Buksirol amit tudni lehet (talan 2 hete beszeltem a gazdijaval): meglepo modon kismeretu kutyus maradt, oriasi szorrel, imad jatszani (befogadoinak mar volt egy nj keveruk kutyusok, omelle kerestek jatszotarsat), meg ejjelente beszelgetni a kornyek kutyaival :-)
A lany azt meselte, hogy nemreg kezdett el teljesen feloldodni, mostmar batran odamegy hozzajuk, ha egy kis simhez van kedve. Ha sikerul majd idopontot egyeztetni, elmegyunk meglatogatni okelmet.
Bízom benne, hogy felenged majd, bár úgy tűnik, életének első két-három hónapja nagyobb hatással van rá, mint gondoltam. Lehet, a szülei mondták neki, hogy ne bízzon az emberekben...
Mit gondolsz, miert nem adtam vegul oda senkinek?? :-))
Egy egeszseges lelku kutyatol szeretet kapni nem nagy szam (tudjatok, az a fajta bloki, aki mindent beterit az ember-imadataval) - na de egy olyan szorcsomo szemeben felfedezni a bizakodast es a szeretetet, aki korabban semmit nem akart, semmit nem remelt a vilagtol, na az az igazi boldgosag!!
Azert az erzesert megeri lemondani a "normalis" kutyak nyujtotta oromokrol.
Amikor eljon majd az a pillanat, hogy Lujzabol kiroppen a felelem utolso morzsaja is, en sem fogok soha tobbet emlekezni a keserves, gyakran nagyon sok turelmet felemeszto idoszakra :-))
Etetni nem jártam, én csak a véremet adtam érte :) Nagyon örülök, hogy nálatok maradt/maradhatott, mert kevés gazdának lenne annyi türelme hozzá, mint amennyi Nektek van.
Igen, Lujzi balvanyozza Szaffit. Sot, az elso honapokban minden lepeset utanozta: ha Szaffi ivott, akkor o is ivott, ha Szaffi leult - leult, ha ugatott -ugatott stb. Olyan kis dinka kutyus volt, aki magatol semmit nem tudott csinalni, jobban mondva nem volt sajat akarata. De mar ez egesz jol elmult, o lett a kezdemenyezo a rosszalkodasban!!
Egye jol tudom, hogy te is jartal etetni oket a telen? Csak nem teged harapott meg befogaskor?
Nagyon helyes lett Lujzi, a képeken már nyoma sincsen a szemében annak a félsznek és gyanakvásnak, mint a korai fotókon. Úgy tűnik, a viselkedésében azért még van... Szaffi is nagyon szép, látszik, hogy jól megvannak együtt :)
A sikeren felbuzdulva mutatok egy olyan kepet is, ahol Szaffi es Lujza ketten lathatoak. Szaffit 1 eve fogadtuk be, es pillanatnyilag olyan hangosan horkol, hogy mindjart raszolok :-))
Igy van, o a mi kis Lujzikank, az egyik egykori temetos kisbloki. Mar majdnem 10 kilos, es hatalmas bundaja van. A kis draga nagyon-nagyon felos maradt, egyedul engem enged oda magahoz (meg a paromtol is retteg), de meg velem sem mindig van kedve baratkozni - annal jobban ertekelem, amikor hagyja magat simogatni, vagy batortalanul megnyalint a kis nyelvevel. Pedig mostmar legalabb 4 honapja biztonsagban es szeretetben van. Azert sokat oldodott, egyre gyakrabb elofordul, hogy beszalad hozzam az agyba es odabujik :-) Setalni nem szeret, mert nagyon fel az utcan, de az erdoben, ha masok nincsenek ott, azert szivesen szaglaszik...sajna porazrol ott sem merem elengedni, mert nem mindig hagyja magat megfogni (a feles miatt). Amugy egy kis bohoc, allandoan zaklatja Szaffit, a masik kutymot, hogy jatszanak. Meg hozza-viszi a szajaban a kiurult talkajat :-)
Ja, es ami az eloeletebol megmaradt: imad godroket asni, amiket aztan ha nem avatkozunk kozbe, barlang nagysaguva vaj, es ha megijed valamitol belebujik - az orra ezert majdnem mindig kismalacosan saros!
Így teljesebb:)) Nem vagyok egyébkéént kutyasuliellenes, az első Illatos útról elhozott németjucival is jártunk. Hogy okosodjon, hogy határozott legyen, semmiképpen ne legyen támadó és játsszon sokat:)))))
Egy jó kutyasuliban nem arról szól a dolog, hogy a kiképzők kiképzik a kutyádat, hanem arról, hogy kiképeznek téged, hogyan bánj vele, hogy neki a legjobb legyen. Nem azért fontos, hogy üljön, feküdjön és helyben maradjon, mert a jó gazdi villogni akar vele, hanem mert adott szituációban utcán, lakáson kívül az életét mentheti meg az engedelmesség.
A kutya ugyebár nem attól lesz a legjobban tartva, hogy tutujgatják, hanem attól, ha kutyaként bánnak vele, és figyelembe veszik hogy azért egy falka kicsit máshogy működik, mint az emberi kapcslatok. Én ezt próbálom elérni, és ezért teszek meg mindent, amit tudok.
Mikor megtaláltam a kutyát szocializálatlan volt, kan és szuka kutyákkal egyaránt ismerkedés nélkül összeverekedett (hiába volt pórázon, más kutyák akik póráz nélkül sétáltak odajöttek ismerkedni...), egyáltalán nem lehetett sehol lakáson kívül szabadon engedni, mert behívása nem volt. Összességében olyan problémák adódtak, amiket el lehetett volna viselni (bár egész életében nem tudom hogy oldottam volna meg, hogy ne találkozzon más kutyákkal, arról nem beszélve, hogy ez nem jó a kutyának), de ezt nem tartottam természetesnek. Ezért úgy döntöttem segítséget kérek, és kaptam. Mostmár az agresszió normalizálódott, a behívása nem tökéletes: ha meglát egy macskát ész nélkül elrohan, de egyéb esetben visszajön. Tehát a súlyos problémák megoldódtak, és folyamatosan dolgozunk, hogy ami maradt az is megoldódjon. Ezért kezdtünk el agility-zni, hiszen az sokat javít a kapcsolaton, mellesleg pedig nagyon jót tesz egy olyan energiákkal megáldott kutyának mint ő. Nagyon szeret ugrálni. :) Szóval én úgy vagyok vele, hogy igazad van, attól is függ, ki mit vár el egy kutyától, én egyszerűen meg akartam oldani a problémákat, most pedig már inkább minél jobb életet szeretnék a kutyámnak, és úgy veszem észre, minél többet tanulok róluk, annál jobb neki is. :)
Egyébként az kutyasulit nagyon élvezi, pláne most, hogy agility van, és ha gyakorlunk, azt is nagyon szereti, mivel a labda dícséretként, vagy a jutalomfalat megéri a szófogadást :) Siettetni nem akarom a dolgokat, hiszen még csak fél éve vagyunk egy falka :)))) Bocsánat a litániáért, de így teljesebb a kép. :)
Persze attól is függ. ki mit akar a befogadott kutyájától. Én csak azt, hogy érezze jól magát. Nyilván hasznos az iskola, remélem a kutya is élvezi. Mert csak úgy hatékony, ha játéknak fogja fel és állandóan pozitív megerősítést kap:))))
írtam anno egy kutyusról, és kerestem neki befogadót. Velem maradt,és megváltoztatta az életem. Mint kiderült nem teljesen utca koktél, hanem nagyobbrészt foxi, bár pár centivel magasabb a standardnál, és a feje kicsit más formájú. Március 27 óta kutyasuilba járunk, a foxik nem híresek a könnyű természetükről, elég keményen kell velük bánni. Már megvan a 2 vezethetőségi vizsgánk, most agility-zünk, a kapcsolatunk egyre jobb, és a kezelhetetlen kutyából egy jórészt szófogadó eb lett (bár van még azért sok minden hátra). Ő (és még jónéhány talált kutya akiket a suli által ismerek) lehet a példa arra, mit lehet elérni egy felnőtt kutyával, akinek más gazdája volt kölyökkorában.
Donna kikupálódott. Áll, ül, fekszik, marad, és a szőnyeghiányos részeken is túlteszi magát. Kertet ás és kertet őriz. Nyugodtabb, kigyensúlyozottab, a bundája pedig gyönyörű lett és hízott.
Márciusban pedig újabb kutya érkezett hozzánk, szintén skótjuhász. Az Illatos útról hoztam ki, ahová az az ember adta le, aki együtt nőtt fel vele. A fiatalember tíz éves volt, amikor Lesszit kapta, s most, hogy megnősült és babát várnak, a kutyának mennie kellett. Lesszi utóbbi 4-5 éve is borzalom volt, egy szuka kaukázusival kihajították valami tanyára. A kau állandóan bántotta. A gazdik egy idő után Lesszit elelyezték a disznóólban, adtak enni neki doszt.
Lesszi sörényét le kellett vágni, a hasán és a mellkasán pedig nullásgéppel nyírni, mert bolhafészkek voltak őbenne, és bőre gyuladt volt. Lesszi 15 kilóval volt több mint kéne, izületei tropára, alig bírt menni.
Most már jobban van, virgonc, fogyott 7 kilót, sokat sétál, mozog, elfogadta a diétás programot, és hogy ötször kell sétálni. A többiek közül a Pamacs és Donna elég piszok volt vele az elején, de a minap már együtt nagyították a hűsölő gödröt...
RozogaLesszi hamarosan tíz éves. És nagyon szeretjük. Remélem boldog nyugdíjas évei lesznek nálunk.
Igen, nekem is az az érzésem, hogy valami végleg eltört benne, egyszer azt mondta nekem valaki, hogy ha egy felnőtt kutyát elajándékoznak máshová, akkor az a kutya gyakorlatilag meghal egy kicsit, nos ez tényleg így van...:-(
És mi is úgy vagyunk vele, hogy már nem várunk tőle semmit.
Szia Alíz, a mi októberben menhelyről lehozott Donna kutyánk is ilyesmi. Mondjuk ő vékony, és vedlik mint a fene és állandóan a nyomomban van. Csak szőnyegen hajlandó közlekedni, ha nincs valahol, ahová ő akar menni, akkor sír. Valami olyan mérhetetlen bután néz, hogy komolyan mondom, olyan mint akinek egy csöpp esze sincsen.
Azt hiszem eltört valami benne...mondjuk rajongásig szeret, de mondhatok akármit is, áll és néz bután...hát mindegy, eldöntöttük, nem akarunk tőle semmit, szeretjük, gondozzuk, sétálunk vele. Egy igazán jó dolog azért van, Bundás kutyába szerelmes, utánozza, játszanak, ugrabugrálnak együtt. Reménykedünk, hátha ragad Donnára valami:))
