A Közterület-felügyelet visszarepített minket az 50-es évekbe. Akkor volt divat, hogy a hivatalok kedvükre packázhattak a néppel, a sajtót pedig cenzúrázhatták. Helyreigazítás 2010. június 14. 13:46 Az eredeti cikk: Kutyagyilkos-e Szabó Mihály- Botrány az Illatos úti kutyák körül!
Miről is szól ez az egész, a kutyákról, vagy sértett köztisztviselőkről? A Harmonet cikke nem állított, hanem kérdezett! Meg lehetett volna válaszolni, nem pedig megfenyegetni egy újságot. Látszólag célt értek, a cikk lekerült, mert senkinek sincs kedve évekig pereskedni akkor sem, ha egyébként igaza van.
A fotózást első körben indoklás nélkül tiltották meg az igazgatói utasítást közzé téve. Napokkal a rendelkezés hatálybalépése után megkaptuk levélben a tájékoztatást, majd a sajtóban is az indoklást: van saját weblapjuk, csak az a pontos. Mára már kiderült, hogy a kutyákat is védeni kell a civilektől: "Külön kiemeljük, hogy az utasítás éppen az állatok védelmében és a balesetveszély kiküszöbölése érdekében született," Esküszünk, hogy a kutyák figyelmét minden alkalommal felhívtuk arra, hogy nem eszünk kutyát, és a fényképezőgép sem harap. Ezt az ebek döntő többsége meg is értette, de legalábbis tudomásul vette. 6 év alatt egyetlen alkalommal sem fordult elő, hogy a fotózást végző önkéntes akár valamelyik kutyát, akár a gondozókat megharapta volna!
Kérdéseink nekünk is vannak... Ha június 8-án egyeztetett az igazgató a szervezetek képviselőivel, ha június 10-én több szervezet a Telep képviselőjével összeállította a megállapodás tervezetet, akkor június 14-én miért nincs meg az aláírható megállapodás, miért nem tudhatják az érintett szervezetek, hogy milyen módosítások történtek egy olyan megállapodásban, amit elvileg holnap alá kellene írni? Vajon milyen elfogadhatatlan kitételek kerülnek még bele, és hányszor halasztják el az aláírást? Sokadszor mondjuk, vajon végre megértik, hogy az állatvédő szervezeteknek nem feladata, nem vállalása a Közterület-felügyelet kiszolgálása, hanem munka, család, és mentett kutyák istápolása mellett szabadidejükben végzik a tevékenységüket a tagok és önkéntesek?
Vannak régebbi kérdéseink is, némelyik 2004 óta megválaszolatlan:
- Nem lehetne korszerűsíteni a világítást a belső kenneleknél, hogy látszanak a kutyák, ne vakuval kelljen megállapítani van-e kutya a sötét lyukban? A külső kenneleknél hogyan etetnek, takarítanak télen világítás nélkül, mikor 15 órakor már vaksötét van? - Tényleg szükség van 4 főállású állatorvosra, miközben a mai napig előfordul, hogy elhullik reggelre egy-egy kutya? - Miért nincs gondozó folyamatos munkarendben, hogy felvegye a telefont, átvegye a zárás után személyesen bevitt talált kutyákat, beszállított tetemeket, ránézzen a kutyákra? - Miért kell a Telepnek vállalkozási tevékenységként a tetemek gyűjtésével, átvételével foglalkozni, amikor az élő állatok ellátása sem történik meg maradéktalanuk, és hétköznap ezt amúgy is az ATEV végzi alvállalkozásban? - Milyen felhatalmazás alapján szegik meg az összes létező előírást, és szállítanak a Telep autóin egyidőben élő állatot, és tetemet? - Praktikus az, hogy a tetemek mérésére használt mérlegről a műtő és a kölykök elhelyezésére szolgáló kennelek bajárata elé folyik a több napos tetemekből a ki tudja mit terjesztő lé?
Az ebtelep.hu oldallal kapcsolatban is vannak kérdéseink: - Mennyibe került? - Mint tudjuk, nem csak a kutyák adatait, de a kutyát leadók, illetve örökbe fogadók adatait is tárolja a rendszer. A szerver és a hozzáférés ennek megfelelően biztonságos, vagy egyszerű jelszóval bármely IP címről hozzáférhetőek a személyes adatok? - Tényleg szükség van arra, hogy egy főállású köztisztviselői státuszt pazaroljanak a weblap karbantartására, miközben az adatokat a gondozók viszik fel, a fotót meg bárki képes elkészíteni, és a kutyához rendelni? Nem lenne célszerűbb helyette két plusz gondozói státusz kialakítása? - Miért lehetnek fent pontatlan adatok a kutyákról, és miért nincs róluk egyetlen mondat információ sem - betegségek, viselkedés problémák,...- amiből valóban tájékozódhatna az érdeklődő? - Valóban közérdekű adatok, információk helyett miért vannak az oldalon gyermeteg írások?
A Közterület-felügyelet a szokásos szereptévesztésben, és kommunikációs zavarban szenved. Az állatvédő szervezetek örülnek annak, ha naprakész információt kapnak, de nem hajlandók egy olyan oldal reklámozására, amely nem viszi előre az állatvédelem ügyét. Azzal, ha a Telepről rózsaszín képet festenek, csak azt érik el, hogy a kutyától szabadulni vágyók a könnyebb megoldást választják, beviszik a talált kutyát, leadják a sajátot, egy fikarcnyit sem tesznek azért, hogy a kutyát hirdessék, megpróbálják haza, vagy új gazdához juttatni. Ez a cél, vagy hagyják hogy a civilek folytassák azt a munkát, amivel éves szinten 1000 kutyával csökkentették a leadott kutyák számát, míg 2008 előtt hagyták őket dolgozni?
Az Illatos út NEM menhely! Ne is akarjon annak látszani! A gyepmesteri tevékenységet is lehet olyan jól, körültekintően, alaposan végezni, hogy azt elismerje mindenki, de ettől még tisztában legyen a helyzettel, a korlátokkal. Ha rendesen elvégzik a munkájukat, akkor nem zavarjuk egymást, nem baj ha több fórumon, több forrásból tájékozódhat a leendő gazdi, és akkor nem születnek ilyen blog bejegyzések, nem lesz teltház, nem aszalódnak kutyák hetekig a megfigyelő sötétjében,... Tenni kéne végre, nem csak beszélni róla.
Tegnap megfogalmaztuk az együttműködési megállapodást, amelynek része a fotózás engedélyezése.
Nagyon nem dőltünk hátra, mert mi azért még ott tartunk, hogy a titás jogszerűtlen volt és nem egyfajta kegy, meg engedély, egyeztetés kérdése, hogy szabadjon fotózni...
Tényleg valami érthetetlen intézkedés, hogy az állatvédőket és civileket nem engedik be fotózni az Illatos úti sintértelepre. Túl azon, hogy az elkészült és szétküldött fotók segítenek gazdát találni, segítenek az elveszett állatokat megtalálni, van még egy fontos dolog, amit eltiltottak. Az állatvédők a fotózás mellett (és munkájuk után) rendszeresen bejártak a sintértelepi kutyákhoz, beszéltek hozzájuk, kommunikáltak velük és ez a napi néhány perc biztosítéka volt annak, hogy a kutyák nem vadultak el, hogy tudtak mégis bízni az emberben és ha gazdához kerültek, akkor kezelhetőbb ebek lehettek. Most ez nincs, az ebek ki vannak szolgáltatva a sintértelepen kényre-kedvre, tehetnek bármit velük, vagy éppen semmit sérült kutya kezelése érdekében, mert nem lebeg felettük, hogy másnap jönnek az állatvédők és fényképeznek.
A Fővárosi Közterület-felügyelet 12/2010. igazgatói utasításának 21. pontja indokolás nélkül egyszerűen megtiltotta az Illatos úton levő kutyák fényképezését - holott 2004 óta ennek soha nem volt akadálya! A fotózás révén évente ez ...tovább »ernyi kutya menekült meg a haláltól!
Mi, azon állatvédő szervezetek és állatbarát magánszemélyek, akik hosszú évek óta, évente több száz kutyát mentünk meg az altatás elől a fővárosi gyepmesteri telepről, közismert nevén, az Illatos útról, a nyilvánossághoz fordulunk: a kutyák mentésében akadályoznak bennünket azzal, hogy a Fővárosi Közterület-felügyelet 12/2010. igazgatói utasításának 21. pontja megtiltotta a kutyák fényképezését.
Ez az igazgatói utasítás ellentétben áll: - az 1986. II. Tv. 4.§. 1. bekezdésével - az állatvédelmi törvénnyel 1995. Tv. 3. §. - és saját működési szabályzatukkal
Ez az igazgatói utasítás ellehetetlenítheti a mentési munkát, mert mindenkinek alapvetően és nélkülözhetetlenül fontos, hogy a mentendő kutyákról fotót készíthessen. Ez az igazgatói utasítás a kutyák hazakerülési és gazdához juttatási esélyeit is jelentősen csökkentheti. Véleményünk szerint a kutyák mentésében tudatosan gátol a Fővárosi Közterület-felügyelet, így közvetve a kutyák halálát okozhatják. A fotózás tiltása miatt az állatvédők nem szerezhetnek közvetlen tudomást az Illatos úton levő kutyákról, és ez a kutyák százainak az altatásához vezethet. Véleményünk szerint, tudatosan állatkínzásra való törekvésnek is minősíthető az, ha valaki közreműködik abban, hogy akár egyetlen kutya elpusztuljon.
Tiltakozunk!
Ha szeretnél csatlakozni a tiltakozáshoz, azt megteheted a Netboard Kutya fórumon, emailben az akcio@lelenc.hu címen, vagy segíthetsz aláírásgyűjtő akciónkban a http://www.illatosut.hu/graf/100531/100603_alairasgyujtes.pdf letöltésével!
A Kutya-segélyszolgálat Alapítvány, a Német Juhászkutya Fajtamentés Alapítvány és a Lelenc Kutyamentő Egyesület szervezésében idén is megrendezzük a tavaszi örökbefogadó napot az Illatos úton. Az akcióval szeretnénk enyhíteni a hónapok óta tartó teltházat, de nem minden áron. Önkénteseink mindent megtesznek, hogy a rendelkezésre álló információk alapján a kutyák a nekik megfelelő gazdához kerüljenek. Az örökbefogadott ebek résztvehetnek a Lelenc kedvezményes ivartalanítási akciójában, nemre és korra való tekintet nélkül. Kutyakozmetikusok segítenek a gazdiknak tanácsadással, hogy az eb szőrét megfelelően tudják ápolni.
Helyszín: Budapest IX. Illatos út 23/a Telefon:280-6832 Web: www.illatosut.hu Nyitva: 10-14 óráig Információ: 0630-5000-209 vagy info@lelenc.hu
2009. karácsonya táján minden magyar emberhez elérkezett a változás szele! A gleccserek, jégmezők olvadása már nem színes dokumentumfilm többé. Emlékezünk az egész napos hóviharra, a mínusz 18 fokra. Majd a négy nappal későbbi plussz 20 fokos nyárelőre.
Ideje felismernünk, hogy a közös jövőnkért itt kell tenni a mában, most. A környezettudatosságot nem lehet levenni a polcról, betenni a kosárba és kifizetni. Azt magunkban kell kialakítani!
Most nem szólunk a madarakról, az erdőkről, a kipufogó gázokról, az elpocsékolt energiafelhasználásunkról, a csomagolóanyagokról, a kommunális hulladékainkról, a felesleges vásárlásainkról.
Most a kutyákról szólunk! Több tízezrük él menhelyeken, ketrecben, a szerencsésebbje némi jó szóval, némi törődéssel. Több ezrük él utcákon, az éhhalál küszöbén, autók, kamionok, vonatok között állandó életveszélyben. Több tízezren élnek láncon, udvari portákon, elhanyagolva, élelem, orvosi ellátás, szeretet szűkében. Rettegésben, félelemben, bizonytalanságban, agresszivitásban, vagy teljes közönyben, méltatlan szerepben.
Ma elérkezett az idő, hogy észrevegyük, erről nem mások tehetnek, hanem mi magunk. Itt az ideje, hogy ma, gondolkodást váltsunk. Képesek legyünk egymással beszélni és megvizsgálni, én mit tehetek értük.
Be kell látnunk, hogy a kutyák tenyésztése tanulmányokat, pénzt, időt, szelektálást és minőségi követelményeket igényel. Meg kell értsük, hogy ők érző lények, akik ki vannak szolgáltatva nekünk embereknek. Mi hoztuk létre őket, nekünk is kell értük felelősséget vállalni.
Itt az ideje, hogy elfogadjuk a problémát és kitaláljunk különböző megoldásokat. A törvények, rendeletek és szabályok csupán időt húznak és altatnak. Eljött az idő, hogy felébredjünk mély álmunkból és megoldásokat keressünk, tettekkel! Ideje, hogy megvizsgáljuk mivel tudunk tenni itt a mában, hogy a sok problémára megoldások szülessenek.
Néhány maroknyi csapat igyekszik erőn felül tenni a kutyákért. Mentik őket, élelemhez, gyógyuláshoz és otthonhoz juttatni őket. Mind emellett szükség lenne tájékoztatásra, megelőzésre, és mindenek előtt gondolkodásmód váltásra. Ideje, hogy valami picit tegyünk értük is, csatlakozzunk hozzájuk. Éppen annyira ami nem erőn felüli, hanem ami jól esik. Nem várhatjuk egymástól, hogy megszakadjon, de jólesően adhatunk bele egy apró dolgot, hogy megszülethessenek a megoldások!
Van, akinek pénze van. Van, akinek ideje. Van, akinek szállítóeszköze, valaki jól tud kommunikálni, valaki ért a számítógéphez, valaki az internetet bújja, valaki szívesen ápol, valaki szívesen gyógyít, sétáltat, nevel. Valaki csak a másik emberhez szól, de a lényeg, hogy tehetünk valamit értük. El kell jutni az állatvédelemmel minden emberhez, hogy megelőzzük a felesleges szaporulatokat, a kóborlást, az utcára dobást, a kutyák ezreinek felesleges létét és halálát.
Szükségünk van nevelőkre, akik a gyerekeknek mutatják a jövő kutyatartásának elveit. Türelmes emberekre akik elmagyarázzák a chipeztetés és az ivartalanítás jelentőségét. Tettre kész emberekre, akik elhárítják a bajt, akik kimentik a rászoruló kutyát a legsanyarúbb körülményből, legnagyobb veszélyből. Szükségünk van egymásra, hogy meghalljuk egymás gondolatait. Még az is segítség, hogy meghallgatjuk az állatvédőket. Kezdetnek elég nézni és hagyni őket ahogyan teszik a dolgukat. Majd meglátva tettük jelentőségét, elismerve munkájukat, jó ha magunkénak érezzük már nézeteiket. A többi jön magától. Lassan megszületnek a cselekedetek, a tettek, a megoldások. Mi emberek, tudunk tenni a kutyákért, jobb sorsukért, európai körülményeikért!
Itt az ideje, hogy változzon a gondolkodásmódunk! A kutyákért, a környezetünkért, az emberiségért és egy új földért!
Felhozom a topicot, mert sirni tudnék szegény kidobott állatok miatt. Nálunk otthon három kedves szőrös családtag van, nem tudok befogadni, csak az adóegyszázalékot adom mindig menhelyeknek vagy ha épp jól el vagyok eresztve ( ez sajnos nagyon ritkán van ) küldök pénzt, de ez borzazstó, hogy ennyi lelketlen szemét habozás nélkül kiteszi a hüséges kutyáját ... ennél már az is humánusabb lenne, ha elaltatná.
Nem tudom, hogy lehetne ezt megoldani...a francnak vállal valaki kutyát meg kölyköket ha igy végzik szegény nyomorultak.
Teltház van az Illatos úton! Volt már ilyen, de most hetek óta – az állatvédő szervezetek minden erőfeszítése ellenére – folyamatosan teltház van. A Telep feladata Budapest közterületeiről begyűjteni a kóbor kutyákat, és átvenni a lakosság megunt kutyáit. 94 férőhelyen kellene megoldani az ebek elhelyezését, ha nincs szabad kennel, akkor a régen bent lévő kutyák altatásával kell helyet teremteni. Először a betegek, viselkedés zavaros kutyák halnak meg, utána az öregek, aztán a félősek, csúnyák, akik semmit nem vétettek, jó kutyák, szeretnék, szolgálnák a gazdájukat, ha lenne rá egy esélyük.
Nem szeretnénk senkit arra buzdítani, hogy felelőtlenül rohanjon kutyát örökbe fogadni, de ha kutyát szeretnél, akkor először az Illatos úton nézz körül! Ha a környezetedben valaki örökbefogadáson gondolkodik, irányítsd az Illatos útra!
Kísérd figyelemmel a bekerülő kutyákat a www.illatosut.hu oldalon, hátha sikerül hazajuttatnod a szomszédod elkóborolt ebét, vagy megtalálod álmaid kutyáját!
Vigyázz a saját kutyádra, hogy ne szaporítsa a befogott ebek számát!
Készülj fel arra, hogy ha a petárda szezonban rémülten rohangáló kutyát találsz, azt el tudd helyezni, amíg megtalálod a gazdáját, mert az Illatos úton nem lesz hely! Évek óta nem fordult elő, hogy ilyen teltházzal induljanak neki a petárda szezonnak.
Ha valaki karácsonyra felelőtlenül meglepetés kiskutyát akar ajándékozni, azt beszéld le róla, mert abból a kölyökből is megmentendő kutya lesz az ünnepek után!
Küld tovább ezt a levelet, tedd fel a weblapodra, hogy sokakhoz eljusson!
Nem csak az Illatos úton van teltház, a vidéki gyepmesteri telepeken és az állatvédő szervezeteknél a helyzet ugyan ilyen rossz.
A következő akciójuk sem volt sokkal jobb :( Megfésültek egy tucatnyi kutyát, külön rakták őket, és elvitették őket naptárfotózni, aztán vissza. Amíg fésülködtek, külön voltak (az eső miatt napokig is), addig nem mentek gazdához, pedig teltház volt/van.
A kutyákat nem a leendő sétáltatójuk vitte ki, hogy a kiérésig is simogassák őket, ismerkedjenek, hanem az Illatos úton fel(be)pakolták őket az Illatos úti autókba (beketrecezett) olyanba, amivel éppenséggel be is szállítják őket - jó kis élmény lehetett.:((
Kölyök mellől az anyját is transzportálták.
Mit érezhettek ezek a szerencsétlenek???
A net pedig tele van azzal, hogy menhelynek titulálják az Illatos utat.
A kutyatartás népszerüsítése miatt kell kihurcolni az Illatosról a beteg, kezelésre szoruló kutyákat???????? Utána meg visszapaterolják őket a ketrecekbe? Étlen, szomjan, betegen, sokkosan? Inkább fényképeket mutogassanak reklám gyanánt!!!!
Szerintem, ha figyelmesen elolvassuk a program hivatalos ismertetőjét vagy a facebook oldalát, ( http://href.hu/x/a0d2 ), nyilvánvalóan kiderül, hogy nem elsősorban az örökbefogadásról, illetve kutya hazavitelésől szól, mint inkább a kutyatartás, azon belül az örökbefogadott kutyák tartásának népszerűsítéséről. És ez a része szerintem független attól, hogy az illatos útról hozzák ki a kutyákat hozz, vagy máshonnan. Egyébiránt teljesen egyetértek veled. Nekem azért is nincs kutyám, mert hektikus a beosztásom, tömbházban lakom macskával nehezítve, ami együtt azért nem kis problémát szülhet. :-)
Szerintem nem egy ilyen rendezvény a megfelelő környezet egy kutya örökbefogadására.
Az örökbefogadás nagyon felelőségteljes döntés, amit nem egy pillanat műve meghozni. A sok öröm és szeretet mellett kötöttségekkel és kellemetlenségekkel jár. Egy ilyen döntést elő kell készíteni, mind fizikailag, mind lelkileg. Nem utolsó sorban nem kicsi anyagi vonzatai is vannak. Ezt át kell gondolni, mert szerencsés esetben ennek egy 10-15 évre szóló döntésnek kell, hogy legyen.
Az ilyen döntések nem úgy születnek, hogy "jé, kutyák, de cukik, vigyünk haza egyet!" Ha mégis, az a legritkább esetben sül el jól, és az esetek nagy részében megint a kutya lesz az áldozat. (Láncon tartás, kirakás, menhelyre adás...)
Ha valaki meghoz egy ilyen döntést, és felelőssége teljes tudatában úgy dönt, hogy szeretné egy kutyával megosztani az otthonát, az tudni fogja, hogy hova menjen örökbefogadni, annak nincs szüksége erre a korábban már felsorolt okok miatt átgondolatlan rendezvényre.
Szép dolog, hogy sokan ennyire a szívükön viselik a kóbor állatok sorsát, de az örökbefogadás sajnos csak szélmalomharc. Annyira hagytuk elvadulni a helyzetet, hogy innen nagyon nehéz visszafordulni. Én személy szerint csak abban látom a megoldást, hogy tudatosítani kell mindenkiben (főleg a fiatalokban) a felelős állattartás szabályait, az ivartalnítástól kezdve a kutyabarát közlekedés és helyek kialakításáig.
De tényleg bosszantó, mert a kutyák látják kárát. Aztán ha szegény eb, aki még bizalmatlan, beteg és sokkos (akár mert befogták, akár mert elveszett, akár mert előzőleg bántották) és bajt okoz, akkor sok ember vonhat le olyan konzekvenciát, hogy felnőtt kóbor ebet nem szabad befogadni.
Ez az egész amolyan "ha belepusztulsz is jót teszek veled" akció... :-/
Nem érdemes leállni velük, hajtogatják a magukét, észérvek felett prímán átsiklanak, együttérzést meg úgysem fognak tanúsítani: illegnek-billegnek, oszt úgy basszák vissza a kennelbe a kutyát, hogy hátra sem néznek rájuk.
Sok minden. Előszöris, - hogy utána visszaviszik. Másodszor, - hogy ezek a kutyák még nincsenek szocializálva, nem tudni hogy fognak viselkedni. Harmadszor - nincsenek beoltva. Negyedszer - a zöm fertőző betegségben szenved, nem sétáltatás, hanem kezelés kell nekik. Ötödször - más kutyákat meg fognak fertőzni, ha a kutyáktól forgalmas Városligetbe viszik.
Nem ez a segítség módja. Vegyetek ki néhányat, kezeljétek, szocializáljátok, ideiglenesen tartsátok, oltsátok, féregtelenítsétek - és utána lehet kivinni gazdikeresőbe siminapra.
Igy, ilyen felelőtlenül csak az cselekszik, aki azt hiszi, a szánalom elég - de kutyát még nem tartott!
Szerintem nincs igazatok! :( Ez egy lehetőség a kusziknak! Talán egy ilyen rendezvényen nagyobb az esélye a gazdira találásnak mint a rácsok mögött! Szerintetek mit kellene tenni inkább?
