A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) arra kéri a kormányt, hogy kezdeményezze a parlamentben Johan Béla nevének törlését a népegészségügyi program elnevezéséből - a szervezet erről közleményben tájékoztatta az MTI-t szerdán.
"A Sztójay-kormány deportálásokért felelős Belügyminisztériumának egyik államtitkáráról, a magyar egészségügy zsidótalanítójáról, a harmadik zsidó törvény társszerzőjéről, a zsidóktól elrabolt patikák és orvosi rendelők nem zsidóknak történő szétosztójáról állami szinten ne nevezzenek el semmit" - olvasható a közleményben. Úgy vélik: mindehhez nem egy egyéni képviselői indítvány, hanem a kormány indítványa lenne méltó.
Ha a világ egyik legnépszerűbb játékbabáját elnevezhették Klaus Barbieról, a náci tömeggyilkosról, akkor miért ne lehetne Sztójai belügyi államtitkáráról eü-pregramot elnevezni?
Pláne ha emezen kormány egy másik titkára nagykövet, kicsifija (nem a kormány kicsifija, hanem a titkáré) pedig miniszterelnök is lehetett.
Az SZDSZ módosító indítványban kezdeményezi, hogy az Országgyűlés változtassa meg a Johan Béla népegészségügyi program nevét, mivel a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) állásfoglalása szerint, II. világháborús szerepvállalása miatt, nem volt szerencsés az egykori közegészségügyi szakemberről elnevezni az országos programot - közölte az MTI-vel Gusztos Péter.
A képviselők még 2003 márciusában egyhangúan szavazták meg a Egészség Évtizedének Johan Béla Nemzeti Programját, amely tíz évre határozza meg a népegészségügy fő cselekvési irányait.
"Johan Bélának a szaktudományos tevékenységét senki nem kérdőjelezi meg, tehát azt, amit a közegészségügy és a népegészségügy területén, bakterológusként végzett(...). Azt, azonban, hogy a 21. század elején egy nemzeti szintű országos programnak a névadója legyen valaki, aki államtitkári szinten maga tevékenységével hozzájárult a zsidótörvények betartásához, az (...) nem megengedhető, ezért szükséges ez a változtatás" - fogalmazott Gusztos Péter.
Ez egy baromság, mér is ne lenne köze a Sztojai kormány belügyi államtitkárának a deportálásokhoz, ha neki nincs köze, akkor a Sztojainak sincs, ám lehetséges, hogy ez az orvos a Sztojai kormány antifasiszta frakcilyóláyhoz tartozott.
Ejnye dekóder, te mindig csak a fonákot látod. Én meg igen bölcs dolognak gondolom, hogy nem nevezték el ezt az egézségügyi programot mondjuk Mengeléről, pedig arról is elnevezhették volna. Ebből is láccik, hogy mennyire megfontoltak voltak a névválasztást illetően, pedig az ennek a programnak méltó névadója lehetett volna.
(Pók Attila és Pótó János történészek Johan Béláról)
Magyar Narancs, 2004. október 14.
A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Történettudományi Intézetének (TTI) történészei a közelmúltban fejezték be azt a vizsgálatot, amelyet az egészségügyi tárca felkérésére végeztek el. Arra keresték a választ, hogy Johan Béla, a Sztójay-kormány deportálásokért felelõs Belügyminisztériumának egyik államtitkára alkalmas-e arra, hogy róla nevezzenek el egy népegészségügyi programot, amint az 2003 áprilisában megtörtént.
Az errõl szóló országgyûlési határozathoz csatolt Johan-életrajzban az egészségügyi tárca hamis adatokat szerepeltetett. Az elõször a lapunkban felvetett problémáról (lásd: Szakember apró hibákkal, Magyar Narancs, 2003. május 15.) Pók Atilla, az MTA TTI igazgatóhelyettese és a Johan-kutatást összefogó Pótó János, a legújabb kori osztály vezetõje beszélt. (A Magyar Narancs 2003. szeptember 4-i számában további két írás is foglalkozott Johan alakjával, Czeizel Endre orvos-genetikusé és Ungváry Krisztián történészé.)
Magyar Narancs: Milyen konklúzióval zárult a kutatás?
Pók Atilla: Tömören fogalmazva azt kell mondjam: Johan Béla politikai szerepvállalása alapján nem alkalmas arra, hogy a népegészségügyi program névadója legyen. Államtitkárként egy sor olyan rendeletet adott ki, amelyek 1944-ben megfosztották állásuktól az egészségügyben dolgozó zsidó származású orvosokat, gyógyszerészeket, szakápolókat, bábákat.
MN: Ehhez a megállapításhoz aligha kellett volna közel három hónapos kutatás, hiszen Ungváry Krisztián történész már 2003 júniusában publikált errõl.
Pótó János: Mivel az egészségügyi tárca a Magyar Tudományos Akadémiát kérte fel az állásfoglalásra, úgy döntöttünk, átfogó vizsgálódásra van szükség, beleértve a levéltári kutatásokat is. Számos, a Történettudományi Intézetben dolgozó szakember mellett más történészekkel is konzultáltunk, s végül gyakorlatilag konszenzus alakult ki arról, hogy az egészségügyi tárca nem megfelelõ személyt javasolt a népegészségügyi program névadójául. A korrekt állásfoglalás kialakítása érdekében azonban nemcsak Johan államtitkári szerepvállalását kellett vizsgálnunk, hanem szakmai, az egészségügyben betöltött korszakos tevékenységét is. Éppen annak érdekében tettük ezt, hogy tisztán lássuk, milyen motivációk alapján vállalt szerepet a Sztójay-kormányban, s vett részt akarva-akaratlanul a zsidók jogfosztásában.
PA: Ne feledjük, hogy Johan Béla a magyar közegészségügy egyik legnagyobb alakja volt. ' alapította meg az Országos Közegészségügyi Intézetet, õ szervezte meg az állami tisztiorvosi szolgálat hálózatát, bevezettette a fertõzõ betegségek elleni kötelezõ oltá-sok rendszerét, és sorolhatnánk tovább. Egyik kollégám tréfásan megjegyezte: ha Johan Béla 1938-ban, 49 évesen valamilyen okból visszavonul, és a továbbiak-ban már semmit nem alkot, akkor minden fenntartás nélkül a legnagyobbak között emlegethetnénk az egészségügyben.
MN: Pró és kontra számtalan ilyen példát lehetne felsorolni: például ha Bajcsy-Zsilinszky Endre vagy Nagy Imre csak öt-hat évvel korábban hal meg, akkor a magyar történelem igencsak negatív figurákként tartaná õket számon.
PA: Nyilván történelmietlen ez a megközelítés, csupán azt akartam érzékeltetni, hogy a nehéz politikai idõszakok milyen drámai fordulatokat hozhatnak egy szakmailag rendkívül felkészült, nemzetközileg is kiemelkedõ köztisztviselõ sorsában.
MN: Johan Bélát Mussolini és Hitler is kitüntette.
PJ: Éppen azért voltak szükségesek az alapos kutatások, hogy például az ilyen kitüntetések jelentõségét értékén lehessen kezelni. Bár Johan közel tízéves államtitkári tevékenységérõl viszonylag kevés írásos dokumentum maradt fenn, ezek összességébõl arra lehet következtetni, hogy a német és az olasz kitüntetés elsõsorban szakmai tevékenységének szólt, s nem annak, hogy ideológiailag azonosult volna a kitüntetõkkel.
MN: A külföldi kitüntetések viseléséhez egy úgynevezett elfogadási és viselhetõségi engedélyt is kellett kérni közvetlenül Horthy Miklóstól, s Johan ezt minden alkalommal megtette.
PJ: Ez a kor közigazgatási szabályainak ismeretében inkább automatizmusnak tekinthetõ, egy államtitkár aligha engedhette meg magának, hogy visszautasítson egy ilyen megtiszteltetést.
MN: Ezek szerint Johan sodródott, s szakmai munkájának folytatása érdekében lassanként morálisan erodálódott?
PJ: Kutatási eredményeink azt mutatják, hogy Johan Béla rend-kívül elhivatott szakember volt. A politika kevéssé érdekelte, s szerette volna az elkezdett munkáját a háborús körülmények között is folytatni.
MN: Mindenáron?
PJ: Igen, mindenáron.
MN: A Medgyessy-kormány által 2003 tavaszán az Országgyûlés elé terjesztett népegészségügyi program mellékletében egy olyan életrajz kíséretében javasolták névadónak, amely 1940 eleje és 1944 októbere közötti államtitkári tevékenységérõl csupán anynyit tartalmaz: "1944-ben, a német megszállás után állásától megfosztották, majd internálták." Hogyan lehetséges ez? Valaki vagy valakik meghamísították az életrajzot?
PA: Nem tudjuk, milyen körülmények között keletkezett ez az életrajz, ez nem volt a vizsgálatunk tárgya. De helytelen volna hamisításnak nevezni, hiszen ez azt a tudatos magatartást feltételezné, hogy szándékosan vezette félre a tárca a kormányt és a parlamentet.
MN: Akkor fogalmazhatunk úgy, hogy ez az életrajz alkalmas volt a parlamenti képviselõk megtévesztésére?
PA: Ha Johan Béla életrajza tartalmazta volna a kimaradt részleteket is, aligha nevezték volna el róla a népegészségügyi programot.
MN: Ezek után nem kellene elgondolkodni azon, hogy az Országos Epidemiológiai Intézet 1989 óta miért is viseli Johan Béla nevét, s hogy a közintézmény udvarában szintén 1989 óta álló szobra nem sérti-e sokak érzékenységét?
PJ: Johan életpályájának komplex megítélésében messze nem volt olyan konszenzus a kutatásba bevont történészek között, mint abban, hogy nem kellõ körültekintéssel nevezték el róla a népegészségügyi programot. Például erõsen megoszlottak a vélemények arról, személy szerint is terheli-e õt felelõsség azért, mert az általa a visszacsatolt területekre munkaszolgálatosként kivezényelt zsidó orvosok jelentõs részét késõbb deportálták. Az Országos Epidemiológiai Intézet elnevezésének helyessége nem volt a vizsgálatunk tárgya. Véleményem szerint Magyarország talán legnagyobb egészségpolitikusáról egy csak szakmai körökben ismert intézményt el lehet nevezni, a névadó politikai szerepvállalásától függetlenül. Ne feledjük el, hogy az orvostársadalom nagy része - a rendelkezésünkre álló információk szerint - igen nagyra értékeli Johan Bélát.
MN: Lehetséges, hogy erõsen megosztaná az orvostársadalmat a névadás helyessége, ha tudnának Johan II. világháborús politikai szerepvállalásáról.
PA: Minden elképzelhetõ. Ha az orvosok körében vagy akár a társadalom más csoportjaiban késõbb erõs ellenérzések fogalmazódnak meg az intézmény elnevezését illetõen, akkor el kell majd gondolkodni a névváltoztatáson. Az intézmények, programok elnevezését, szobrok felállítását nem a történészek, hanem a politikusok vagy társadalmi szervezetek kezdeményezik, számtalan érdekbõl, megfontolásból. A mi feladatunk az, hogy ha kikérik a véleményünket egy konkrét ügyben, akkor alapos kutatás után véleményezzük a javaslatot.
MN: Tudomásom szerint jogszabály kötelezi a javaslattevõket arra, hogy ha egy korábban élt közéleti személyiségrõl akarnak intézményt elnevezni vagy neki szobrot állítani, akkor az MTA véleményét is ki kell kérniük.
PA: Amennyire én tudom, csak a köztéri szobroknál és az utcaneveknél van ilyen elõírás, de természetesen más esetekben is szívesen segítünk.
MN: Önök szerint a holokauszt 60. évfordulójának évében megengedhetõ, hogy tévedésérõl ne vegyen tudomást a parlament?
PA: Feltételezem, hogy az egészségügyi tárca vezetõi a múlttal való õszinte szembenézés igényével fordultak hozzánk.
Dekóder kartács. "Johan a nyilas hatalomátvétel idején, 1944. október 15-én vesztette el állását. Kényszerlakóhelyet jelöltek ki számára, és rendelkezési állományba helyezték". Ez azért mond valamit, nem? Johant szerintem nem "nélkülözhetetlensége miatt" kimélték meg a koncepciós perek idején, hanem - benyomásom szerint - azért, mert akadt valaki, aki nélkülözhetetlennek nyilvánitotta. Talán éppen egy olyan orvos segitett neki, akinek annak idején ő segitett. Abban nyilván Te vagy illetékes, hogy Johan a Te számodra mit jelent. A szakemberek szemében azonban nem biztos, hogy ugyanaz a kép alakult ki.
A Nemzeti Közegészségügyi Program elnevezés önmagában is remekül kifejezi a tartalmat, azt a pluszt, amit Johan neve ehhez hozzátesz, jobb lenne elfelejteni. A kormánynak, ha másért nem, hát azért, hogy a következő, elhatárolódásra felszólító nyilatkozata hallatán ne röhögjem el magam.
Dekóder kartács. Azt hiszem, hogy azokról, akik a zsidó menekültek hajóit visszaforditották Németországba, később minimum csatahajókat neveztek el. Ezt képletesen értsd. Ha mindenkit mellőznének, aki nem állt ki annak idején, akkor a Szanyi lenne az egyetlen magyar ellenálló meg antifasiszta :) Üdv szalonna
Még a topik elején szerepelt egy idézet, az eredeti Narancs-cikk azon részlete, amely Johannak a zsidótörvény paragrafusait magyarázó szövegéből közölte:
"... Ennek a szabálynak a gyakorlati jelentősége jelen esetben az, hogy az Alap orvosai közé az 1939. IV. törvénycikk hatálybalépésének napja (1939. évi május hó 5.) után még az említett kivételezett zsidókat sem lehetett jogszabálysértés nélkül felvenni, és ilyen felvételre természetesen a jövőben sem lehet helye. Amennyiben tehát esetleg az 1939. évi május hó 5. napja után vétetett volna fel ilyen kivételezett zsidó az alap orvosai közé, azt az orvosok jegyzékéből azonnali hatállyal törölni kell."
Kösz. Örülök az ügy ilyen fordulatának. Jó dolog, hogy éltek ilyen emberek is, és ha gyanú merül fel velük kapcsolatban, az tisztázható. Azt hiszem, neve mostantól még inkább jelzi a program rangját.
Most már csak azt kell remélnünk, hogy a program is méltó lesz névadójához.
Az [origo]-n Johan Béláról korábban megjelent információkkal ellentétben a kormány egészségügyi programjának névadója a második világháború során belügyi államtitkárként zsidó orvosokat próbált megmenteni a deportálástól azzal, hogy munkát biztosított számukra - olvasható azokban a korabeli dokumentumokban, amelyeket Johan családja juttatott el az [origo]-hoz. Ezek szerint Johant zsidóbújtatónak nevezték, és zsidóbarátsága miatt támadták. Az orvosi kamara pedig azért marasztalta el, mert nem segítette a kormányt a zsidókérdés gyakorlati megoldásában.
"Az elmúlt hetekben több cikk jelent meg a hazai sajtóban Johan Béla (a kormány egészségügyi programjának névadója) második világháború alatti tevékenységéről. Johan kiváló szakmai tudását minden cikk elismeri, és a szerzők abban is egyetértenek, hogy Johan a második világháború kezdeti szakaszában sok zsidó orvost mentett meg a deportálástól vagy a munkaszolgálattól. A Magyar Narancs május 26-i - az [origo] által részleteiben közölt - cikkében azt kifogásolta, hogy Johan egy 1944-es intézkedése nyomán több ezer, munkáját jól végző zsidó orvost fosztottak meg állásától. A cikk szerint döntése következtében nem csak rengeteg elbocsátott zsidó orvost deportáltak, amely sokuk életébe került, hanem a hazai egészségügyi ellátórendszer is összeomlott az orvoshiány miatt.
Korabeli dokumentumok - amelyeket Johan Béla családja juttatott el az [origo]-hoz - azonban cáfolják a nálunk is megjelent információkat. Ezek szerint Johan a németbarát Sztójay-kormány hivatalba lépése után megpróbált lemondani állásáról. Maga Johan így ír erről: "1944. március 19. után egy héttel fogadott első ízben Jarosch belügyminiszter. Bejelentettem, hogy nyugdíjba kívánok menni, mert a zsidókérdésben annyira exponáltam magam ('zsidóbújtatónak', 'zsidóbarátnak' neveztek), hogy tudtam, e tekintetben teljesen szembe fogok kerülni az uralomra jutott párt felfogásával."
Jaross Andor belügyminiszter azonban nem fogadta el lemondását. A Magyar Orvostörténelmi Társaság (MOT) szerint Johan ezt követően csak a németellenessége miatt támadott Keresztes-Fischer Ferenc, a kormányváltás idején leváltott belügyminiszter kérésére tartotta meg posztját. A MOT szerint Keresztes-Fischer azért kérte erre Johant, mert el akarta kerülni, hogy szélsőjobboldali politikus kerüljön Johan helyére.
Hivatalban maradása ellenére orvospolitikai kérdésekben egyre kevesebb befolyása maradt Johannak. A fontosabb döntéseknél ugyanis zsidóbarátsága miatt mellőzték, majd április 21-én el is távolították Budapestről. Balatonlellére helyezték át, így szinte egyáltalán nem maradt befolyása a kormány döntéseire. A zsidókérdéssel is foglalkozó osztály felügyeletét Budapesten maradt helyettese, Petres József intézte, június 7-től pedig Incze Antalt nevezték ki az orvosi munkaerők felhasználásának kormánybiztosává. A Johan vezetése alá került "balatonlellei csoport" a közegészségügyi szolgálat mindennapos adminisztrációs feladatait végezte csak.
Az Orvosi Kamara májusi indoklása szerint Johan áthelyezésére azért volt szükség, mert ellenállást tanúsított a "zsidókérdés gyakorlati megoldásában". Mint a kamara állásfoglalásában írja: "A Belügyminisztérium nem volt hajlandó a háború esetére felkészülni, hanem ehelyett a honvédelem által igénybe vett orvosok helyébe egyszerűen zsidó munkaszolgálatosokat vezényelt. Ezért védte állandóan a zsidó érdekeket, ezért hangoztatta a zsidó munkaszolgálatosok szükségességét... Az első és legfontosabb teendő tehát a kérdés megoldása szempontjából ennek a szellemnek a gyökeres, végleges kiküszöbölése, megfelelő további személycserék útján". A kamara azzal is megvádolta, hogy azért nem készítette el a háborús mozgósítási tervezetet, mert be akarta bizonyítani, hogy a zsidó orvosok nélkülözhetetlenek a közegészségügyi szolgálatban.
Keresztes-Fischer és Johan már a háború kezdete óta igyekezett menteni az állásuktól megfosztott zsidó orvosokat. Johan például a Honvédelmi Minisztériumnak zsidó orvosokból álló listákat küldött, és javasolta, hogy a minisztérium közülük pótolja a frontra küldött orvosokat, gyógyszerészeket. Ez több ezer zsidó orvost mentett meg a deportálástól.
A világháború utáni népbírósági jegyzőkönyvek szerint a második - 1939-es - zsidótörvény intézkedéseit (melyek 6 százalékban maximálták egyes foglalkozásokban a zsidók arányát) Johan igyekezett azzal ellensúlyozni, hogy a visszacsatolt területeken sok zsidó orvost vett fel a helyi orvosi kamarába, hogy megtarthassák állásukat. Johan intézkedéseinek köszönhetően ez egyes területeken az 50 százalékot is meghaladta - derül ki a Johan családjától kapott iratokból.
A zsidó orvosok elbocsátását kimondó, 1944 közepén született határozat pedig valóban Johan nevével jelent meg, azonban azt már ő maga nem írta alá. Ferge Zsuzsa szociológus tanulmánya szerint az orvosok deportálását a BM másik államtitkára, Endre László rendelte el, akit a világháború után kivégeztek politikai tevékenysége miatt.
Johan a nyilas hatalomátvétel idején, 1944. október 15-én vesztette el állását. Kényszerlakóhelyet jelöltek ki számára, és rendelkezési állományba helyezték.
Johan ezek szerint tehát nem vett részt a deportálásokhoz vezető politikai döntésekben, amíg pedig lehetősége volt rá, igyekezett menteni a zsidó orvosokat. A Magyar Narancs cikkében megjelentek közül az egyetlen nehezen megmagyarázható pont, hogy Johan a harmadik, 1941-es zsidótörvény egyik parlamenti benyújtója volt. Johan vélhetően azért vett részt a törvény benyújtásában, mert ő volt a kormány közegészségügyért felelős tagja, így az egészségügyet és az orvospolitikát érintő kormányintézkedések legtöbbször az ő nevével jelentek meg. Azt nem lehet megállapítani, hogy a jogszabály kidolgozásában személyesen részt vett-e, az orvosokra és az egészségügyre vonatkozó részének végrehajtását mindenesetre nem ő, hanem a belügyminiszter rendelte el 1942-ben.
A Népbíróság 1945-ben Johan ellen is eljárást indított a második világháborúban játszott szerepe miatt. A bizonyítékok és a tanúvallomások alapján azonban felmentették a háborús bűnök vádja alól.
hát én nálad keményebb ballibet még nem láttam, állitom még Kis Jánosért is rajongsz , meg nácizod a kormányt, ennek ellenére a Fidesz kemény magját alkotod...
na mindegy...
a szálasis és megyós cikket egyébként nem te nyitottad vmi ujabb álnéven?
"még a Prónay különítményből is szolgáltak néhányan a rendőrség állományában"
Nagyon komoly fenntartásokkal fogadható a szerzőtriótól ez az állítás, illetve, az egész adatsorukra ráfért volna valamilyen értelmezési útmutató.
A Prónay különítmény - ahogyan azt írják is cikkükben - 1919-ben garázdálkodott az országban. Tagjait tekintsük egészen fiataloknak, pl. 19 éveseknek. Ők 1969-ben 69-70 évesek lehettek: mi szükség lett volna ebben az időben 70 éves öregemberek rendőrségi állományban való foglalkoztatására - tíz évvel a nyugdíjuk után? Amennyiben a Prónay különítmény érintett tagjai idősebbek voltak 1919-ben, pl. 24-25-26 évesek - egyébként ez a valószínűbb - , akkor 1969-ben ezek a személyek már betöltötték a 74-75. életévüket. Ám különös módon a rendőrség ekkor is ragaszkodott (volna) hozzájuk...
A többi, említett és átvett személy is meglehetősen fiatal kellett, hogy legyen a Horthy érában, nagyon valószínűtlen, hogy közülük bárki is irányítói-döntéshozói helyzetben lett volna 1945 előtt. Mindent összevetve, így az egész célzatosnak és manipulatívnak tűnik, azt se nagyon lehet kivenni, hogy a szerzőtrió ezzel az adatsorral vajon mit is szeretett volna bizonyítani.
Pindiy, a trió nem arra használta ezt az adalékot, amire én, tehát nem volt szükségük hangulatkeltésre. Ők arra hozzák fel példaként, hogy 1944. dec. 21-e nem volt cezúra. Valszeg a Rácz Sándor-féle jelentés szóhasználatát idézik, és Rácz Sándornak egészen biztosan tökmindegy volt, hogy ki volt katonatiszt, ki volt csendőr, ki volt hírszerző, ki volt deportáló. A Benkeit nyilván nem az érdekelte, hogy ki volt jó ember és ki rossz, hanem az, hogy kinek van folt a múltjában.
Egyébként én úgy olvasom, hogy a 45 előtti VKF-2-ről van szó, és Rácz Sándor szerint ennek állományából 1969-ben 97 + 13 fő volt az MSZMP tagja.
A szerzőtriónak ez a mondata különösképen felbosszantott.
Ennek a három palinak nem gondoltam volna, hogy szüksége van hangulatfestő szinesceruzákra, pláne akkor, ha nem is a lényeget érintik.
Elöször is a VKF 2 név használata a MNVK 2 FCSF- helyett azt ingerli, hogy a 45 elötti VKF2-re legyen gondolva.
Csupán annyi a lényeges különbség, hogy amig a VKF 2-höz a hirszerzésen kivül az elhárítás is tartozott, az az utódról mán nem mondható el.
A titkosügynök kifelyezés, ami önmagában is ölég értelmetlen, mert milyen legyen egy ügynök, ha nem porszívót árul a fenti lényeges különbség figyelembevétele nélkül ugy egyszerüen besúgót jelent.
Egyébként a BM terminólógiát habkönnyedén átemelték a HM-re.
Uszkve a hatásosság kedvéért.
Kutya közönséges demagógia csíphető itten fülön, az urak hitelességét erössen rongálóan.
"Közülük 97 fő szolgált nyílt állományú vagy operatív tisztként, 13-an pedig titkosügynöki teendőket láttak el." Ezt írta a szerzőtrió, hogy a Rácz mit írt, azt nem tudom, mert nem idézik.
