Actionman: De ha mar itt vagy osszd meg velunk te ilyen tapasztalatodat. Eddig meg nem voltal on . . . :-))) alomhajos: Én a 265-ben megosztottam egyik olyan élményemet, amelyről úgy éreztem, hogy más számára is fontos, építő lehet. Mit szeretnél még?
Álomhajós csakugyan bepasztázott egy 6400 karakteres szöveget (természetesen nem idézem).
Jót mondani EGYMÁSRÓL topic (45 és 46): Ugrifülesben a felelősségérzetét tisztelem és azt, hogy nála fokozottan érzem, odafigyel arra, amit írnak és ügyel a részletekre is...
Actionman, tanuld el ezt a legkisebb ugrifülestől!
Igen, kozben most vettem eszre, hogy (310)-ben megvalosulo igereteket akartam irni :-) De ha mar itt vagy osszd meg velunk te ilyen tapasztalatodat. Eddig meg nem voltal on . . . :-)))
Tudom, hogy az az élmény amit leírtál, az szintén "Isten-élmény", amely valóban a topic témájába, Isten gondviselésébe tartozik. Ez ugyanolyan bizonyság egy hívő ember számára mint az az élmény amelyikről Ugrifüles beszél, amelyben Istennel való "találkozást" tapasztalja meg egy hívő.
Mindkettő egyformán fontos, de Isten kinek ezt adja, kinek azt, attól függően, hogy annak az embernek mire van szüksége.
Na akkor megegyszer, hogy jol ertsed. Ezt a topikot azert nyitottam, hogy itt osszuk meg egymassal sajat tapasztalatainkat az Isten gondviseleserol es a sajat eletunkben megvalosulo gondviselesrol. Tettem ezt azert, mert hiszem, hogy ezek a megosztott bizonysagok segit(het)nek egymasnak a nehez idoszakokban. Gondolj pl. a fogsagban levo Izraelre, akik a messze foldon elovettek ujra pl. az Exodus tortenetet. Mekkora erot adhatott az nekik!
Ha azt irod, hogy az istenelmeny az valami mas, mint amit en leirtam, legyen a te hited szerint. En a sajat tortenetemet is annak nevezem, mert maga Isten mukodott ott (nekem ennyi a kriteriuma).
Ezzel a szandekkal/velemennyel lehet egyet nem erteni (csak akkor nem ertem, mi a !@#$%-nak jar ide a T. Nagyerdemu. Offolni?), lehet nyeglenek nevezni (bar imho valamit nagyon elneztel), de hatha mar jobban erted.
Isten gondviseléséről és beteljesedő ígéreteiről nyitottad a topicot, és ontopic voltál a vizsgai történeteddel.
Az Istenélmény viszont MÁS - Istennek nem közvetett, hanem közvetlen jelenvalósága nyilvánul meg, és gondolom, azért többet nézel ki Isten közvetlen jelenlétéből, mint azt, hogy valami tanult tételt eszedbe juttat, vagy hogy eléred a buszt, amikor fontos találkozóra sietsz.
Az Istenélmény elborít, és mélyreható, tartós változás kíséri, pl. gyógyulás, szabadulás, megingathatatlan bizonyosság megjelenése, ilyesmi. Átépít, átrendez alaposan, és nem igazán lehet szavakban visszaadni az élményt, csak nagyon töredékesen. Ha volt már ilyenben részed, akkor tudod Te is, csak akkor nem értem, miért állsz hozzá ilyen nyeglén (bár nem tartozik rám). Ha nem volt részed még benne, akkor adja meg Isten, hogy legyen!
1Kor. 15.44 Elvettetik érzéki (pszüchikosz) test, feltámasztatik lelki (pneumatikosz) test. Ha van érzéki test, van lelki test is.
Kor. 15.50 Azt pedig állítom, testvéreim, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot.
Mt. 22.30 Mert a feltámadáskor nem nősülnek, férjhez sem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyben.
Nem sok értelmét látom, hogy létezne egy "lelki" hústest, "lelki" vérrel és "lelki" izmokkal. Az egy dolog, hogy megfogható, látható, de ettől még nem kell hústestnek lennie. Szerintem az angyaloknak sincsen hústeste, az egy más dolog, hogy emberi formában is megjelenhetnek, de a mennyben csak romolhatatlanság van.
A test nem lenyegtelen. Meg akkor sem, ha az ember teste nelkul is onmaga, mert csonkanak erzi magat teste nelkul. Es talan nem veletlen, hogy visszakapjuk testunket (bar mas formaban).
Azt sem hinnem, hogy maga a hus-ver test rettegne barmitol: erzelmei nem a testnek vannak!
Úgy vélem, túlzásba viszitek a test és lélek megkülönböztetését. Ez dualizmus felé hajlik, ami keresztény szempontból eretnekség. Az ember test és lélek szétválaszthatatlan egysége, szintén keresztény szempontból. A feltámadt testnek is van húsa, lásd Tamás esetét Jézussal, vagy az emmauszi tanítványok utazását, csak mégis ez a test kissé más. Gondolom a feltámadt ember is így valahogy fog kinézni.
Az meg végképp nem keresztényi tan, hogy a test szükségszerűen rossz vagy alantas.
A test még a kerék forog, a lélek számára is lényegtelen, nem beszélve a szellemről. A szellem, bármikor képes feláldozni a testet céljaiért (pl.háboruban) abban a pillanatban ahogy az én-tudat meggyengül. Jelesül, bár a szellem is az én által él, saját létét is eldobja magátol a test feláldozásával, ha megteheti, az örökkévalósága biztos tudatában. A hús vér test retteg ettől, pedig csak hulladék a nagy játszmában. A megvilágosodás felé pedig semmi más, mint lepkének, a korábbi léte, vágyna-e abban feltámadni?
Mi a problemad? Egyaltalan nem hinnem, hogy cinikus modon kerek kozlest. Btw olvastad a topiknyito hozzaszolasomat? Ha nem ertesz vele egyet, szived joga, de akkor miert jossz ide? Imho az a baj, hogy T. testverek 90%-a offolni jar ide. Miert?
Azon kívül ez a "vagyok, aki vagyok" üzenet számomra nem azt jelenti, hogy fogadja el jelen állapotát, hanem azt, hogy a benne levő ember a fontos és azt fejlessze és hozza ki önmagából a legtöbbet. Tehát reméljen, akarjon és élje a lehető legteljesebb életet, és ne törődjön bele kiszolgáltatott helyzetébe. Hiszen elfogadni önmagunkat csak akkor lehet, ha mindent megtettünk, amit megtehettünk.
Meggyőződésem, hogy beletörődni a változtathatatlanba is csak ezzel együtt lehet.
