"Padányi Viktor Dr. Dr. Padányi Viktor Vatta (Borsod) 1906.1.26. - Melbourne 1963.12.3.14th January, 2003Történész, nyelvész, író. A szegedi és a budapesti tanárképzö föiskola elvégzése után a szegedi tudományegyetemen történelemböl doktori oklevelet szerzett. Magyarországon oktatáspolitikai kérdésekkel foglalkozott. Tanított Tarnamérán, Törökszentmiklóson és Kiskunfélegyházán, majd Szegeden az egyetemen. Magyarországról 1945-ben távozott. 6 évig a bajorországi Oberammergauban, majd 1951-töl az ausztráliai Melbourneban élt, ahol mint könyvelö, rajzoló és tanár müködött. Tanulmányai, könyvei föleg a magyar östörténetre vonatkoznak. Föbb müvei: A nagy tragédia 1952, Vérbulcsú 1954, Tér és Történelem 1955, Rákóczi 1961, Sumir Magyar nyelv lélekazonossága 1962, Dentu-Magyaria 1963, Egyetlen menekvés 1967."
„Egy Botond nevű fazonról hallottál már, aki buzogányáról híresült el a mondában? Biztos vagy benne hogy a magyarok voltak Bizánc megmentői?”
Nem, nem hallottam még, tudod, csak arra vártam, hogy ezt egy hozzád hasonló kapacitású szakember elmesélhesse nekem. Titkon abban reménykedem még, hogy talán még a betűvetésre is megtanítasz…
Mondtam már, ez jó üzlet volt mindkét félnek, korábban a bolgárok kötöttek alkut a frankokkal, most meg az Árpád vezette szövetség Bizánccal. Akkor az egymással marakodó várkonyok húzták a rövidebbet, most meg Szimeonék. Bizánc lélegzethez jutott, ennyi az egész.
„Humoros dolgokat írsz.”
Szeretném ismét feldobni a hangulatot, folytatva Götz bibliográfiájának elemzését.
Ftonyo: „De a idézett művek nagy része 1913 előtti, kisebb része 1914 és 1945 közöttről való. Ezt kár tagadnod.” (8950. hsz.)
Az I. könyv 3. fejezetének irodalomjegyzéke (i. m. 132. o.). Ez a rész a Grimm-féle hangtörvényekről és a szabályos hangváltozásokról szól. A megadott 13 műből 1913 előtti 2, az előbbieket is beleértve 1945 előtti 5.
Az I. könyv 4. fejezetének irodalomjegyzéke (i. m. 157. o.) A megjelölt 10 könyvből 1913 előtti 2, az előbbieket is beleszámolva 1945 előtti 6.
Az I. könyv 5. fejezetének irodalomjegyzéke (i. m. 204. o.). A 8 könyv között nincs 1913 előtti, az 1945 előttiek száma 6.
Szerintem azt is figyelembe kell venni hogy ezek a városi kultúrák mind túljutottak fejlődésük csúcspontján, lassú hanyatlás fázisában a kultúrák ősi körforgási szabálya alapján szinte szükségszerű volt a barbár támadók megjelenése. Európában, de leginkább a mediterrániumban ez számos ciklusban ismétlődött. Itt viszont barbárok képesek voltak a régi civilizációk romjain újakat építeni, míg a mongol támadás többnyire teljesen eltörölte a régieket. Kivéve persze Kína és pár türk nép államai.
A rohonci kódexet elolvasta egy indiai kutató a saját (?) nyelvén. Közzétették a kódex elsö 24 oldalának szövegét is eredetiben és magyar fordításban. Egy imádság szövege látszik belöle, aminek elemzése még késöbb várható."
Tiszteletere méltó komoly tudósaink megelőzték indiai barátunkat, hiszen már régen elolvasták magyra nyelven a rohinci kódexet:
"Elnök záróbeszéd 18.00: Patrubány Miklós
A Magyarok Világszövetségének elnöke A záróbeszéd közben átadja a Japán-Magyar Társaság ezüstérmét a Kárpát-medence tizenkét legjobb magyar középiskolás matematikusának,
végül szót ad Nyíri Attilának, aki ismerteti a Rohonci Kódex írásának magyar nyelvű megfejtését"
De azért mégis boldogok lehetnek az indiaiak, Colombus tehát mégis okkal nevezte el éppen róluk az indiánokat, hiszen tiszteletre méltó komoly tudósaink azt már bizonyították, hogy a dakoták magyarul beszélnek.
Így most már az indiaiak is énekelhetik a tűz mellett saját magyar nyelvükön: "Rakattu ja dizet, ill ja füsti Hezod".
A rohonci kódexet elolvasta egy indiai kutató a saját (?) nyelvén. Közzétették a kódex elsö 24 oldalának szövegét is eredetiben és magyar fordításban. Egy imádság szövege látszik belöle, aminek elemzése még késöbb várható.
Humoros dolgokat írsz. Olvasd tovább Simeon életrajzát. Egy Botond nevű fazonról hallottál már, aki buzogányáról híresült el a mondában? Biztos vagy benne hogy a magyarok voltak Bizánc megmentői?
„…a török népek előszeretettel nevezik törzsszövetségeiket »hordá«-nak…”
A k-r, g-r, h-r hangok így együtt mindig valaminek a bekerítettségére, illetve kerekségére, körrel kapcsolatos voltára utaltak. Götz rengeteg példát említ a szumírtól kezdve az ógörögön át a németig. Vö.: hárem, karám, garád, kert, hordó, harena > arena, hring > ring, horda > ordu.
Ha emlékeim nem csalnak, Huber Lipót is felhívta a figyelmet a kagán–kán méltóságnévnek egyes héber személynevekkel való rokonságára: Kohn, Kohen, Kuhn, Kun, Kahán, Kahána stb.
„…tévedsz hogy Simeont a magyarok tönkreverték…”
Ne nekem mondjad, hanem Bölcs Leónak. Meg a PVL (Ποвесть временных лет) etc. szerzőjének.
„…ez volt a korai bolgár állam fénykora…”
Ha nincsenek Árpádék, Bizánc aligha húzza 1453-ig. Az a három ütközet végérvényesen megtörte a bolgárok lendületét, bár kétségtelen, hogy volt még néhány jó évük.
„Ingatag dolog rablással szerzett vagyonra államot építeni, ebbe még a középkori Spanyolo. is belebukott.”
Az elveket illetően messzemenően egyetértünk, csakhogy:
1. Az általad „középkori”-nak mondott évtizedek a régebbi marxista felosztás szerint voltak középkoriak, a polgári és újabb marxista történetírók itt már spanyol vonatkozásban is újkorról beszélnek.
2. A XVI–XVII. századi Spanyolország meg az Árpádok Magyar Királysága között azért volt egy csekélyke különbség. Nálunk az uralkodók soha nem űzték ki a szaracénokat meg a zsidókat. Voltak esetek, amikor a köznemesek és az egyház nyomása odáig ment, hogy ezek gazdasági-pénzügyi szerepét korlátozták, különösen II. Endre idején, lásd az Aranybullát (1222), ennek 1231-es megújítását vagy két évre rá a beregi egyezményt. Ezekből éppen az derül ki, hogy a király védte az említett etnikumoknak a pénzügyi vezetés élére helyezett képviselőit, ugyanis a szóban forgó okmányok a zsidók, kálizok, böszörmények kamaraispáni, pénzváltó, sótiszti és vámszedői, gazdasági tanácsadói tisztekbe emelését tilalmazták.
A helyzet ilyetén ismeretében semmi esetre sem beszélnék az avaroknál rablógazdálkodásról, hiszen te sem gondolhatod komolyan, hogy a pénzügyi politika említett sajátossága – zsidó és mohamedán szakemberek a gazdasági kulcspozíciókban – a nyugati kereszténység felvételével jött az országba.
Érdekes megállapításokra jut 1880-ban megjelent, Magyar pénzverő izmaeliták és Besszarábia c. tanulmányában a Lőwy Árpád néven elhíresült jeles numizmata, Réthy László. Szerinte az iszlám hitű kereskedők elmagyarosodtak, és I. (Nagy) Lajos koráig művelték régi tevékenységüket, talán még nagyobb ragyogással, mint korábban. A Nemzeti Múzeum érem- és régiségosztályának hajdani igazgatója egy 1352-ből származó okmányt idéz, amelyen Jakab és János „Saracenus” (szerecsen) testvérek mint grófok Pécs, Szerém és Buda kamarásaiként szerepelnek. Említi továbbá a mesztegnei Szerecseny nemzetség címerét, melyen egy szerecsenfej látható, Lajos király több pénzéhez hasonlóan. Egyébként is nagy hagyománya volt nálunk az izmaelita pénzverésnek – hangsúlyozza Réthy –, XII. századi ezüst aprópénzeinken félholdas ábrázolások és kúfi típusú betűkkel kivésett „Illahi” feliratok tűnnek fel. IV. István réz érméin az utóbbi felirat mellett a Korán Fatiha szúrájának első sora – „Biszmillah al-Rahman al-Rahim”, azaz „a Könyörületes és Megkönyörülő nevében” – ismerhető fel. Már a XIX. század vége felé ismertek voltak Iszmail ibn Ahmed Balkhban (Zairaszpa városában) 906-ban vert pénzei a szeged-királyhalmi sírokból, valamint Naszr ibn Ahmed Szamarkandban vert érméi a galgóczi ásatásból. Ezek a Számánida dirhemek persze a X. század dollárjai voltak, mégsem alaptalan mohamedán kereskedőket és pénzügyi vezetőket keresni a magyar királyok oldalán a Szent Istvánt megelőző időkben. Réthy Iszmail és Naszr ibn Ahmed Balkhban, illetve Szamarkandban vert dirhemeit említi még a bodrogvécsi temetőből – ezek is a Tolsztov szovjet régész által hurri alapítású államnak mondott Khorezmből származtak tehát –, valamint más dirhemeket Kecskemét határából.
3. A „rablással szerzett” nemesfém vagyonnal kapcsolatban szeretném még megemlíteni a Kristó főszerkesztette Korai magyar történeti lexikonból (Akadémiai, Bp., 1994) Heckenast Gusztáv szerfölött óvatos becslését, mely szerint Károly Róbert idején „Magyarország adta az akkor ismert világ aranytermelésének legalább egyharmadát, Európa aranytermelésének 11/12 részét”. Ez az adat igen fontos számunkra, hiszen 1327-ig nem tudja felmérni a Magyar Birodalom területén bányászott nemesérc mennyiségét a modern kutatás. A kötelező birtokcsere intézménye miatt ugyanis a legtöbben titkolták a földjeiken feltárt bányák létezését és azok üzemeltetését. Ezeknek a fémlelőhelyeknek a száma és jelentősége azonban egyáltalán nem lehetett korábban sem elhanyagolható, ha az urbura, a királyi bányászoknak járó – aranyérc esetén 1/10-nyi, ezüst esetén 1/8-nyi – illetmény harmadának a birtokos számára történő átengedésével az említett mérvű termelékenység egyszeriben kimutathatóvá vált. Történetesen ez az újítás volt az, amely megnyitotta a földesurak bányáit a magyar királyok előtt, ám hogy a kötelező beváltás 30–35 százalékos nyeresége a bányászok-földesurak részéről ekkor csapódott le igazán, nem jelenti, hogy a hunogur korban vagy az Árpádok alatt itt ne folyt volna már komoly kiaknázás. A magyar föld természeti gazdagságáról mindenkinek figyelmébe ajánlom még Kulcsár Péter A Jagelló-kor c. könyvének (Gondolat, Bp., 1981) első fejezetét.
Néhai Ecsedy Ildikó mondta egy beszélgetésünk során, hogy a kegyetlenség csak a tatárjárástól vált szokássá a sztyeppén. Hogy ezt mire alapozta s hogy időben és térben milyen nagynak gondolta az ezt megelőző békésebb kort, arról nem esett szó.
Ebben van valami. Az asszírok hasonlóan kegyetlenek voltak Mezopotámiában korábban. Talán a barbárokat ledöbbentette a térség városi kultúráinak fejlettsége összemérve saját primitívségükkel. A turkomongolok azért még így is egy nagyágrenddel nagyobb pusztítást végeztek. Timur akciója végleg lezárta a sumér kor óta virágzó mezopotámiai városok történetét. Az öntözőművek végleg elpusztultak és velük együtt a városi kultúra. Az arabok csak a 20. sz-ban tudtak hasonló nagyságrendű építkezésekbe kezdeni.
Amúgy több oka lehet a kegyetlenségnek, vagy nincs szükség a foglyokra, városokra, stb... mert nem tudják hazavinni lovon, vagy morcosak lettek az ellenállás miatt, ezért, vagy egyszerűen csak a miheztartás végett, neadjisten, mert mert a vezért megihlették a gúlák, mint mértani testek...stb. Nemcsak a nomádok kegyetlenek, de nomádnak lenni nem leányálom, kevesebb a könyörület.
"De engem egykor ledöbbentett ennek a kultúrkörnek a könyörtelen erőszakossága, ilyen máshol nem nagyon volt tudomásom szerint."
Talán nevezzük a hely szellemének?Egy másik kultúrkör seregei 1098-ban Maarrat városának mind a 10 ezer lakost lemészárolták, többek között úgy, hogy üstben főzték meg őket,vagy egyszerűen nyársra húzták nyomorultakat.Biztos volt valami a levegőben...
Igazad van. De engem egykor ledöbbentett ennek a kultúrkörnek a könyörtelen erőszakossága, ilyen máshol nem nagyon volt tudomásom szerint. Timur Lenk türkjei pusztán magánszorgalomból egy egész várost lefejeztek egyszer Mezopotámiában, majd a fejekből különböző geometriai formákat képeztek. Azt hiszem nagyon egyedi lehetett ennek a kultúrkörnek a gondolkodásmódja és a művészetekhez való viszonyulása.
Muszáj ilyen adalékokat bedobnod? Mindjárt jön az elmélet, hogy mivel már az óegyiptomiaknál is volt körülmetélés és arra is külön szakemberük volt, ezért egyértelmű az óegyiptomi-magyar rokonság, talán még valami ősi feljegyzést is találnak, hogy "a sok foglyul ejtett faszfejnek elmetszettük a nyakát" vagy valami hasonlót. Aztán a Thotmesz=Töhötöm féle megfeleltetések következnek.
Miért lett volna sértés? Milyen érzékenyek itt egyesek :))
Írtam már, az a marhaság amikor egy nomád népet végtelenül szofisztikált überkultúrának akarnak beállítani egyesek. Elkpépzelem ahogy a koravén arcú szemüveges kis tudóskák lovasrohamra indulnak és ősi türk szokás szerint elmetszik a hasznavehetetlen hadifoglyok torkát az osztoszkodás végén. Amúgy tudtátok hogy a türköknél és mongoloknál külön metsző szakemberek voltak erre a célra?
Az I. könyv 3. fejezetének irodalomjegyzéke (i. m. 132. o.). Ez a rész a Grimm-féle hangtörvényekről és a szabályos hangváltozásokról szól. A megadott 13 műből 1913 előtti 2, az előbbieket is beleértve 1945 előtti 5.
Az I. könyv 4. fejezetének irodalomjegyzéke (i. m. 157. o.) A megjelölt 10 könyvből 1913 előtti 2, az előbbieket is beleszámolva 1945 előtti 6.
Az I. könyv 5. fejezetének irodalomjegyzéke (i. m. 204. o.). A 8 könyv között nincs 1913 előtti, az 1945 előttiek száma 6.
huszária
