Sziasztok, elkezdtem egy Apakomplexus c. valamit (blogot, talán könyvet), amibe az olvasó belepofázhat. Ha van 1 perced, nézzed meg, érdekel a véleményed! A cime:
Én is mindig apás voltam és éppenúgy éreztem apámmal kapcsolatban ahogy te is leírod. Viszont azt mindig tudtam, hogy Isten őrizz olyan férfihez hozzámenni mint az apám. A hibáit elnéztem -részben- de férjnek olyan mint ő sose kellett volna.
Én is imádom az apámat, titokban vagy tudat alatt mindig hozzá hasonló férfit akartam magam mellé, olyat, akit legalább annyira tudok tisztelni és szeretni, mint őt. Nagyon büszke voltam mindig is arra, hogy a történelemtől az irodalomig vagy földrajzig mindennel mehettem hozzá (amúgy orvos), mindenben otthon volt, rengeteget és válogatás nélkül olvasott és olvas ma is, talán a számítástechnika az egyetlen dolog, amihez tényleg nagyon gyengus:)... Nyelveket beszél, régebben azzal szórakoztatott, hogy latinul mondott meséket:)... de megtanult pl angolul könyvből, mivel sok cigány emberrel is találkozott munkája miatt, vett egy cigány-magyar szótárat és azt olvasgatta:)... szórakozásból egy este megtanulta USA államait fővárossal, utikönyveket olvasgatott, csak úgy, hogy "lássa, mi hol van"... vagy pl logikai feladatokat oldott meg..... volt, hogy balesetnél megálltunk, én még kicsi voltam, talán 5 éves.. és amig nem jött a mentő, apám látta el- úgy éreztem, ő mindenre tud megoldást:)... na, mindegy, nem ragozom tovább, nagyon szeretem, nagyon felnézek rá... pedig tudom, hogy sok-sok hibája van, ezeket én mégis nagyon elnézően tudok kezelni.. Sajnos volt néhány dolog, ami eléggé megváltoztatta az életét, az életünket, de én mindennek ellenére ugyanazzal a ragaszkodással fordulok hozzá, mint régen.. hiába.. apás vagyok:)
Nem csodalom hogy Teged nehez szeretni mint ahogy engem is.Valami maskep tortenik ha gyermekkorunkban felborul az az idealis (legalabb is annak latja a gyerek) allapot a szeretetharomszogben:apa,anya,gyermek.Ez a haromszog ujra kepzodik annyiszor ahany gyerek van,a bizonyos gyermek a kicserelt harmadik.Egy csaladba tehat annyi haromszog van ahany gyermek.A gyermekek egymassal maskep kommunikalnak,ok elfogadjak egymast,vagy irigyek egymasra de a szulokkel az egy termeszetes erosebb kapcsolat kell legyen.
Ilyenkor a sajat eletunk megerteseert,jo a dolgok gyokerehez menni,megfogalmazni azt a bizonyos kulonlegest ami minnket elvalaszt a legtobb embertol,segiteni talan tarsunknak hogyan keruljon hozzank kozelebb .Tudatositani a problemankat.
Te ezt hogy teszed ?
Kedves MUMU, nekem apakomplexusom van. 6 éves koromban az édesapám meghalt. Nagyon sokat voltunk addig együtt, én egy félistenként imádtam. Okos volt, jóképu és gondoskodó. Tudat alatt minden férfitól azt az érzelmi biztonságot, feltétel nélküli szeretetet várom a mai napig, amit nyújtott nekem. Elég nehéz dolog engem szeretni :) Érdekes módon nem az idosebb férfiak vonzanak, de kulsoleg az édesapámhoz hasonlóak hatnak rám leginkább.
Volt egy hasonlo tema az egyik TV musoraban...
Erintetve vagyok -negativ ertelembe.Eletem legnagyobb rossztevoje az Apam volt ,akit egy ideig imadtam.Nagyon sokba befolyasolta az eletemet,hallistenek magam labara allva ,csak jot tett nekem.Bar regen halottes en is idos vagyok meg mindig tart a hangtaklan dialogus vele.
Ismertem visszont egy nagyon kedves,mara mar vilaghires orvosnot (Ausztria endoszkop csillaga)akinek nagyon idos apja volt szuletesekor,imadta ot de keveset jutatott neki belole az elet.Minden nagy szerelme legalabb 30 evvel idosebb volt mint o es vegul egy most mar legalabb 15 eve tarto hazsasagaban is a ferje mar aggasztyan.Nagyon szepen elnek.
Mi errol a velemenyetek,felismeritek magatokba ,tarsaitokba az apakomplexust?