Sziasztok! Apunak ma lesz szívkatéterezése az OGYI-ban, a Szabolcs utcában. Fehérvárról viszik fel, és előre megmondták, hogy pár napot maradnia kell. Gondolom azért, mert beavatkozásra lesz szükség nála. Majd tíz éve volt pár héten belül 2 infarktusa, akkor bőszen kivizsgálták és kiderült, hogy a prosztatájával is baj van. Mind a szívét (szívbillentyű cserét javasolt az orvos), mind a prosztatáját meg akaták volna műteni már akkor, de nem ment bele a szívkatéterezésbe se, mart nagyom meg volt ijedve. Mondanom se kell, hogy nem tudta letenni a cigit. A mai napig elszívja a napi 1-1,5 dobozt, igaz ez már kevesebb, mint amennyit korábban szívott. Most 69 lesz decemberben, ha megéri, mert nagyon rossz állapotba került az elmúlt héten. Megtelt vízzel, és úgy néz ki, hiába hajtják, mert azóta többször is rosszul lett. Felment a cukra is és többször elájult, egyszer ki is kellett ütni, miután bevitték.
Amit eddig olvastam, annak alapján nem tűnik olyan vészesnek a szívkatéterezés, de anyu azt hallotta a kórházban az orvostól, hogy lehetnek visszamaradó "nyomai" az érfalakban, és van némi kockázata. Mire számíthatunk? Ha apám nem hagyja abba a dohányzást, mit érhet nála egy értágítás, vagy egy esetleges ércsere?
Az érfordítás a jobb megoldás, mert ugyanazaz ér marad, a csere esetén pedig a lábból szednek ki eret és azzal pótolják, sajnos az a rosszabb. Apukámnak a mellkasi vágás hamarabb gyógyult, mint a lába.
Zsoltu ! Szüleim révén kerültem kapcsolatba ezzel a fogalommal, sajnos.
Anyukámat szívkatéterezték és sikerült az ereket kitágítani, és lényegesen javult az állapota, normalizálódott a vérnyomása.
Apukámat is szívkatéterezték, de neki nem lehetett ilyen módon ere(ke)t tágítani, így pár hét múlva By-pass műtétre került sor, három eret kicseréltek és egyet megfordítottak. Utána 5-6 nap intenzív osztály és két hét rehabilitáció Balatonfüreden. Ennek másfél éve, jobban van, bár kicsit fáradékony.
Műtét nélkül az orvosok szerint pár hónapjuk lett volna már csak, így pedig mindketten jól vannak, és remélem még sok szép évet élnek.
A műtéteket a Hajnal Imre Egészségtudományi Egyetem Kórházában, a Szabolcs utcában végezték, az orvosokkal elégedettek voltunk, a mentőkocsis szállítás viszont katasztrofális volt - friss szívműtött betegeket ülve kb. 6 órás úton szállítottak a szanatóriumba.
én ugy tudom, hogy 3 érnél már műtetnek. Apunak is háromeret láttak a katéterezéskor, azátn a műtétnél deült ki, hogy 4 az a három...
Egyébként azt nem értem, hogy kiértelkeléskor, hiszen ott mondjárt katéterezés közebn tudják értékelni. Legalábbis itt igy volt. Igaz, hogy utána egy konziliumi döntés után születtett meg a végleges eredmény. (miiindig van konzilium).
A legfontosabb: addig is vigyázzon magára. És még valami, ami nem is tanács, csak épen leírom asaját tapasztalatoból: nagyon nagy türelmet igényelnek, mert érhetően nagyon fél midnenki ettől a műtéttől. (bár apu nem mutatta, onnan tudtam, hogy igencsak be volt rezelve szegénykém, hogy ő aki egyébként egy eléggé kötözködős fajta, olyan nagyon jó "kisfiú" volt végig és mindenben szót fogadott a dokiknak.
Sajnos nagyon sokan várnak szíműtétre, igy csak azokat operálják azonnal, akiknek infarktusavolt.
Ha nem látják a dolgot nagyon vészesnek a várakozási idő akár 3 hónap is lehet:(
Apunak 2 hét alat helyet szereztek és ki sem akarták engedni a korházból, de persze ő mint irtam másnap már hazament.
Igaz mi pécsiek vagyunk és a Sziícentrum egy nagyon emberséges és progi hely. A nővérek és orvosok mindenkiről csak szuperlativuszokban tudok beszélni. Pedig apu nem engedte, hogy pénzt adjunk bárkinek is, csak italt meg csokit adott ajándékba. És persze nagyon hálás volt mindenkinek és ezt el is mondta nekik.:)
Nem tudom, Te hova valósi vagy és hol csinálják meg a műtétet, mint irtam én a pécsiről csak jót tudok irni.
Maga a szívműtét nagyon nagy műtét, ciszont szinte rutineljárás, annyirasokat csináltak már. A lábadozás nagyon hosszu több hónap. A kórházból mindjárt a szívszanatóriumba viszik majd, ahol kb . három hetet tölt majd el. Sajnos fel kell készülni arra, hogy nem csak fizikailag de lelkileg is megviseli a dolog nem ritka utána az ingerültség és a depresszió.
Addig is vigyázzon magára.
apukám 67 éves volt akkor. az életkorral a rizikó ez esetben nem nő, mert a kontraszt anyag jelentheti a rizikót. Ott mindjárt meg is van az eredmény és én ugy tudom, hogy a lejjebb irtak esetén ott helyben meg is csinájlák.
Édesapámat katéterezték tavaly (utána meg is műtötték). Ő nagyon jól viselte. azt mondta, hogy nem fájt neki, cak kicsit kellemetlen volt. Egy darabig feküdnie kellett, de másnap ő már piacra ment. Rizikója van a dolognak, de elég inimális, a várható haszon sokkal nagyobb. Azt gondolom, hogy nem lehet egy kellemes dolog (szerintem az emberek többsége roszabbul viseli, mint apu), de ezzel tudják megállapitani, hogy pontosan hol és mekkora gond van a szivben. Nála a koszoruereket nézték. Sőt ugy tudom, hogy ha csak egy-két koszoruérrel van gond és nem nagyon nagy a szűkület, akkor katéterezéssel ki is tudják nyitni a szűkületet és ezáltal elkerülhető egy nagyon komoly szívműtét.
Általában jobb combtőnél hatolnak be a jobb combverőérbe, majd innen feltolják az eszközt a szívhez (az aorta -fő verőér- tövéhez), innen közvetlenül elérhetők a koszorúerek (ezek táplálják a szívizomzatot). A koszorúereket kontrasztanyaggal feltöltik, röntgenen láthatóvá válik a szűkület, amit tágítanak, majd fémhálót (=stent) helyeznek be, ami megakadályozza az érszakasz ismételt szűkülését. Ha mindez nem vezet eredményre, marad a szívműtét. Ma már mondhatni rutineljárás, kis kockázattal.
Na,ennyit tudtam meg:
Helyi érzéstelenítésben egy nagy vénát megnyitnak és azon vezetik be a szívbe a katétert.Ez kétféle lehet:száloptikás vagy kontrasztanyag belövellő.Így nézik meg azt,amit kell.Nem fájdalmas dolog és ellenőrzik ultrahangos készülékkel vagy röntgennel,mi is történik.
Nekem 0 tapasztalatom van az ügyben, és habár egy ilyen topikot nem szívesen nullázok, mert érzem, hogy komoly dolgoról van szó, azért a vadászösztön mégis csak dolgozik...
