Keresés

Részletes keresés

Törölt nick Creative Commons License 2003.07.03 0 0 306
PINCZÉSI JUDIT

A GYERMEK DALA

A kislányt "gyermeknek" nevezték,
mert egyszer Adrianino kérdésére:
"Mi vagy te?" - így válaszolt:
"Én gyermek vagyok."
(Kurt Tucholsky)

Ha felnőtt leszek
s te egész piciny,
majd úgy leszek,
hogy ne félj soha,
Naphullás közben is megvédelek
ha utánad rúg a Zongora,
soron kívül adok majd tortát,
málna-íz lesz a bánat tora,
elalvás előtt fujok hat nótát!
(és reggel is néha,
csak ne sírj soha.)

Ha jeget eszel
(egy egész picit),
vagy levelet nyelsz
(virágot soha!)
jaj és júj nélkül
vetem meg az ágyad,
nevetés lesz a bánat tora,
párnádra kötök mályvaláng-vitorlát,
mert didereg a tenger! -

(csak elérj oda!)

Az Óceánig is elhajózhatsz,
ott majd én leszek a Tortahegy,
s ha fentről a Szél elfújja a gyertyát,
Vackort, a mackót is előveheted,
hisz sötétben lenni cudar
nehéz, mert a sötét
az sötét, és harap nagyon!

(hogy mi a bátorság
akkor s milyen?)

Én Óznál is jártam és azt is tudom.

Zenélő levélként
pörgök a fán,
rozsdamész vakol
s a szél fénypora.

Ha felnőtt leszek,
s te egész piciny,
majd úgy leszek,
hogy ne félj soha!

Törölt nick Creative Commons License 2003.07.03 0 0 305
Kedves Cheshirecat.Hiányollak!
Igazán megajándékozhatnál bennünket valami széppel Te is!
Na!Igazán.
Légyszi.....
Törölt nick Creative Commons License 2003.07.03 0 0 304
Biztosan az én hiányos műveltségem az oka,de -kedves Ilang-Te néha olyan-számomra ismeretlen költőktől hozol annyira gyönyörű verseket,hogy csak ámulok és-megvallom-irigykedem.

Köszönjük Neked!:-)

Előzmény: ilang_ (303)
ilang_ Creative Commons License 2003.07.03 0 0 303
-
J.R.Becher: "JÓ ÉJT!" (Lillynek)

Virágzás, napsugár.
Hozzám éj jön be már.
Halkan énekelem: búcsúzni kell.
Ha tépett is vihar,
köszönöm. Nem akar
szívem mást. Csendesen
múlik a perc.

Nincs hátra semmi más,
csak megpróbáltatás:
tőled, te kincs, te fény,
búcsút veszek.
Ülj mellém most, kezed
nyújtsd, hadd mondjak neked
"jó éjt", amíg enyém
marad e perc.
-
fordította: Hajnal Gábor

Törölt nick Creative Commons License 2003.07.03 0 0 302
Baranyi Ferenc

MIATTATOK

Maradt még bennem valami,
ami szerethető?
Vagy lelkemnek jobbik felét
megette az idő,
és mára már csak az maradt,
mi kőkemény, rideg,
amit az idő sem bolond
rágatlan enni meg?

Ha így van, nem büntethetem
magammal azt, aki
tűrhetőbb változatomat
sem könnyen bírta ki,
egén felhő miért legyen,
ki nap-féléje volt?
Tűzben a gyémánt szén leszen,
akármilyen csiszolt.

S versekkel tudhatok-e így
táplálni másokat?
Kipergett zsákomból - amit
adnék - a búzamag.
De esküszöm: miattatok
megkeresem, ha van
lelkemnek olyan szeglete,
mely még árnyéktalan.

..hát igen..

Törölt nick Creative Commons License 2003.07.03 0 0 301
Paul Éluard

A SZERETŐ


Lehunyt szemem pilláján ott remeg,
hajfürtje fürtjeim között,
keze kezemhez oly hasonló,
szeme színe szemem színéhez,
az árnyékomban úgy merül el,
akár egy kő az égi mélyben.

A szeme folyton rámragyog,
s nem hagy aludni engem,
oly fényes álma is,hogy sápatag
és párologva száll a nap;
nevettet,majd a bánat súlya nyom,
beszéltet is,pedig nincs mit mondanom.

Törölt nick Creative Commons License 2003.07.03 0 0 300
Nem tud valaki Meschendörferről valamely rövid életrajzi adatokat?Csak pár szóban.Próbáltam keresgélni a Weben,de csak annyit találtam:erdélyi szász író,élt 1877-1963.
Köszönöm.
Törölt nick Creative Commons License 2003.07.03 0 0 299

Adolf Meschendörfer

ERDÉLYI ELÉGIA

Másképen zeng a kút itt,másként fut az idő.
A csodálkozó fiú korán borzongva nő.
Apáknak csontja porlik a kriptafal mögött,
egyre csak hullnak az órák,hulló kövek fölött.
Kapun a címert látod-é?Elfonnyadt rég a kéz.
Népek jöttek és mentek,nevük semmibe vész.
De holtak felett arat az istenadta nép,
s míg szőlőhegyére tart,közben sírokra lép.
Más a március íze,a széna szaga más,
másképpen cseng a szív szava s a hűségvallomás.
Vörös hold,számos éjen egyetlen hű barát,
megsápasztja az ifjak naptűzte homlokát,
belengi,mint a nagy halál barangoló szaga,
mint zöldes alkonyatban a tölgyfa bölcs szava.
Érces ragyogással futnak az évek elő,
szeptember érkezik már.A fürtöt érlelő.

Törölt nick Creative Commons License 2003.07.03 0 0 298
Szép jó estét Mindenkinek!

Jékely Zoltán

GYERMEKEK ESTI IMÁJA

Anyuska,vajjon hol maradt a macskánk,
szegény miért nem jöhetett haza?
Észre se vettük,ismét úgy szakadt ránk
ez a rémséges korom éjszaka.
Vajjon be vannak zárva a galambok?
Félek,ma éjjel rájuk tör a rém.
Ha,ha! fütyülnek a hegy tetején
a diákok,akiket a labancok
régen,Miriszlónál lekaszaboltak.
Ha,ha! vonyít régi házunk előtt
a nagy kutya,kit a pásztor lelőtt,
mert éjfélkor megugatta a holdat.

Anyuska,ma vigyázz,ne nézz tükörbe!
ha az idő már éjfél fele jár.
Kilép belőle egy gyöngyház halál,
Ölbe kap s uzsgyé,visz a földbe,
hiába instálnád őt,hogy halasszon.
S mi történik azután énvelem
ezen a denevéres éjjelen?
Már elindult értem a Néma Asszony,
hogy elraboljon messzi putrijába,
lefűrészelje ott a nyelvemet,
hogy sose mondhassam ki nevedet
s ruháimat ráadja vak fiára.

S mi lesz,ha jön,kit kővel hajigáltam,
mi lesz,ha jön a félkarú cigány?
Lobog hátán a rossz rongykacagány,
melynek üres félujját megcibáltam.
Jön már,rámtérdel s karom kifacsarja,
nem lesz többé enyém szegény kezem;
döglött kutyák közt,sintértelepen
a húst lemarják róla majd a varjak.
S jön a nagy gyík,melynek a kert tövében
szőlőkaróval farkát leütöttem,
jönnek reám a gyíkok feldühödten
s utolsó cseppig kiszívják a vérem.
Jönnek,jönnek,elevenek és holtak,
hogy megfizessek nappalom miatt.
Anyuska,védd meg tőlük a fiad,
s kicsilámpát ma nehogy eloltsad!

szuszmok Creative Commons License 2003.07.03 0 0 297
Ha most

Ha most elmennél,
utánad futnának az utak,
az elveszített évek sűrűjében
magára maradna a remény,
s nem volna más,
csak az éjszaka üres csendje,
amely megfojtja a vágyat.
Ha most elmennél,
utánad kószálnék én is,
mert magaddal vinnéd
a keskeny ösvényeket is,
amelyeken elbotorkálok
naponként hozzád.

(N.I.A.)

És persze szép napot mindenkinek!!!

Törölt nick Creative Commons License 2003.07.02 0 0 296
Jó éjszakát.
Törölt nick Creative Commons License 2003.07.02 0 0 295

Rainer Maria Rilke

A CSEND

Hallod-e, kedves, kezem fölemeltem -
hallod-e: zúg...
Ugye, a magányost, bármije rebben,
figyelik a dolgok: hogy mire jut?
Hallod-e, kedves, lehunyom a pillám,
zaj ez is, mire megközelít.
Hallod-e, kedves, újra kinyitnám...
...de mért nem vagy itt?

Moccanok épp csak - a selymes csendben
ott van a lenyomata; örökre látszik
a legparányibb indulat is, kitörölhetetlen,
a messzeség feszülő függönyén.
Ahogy én lélekzem, kelnek-tűnnek
a csillagok.
Ajkamra illatok itala árad,
és távol angyalok karának
csuklói derengenek felém.
De akire gondolok:
Téged nem látlak.

Tandori Dezső ford.

Törölt nick Creative Commons License 2003.07.02 0 0 294
MINDEN LESZEK

Elfelejtem magam,
láss olyannak, amilyennek szeretnél,
amilyennek a felfedező izgalom
sejtjeidbe égeti megtört alakomat.
Nem leszek más, csak az,
akinek megláttak szemeid,
s akinek a várakozás napjaiban
magadnak szeretnél.
Minden leszek, ha akarod,
csak nyugtasd rajtam szemed,
s érints meg minden pillanatban,
hogy megéljem a holnapot.

N.I.A.

Törölt nick Creative Commons License 2003.07.02 0 0 293
EGYEDÜL

Fojtogat az éjszaka, elkerül az álom.
A nyálkás sötét bebújik a bőröm alá,
s burjánzik, nő, dagad, keményedik.
Ablakszemek figyelnek az úton,
megrettenve álldogálnak a fák a parkban,
zsugorodnak a magukra hagyott bokrok.
A csillagok remegnek az égbolt
foszladozó szoknyája alatt.
Itt maradtam. Egyedül.

N.I.A.

Törölt nick Creative Commons License 2003.07.02 0 0 292
Tóth Árpád

EGY VÉGSŐ,IGAZ SZÓT KERESEK

Egy végső, igaz szót keresek,
De jaj, a szók, mind üresek.

Egy lélekért nyúlna ki bús
Karom, de útban áll a hús...

Törölt nick Creative Commons License 2003.07.02 0 0 291
MIFÉLE FÖLDALATTI HARC

Napokra elfeledtelek,
döbbentem rá egy este,
üres zsebemben álmosan
cigarettát keresve.
Talán mohó idegzetem
falánk bozótja nyelt el?
Lehet, hogy megfojtottalak
a puszta két kezemmel.

Különben olyan egyremegy,
a gyilkos nem latolgat,
akárhogy is történhetett,
te mindenkép halott vagy,
heversz, akár a föld alatt,
elárvult szürke hajjal,
kihamvadt sejtjeim között
az alvadó iszapban.

Így hittem akkor, ostobán
tünődve, míg ma éjjel
gyanútlan melléd nem sodort
egy hirtelen jött kényszer,
az oldaladra fektetett,
eggyévetett az álom,
mint összebújt szegényeket
a szűkös szalmazsákon.

Mint légtornász, az űr fölött
ha megzavarja párja,
együtt merűltem el veled
alá az alvilágba,
vesztemre is követtelek,
remegve önfeledten
mit elrabolt az öntudat
most újra visszavettem!

Mint végső éjjelén a rab
magához rántja társát,
siratva benne önmaga
hasonló sorsu mását,
zokogva átöleltelek
és szomjazón, ahogycsak
szeretni merészelhetünk
egy élőt és halottat!

Véletlen volt, vagy csapda tán,
hogy egymást újra láttuk?
Azóta nem találhatom
helyem se itt, se másutt!
Megkérdem százszor is magam,
halottan is tovább élsz?
Kihúnytál vagy csak bujdokolsz,
mint fojtott pincetűzvész?

Miféle földalatti harc,
s vajjon miféle vér ez,
mitől szememnek szöglete
ma hajnal óta véres?
A zűrzavar csak egyre nő.
A szenvedély kegyetlen.
Hittem, hogy eltemettelek,
s talán te ölsz meg engem?

Én félek, nem tudom mi lesz,
ha álmom újra fölvet?
Kivánlak, mégis kapkodón
hányom föléd a földet.
A számban érzem mocskait
egy leskelő pokolnak:
mit rejt előlem, istenem,
mit őriz még a holnap?

Pilinszky János

szuszmok Creative Commons License 2003.07.02 0 0 290
Szép napot minden kedves topiklakónak!

Kányádi Sándor: Harmat a csillagon

Megjártam bár a történelmet,
konok vagyok, konokabb, mint a gyermek,
kinek apja hiába magyarázza,
hogy nem labda a hold,
konok, ki ha százszor meglakolt,
százegyedszer is a könyörtelen
igazat keresem.
Ez a kenyerem.

A boldogság tört szárnyú madara
vergődik a tenyeremen;
a boldogság tört szárnyú madarát,
mely évezredek óta
röppen fel s hull alá,
nekem kell fölrepítenem.

Vergődtem, vergődöm magam is,
– megviseltek a hosszú századok –;
szétosztom minden örömöm,
a bánatomon is osztozzatok.

Ó, szép szavak barokkos balzsama, –
ne hosszabbítsd a kínjaim!
A féligazság:
múló novokain.
Az egyenes beszéd,
nekem csak az a szép.

Kenyéren és vízen is csak azt vallhatom.
Ezért tart engem a társadalom.
Labda a hold! S ha netán el nem érném,
harmat leszek, harmat e csillagon,
hogy fényemtől is fényesebbnek
lássák a földet a
szomszédos égitestek.

S ha elszólít a Nap,
nyugodt lélekkel mondják:
tócsákkal nem szövetkezett,
liliomok fürödtek benne,
úgy tünt el, amint érkezett.

ilang_ Creative Commons License 2003.07.02 0 0 289
-
Devecseri Gábor: KÉTÁGÚ FA-ÓRIÁS

Tartom az eget két karomban. Nemcsak emelem, át is ölelem. A szeretet vagyok, amely mindenre képes. Egykor azért emeltem két karom az égre, mert elborzadtam az emberek s a természet, leginkább pedig az emberek természetének kegyetlenségén. De akkor hirtelen megéreztem az eget. Magas vagyok, elértem odáig. Megpihent a karomban, mint nyugalomra váró nagy madár. Így lettem a szeretet fészke. A szereteté, amelyre szükség sem volna, ha nem volna rettenet, amely fölnöveszti, megépíti, élteti. Minél nyugtalanabb vagyok, égboltozat, annál nyugodtabb lehetsz; annál kétségbeesettebben, annál erősebben tartalak. Ragyogj.
-

ilang_ Creative Commons License 2003.07.02 0 0 288
Legyen szép napotok ma is!
-
Devecseri Gábor: AKIVEL AZ ÉLET

Akivel az élet
csak megesik,
nem is bánja már, ha
esteledik.

Aki meg azt teszi,
amit akar,
annak úgyis mindig
hajnala van.
-

igeen Creative Commons License 2003.07.01 0 0 287
Kahli Gibran

"Mikor ébren-álmodásotokban csendben befelé figyeltek, gondolataitok hópehelyként táncolnak, és fehér némaságba öltöztetik ürességetek hangjait. És mi egyebek lennének ébren-álmaitok, mint szívetek égi fáján rügyező és virágzó felhők? És a gondolatok tán nem szirmok serege, 'mit szívetek szele hord széjjel dombokon s mezőkön?
És ahogy a békét várjátok, 'míg a bennetek lévő forma nélküli alakot ölt, úgy gyülekeznek és oszlanak szét újfent majd a felhők is, amíg a Legszentebb Ujjak a szürke vágyakat kis kristály-napokká, holdakká és csillagokká gyúrják."

Akkor Sarkis, a félig kételkedő szólt:

"De amikor eljön a tavasz, álmaink és gondolataink hava elolvad majd, s megszűnik létezni."

Ő azt válaszolta, mondván:
"Ha eljön a tavasz, hogy fellelje ligetekben és szőlőlugasokban szunnyadó kedvesét, bizton elolvad a hó, és patakként rohan felkeresni a völgyi folyót, hogy mirtusz és babérfák pohárnoka legyen.
Épp így olvad el majdan szívetek hava is, és titkotok az élet folyójába ömlik. A folyó magához öleli és átadja majd titkotok' a határtalan tengernek.
Minden felolvad, átváltozik és dallá lesz, ha eljön a tavasz. Még a csillagok, ezek a széles mezőkre lassan hulló, hatalmas hópelyhek is beleolvadnak az áramló énekbe. És amikor az isteni arc napja a távoli horizonton felkél, mely rideg szimmetria ne válna szívesen folyékony dallammá? És közületek vajon ki habozna, hogysem mirtusz és babérfák pohárnoka legyen?
Csak tegnap még, hogy kint jártatok a messzi tengeren, távol a partoktól s távol magatoktól is. Aztán hátára kapott a szél - az élet lélegzete - fényből szőtt fátyollal arcán, keze megragadott és formát adott, hogy emelt fővel nézhessetek a magasba. De a tenger utánatok jött és még mindig bennetek zengi énekét. És bár elfelejtettétek, honnan jöttetek, a tenger makacs anya és örökké hívni fog.
Vándorútjaitokon a hegyekben, vagy sivatagokon át is mindig emlékezni fogtok szívének hűvös mélységére. Mégha gyakran nem is tudjátok, mi után vágytok; mély és határtalan békéje az. Hogy' is lehetne másként?
Amikor a dombok ligeteiben és a szőlőskertjeiben az eső a leveleken táncol és hull a hó - mint áldás és szövetség - amikor nyájaitokat a völgyi folyóhoz vezetitek, amikor földjeiteken, 'miket a patakok ezüstös szálakkal hálóznak be, kertjeitekben, ahol a reggeli harmat tükrözi vissza az eget, és amikor a legelőiteken az esti köd féli elfátyolozza ösvényeteket, - mindenhol a tenger van veletek, örökségetek tanújaként, szereteteket követelve.
A bennetek lévő hópehely törekszik a tenger felé."




Előzmény: cheshirecat (286)
cheshirecat Creative Commons License 2003.07.01 0 0 286
Jó éjt!
Előzmény: igeen (285)
igeen Creative Commons License 2003.07.01 0 0 285
Szép álmokat!
Előzmény: cheshirecat (284)
cheshirecat Creative Commons License 2003.07.01 0 0 284
Elnézést, de udvariatlan vagyok: jó éjt!
Előzmény: cheshirecat (283)
cheshirecat Creative Commons License 2003.07.01 0 0 283
Nincs ebben semmi ravaszság, kedves Karak. Baranyi Ferenc írta, igaz?
Akkor annak szól, aki úgy érzi...eszemben sincs személyességet vélni mögötte, hisz nincs alapja, nem igaz?
Előzmény: Törölt nick (282)
Törölt nick Creative Commons License 2003.07.01 0 0 282
Hmmm...ravasz.Nagyon ravasz.
Lapozzunk...
Jó éjt mindenkinek.
Előzmény: cheshirecat (281)
cheshirecat Creative Commons License 2003.07.01 0 0 281
Bocs, de honnan tudod, hogy nem nekem...
Előzmény: Törölt nick (279)
Törölt nick Creative Commons License 2003.07.01 0 0 280
De azér' szép versek,nem?:-)
Előzmény: cheshirecat (278)
Törölt nick Creative Commons License 2003.07.01 0 0 279
Khmmm....szóval bocs,de nem egészen Neked..elnézést..
Előzmény: cheshirecat (278)
cheshirecat Creative Commons License 2003.07.01 0 0 278
Tehát mégsem baj, ha kérdezek?
Előzmény: Törölt nick (277)
Törölt nick Creative Commons License 2003.07.01 0 0 277
Baranyi Ferenc

ROSKADÓ ALÁZAT

Az apró hallgatások csönddé hatalmasultak,
csak te lehetsz a vétkes, ha majd talán megúnlak,
hol már az a hiú láz, mi színes-lenni sarkallt?
Elmaradtak a csokrok, a sarki málnafagylalt,
nem várod el te sem már, mit úgyis elfelejtek:
a semmiség csodáit, a kéretlen figyelmet.

Szeretlek. Biztos így van, mert félek néha tőled,
hogy elveszíted egyszer mindent-bíró erődet,
hogy felbőszít a vakság, mely téged meg se látva
űz nálad haloványabb heveny-nők mámorába,
és lázadón ragyogsz fel, mert fájni fog, megértem,
nagy fények birtokában – maradni észrevétlen.
Mert szép vagy, mint a vadvíz színéről gyűrűző nesz,
melyből a partra érve nyugalmas esti csönd lesz,
mely fel sem fogható már, még sóhaját se hallod,
csak titkos lebbenését érzékelik a partok.
Szép vagy, akár a csöndben a rezzenéstelenség,
és mint borús szemekben a könnybe-bújt meleg-kék,
és szép, akár a lelkem legmélyében fakadt dal,
amit magam se hallok és mégis megvígasztal.
De hallgattál az első csokor-elmaradásnál,
és hallgattál az első kijózanult varázsnál,
nem kérdeztél, ha kérdést olvastam a szemedből,
csak hallgattál szorongva. Féltél a felelettől.
S törődött hallgatásod csönddé hatalmasult már,
Jaj, nem lehet szerelmünk korán ősszé fakult yár!

Vívj ellenemre harcot, ahol megküzdve érted,
vér-áldozásaimból derül ki: mennyit érek,
hidd el: téged silányít a roskadó alázat,
tüzeiddel gyötörj meg, mint sorvadót a lázak,
a lappangó bajoknál tisztább a látható kór:

jobban küzd gyógyulásért, ki sír a fájdalomtól.

/..bár ugye nincs kérdés gyanakvás nélkül../

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!