Az író örök dilemmája, hogy "látja a politikába való beavatkozás szükségét, miközben azt is látja, hogy a politika micsoda szennyes, lealacsonyító dolog". Ezt az Orwell-idézetet az utóbbi hetekben sokat hallani annak kapcsán, hogy november 5-én nyilvánosságra hozzák az író hírhedt jegyzetfüzetét, amelyben kommunista szimpatizánsokat nevezett meg.
Orwell a 40-es években kezdte megfigyeléseit a külügyminisztérium propagandaegysége, az Information Research Department megbízásából, amely arra kérte fel az írót, hogy jelentse, kik azok az értelmiségiek, akikre a sztálinista befolyás esetleges növekedése esetén nem lehet számítani. Orwell 135 "potenciális kriptokommunista" értelmiségit figyelt meg, köztük pl. J. B. Priestley regényírót és Hugh McDiarmid skót költőt. A végleges listán 86 újságíró, tudós és színész szerepelt, köztük pl. Charlie Chaplin és Michael Redgrave.
Egyesek szerint ez a felfedezés megkérdőjelezi Orwell politikai örökségét: "olyan ez, mintha Winston Smith [az 1984 főszereplője] lelkesen együttműködne a Gondolatrendőrséggel". Mások azt hangsúlyozzák, hogy az író nem okozott kárt senkinek, hiszen az IRD-nek nem állt hatalmában, hogy karriereket befolyásoljon. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, ahogy egyik életrajzírója rámutat, hogy az író ugyan paranoid módon félt a kommunistáktól, de erre abban az időben jó oka is volt.
A jegyzetfüzet tartalmát azért most hozták nyilvánosságra, mert a rajta szereplők közül ma már mindenki halott, így nem kell tartani rágalmazási perektől. A füzet egy november 5-én nyíló, Orwell Observed című kiállításon tekinthető meg Londonban, a Guardian és az Observer irattárában (The Newsroom).
Az író örök dilemmája, hogy "látja a politikába való beavatkozás szükségét, miközben azt is látja, hogy a politika micsoda szennyes, lealacsonyító dolog". Ezt az Orwell-idézetet az utóbbi hetekben sokat hallani annak kapcsán, hogy november 5-én nyilvánosságra hozzák az író hírhedt jegyzetfüzetét, amelyben kommunista szimpatizánsokat nevezett meg.
Orwell a 40-es években kezdte megfigyeléseit a külügyminisztérium propagandaegysége, az Information Research Department megbízásából, amely arra kérte fel az írót, hogy jelentse, kik azok az értelmiségiek, akikre a sztálinista befolyás esetleges növekedése esetén nem lehet számítani. Orwell 135 "potenciális kriptokommunista" értelmiségit figyelt meg, köztük pl. J. B. Priestley regényírót és Hugh McDiarmid skót költőt. A végleges listán 86 újságíró, tudós és színész szerepelt, köztük pl. Charlie Chaplin és Michael Redgrave.
Egyesek szerint ez a felfedezés megkérdőjelezi Orwell politikai örökségét: "olyan ez, mintha Winston Smith [az 1984 főszereplője] lelkesen együttműködne a Gondolatrendőrséggel". Mások azt hangsúlyozzák, hogy az író nem okozott kárt senkinek, hiszen az IRD-nek nem állt hatalmában, hogy karriereket befolyásoljon. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, ahogy egyik életrajzírója rámutat, hogy az író ugyan paranoid módon félt a kommunistáktól, de erre abban az időben jó oka is volt.
A jegyzetfüzet tartalmát azért most hozták nyilvánosságra, mert a rajta szereplők közül ma már mindenki halott, így nem kell tartani rágalmazási perektől. A füzet egy november 5-én nyíló, Orwell Observed című kiállításon tekinthető meg Londonban, a Guardian és az Observer irattárában (The Newsroom).
Sziasztok!
Kár lenne, ha elsüllyedne ez a topic. Ajánlom figyelmetekbe az első antiutópikus regényt 1921-ből. Jevgenyij Zamjatyin: Mi c. regényét. Filozofikusabb a másik kettőnél, és mind a két másik szerző ismerhette. Szerintem sok közös van mindháromban. Maga a műfaj miatt? A lényeg, hogy ha az ember a földi paradicsomot akarja megvalósítani, akkor a földi pokol jön el.
Az 1984 effektive szar élni. Nálunk azért még nem , hacsak nem undorodsz teljesen attól, amit úgy hívnak, fogyasztói társadalom - extrém formában lásd Huxley-nál!!!
Fogysztó fogyasztót zabál, eltart, körüldong... stb.
A fogysztóság egy szörnyü dolog, az tény, de nem tehetünk mást, minthogy szemet hunyunk saját tenyészállati mivoltunk felett. Engem pl romantikus 17-18 éves koromban, amikor világmegváltani akartam, felettébb elkeserített a társadalmunk logikája (ti. egymásért vagyunk, mégpedig azért, hogy amit az egyik megcsinál, amásik megegye, kilöje puskából, vagy mittomén, illetve vice versa), és próbáltam kitalálni, hogy hogyan lehtne kikerülni ebböl a fogyasztói-társadalom-izéböl. Sajnos nem lehet, a blue pill nem létezik, meg ha létezne, a mátrixon kívül is csak ez a logika bírna érvényesülni, merthogy nem tudunk másból lenni, mint biológiából, éhesek vagyunk, fázunk, stb., ki kell elégítsük egymást. Kitaláltam, hogy írni kellene, vagy valamit hasonlóképpen alkotni, és igy modellezgetve a társadalmat az ember esetleg kívül kerülhet ezen az értelemtlennek tünö körforgalmon (merthogy amit leírok abban nem vagyok benne, hülye logika, de nekem tetszett akkoriban), de hát ez ugye lehetetlen. Ahol minden utolsó koldusnak megvan a bevett szerepe (pl. lelkiismeret bizonyos fokon való túráztatása, ha végigmégy a Ferenciek terén), ott mindenki másnak is megvan. Fogaskerekek vagyunk, na, mondhatom kellöen hatást vadászva.
Szóval lehet hogy a legcsúnyább antiutópia az most van, de legalább vannak király dolgok, szansájn! Én pl szeretem a nömet, ami ugyan ,lehet hogy megint szintiszta mechanika, meg logika, meg biológia, (ahogy ? maga mondta: vajon kire emlékeztethet életem elsö 3 évéböl? pszichomókus a lelkem:) de azért.
Itthon megjelent mar az angolositott verzio? Meg a nemet verzio?
A filmet nem lattam, de a szerzo nem volt elragadtatva, mert Kubrick kihagyta az utolso fejzetet, ezert teljesen ellentetes egymassal a ket vegkifejlet.
en sem ertem, miert ezt a kettot ragadtuk ki, a tema tobbet erdemel.. en Bradburyre szavazok.
de pl ott van a metropolis c. film is.. (1927)
Egyebkent meg az Élet. Nyakig ebben vagyunk. Nem jobb a világ, mint az orwelli, csak azért tünik annak, mert másmilyen a felépitése, nem passzol rá egyik irodalmi példára sem. De sokkal reménytelenebb. :)
Szerintem nem senyvedtek gazdaságilag. Sőt nagyon jól müködött a gazdaság.
A rendszert pedig csak egyszer kellett felépíteni, utána önműködővé vált. Mindenki figyelt mindenkit, a gyerekek feljelentették a szülőket stb. Lehet, hogy nem is volt kiépítve a minden lakásra kiterjedő megfigyelő rendszer. Egyszerűen csak elhitatték, hogy mindent látnak. Néha csináltak egy-két kirakatpert, néha elvittek valakit csak úgy. És ezek után a félelem már müködött is az emberekben. Lehet, hogy egyszerűen csak jól volt kommunkálva a megfigyelés dolgo:)
Az sem derült ki egyértelműen, hogy létezik e egyáltalán nagy testvér. Lehet, hogy élt valamikor, de már meghalt. A rendszer fenntartása miatt szükség volt egy bölcs vezetőre/vezérre.
Mindkettő olyan társadalmat mutat be amelyikben az uralkodó osztály hatalma nincs veszélyben. Ez mozgat mindent, hogy az elitre ne is legyen fenyegetés. A leírt módzsrek mások, de a cél ugyanaz.
ja, ja. már ugy volt szó róla, hogy a 84 sokkal inkább politikai töltetü, mint olyan izé általános "mi lesz itt egyszer", mint a kommersz amerikai utópiafilmek, hogy Freejack, Mad Max, Wóterwörld, Menekül? ember...
hehehe, azért Huxley kicsivel kidolgozottabb ezeknél...
"De ez csak szürszálhasogatás, a könyv értékéből nem vesz el semmit"
Egy kicsit propagandaize lesz tole, de lehet, hogy csak en vagyok rosszindulatu. Minel kozelebbi jovobe teszi, annal tobb koze van az aktualis helyzethez, kevesbe ilyen-is-lehet-akar, inkabb figyeljunk-ezekre-az-oroszokra-mert-csak-36-evunk-van.
A megfigyelés a hatalom céljait szolgálja, ezért erre mindig lesz pénz, hiába éhezik a nép. Pont mint a volt Szovjetunióban, az átlageber szegény, de vörös téren minden évben felvonultak a legújabb katonai fejlesztések.
Ez egyébként nem olyan ügyes a 1984-ben, hogy egy olyan ország vagy birodalom vagy mittoménmi, amely gazdaságilag láthatóan senyved, hogy bírt ilyen rövid idő alatt (1948-1984) ilyen infrastruktúrát kiépíteni, hogy a polgárnak számító polgárait (ti. a nem prolikat) ilyen szigorúan tudja ellenőrizni. Még akkor is bajos a dolog szerintem, ha belátjuk, hogy nem is költött másra az állam bácsi, mint figyelésre. Meg még a háború is ott van, amiről ugyan már Smith azt sem tudja, létezik-e, de egyszer biztosan létezett.
De ez csak szürszálhasogatás, a könyv értékéből nem vesz el semmit
a fejlett nyugati világ rendelkezik a technikával, ami a teleképhez (figyelős tévé:), meg a gondirendihez kell. Másutt meg hajlam van meg diktatúrázni - vagy legalábbis a képességek nincsenek meg ahhoz, hogy demokráciázzanak az ottaniak. És mivel a technika gyorsabban bír terjedni (a kultúra átvételéhez nemzedéknyi idő kell, a neten viszont gyorsan át lehet küldeni a tervrajzokat), mint a műveltség és hasonlók -- kész is van a zezerkilencáznyolcvannégy. Csak kellene egy kis infrastrukturális beruházás mondjuk épp Észak-Koreában - amire per pillanat nemigen van lehetőség, mivel már mindent megettek, ami mozog, vagy legalábbis megetették a katonákkal - tudniillik néhány képernyő minden falra, és már otthon is vagyunk. Juhé.
