Bocsi.
A másolás bizonyságtétel?
Mi van a saját gondolatokkal és személyes imákkal. Baj van azzal ki mindig más írásaival kénytelen takarózni, és érvelni.
Az újszövetség mellett századunkban nem lehet érvelni. Halott irat csupán. A többi meg tévelygés. Meddig kell porolgatni 2000 éves paksamétákat? Ti nem hallottatok a lelki evolúcióról? Mit eltakarnak ezek a másolatok...mert idejüket múlták!
Kérdezed: Igazából mit akarsz bizonyítani?
Rossz a kérdés.:) Nem akarok bizonyítani. Csak leírom a tapasztalataimat, és azt, hogy számomra mit jelentenek ezek a részletek. Te is leírhatod, ha van neked is értelmezésed.
Hálát adok neked, Atyám, mert mindennap adod az élet kenyerét és borát, s nem kígyót vagy skorpiót. Hálás vagyok, amikor a halál árnyékának völgyében járnék is, te terelsz engem tiszta forrásodhoz, mert hű vagy és türelmes énhozzám. S ha eltévelygek, utánam jössz és otthagyod mindenedet, pusztán azért, mert szeretsz. Köszönöm ezért, amikor lemetszed belőlem a vadhajtásokat, amelyek csak elszívnák az életerőt onnan, ahol az kifejtené hatását. Tudom, hogy van, amikor fájnak a sebek, de ekkor érzem igazán kegyelmedet, mert hálát adhatok, mint Jákób fia, József a kút mélyéről, aki által felmagasztaltad a te Szent Neved. S nincs az a dolgog, amire elcserélném azt, amikor megengeded, hogy áldhassam azokat, akikre egyébként haragudnék. Amikor kiönthetem lelkemet Teelőtted, s tudom, hogy áldássá fordítod mindegyikünk javára.
3-8
Ha tiszta is vagyok az Ige által, tudom, hogy Nélküle nem maradnék sokáig az, főleg, miután megtapasztaltam a bukást, s ezáltal lemetszette rólam az önelültség téves állapotát. S miután bekötözött, egy következő lepel hullott le szemem elől. Mert nem csak nekem kell megmaradnom Őbenne, hanem Neki is énbennem. Számomra öröm az, hogy Teremtőm számít rám, noha saruja szíját sem vagyok méltó megoldani. Engem is használ céljai elérésére, s tudom, hogy mint ember, magamtól semmit sem tehetnék, mert ez nem az én érdemem. Ahogyan nem Mózes és Áron tette a jeleket Egyiptomban, és nem Pál állított fel egy sántát, vakított el egy hamis varázslót vagy Fülöp sem magától szólt a szerecsen főembernek, úgy én is csak eszköz lehetek számára, kiábrázolandó Istent.
Nem háborogva, kérdezve folyton, hogy "miért", hanem elfogadva és várva a végkimenetelt, ahogy Isten felhasználja az időt és az eseményeket. Sokáig azon csodálkoztam, hogy miért éppen nekem ad ennyi örömöt, s a többiek miért jajgatnak állandóan. Ha akarod te is tudni, ADJ HÁLÁT, AMIKOR TŰZRE VET ÉS MEGÉGET, mert új teremtést készít benned. Mert kipróbál téged, mielőtt elindít. (Nem ad nehezebb terhet, mint amit el tudnál viselni.) S ráadásul szíved kérései is megadatnak neked. Tehát ne csak akkor dicsekedj Istennel, áldd Őt, borulj le Előtte, ha jól esik. Az sokkal többet jelent, ha akkor teszed ezeket, amikor látszólag "nem érdemelné meg". Mert Isten dicsősége örökkévaló és független az ember lelkiállapotától. S az Ő dicsősége terem benned sok gyümülcsöt, s így válsz Tanítvánnyá.
9-13
Köszönjük meg, hogy Jézus akkor is szeret minket, ha távolinak érezzük Őt. Ha a megpróbáltatás ideje alatt is megtartjuk parancsolatait, akkor érezzük meg igazán szeretetét. Ez adja ugyanis az erőt a továbblendüléshez. Ezeket azért tudatta velünk, hogy örömét átérezhessük, ezáltal a mi örömünk teljesedjék be. Ha mindenkor szeretjük egymást, még akkor is, ha nem érezzük úgy, hogy kellene: nem sodorhatja el érzelmeinket az ár, mert kősziklára építkeztünk. S a csúcspont az, amikor már önmagunkat adjuk barátainkért. Hogy lássák szeretetünket-nem csak szeretteink, de ellenségeink is. Ne azért lássák, hogy kitűnjünk közülük szent életünkkel, mert az önigazolás lenne, hanem inkább azért, hogy épüljenek belőle és vágyakozzanak arra a lelki telítetségre, ami számunkra már megadatott Jézusban, s ami ezáltal megingathatatlan.
14-17
Jézus barátaivá emelt bennünket! Aki barátja, az nem háborodik fel azon, hogy miért kell megtartani parancsolatait, mondván, hogy feltételekhez kötött barátság neki nem kell. Jézus barátja elfogadja, mert tudja, hogy nem kell megtartanunk parancsolatait, hanem Jézus tart meg minket parancsolatai által. Ahogyan a szőlőfürt, miután megmeccették, tud teremni igazán jó gyümölcsöt, együtt örül Vele, és hálás mindenért, amit kap, hogy teremhessen. Jézus igaz barátja ezt mondja: Itt vagyok, cselekedj bennem, tudom, hogy szeretsz, és segítesz kitartani.
Nem is mi választottuk Jézust, hiszen Ő már akkor cselekedett értünk, amikor megtaláltuk Őt. Cselekedett a körülményeken, barátainkon és ellenségeinken (és még sok minenen) keresztül egyaránt. Látszólag összefüggéstelenül. A véletlen Isten álneve, amolyan "véletlennek látszó tárgy"... miután azonban megszerettük őt, tudjuk, mindezt értünk tette. Így, többes számban, értünk. Abban a tudatban, hogy ő választott minket, egyszerűen nincs lehetőségünk magunkat mások fölé helyezni sem társadalmilag, sem erkölcsileg. Egyedül a szeretet maradt egymás felé. Ha ezt elfogadjuk, és szemünk előt tartjuk azt, hogy AZ AZ ISTEN AKARATA, HOGY MINDEN EMBER ÜDVÖZÜLJÖN ÉS ELJUSSON AZ IGAZSÁG MEGISMERÉSÉRE (aki kételkednél ebben, lásd az 1Timóteus 2,4-5-öt, és környezetét: 1-10), megtanulunk önzetlenül élni, mindenekért hálát adva, széjjeljárni jót téve, gyógyítva mindeneket. Bár tehát ő választott minket, ez csak azt jelenti, hogy ő választott minket előbb, de rajtunk keresztül további lelkeket is szeretne megérinteni - felhasználva minket "véletlenül".
18-27
S hogy miért gyűlölte Jézust a világ, a homo "sapiens"? Nem Jézust gyűlölte, hanem önmagát. Tudta jól a hibát: hogy nem boldog, de már úgy gondolta, elég az megoldásnak, amit tulajdon kezével alkotott. Azonban Jézusra nézve látta, hogy Őbenne más boldogság van. Ezért irígységből, megkerülve önmaga tehetetlenségét: azt, hogy nem képes megváltozni, nem tudta elviselni Őt, sem azt, hogy erre késztetést lásson. Ha nem látja élesen a megoldást, akkor nem is zavaró annyira neki, hogy létezik, inkább tovább él a saját moslékában. A világ embere csak addig gyűlöli a megoldást: Jézust és tanítványait, amíg rá nem jön arra, hogy hamis önszeretetét gyűlöli. Éppen ezért fontos, hogy hogyan áll az önmagát Krisztus barátjának valló ezekhez a dolgokhoz. Nem én vagyok a cél, hanem Krisztus az elesettek számára. A betegeknek van szükségük Orvosra.
Ha netán úgy érezzük, ok nélkül gyűlölnek minket, ne felejtsük el azt, akit maga Jézus, az Igazság küldött el értünk: saját Lelkét, a Pártfogót, a Vigasztalót, a Szabadítót: nem kell aggódnunk, Ő velünk van kezdettől fogva a világ végezetéig. Hiszen Őnélküle mi nehezebb: bosszankodni, vagy örülni? Mérgelődni, vagy tűrni? Szítani, vagy csillapítani? Félni, vagy biztonságban érezni magunkat? Töprengeni a holnapon, vagy gyönyörködni abban, amit a ma adott? Vele szabadok vagyunk örülni, szeretni, nem félni, nem aggódni, hanem gyönyörködni az Életben, mert ez az, amire az ember vágyik. S ezt ki más tudná jobban Teremtőnknél?
1-11 Nem nyugtalankodik a szívem. Bízom Atyámban és szeretett Fiában Jézusban. Atyám házában sok hajlék van, s a Dicsőség Királya elment helyet készíteni nekünk. Eljött, s azóta Vele lehetünk, mert ez volt akarata. Még ha testileg még nem is, de a szívünkben már ott lehetük Isten Országában-és az mibennünk.
Tamás nem tudta, milyen útról beszél, hogyan mehetünk oda, ezért neki azt mondta Jézus, Ő az út, amelyet mi most már ismerhetünk. Tamás ezért a kérdéséért megtudhatta, hogy az Atyját láthatta: Jézus ekkor jelentette ki teljesen magát. Ekkor már Fülöp is felbátorodott, s az ő kérdése révén tudhatjuk, az Atya tette Jézust kijelentővé és cselekvővé-mindvégig. Mert Jézus az Atyában volt és az Atya Őbenne, teljes egyetértésben.
12-17 Jézus ennél tovább is lépett: megígérte, mivel ez volt akarata is, ti. hogy aki hisz és bízik benne, NAGYOBBAKAT IS TEHESSEN ŐNÁLA! Ez adhat erőt ahhoz, hogy ne a múltat és erőtlenségünket nézzük, hanem felnézhessünk a hit Szerzőjére, mint Péter, aki, amíg így tett, megtehette, amit Jézus: KILÉPETT A CSÓNAKBÓL (a "mátrixból"). De amint nem azt nézte, akiből az élet ereje származik: egy másik erő, a félelem vette birtokába őt s süllyedni kezdett. Tehát Általa kiléphetünk a csónakból.
&nbpsp; Mindezt tehetjük azért, mert -bár Ő már nem látható- kiiárasztja ránk Szellemét, HA KÉRJÜK ATYÁNKTÓL JÉZUS NEVÉBEN. Tehát, ha Őbenne maradunk. Csak ennyit kér tőlünk az út elején: maradjunk Őbenne. Ha szeretjük Jézust, megtartjuk parancsolatát: úgy szeretjük egymást, ahogyan Ő bennünket. A szeretet más törvényt nem ismer, csak a _Szeretet törvényét_. Azonban szeretni nem könnyű Nélküle, sokan el is esnek, mert kihagyják az első lépcsőt. Igen, Jézus már elkérte Atyánktól a másik Pártfogót, az Igazság Lelkét, hogy velünk és főleg, bennünk legyen mindörökre. Összefoglalva ez jelenti azt, hogy én Őbenne és Ő énbennem.
18-25 Itt azonban egy megrendítő kijelentést tett: a világ, az élet gondjaival foglalkozó ember nem kaphatja meg Őt, mert nem látja, nem ismeri. Nem ismeri, mert mindent a saját kezével akar megoldani; pedig, ha ismerné, akkor egyszerűen rábízná magát. Amit nem ismerünk, azt nem is kérjük, főleg, ha nem is tudjuk, hogy kitől kérjük.
Jézus nem hagyott minket árván. Egy kis idő múlva visszajött, de már csak azok láthatták, akik AKARTÁK LÁTNI. Mivelünk ugyanez megeshet: megtudhatjuk, hogy ő az Atyánkban van, mi Jézusban és Jézus mibennünk, ha befogadtuk parancsolatait (az Igazság Lelkét, akit kértünk). Ha nem fogadtuk be, Jézust sem fogadtuk be, s így Istent, az Atyát sem.
Isten törvénye szabaddá tesz és nem megkötöz. Hogy ezt megértsük, hasonlítsuk össze a földi törvényekkel az égit. A földi törvények által mi magunk irányítjuk cselekedeteinket. Valamelyik bekezdését megtartjuk, egy másikról tudomást sem veszünk, vagy máshogy értelmezzük, a magunk szájíze szerint. A földi törvények passzívak, legfeljebb ellenőriznek, de semmiesetre sem képesek beavatkozni. Ezzel szemben ahol befogadták az égit, ott a törvény irányít. Ha engedjük, int, nevel és buzdít megtartására. Személyes gondja van ránk, mint apának a fiára. Olyan ez, mint amikor biciklizni tanulunk: ő hátul fogja a rudat és nem hagyja, hogy elessünk. Van, hogy elenged, és elesünk, de akkor megvígasztal és bekötöz.
Júdás, de nem az áruló megkérdezte: miért csak nekik jelentette ki magát, a többieknek miért nem. Jézus felelete az volt, hogy ha valaki szereti Őt, az megtartja igéit. Tehát megfordítva: azért csak nekik mondta el, mert a többiek nem akarják szeretni Őt. Viszont ahol szeretik Őt, ott szeretik Atyját is, és oda eljönnek, és ők maguk készítenek szállást maguknak. Nem nekünk kell fáradoznunk. Micsoda megbékélés ez lelkünknek. Nem kell aggódnunk, hiszen Isten jobban tudja, mire van szüksége és hogy nekünk mire van szükségünk.
Amikor Zákeus, a vámszedő, aki annyira meg akarta ismerni Jézust, hogy ezért magából gúnyt űzve felmászott egy fára, hogy lássa Jézust, Jézus ezt azonnal észrevette, és tudta, hogy Zákeusnak magára Jézusra van szüksége, s ezért nála vacsorált. Maga Zákeus nem hívta, de szüksége volt rá. Nem is remélte volna, hogy pont őhozzá fog betérni. Ezután már nem volt számára teher megszabadulni kapzsiságától: felszabadult a szerzésvágy köteléke alól az adni tudó örömteljes életre. Ekkor lett üdvössége annak a háznak.
25-31 Jézus ezeket mind földi életében mondta. De biztosított bennünket afelől, hogy tovább fog minket vezetni azon az úton, amelyet kinyilatkoztatott Önmagában, nekünk. Nincs más ember, aki örökkévaló taníttatást és vezettetést ígért követőinek. Nincs, mert nem láttak haláluk mögé, nem ismerték az Igazságot, akit maga Jézus küldött el, bíztatva híveit. Jézusban bízva -amihez kétség nem fér: önmagunk odaszánása kell-, azonban mindez számunkra is nyilvánvalóvá válik, mert Isten Lelke vezet bennünket az igazság útján. Haljunk meg tehát önmagunknak, hogy élhessen bennünk a Krisztus. Mert aki megtalálta életét, elvesztette azt, s aki elvesztette Jézusért, megtalálta azt.
"tudatukon kívűl ugyan ,de mégis" a sátán erszközeivé váltak...Az van oda leírva...a "más úton tértek vissza hazájukban" meg nyilván azt jelenti, hogy nem akartak közösséget vállalni heródes gaztetteivel, mint ahogy én sem akarok közösséget vállalni katolikus tévelygő, arogáns és semmitmondó magatartásoddal...A "más úton tértek vissza hazájukba" pedig azt is jelenti, hogy soha senki, (aki egyszer Krisztussal találkozik) nem tér vissza régi útjaira hanem a kesken úton járva igyekszik elérni tulajdon (Mennyben lévő) hazáját, de ahhoz, hogy te mindezt megértsed, előbb újjá kéne születned...
A betlehemi gyermekgyilkosságokról nincsen korabeli beszámoló, egyedül Máté evangélumában szerepel az eset, sehol másutt. Mint tudjuk, a legkorábbi írott evangélium is legalább 20, de inkább 30 évvel Jézus kereszthalála után íródott. Ekkor pedig ugye már régóta ismert volt, hogy Jézus Betlehemben született, tehát semmi meglepő nincs abban, ha beleírtak az evangéliumba egy olyan sztorit, hogy Heródes megölette a betlehemi csecsemőket, és persze kézenfekvő volt előszedni egy korábbi ótestamentumi részt, amit lehetett próféciaként értelmezni, hiszen nem volt egyértelmű, hogy Betlehem várost vagy személyt jelent-e benne (az evangéliumok szerzői nem tudtak valami jól héberül).
A gyermekgyilkosságos sztori tehát egyedül Máté evangéliumában található meg, a többi evangélista szót sem ejt róla, ami már rögtön gyanús. Semmiféle egyéb ókori forrásban sem szerepel. Josephus Flavius, a híres történetíró sem ír le ilyen esetet, pedig ő aztán minden rosszat megírt Heródesről, amit csak tudott, mert igyekezett minél rosszabb színben feltüntetni. Heródesnek volt saját, udvari történetírója is, ő sem írt ilyesmit. Aztán meg vannak egyéb szempontok is. Például Heródes az állítólagos gyerekgyilkosságok idején már 70 éves volt, ugyan mi félnivalója lett volna egy csecsemőtől? Nem volt ő olyan ijedős fajta, hogy öreg fejjel egy csecsemőtől rettegjen. Továbbá, Heródes nem volt teljhatalmú uralkodó, hanem Augustus császár alárendeltje volt, márpedig Augustus fenntartotta magának a jogot, hogy minden halálos ítélethez az ő írásos hozzájárulása kelljen, anélkül nem lehetett ilyet végrehajtani. Augustusról tudjuk, hogy sohasem tűrt volna el olyan túlkapásokat, mint ezek az állítólagos gyerekgyilkosságok. Heródes utódát sokkal jelentéktelenebb dolgok miatt váltotta le. Az igaz, hogy Heródes megölette néhány családtagját, de ennek megvolt az oka, ugyanis összeesküvést szőttek ellene, és emiatt szabályos halálos ítéletet kaptak. Ez tehát nem tekinthető vérengzésnek.
A Máté-evangélium szerzője tehát csak kitalálta az egész sztorit, azért, hogy ezzel még inkább aláhúzza Jézusnak mint a Messiásnak a jelentőségét. Számos példa van hasonló legendákra híres személyekkel kapcsolatban, pl. magával Augustus császárral kapcsolatban is költöttek utólag egy ilyen mesét, hogy születése idején a szenátus majdnem hozott egy olyan döntést, hogy minden csecsemőt meg kell ölni. Mózesről is van egy hasonló történet, a fáraó adta parancsba a Biblia szerint, hogy minden fiúgyermeket a vízbe kell dobni, és Mózes csodás módon menekült meg. Szóval ez a fajta csodás megmenekülés egyfajta népmesei motívum, amit szívesen alkalmaznak nagy személyiségekkel kapcsolatban. A Máté-evangéliumnak ezt a részét tehát egy irodalmi fogásnak kell tekinteni, nem pedig a valós események leírásának. Erről egyébként az ókortörténészek között teljes konszenzus van.
A bibliatudomány mai állása szerint max. harminc csecsemőről lehetett szó. Bagatell. Rómában egy hét alatt háromszor ennyit kitettek éhenhalni, vagy a rabszolgakereskedőknek. Ami azt illeti, manapság meg kb. óránként ennyit megölnek magzatként a tulajdon anyjuk kérésére.
Mondjuk lambizi okfejtése tényleg nem semmi. A pogány asztrológusok, mint a sátán eszközei...
Tetszik, amikor protestáns testvéreink a "Csak a Szentírás" - jelszó jegyében egész metatörténeteket fantáziálnak oda a leírtak mögé.
Kedves lambizi! Azzal a mondattal pl. mit kezdesz, hogy "más úton tértek haza"? A magamfajta begyöpösödött katolikusok ebből azt olvassák ki, hogy nem akartak Heródes eszközeivé válni.
A betlehemi gyermekgyilkosság egyébként simán beleillik abba a képbe, amit mondjuk Josephus Flavius fest Heródes jelleméről. A tag a saját gyermekeit is nagy számban irtotta. Mit neki egy falu?
persze, hogy nem; egy szóval sem állítottam, csak szegény lambizi okfejtése volt bődületes ostobaság, attól eltekintve is, hogy voltak-e valóban gyermekgyilkosságok
Én nem állítottam, hogy szemtanú lettem volna...., de úgy tudom, hogy egyetlen tanítvány sem volt az, de még azok sem akik írták az evangéliumokat..... A történelem sem igazolta....
:))
Üdv: Paleo
Voltak egyáltalán gyermekgyilkosságok Herodes vezetésével? Nem inkább arról van szó, hogy igazítsák az írásokat az Ószövetségi igehelyekhez, mint egy jövőbeni jövendőlkés gyanánt, ami természetesen éppen Jézusra és korára esett? Igazából egyáltalán nem bizonyított, hogy az meg is történt!
Amikor is az állítólagos gyermekgyilkosságok voltak...., akkor már a jó öreg Heródes a föld mélyén hevert! i.e 4-ben halt meg ! A " népszámlálás" meg i.u 7-9 körül...., de helyileg ejtették meg és nem úgy, hohgy mindenkinek népvándorlást kellejen kiszközölnie családostol a szülőhelyére menve!
Senki sem tudja, hogy valójában mikor született Jézus és hol....., hisz két Betlehem is volt...., egy Galileában...../Zebulon területén Józsué 19, 15 / , egy meg Júdában.....
Legendák és népi mesék világa keveredik a lehetséges és valóságosnak visszaemlékezett eseményekről....
nem rossz okfejtés, Heródes nem állhatott neki csak úgy gyerekeket gyilkolászni, ezért elhívta a három királyt és nekiállt gyerekeket gyilkolászni
húvazz
A cimre utalva el lehet mondani, hogy sok esetben a magyarázó jegyzetek kerültek az újnak mondott szövetség eredeti szövegzete helyett......, nem hiába! Ma is ott tartunk, hogy a magyarázatok is magyarázatra szorulnak, hogy megértsék felekezetenként , hogy miért is építettek egy egy igei részre más más magyarázat szerint egyházakat maguknak a keresztény vallásban buzgolkodó hívő " szaktekintélyek" és miért is kellett minden esetben meggyőzni az embereket mások ellenében , a potenciális betérteket, akik majdan hívekké léphetnek elő...., hogy ez az az egyetemes igazság amit ők Isteneik nevében terjesztenek....?!
Mt. 2,1
Amikor Jézus megszületett a júdeai Betlehemben Heródes király idejében, íme, bölcsek érkeztek napkeletről Jeruzsálembe,
Mt. 2,2
és ezt kérdezték: „Hol van a zsidók királya, aki most született? Mert láttuk az ő csillagát, amikor feltűnt, és eljöttünk, hogy imádjuk őt.”
Mt. 2,3
Amikor ezt Heródes király meghallotta, nyugtalanság fogta el, és vele együtt az egész Jeruzsálemet.
Mt. 2,4
Összehívatta a nép valamennyi főpapját és írástudóját, és megkérdezte tőlük, hol kell megszületnie a Krisztusnak.
Mt. 2,5
Azok ezt mondták neki: „A júdeai Betlehemben, mert így írta meg a próféta:
Mt. 2,6
Te pedig Betlehem, Júda földje, semmiképpen sem vagy a legjelentéktelenebb Júda fejedelmi városai között, mert fejedelem származik belőled, aki legeltetni fogja népemet, Izráelt.” [Mik 5,1-3]
Mt. 2,7
Ekkor Heródes titokban hívatta a bölcseket, pontosan megkérdezte tőlük a csillag feltűnésének idejét,
Mt. 2,8
majd elküldte őket Betlehembe, és ezt mondta: „Menjetek el, szerezzetek pontos értesüléseket a gyermekről; mihelyt pedig megtaláljátok, adjátok tudtomra, hogy én is elmenjek, és imádjam őt!”
magyarázat:
Noha az Írás erről egyáltalán nem nyilatkozik, jogos az a feltételezés miszerint ezek a bölcsek, pogány asztrológusok voltak, akik csillagot követve érkeztek Jeruzsálembe, de bárhogy is állnak a dolgok, annyi egyszer biztos, hogy ők, (tudatukon kívül ugyan de mégis) a sátán eszközeivé váltak azzal, hogy mindenhol szétkiabálták, hogy a “Zsidók Királya” (Jézus) megszületett...Tudni kell ugyanis, hogy abban az időben Izrael, római koloniának számított, és heródes pedig e kolonia egy részének (Júdeának) a helytartója volt, tehát mint ilyen, felelőséggel is tartozott a császárnak mindenért ami az általa felügyelt territoriumon történt...
Megérkeznek tehát Júdeába a bölcsek, és elkezdik híresztelni, hogy megszületett a Zsidók királya, azon a helyen ahol a császár az úr, és heródes a helytartó, vagyis heródes nyugtalansága ilyen helyzetben több volt mint indokolt...Hiszen akkoriban, aki a császártól kapott valamiféle felelőségteljes megbízást, és valamilyen (amúgy teljesen mindegy, hogy milyen) oknál fogva nem volt képes maximálisan eleget tenni ennek, nem csupán lefokozással, vagy áthelyezéssel , hanem sok esetben egyenesen tulajdon életével is fizetett...
Kevésbé érthető a nemzet (Jeruzsálem) nyugtalansága, hiszen a Zsidók várták az ószövetségben kijelentett Messiásnak az eljövetelét, de (mint ahogy ezt lejjebb világosan meg fogjuk látni) nagyobbra értékelték a római birodalom igája alatt való (aránylag zökkenőmentes) raboskodást, mint a felűről jövő szabadítást Urunk Jézus által...Érdekes párhuzamot lehet vonni e között a tény között, és az egyiptomból való kijövetel között, amikor a Zsidók a sivatagban átkozták Mózest és visszakívánkoztak az egyiptomi iga alá...No meg aközött a tény között is, hogy amióta a világ világ, az emberek ezerszer választják inkább a sátán rabsága alatt való sínylődést, mint a Krisztusban lévő szabadságot...
Mindenesetre ez a kedves heródes olyannyira elkezdett nyugtalankodni, hogy pontos felvilágosítást kért a Messiás koráról (a csillag feltünésének ideje után érdeklődött) mert nagyon jól tudta, hogy a “Zsidók királyának” ( a császár és tulajdon érdekében) nem szabad életben maradnia...Ugyanakkor a gyermekgyilkosság drasztikus megoldásával sem állhatott csak úgy a Zsidók elé, mert egy esetleges lázadástól is tartott...Ezért volt szükség a bölcsek titokban való elhívására, és az “Újdonsült királyt imádni akaró” alakításnak a bemutatására...
