Keresés

Részletes keresés

Lutra Creative Commons License 2021.03.17 0 0 96312

Baranyi Ferenc

 

Vakmerő remények

 

Nem várja senki azt,
hogy most majd az Annabálba invitálják
a rongyosbál helyett.

 

Nem várja senki azt,
hogy a megkövezettek
lelkesen dobják vissza a kenyeret.

 

Nem várja senki azt,
hogy piroslámpás házak
lesznek egyszerre zárdák.

 

Nem várja senki azt,
hogy az árvák könnyét
palackozva exportálják.

 

Nem várja senki azt,
hogy vizákat fognak ki Soroksárnál.

 

Csak azt várjuk, hogy mindig a szemünkbe
nézzen, aki ágál.

Lutra Creative Commons License 2021.03.17 0 0 96311

Baranyi Ferenc

 

Kifosztva

 

Elvették tőlem a Himnuszt,
csak mert elénekelték.

 

Torkukkal beszennyezték.

 

Elvették magyarságomat,
mert maguk magyarnak mondták.
S ha ők a magyarok:
testvérebb a török meg az osztrák.

 

Elvették játszó kedvemet,
mert silány alakításért
követelték a tapsot.
Aminthogy a tetszés jelének vették,
ha a közönség szisszent, felmorajlott.

 

Elvették az életemet,
mert ifjúságom szép sólyommadarára
rút kányák bélyegét sütötték,
miközben füstifecskének hazudták
a maguk egerésző ölyvét.

 

Most itt állok az ország ajtajában,
hol valaha kopogtatnom se kellett,
állok a küszöbön, semmit sem érzek,
mert elfeledtették velem, hogyan kell
megörülni a hazaérkezésnek.

Lutra Creative Commons License 2021.03.16 0 0 96310

Tóth Árpád

Jó volna szépen...

Jó volna szépen kezedre hajolni,
S lehunyt szemmel tűnődni csendesen,
Minden hogy elmúlt: a sok, kopott holmi,
Ócska emlékek...... életem.....

Lutra Creative Commons License 2021.03.16 0 0 96309

Kántor Péter

Mit kell tudnia Istennek?

Istennek tudnia kell, hogy számítok rá,
hogy szükségem van rá,
hogy bízom benne,
 
hogy számíthat rám,
hogy szüksége van rám,
hogy bízhat bennem,
 
hogy bárhogy is forduljanak a dolgok,
nem viselkedhet úgy, mint egy bankvezér,
vagy egy miniszterelnök, vagy egy szépségkirálynő,
 
hogy bárhogy is forduljanak a dolgok,
nem viselkedhetek úgy, mint egy bankvezér,
vagy egy miniszterelnök, vagy egy szépségkirálynő,
 
hogy nem várom tőle, hogy porszívózzon ki mindent,
rázza ki a szőnyegeket, járjon úszni,
és hagyjon fel a dohányzással,
 
hogy ne várja tőlem, hogy porszívózzak ki mindent,
rázzam ki a szőnyegeket, járjak úszni,
és hagyjak fel a dohányzással,
 
hogy vegye számításba, hogy nemcsak a jóból származhat jó,
ne akarjon tökéletes lenni,
és ne akarja a világot se tökéletesnek,
 
hogy számításba veszem, hogy nemcsak a jóból származhat jó,
és nem akarok tökéletes lenni,
és nem akarom a világot se tökéletesnek,
 
de hogy azért vannak határok,
hogy ne higgye, hogy elfelejtem neki
a jóvátehetetlen dolgokat,
 
hogy azért vannak határok,
hogy nem hiszem, hogy elfelejti nekem
a jóvátehetetlen dolgokat,
 
végül, hogy ha senkinek senki, ő biztosan
tartozik nekem
magával,
 
hogy végül ha senkinek senki, én biztosan
tartozom neki
magammal.

Lutra Creative Commons License 2021.03.16 0 0 96308

Sebestyén Péter

A papírrepülő búcsúja

Zsuzsának


befejeződött egy befejezetlen magány
huszonegy éve kuporgok komoly szerelmed
negatívjai mögött – a ciklonok délidejében –
kihátrál innen a nyár jégverések tesznek
ártalmatlanná minden mozdulatodban
elmondom még
az utolsó legendákat
hajnali dobszó
                    most nehéz ez a rend
  hiába ülsz a hallgatás holdkrátereiben
  csuklómon a cirkuszos sebeket hiába bámulod
már nincs félelem csak
elszabadultak összes emlékeim –
elmentél elvitted az éjszaka zenészeit micsoda
csata készül e homályban –
sínekre hanyatlik szédülő fej –
mire megjössz a gótika égbeemelkedik
arany madaraid köröznek a fölégetett
                       városok felett
  túl soká vártam a hóesésre
  az elektromosság lényegét hiába tudom
papírrepülőket hajtogatok nevetésedből
a szélbe lököm őket pulzusom ötperces halálakor
galambcsőrökben végzet se föld se olajág
  hallgatnak
  várnak amíg
  a pórusokon kivérzik minden idő

Lutra Creative Commons License 2021.03.15 0 0 96307

Horgas Béla

Meddőhányó

Február,
te tingli-tangli, koszlott páré,
sárparádé!
Hol a nyár,
hol a jó,
holmi hó legalább –
gyere szél,
fújd ki már a pelyheket,
terítsd a városra
és válaszolj:
mit jelent a mai tájon
nem szabad és nem lehet
közt csúszkálni,
hajléktalan mélyszegények álmait
kukalukban kurkászni,
miközben hull a,
hull a szó:
hej, te középosztály!
Vályú mellé, gyerünk, nyomakodjál!
Kelleti magát a buta
puffancs-meták hada
oda s vissza, folyvást
leplezik (le is) egymást a szóhányók,
igaz, nem igaz, ez hazudik, az;
kattognak buzgó megmondások,
púposodik a meddőhányó,
s én is csak itt állok és hányok,
mert mást nem tehetek,
ebben a lepukkant országban,
ezzel a szócifrázó jajgatással,
újrázó visszakérdezéssel
mire megyek,
milyen kényszer hajt egyáltalán?
A vers mire futhat ki még
– vagy már?
(Te február, hol a nyár?)

Lutra Creative Commons License 2021.03.14 0 0 96306

Vörös István

Mit lát az aranyhal?

Ha volna három kívánságom,
      kérni mit volna jó?
Hogyan lesz valóság az álom?
      Elgondolkodtató,

hogy nem elég-e, ha megtartjuk
    magunknak, ami van?
Ha vízről fölszállnak a hattyúk,
      s mind a légben rohan,

a hal ott ne talpakat lásson,
      sárga hattyúhasat?
Maradjon egy hely a világon,
      s legyen egy pillanat,

mikor a vágyakat bevárom,
      mikor kérni szabad,
és épp a kérés lesz az álom,
      az öröm-áradat.

Lutra Creative Commons License 2021.03.13 0 0 96304

Kállay Kotász Zoltán

Legvégétől fogva


Féltve őrzöm kétkedésem, nehogy mások is kedvet kapjanak hozzá.
Leszoktam, de gondolatban néha még rágyújtok, az égő
csikket a Bizományi Áruház portálja előtt pöckölöm el,
“tebenned bíztam legvégétől fogva”, dünnyögöm, aztán odalépek
mégis, eltaposom. A katasztrófa-helyreállítás a
megszállt idő sohasem múló feladata, a madarak egész életük során
egyetlen, láthatatlan fészket építenek, a levegőbe – s félelmünk
diktálja csak: az építményt szélrohamok szaggathatják szét.
A koldusnál papírpénzt váltok apróra, hangszerbeszerzés,
érmék csörögnek a mély zsebben, “csirr, csörr”, ritmust
és ezerféle megfejtést rejtő üzenet. A februári napsütés
hideg árnyékokat tiszteletben tartó fényébe érek,
az öreg ott áll a megállóban, mint mindig, odamegyek hozzá,
mint mindig, “nem jön a busz”, magyarázom szelíden. Nem válaszol.
“Miért tetted ezt?”, kérdem indulatosabban. “Mit?”
“Meghaltál.” Rendületlenül mosolyog, mint aki nem hall
már semmit, ami nem érdekli. A katasztrófa-helyreállítás
azt jelenti, hogy visszatalálunk a megengedhetőnél
messzebbre nyúló kétségeinkhez, s úgy nézünk fel a fészekrakókra,
minden pillanatban, az égbe, mintha magunkat látnánk.

Lutra Creative Commons License 2021.03.13 0 0 96303

Simon Balázs

És akkor este lett

Annának

Mikor fölébredtem, sötétedett,
Alig láttam, és fújt a szél,
Éreztem, kint az ég úgy van
Tisztára marva, mint sírás
Után a szem, és vágytam erre,
Mielőtt kihunyna még, pecsétjelem
Ebbe a lúggal tisztított fehérbe
Beleütni, mintha ettől függene
Valami, és mégse hinni el,
Csak eljutni az ablakig, mintha egy
Állathoz, hogy ne ijedjen fel,
És máris elfelejtkezni – hogy
Lobogott és senyvedett az ég (roppant
Fedélzet), túl hamar sötét lett,
Láthatatlan tűz, megreccsent még.
De csak az ablak, ahová elértem
Végül is, de akkor már nem tudtam,
Mit keressek, „egy vitorlást talán?”,
Suttogtam rá, de miért pont azt, nyomot
Hagyni az ablakon, leheletét, persze az
Is elég – és akkor este lett.

Lutra Creative Commons License 2021.03.12 0 0 96302

Nelly Sachs

És miután ezt a bőrömet megrágják,
testem nélkül látom meg az Istent.
Jób

Ó a kürtők
A halál elmésen kigondolt házain,
Mikor Izráel teste szállt feloldva füstben
A levegőn keresztül -
Egy kéményseprő csillag fogta fel
És elfeketedett
Vagy talán egy napsugár volt?

Ó a kürtők !
Szabadság útjai Jeremiás meg Jób porának -
Ki gondolt ki benneteket s rakott fel követ a kőre
Füstszökevények útját?

Ó a halál házai,
Berendezve hívogatóan
A gazdának, ki vendég volt egyébkor -
Ó ti ujjak,
Elhelyeztétek a kapu küszöbét
Mint kést a halál meg az élet közé -

Ó ti kürtők,
Ó ti ujjak,
És Izráel teste füstben a levegőn keresztül!

/Vas István ford./

Lutra Creative Commons License 2021.03.12 0 0 96301

Péntek Imre

Szökésben

megfejtett titkosírás
mely sorsom magyarázza
utolsó esélyem te vagy
a megmaradásra

takargatom fűvel bozóttal
útjaimat
fúrók vakondokjáratokat
a föld alatt

finom orral szimatolják
mint a kutyák
el-eltűnő menekülő
lábam nyomát

jövőm partján köd nyújtózik
alaktalan
nélküled nem kezdhetem el
újra magam

még nem vagyok cövekként leütve
még futhatok
olyan mélyre eltemetve
mint a halott

víg rongyaimban lépem át
a küszöböt
felhasad a csipkefüggöny
hátam mögött

halkabb_on Creative Commons License 2021.03.12 0 0 96300

Gősi Vali: Szeretnélek


Szeretnélek kibontani
bánatod páncéljából, végre,
hozzád hajolva lelkedhez érni,
tavaszt igézni a fagyos télre!


Szeretnék e rejtelmes csendből
életzenével kitörni újra:
ereidnek suttogó neszére
ébredni, lágyan összesimulva.


Szeretném, ha ütemre járna,
egy ritmust dobolna fáradt szívünk,
ahogy a régi éjen, amikor először
egymás szemébe néztünk!

Pannika127 Creative Commons License 2021.03.11 0 0 96299

 

Jankovich Ferenc

Egy csepp öröm

 

Vár egy csepp öröm, itt-ott, valahol:
ha megkóstolom a nép szürke kortyát –

s az Asztalról még hullanak le morzsák,
míg hevül a vér s a szív zakatol...

 

Mélyből nézek a magasba, ahol
mint sírjából föllebbenő Lázárt –

megillet engem csokor és virágszál:
s szín-hó illata erembe hatol.

 

De míg áldoztat megosztott kenyér s bor –

ó, rezgő Szép, tekintetem reád száll,
kinek lágy rózsaszínben reng a véred –

 

Sudár alakod vállam alá férhet,
ropogós szűz, magammal összemérlek –

Vár egy csepp öröm, itt-ott, valahol.

 

(1968 Szép versek)

 

Pannika127 Creative Commons License 2021.03.08 0 0 96298

A. Túri Zsuzsa

 

 

Hív az út

 

Hív az út, a százkarú,

És hívnak a hegyek,

Messzi, fénylő városok,

De többé nem megyek.

 

Várhat rám a zöld mező,

Az áradó patak,

Virágzó, szép almafák,

Ezüst színű tavak,

 

Hívhat még, mint hajdanán,

Az arany sivatag,

Végtelen, kék óceán,

Mesék, varázsszavak.

 

És hívhat az éjszaka,

A tücskök éneke,

Lekacsintó csillagok,

Halk éjjeli zene,

 

Mert sejtem a titkokat,

Hogy merre fúj a szél,

Álmodó fák sóhaját,

S amit a Hold mesél.

 

Hívhat bárki bárhová,

Már túl sokat tudok,

Lámpás-szívemre csukok

Ma minden ablakot.

 

 

 

Verselő Antológia 2014

 

 

 

 


 

MILU Creative Commons License 2021.03.08 0 0 96297

Fabó Kinga Az Operabált megnyitom



Mennyi nő!
Hány lejárt idő.
Hány bérelt báj, szerteszét.

Még mielőtt - a hajcihő -
áll a bál: révbe ér.
Lendülne ki. Törne át

- a holtponton - révbe ér: összezár.
Hány férfi!
Mennyi esély, mi

ketyeg; időzített vágy.
Korbács rostál: ki mit kóstál.
Mennyi bérelt báj.

Vágyak fókusza! Megannyi
frusztrált pillantást vonz oda.
Álmaim szőke szponzora.

Hídként - át - a pillantáson.
Lehet barna is, csak - lásson.
(Álmaim szőke szponzora.)

Én is vagyok! Furcsa pár.
Vezényszóra lép.
Báli cipőm sokat ér.

Báli cipőm lestrapál,
vezényszóra lép.
Megtorpan, vissza-

hőkölök:
fizetős a hely.
Hogyan járjak el.

Mostanában nem öltem meg senkit.
Volna okom?
Az Operabált megnyitom.

Előzmény: Lutra (96296)
Lutra Creative Commons License 2021.03.08 0 0 96296

Fabó Kinga ߙ

Vagy igen


Lenni szomorú üres váza
lenni vázában hervadt virágárus
lenni apró kis mikrofon
lenni felkúszni a vállon
lenni letapogatni titkait
lenni illattá válni a testén
lenni szótlan és ottmaradni
lenni megbújni tenyerén
lenni testében mikrofon
lenni titok
lassú végső és ünnepélyes
lenni fehér és nevetséges
lenni és elmenni
lenni csak úgy és észrevétlen –

/2021. március 4-én elhunyt Fabó Kinga költő, nyelvész, esszéista./

halkabb_on Creative Commons License 2021.03.07 0 0 96295

Szabó Éva: Mese magamról

Voltam a legkisebb fiú,
ki sárkányt álmában látott,
de hétszer is elindult
legyőzni a világot.

 

Csak mentem, mendegéltem,
mintha igaz se lenne,
a kincs, amit találtam,
befér a két szemembe.

 

Elmaradt a csoda,
nem tudtam hős se lenni,
hogy életben maradtam,
ezt kell még megfizetni.

Lutra Creative Commons License 2021.03.07 0 0 96294

Fecske Csaba

Válasz nélkül

kérdezni akartam tőled valamit
már nyelvemen volt a kérdés
amikor belém nyilallt de hiszen
te már nem vagy én csupán
élve felejtettelek olyan sokszor
szólnék (szólok) hozzád: „hallottad
hogy…” „tudod kivel találkoztam ma”
önkéntelenül jönnek számra a szavak
hiába néma maradok hát
némaságod rá a felelet

Lutra Creative Commons License 2021.03.07 0 0 96293

Imre Flóra

Ballada az emberiség gyerekkoráról

Hiszen hamu lett, aki Trója vesztét
Dalolva nézte Róma lángjait.
Hol vannak már, akik megfeszítették
A József fiát, a názáretit?
Hol Scipio s a sósföldű Karthágó?
Mélos után Athén is porba hullt.
Mi maradt Dareiosnak gyilkosából?
Hol véres, szerelmes gyerekkorunk?

Hol az asszony, aki a pengeélet
Szívén próbálva - Nem fáj! - adta át?
Diotima, a bölcstestű, mivé lett,
S a császárné, aki strichelni járt?
Hol van Caesar, aki Bithyniában
Politikát alul fekve tanult?
És Helené sokférfinyomta ágya?
Hol véres, szerelmes gyerekkorunk?

Leolvadt a hegyről az isten arca;
Hol a táncos asszony, a krétai?
Eltűnt a ló, csak hullám fut a partra.
Az olajfaallét ki vágta ki?
Hová lettek a férfiak, akiknek
Egy volt a világ, és anyjuk a múlt?
Hol vannak, kik kérdeztek és feleltek;
Hol véres, szerelmes gyerekkorunk?


Ajánlás:

Herceg, hol az első, aki a földet
Gömbbé gyúrta? Hová süppedt az út?
S amit normálisnak mondtak a bölcsek, .
Hol véres, szerelmes gyerekkorunk ?

Pannika127 Creative Commons License 2021.03.07 0 0 96292

TÓTH ÁRPÁD

A TAVASZI SUGÁR...

 

A tavaszi sugár aranyburokba fonta
A zsenge bokrokat, s a bimbók reszkető
Selyemgubóiból zománcos fényü pompa,
Ezer szelíd szirom lepkéje tört elő.

 

A zsongó fák előtt, a kerti út szegélyén
A park-őrző, borús csillámu rácsvasak
Festékes könnye folyt, sírtak, mert fémük éjén,
Hiába van tavasz, boldog rügy nem fakad.

 

Egy lány jött az uton, virággal, sok virággal,
Mellettem elsuhant, illatja megcsapott,
Egy-testvér volt talán a fénnyel és a fákkal,
Eltűnt. Szivem zenélt. Merengve álltam ott.

 

Bús voltam vagy derűs? ki tudja. Ama ritka
Kelyhű percek közül ragyogva volt ez egy,
Melyben pezsegve forr kedv és bú drága titka,
Mint mélyen csillogó, nektár-izű elegy.

 

Olyan perc volt, midőn a vaskos testi érzet
Kitágul... rezg, s ha kinyúlik a kéz,
A Nap arany almáját a tenyeredben érzed...

 

 

MILU Creative Commons License 2021.03.06 0 0 96291





Nagy Endre

Álmatlan éj


Tanyáznak bennem kisértet-járások,
Suhannak bennem kisértet-fájások,
Kikelnek förtelmes éjjeleken,
Nyargalnak dobbanó vérereken.

Robotba ütemült műszereim
Lázadva támadnak egyszerre im,
A szivem, a tüdőm, a vese, a máj
Dacosan en-éltét vitatva fáj.

Vergődő testem fájások hona,
Zilálja, tépi vad zenebona,
Csúf macskazenével szerenádoznak ők:
Tűhegyen trillázók, dorongon dörmögők.

Hányféle fájás! Egy fájás-farsang!
Egyik nyivákol, a másik harsan,
Ez kínnal sziszeg, az váddal nyerit,
Fölverik testem hült rejtekeit.

A csöndes éjben igy zajlik a bál,
Táncos üteme egyre kalapál,
Ámultan hallgatom, óh nagy Ég!
E sok-sok fájás, ez én valék!

S az őrült maskarák közt hirtelen
Egy ismeretlen vendég megjelen,
Egy néma kényúr, egy sárga mogul
A zűrzavaron lassan átvonul.

Az arca halvány, nézése meredt,
A hold szállhat igy sir-árnyak felett,
Nem szól, csak megy s amerre elhalad,
Riadtan elnémul a farsangi had.

Megismerem, bár sohse láttam őt,
Fejemet meghajtom Uram előtt.
Ez mind cseléd csak, mindegy mit mivel,
De hogyha Ő int, - akkor menni kell!

Nyugat, 1934


Lutra Creative Commons License 2021.03.05 0 0 96290

Nelly Sachs

Ki tudja, hol állnak a csillagok

Ki tudja, hol állnak a csillagok
a Teremtő fenségrendsorában
és hol kezdődik a béke
s ha tán a föld tragédiája közben
a halból véresen kitépett kopoltyú
rendeltetett
a Kínszenvedés csillagképét
rubinpirosával kiegészíteni,
a szótlan nyelv
első betűjét leírni -
A szerelem pillantása persze
a csontokat mint villám járja át
s elkíséri a holtakat
a lélegzetvételen túlra -

de hogy a leváltottak
kincseiket hol teszik le,
nem ismeretes.

A legsötétebb erdőben elárulja a málnát
az illata,
de a halottak lelki terhe
sosem tűnik fel a keresésnek -
és szárnyra kapva mégis
beton vagy atomok között remeghet
vagy mindig ott,
ahol kihagytak egy helyet
a szívdobogásnak.

/Vas István ford./

Lutra Creative Commons License 2021.03.05 0 0 96289

Imre Flóra

Bergerette

Már végleg téged hordlak a szememben,
Mióta abszurd angyalként előttem
Ezen a foszló, végtelen napon
Megjelentél, hogy - ma már jól tudom -­
Kiments a végső némaságból engem.

Hurcolnak hullámos vizek,
Énünkből kék forrás ered;
Ki tudja, milyen part a szerelem?
Én nem gyújtogató szemed,
Nem is bronzszobor testedet:
Homlokodon a ráncot szeretem.

Mint a dió, magamba kövesedtem,
Az életem csupán irodalom -
Nézlek belül, s nincs más mit mondanom
Latinul akár, vagy dal-keresetlen:
Már végleg téged hordlak a szememben.

Lutra Creative Commons License 2021.03.05 0 0 96288

Imre Flóra

Tájaink

Hogy nem lehet, az vágott arcul téged,
S nekem jutott, hogy tudjam, nem szabad;
Közénk álltak krisztustövis sövények,
És a torkunkban dobogott a nap.

Az álladon az izmok megfeszültek,
És mélységes mély kút lett a szemed,
A kezeden - megkínzott menekültek -
Ziháltak sápadt testű kék erek.

Így létezünk. Szavunk koszorút ölt;
Mint az a föld, vörösben és fehérben,
Vulkánhúsú és mészkőcsontú föld -

Esteledik. Lassan a fény se nyom.
Bolyong a hold a repedezett égen,
S a csillagpor felfénylik hajadon.

MILU Creative Commons License 2021.03.03 0 0 96287

 

 

Esterházy Péter

 

Harmonia Caelestis

9.

 

Igen különbözőek a különböző korok verekedési szokásai és lehetőségei. Nagypapa mesélte, hogy amikor Oxfordban tanult ( ott folytatta tanulmányait ) , meghítta a kenti herceg vacsorálni, s mivel érkeztekor  éppen senki nem tartókodott a kastélyban, senki, vagyis a személyzet, kért egy lovat, s kilovagolt, hogy addig is teljék az idö. Egy sövényhez együtt érkezett valami idegen lovassal, olyannyira együtt, hogy összeütköztek. Az idegen, egy nagypám korú ifjú, dühösen hordta le őt, majd felszólította, hogy szálljon le a lóról.

- kérem, uram. Mit óhajt?

- Verekedni uram, azt óhajtom. - Azzal nekiesett nagyapámnak a lovaglóostorral. Ő kissé meghökkent e szokatlan szigetországi fegyvernemen , de tőle telhetően alkalmazkodott a körülményekhez, az idegen pálya sajátosságaihoz, és csépelte szorgalmasan az ismeretlent vissza. Este a vacsoránál azután (újra) találkoztak, a kenti herceg szívélyesen biccentett. 

- Kedves barátom. Mintha már találkoztunk volna.

- Mintha - erősítette meg nagypám a szívélyes házigazda  föltételezését.

 

A történet nem tehető át a kontinensre.

Pannika127 Creative Commons License 2021.02.28 0 0 96286

FODOR ANDRÁS

VÁRAKOZÁS

 

Milyen másképp fog

nyílni majd az ajtó,

ha kilépsz rajta, kedves,

üde kékben.

A lomberdős, eléd futó utacskát

beszőttem már a várás szőnyegével.

 

Rálépsz, puhán jössz

majd elém a fák közt,

táskád csipődhöz döntve lágyan.

Bizseregve

pattognak a fények,

sűrű hajad élő fonatában.

 

 

( Fodor András: Kései rádöbbenés * Versek 1996, 1997* Masszi Kiadó)

 

 

Pannika127 Creative Commons License 2021.02.27 0 0 96285

Gergely Ágnes

Tünemény

 

Lakhatsz leomló házban,

léphetsz kút peremén,

az örökkévalóságnak

mindkettő tünemény.

 

Felfedezés, bűnvallomás,

kisodródó levél,

a forrás nem nézi, kell-e,

kitör, csapódik, él.

 

Vízfényű labirintus

vastagodó sebek,

megrázhatod az oszlopot,

ha vérig sértenek.

 

Meghalni, megvakulni,

míg dőlnek a falak,

az örökkévalóságnak

ez is egy pillanat.

 

Vésheted kőbe, elhull

ház, kút, bűn, út, erény.

Egy pillanatig éltem,

akár a lámpafény.





halkabb_on Creative Commons License 2021.02.25 0 0 96284

Juhász Gyula:
(Van életünkben...)

 

Van életünkben egy nagy pillanat,
Mikor érezzük, mégis érdemes volt,
Ragyog a szemünk és ragyog a mennybolt
S mi elfelejtünk minden árnyakat.

 

Lehet, hogy minden káprázat csupán
S az ember egy bús életen keresztül
E pillanatot keresi, mely eltűnt
S hiába néz az elillant után.

Pannika127 Creative Commons License 2021.02.20 0 2 96283

Borbély Szilárd:

Ha menni kell...

 

Ha menni kell oly jó volna még maradni
elüldögélni még egy kicsikét
beszélgetni hallgatni erről arról
a döntő pillanatot halogatni
mely eldöntetett volt már hamarább
de most mégis oly jó volna még maradni
hogy együtt legyen még a volt a van
hogy múljon is maradjon is ami
lesz minden legyen minden múlhatatlan
és tartson tovább még a lehetetlen
az üldögélés és ami lehetne.

 

 

 

MILU Creative Commons License 2021.02.07 0 1 96282

Parti Nagy Lajos

 

Na szép

 

Az ember egyre jobban lemenne önmagába,
na szép, ez igazán na szép,
ott belül egyre jobban Vajdajános,
nagyon hideg nyirokba lóg a lába,
s az arca nagyon szanaszét.

Ott belül roppant kicsikék az összes angyal,
szárnyuk helyén üres lapát,
ha mehet is, csak úgy megy önmagához,
mint a pincébe szénért menne Freuddal,
s egymás kezét szorítanák.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!