December 28, Aprószentek napja.
Ezen a napon a Jézus születése után, Heródes által lemészároltatott két év alatti fiúgyermekekre emlékezünk, tágabb értelemben minden olyan kisgyermekre akinek elvették az életét.
"Egy legenda szerint minden évben megnyílnak a betlehemi aprószentek sírjai. A sírból kiszálló gyermeklelkek Heródes sírjához mennek, ahol fájdalmas énekeket énekelnek.
- Mi ez? - riad fel ilyenkor Heródes. Felugrik sírjából és csontarcával ráborul a földre, hogy ne lássa a gyermekeket.
Minden hiába a gyermekek keseregnek.
- Nem! Ezt nem bírom tovább! - jajgat Heródes. És elrohan. A gyermekek utána rohannak. Üldözik. Heródes erdőbe menekül és rablók közé rejtőzik. A rablók megvetik. Elűzik. Onnan vesztőhelyre rohan. Ott sem tud megnyugodni. Az akasztófavirágok ostorral támadnak rá.
De íme! Heródes egy házhoz érkezik. Lihegve benéz az ablakon, majd megkönnyebbül. Gúnyosan bemutat a szobába, ahol egy asszony fekszik az ágyban.
- Oda nézzetek! De most aztán hagyjatok békét nekem, mert odabent nagyobb gonosz fekszik mint én! Nézzetek csak arra az ágyra. Nézzetek az asszony arcába! Ő is gyermekgyilkos! Magzatgyilkos!
S ebben a percben bent a szobában egy sápadt asszonyi kéz a fejpárna alá nyúl. A párna sarkát a feje alá gyűri s oldalra vetett arcával kitekint az ablakon...
A szeme összeér az aprószentek keserves tekintetével...
Az aprószentek ijedten húzódnak félre, mert egy hozzájuk hasonló lélek röppent el előttük,
Az aprószentek átölelték kis bajtársukat. Összecsókolták kis orcáját, megsimogatták kis kacsóját és elvitték abba a "láthatatlan temetőbe", ahol nincsen kereszt, nincsen fejfa, ahol egy halálmadár kuvikol az akácfán.
S ezek a gyermekgyilkos anyák? Azok gyűjtik tovább az ócska lomot, a hiúság dobozait. Közben pedig eldobálgatják maguktól az élet legtündéribb ajándékat: a gyermeket."
Dr. Schmiedt Béla: Tükör előtt
1938
hu
