaltam.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!