Én nem akarlak semmiről meggyőzni benneteket. Ez egy műsor volt ami nekem megragadta a fantáziámat, és gondoltam megosztom azzal akit érdekel.
Rábeszélésről szó nincs.
Lehet hogy ha a terhes tanácsadáson osztogatnának erről egy prospektust, lenne olyan akit érdekelne, de az is lehet, hogy nem.
Nos, eredeti beírásodban tényleg nem szerepelt az, hogy ez a kutatás az 1 év alatti gyerekekre vonatkozik. Ez esetben azt mondhatom, hogy mindaz amit a kutató professzor urak bemutattak nagy szemétség, ugyanis azok az anyák, akiknek már ideje van ilyen problemákkal is törődni, azoknak a gyerekük már biztosan elmúlt 1 éves!
1000 magyarországi várandós anyából vajon hány olyan van, akit ez a probléma érdekel????
Én ammondó vagyok, hogy maradjunk meg a természet anyánál. Szeressük csak úgy a gyerekeinket, ahogyan jön magától és kész. És hogy kinek a génje kit hordiz, azt is gyereke válogatja. KI az anyjára "üt", ki az apjára, ez ilyen egyszerű. MInden anyának azt tanácsolnám, hogy először mindig az ösztöneire hallgasson, aztán az érzelmeire, és ha mindez kifujt, csak akkor az eszére.
Mutass nekem egy átlagos anyát, aki az egy éven aluli gyerekét nem szeretgeti meg naponta min. 18-szor... szvsz százszor is...anélkül, hogy erre direkt figyelne. Így van kitalálva Természet Anyánk által.
Tudod mi a baj ezekkel az innen-onnan felkapott morzsákkal? Olyan, mintha letakarnál egy pepita anyagot úgy, hogy csak a fehér kocka látszik, majd kijelented, hogy az anyag fehér.
Nem az, csak annyi látszik belőle...
Kedves Alice!
Mint írtam valóban vita van arról hogy melyik a döntő a gének vagy a nevelés.Már ekkor az enyiméi túl voltak az 1 éven és nem tudtam befolyásolni.
De az olvasást azt igen ezért, bár akkor már elmúlt 7 éves és tudott olvasni, én továbbra is hangosan felolvastam neki.
A génekkel kapcsolatban meg azt olvastam, hogy a fiúk az anyjuktól öröklik az okosságot.Szoktam is ezzel froclizni a srácaimat!
Konkrét emlékeid vannak, vagy honnan tudod milyen volt a helyzet 1 éves korodig?
Nem tom írtam-e de erre az 1 évre vonatkozik a terminus.És annyira meghatározó, (szerintük) hogy később nem lehet pótolni.Vagyis 4 éves korában már agyokényeztethetem, nem változik a matekhoz való hozzáállása.
Azt is olvastam, hogy a szeretet az az adni tudás képessége. És nem anayagi javakat adunk annak akit v amit szeretünk, hanem érdeklődést, figyelmet, és törődést.
Nos ha valaki már FIGYEL arra, hogy hányszor szeretgeti meg a gyerekét abból már csak jó lehet.
Lehet hogy bugyutaságnak számít( szegedi kutatók mondták), de nem kerül semmibe kipróbálni.
És mért ne könnyítsük meg a gyerekünk iskolás korát?
Ha valaki elkezdi számolni, hogy naponta hányszor szeretgeti meg a gyerekét, hááááát...
Jaj, ma még csak 15-ször szeretgettelek meg, gyere ide drága magzatom, adok egy puszit + egy ölelést (tényleg, ez vajh egynek vagy kettőnek számít?!), különben nem leszel jó matekos...
Engem ez az okoskodás, amit leírtál arra a már-már klasszikus poénra emlékeztet, amikor egy bolhával kísérletezik okos ember:
Bolha ugorj! (A bolha ugrik) Kiszedi a lábait, majd újra: Bolha ugorj! (A bolha nem ugrik.) Tudós ember lejegyzi: Ha a bolhának kiszedjük a lábait, megsüketül.
Drága Kommancs, a gyereket szeretni köll, ezen nincs mit vitatkozni, de nem kell ám minden marhaságot bevenni, amit az efféle "kutatók" mondanak. Én mindkét lányomat szeretgettem, aztán képzeld mind a kettőnek tök ellentétes lett az érdeklődési köre, de még a hajlama is! Tapasztalatom szerint NAGYOBB szerepe van a géneknek, mint a nevelésnek, a neveléssel csak finomítani, szelidíteni, kiteljesíteni lehet.
ez elég nagy baromság lehet, mert én szinjeles voltam matekbol (is), es ram se hederitettek soha.. Nem azért kell törödni a gyerekkel, hogy tudos legyen belole, hanem alapbol :) A felkapkodos tudosbol meg még lehet kis önzö elkényeztetett hisztis lelkinyomorék is adott esetben, vagy nem, de az sem az felemelési darabszámon mulik, hanem a szülö képességén.. :)
Úgy olvastam még azon is vita van, hogy a veleszületett képességek a döntőek, vagy a nevelés határozza meg a gyerek sorsát.
Ebben a műsorban az utóbbi kapott nagyobb hangsúlyt. Pl azt is állították, hogy a matematikai képességek függenek attól, hogy pici korában mennyire ajnározták a kölyköt. Konkrétan azt mondták, hogy az ötös matekhoz napi 18 szeretgetés kell, és ha legalább 4 szer nem dédelgeted a gyerkőcödet akkor garantált a matek 1-es.
Mivel én nagyon felkapkodós voltam a fiaim sokat voltak kézben, ma meg matamatikusok, ezért ezt a részét igazolva láttam.
Tehát attól kezdve a legkissebbnek naponta min. 20 percet feolvastam. Ez ingyér van, és egy próbát megér.
Igen ebben biztosan van valami, ha egy gyerek hozzászokik a felolvasás hallgatásához, biztosan jobban megmaradnak benne a hangsúlyok (vesszőnél felemeljük a hangot, pontnál levisszük stb.), meg az olvasás ritmusa. De ez a normál gyerekekre és nem a diszlexiásokra vonatkozott, az ugyanis egy bizonyos kódolási zavar az agyban. Amit egy másik agyközpontnak kell átvállania, átkódolnia... valami ilyesmi.
Ingóbingó, olvastam a kisfiad történetét, szerintem egyelőre a legjobb, amit tehetsz, ha a mozgására odafigyelsz.
Óvodás korban vidd el valamelyik nevelési tanácsadóba, és mondd meg, hogy dyslexia szűrést szeretnél kérni. Ez egy 10 "tesztből" (a gyerek nem érzi annak) álló, főleg rajzolós feladatsor. (Most sajnálom, hogy nem emlékszem hova tettem a fiamét...) Minden teszt egy részképességet mér, és a végén ezek összessége alapján állapítja meg a szakember, hogy a dyslexia gyanúja fennáll-e.
Nekem a párom dyslexiás volt kiskorában. A hatvanas években erről még harangozni sem hallottak, ő küzdötte le egyedül, de a nyomait ma is viseli. Bölcsészdiplomája van (magyar-töri szakos), rengeteget olvas, szuper inteligens. Miatta nézettük meg a fiunkat (a fiúknál állítólag gyakrabban fordul elő a dyslexia), de nem találtak semmit. Ezért tudom hogyan nézik.
Remélem segítettem.
Ha kell egy konkrétabb segítség, tudok adni e-mail címet is, ahol segít(het)nek.
Azt hallottam a rádióban, hogy akkor fog jól olvasni a gyerek iskolás korában, ha 10 éves koráig legalább naponta 20 percig hangosan felolvas neki a szülő.
Ja még annyit, hogy az úszás elengedhetetlen, és a mozgáskoordináció legjobb gyógymódja, ha teheted minél előbb irasd be úszástanfolyamra, aztán megint és megint, hidd el csodákat művel. Na ennyit, aztán már el is dugultam.
Azt hiszem, amit most leginkább megtehetsz, az a mozgásával kapcsolatos. Nekem a kisebbik lányom volt mozgáskoordináció zavaros, sajnos csak iskoláskorban derült ki, ha előbb diagnosztizálják, előrébb tartottunk volna. Az ő állapotáról azt mondták, hogy organikusan nincs semmi baja, de anormálison innen van. Azóta megtudtam, hogy van egy olyasfajta beregség?, állapot?, hogy "veleszületett ügyetlenség". Mindezt csak azért mesélem el, mert amikor ez kiderült róla a neurológián, azt tanácsolták, hogy MOZOGJON. Bármit mozog mindegy, csak mozogjon rendszeresen, lehetőleg olyasmit, amit szeret csinálni, és kb. 18 éves korára kinövi. Hát tényleg csak akkorra nőtte ki, bár nem volt feltűnő hálistennek.
Nála pl. a következők voltak a tünetek: nagyon "idegesítően" futott, olyan volt, mintha minden pillanatban elesne, bár nem esett el. Mindent leejtett, kiejtett. Ha átment a szobán, és a szoba közepén volt egy szék, azt hétszentség, hogy feldöntötte. Az ujjai egészen külön életet éltek. Úszásnál pl. széttárt ujjakkal úszott... és még sorolhatnám mindezeket az apróbb jeleket. Izületei iszonyú lazák voltak, a mai napig azok, ő az, akinek ha kihúzzák a fogát, kificamodik az állkapcsa is.
Ugyanakkor biztatásként azt mondom, hogy soha nem volt diszlexiás. Rondán írt, rondán ír a mai naig is, de erre azt mondtam, zagson. Sőt, éppenhogy az olvasás volt a mindene. Szóval nem tudom ki mondta neked, hogy a mozgáskoordinációs zavar és a diszlexia összefüggenek, mert én bizony ezt nem tapasztaltam.
szia, en is csak tudatlanul kotyogok bele, bocsi.. de nekem se jutott sok levego szuletesemkor meg a szivemmel is baj volt, inkubator ezerrel, es most 155feletti iqm van, es nagyon jol olvasok pl.. de a mozgas dologgal nem tudom mi van, ahhoz nem ertek.. csak azert irtam be, hogy megjegyezzem, hogy a betegeskedo gyerekekkel vigyazni kell, nehogy az agyonfeltesuk miatt legyenek testi lelki betegek kesobb.. lattam mar ilyeneket sajnos, hogy a hipohondrias szulo miatt lett nyomi a gyerek, sosem ehetett fagyit, mert o beteg, stb.. szoval elobb jarj utana a temanak, es csak Utana aggodj, ha _van_ ra ok. nem ismerlek, ezert nem is rad vonatkozik, amit irtam, ugyhogy leci ne sertodj meg a tanacsomon..
Én úgy tudom, hogy a diszlexia kórképet csak iskolás korban lehet megállapítani. De ha a startlapon megkeresed a google keresőt, és beírod, hogy diszlexia, egy halom anyagot találsz rá.
3 éves a kisfiam és minden oka megvan rá sajnos, hogy diszlexiás legyen. Oxigénhiányos szülés, szívbetegség, stb. Jelenleg mozgáskoordinációs problémái vannak. Egyre valószínűbbnek tartom beigazolódni a gyanúmat.
Azt nem tudom, mi az a legkorábbi kor, amikor el lehet vele kezdeni úgy foglalkozni, hogy az neki minél jobb legyen a későbbiekben.
Talán egy kicsit még korai, de gyorsan megy az idő, nem akarom, hogy emiatt hátrányos helyzetben induljon az életben, így is volt már szegénynek eddig is elég baja.
