Mert, ha szó szerint agyhalott lenne, szép egyenes vonalakkal az EEG leletén, az egy sokkal tisztább dolog lenne: az agyhalott egyértelműen halott, tehát nem lehet megölni.
Nem hiszem, hogy az illető beteg a szó eredeti értelmében agyhalott lenne. Szóval, ha rákapcsolnánk egy EEG-re, valószinüleg nem egyenes vonalat látnánk, hanem folyamatos delta-tevékenységet, erős ingerre meg epileptiform tüske-komplexusokat - és soha nem az ébrenléti aktivításra jellemző béta-hullámokat - legalábbis én így képzelem a hírek alapján az állapotát.
Ennek meg az feleltethető meg, aki az élet és a halál közötti mezsgyén "felejtődött", már nem mutatja az összes életjelenséget, de még nem is halott. Szóval igazándiból lövésem sincs arról, hogy egy olyan jogrendszer, ami az élet és halál kérdését csak fekete-fehér egzakt tényként képes kezelni - ami egy 50 évvel ezelőtti állapot - mit lépne erre a dologra, de hogy szinte legyek, nem is ezt látom a dologban a komoly etikai problémának, lévén, hogy nagyon nagy valószinüséggel a következő 30 évben nem fogják kitalálni az agyszövet visszanövesztésének tuti módszerét, ezért a mezsgye elhagyására csak egy lehetséges irány látszik. Ennek az igazságnak és a jognak egymáshoz igazításán fájjon a jogészek feje:)
Ez itt a lényeg. Valószinűleg nincsen fájdalomérzet, és szenvedés-érzet, de mi van, ha van? Nem hiszem, hogy pont azt a párezer forintnyi (pártíz dollárnyi) fájdalomcsillapítást kellene megspórolni...
Azt jól tudom, h agytörzs nélkül már vegetatív élet sincs?
A dolog újfent definició kérdése. Természetes élet nincs - lévén ott a légzés és a vérkeringés szabályozásának idegi központja. Lélegeztetéssel és vérnyomást stabilizáló infúzióval minden további nélkül nem hogy "életben", de tudatánál tartható egy agytörzsi bénult személy - ez elég pontosan ismert a gerincvelői érzéstelenítés szövődményeiből (az un. totál spinális blokk-ból).
Az orvostudomány fejlődése mára nagyrészt elmosta az élet és a halál közötti éles határt. Én is beszélgettem már spontán szívműködéssel nem rendelkező kvázi-halottal - teljesen jól látta a saját helyzetét - meg láttam teljesen valódi halottat is, szabályos pulzussal, EKG-val, mérhető vérnyomással. (beültetett pacemakere volt)
Szóval a nehézséget szerintem az adja, hogy az ember mára a születés és halál körüli folyamatok szabályozásának lehetőségeivel időnként abba a helyzetbe kerül, hogy Istent kell jáccnia, amikor erre se morálisan nem alkalmas, se a tévedhetetlenség kritériumával nem bír. Ugyanakkor meg kell tennie.
ÜdV
ps: a példában szereplő hölgy szerintem is a halottasházba való, de ugyanakkor éhen-, és szomjan halatni senkit nem lehet, ahogy kinlódni hagyni se SzVSz. Ez nem bírósági, tárgyalótermi történet, egy Legfelsőbb Bíróság sokkal kevésbé kompetens, mint a kezelőorvos, aki évek óta ismeri az állapotot, és annak változásait. És pontosan nem követelheti meg tőle egyetlen taláros idióta se, hogy hagyjon éhenhalni valakit, aki évek óta a paciense. Le kell állítani minden haszontalan (elvégre már valójában halott) oki terápiát - véradás, szívgyógyszer, antibiotikum, akármi - a folyadék és cukorpótláson túl be kell állítani emelkedő adag morfiumot, és pár hét múlva a temetőben lesz annak civilizált, emberhez méltó módja szerint.
A páciensnek oxigénhiány miatt elhaltak a homloklebenyei és felszivódtak. Folyadék van helyettük a koponyájában. Csak az agytörzs működik. Ez nyilván nem agyhalál, de vágyakról, érzésekről, érzékelésről, öntudatról nem lehet beszélni.
A táplálás leállítása szerintem azért rossz, mert elnyújtja az esetleges szenvedést. A híradóban látva a régebbi és az táplálás leállítása utáni képeket a hölgyről, az újabbakon az arckifejezése, szenvedésre hasonlított. Ezért, ha felmerülhet a gyanú, hogy akár csak 1% is lehet a valószínűsége annak, hogy mégis valamilyen szinten érezhet fájdalmat, akkor ezt be kellene kalkulálni.
A 20 éves mesterséges táplálás is lehet kínzás. Egy másik fajta. Nem a kínzások közül szeretnék válogatni. Azt szeretném, ha a lehető legkisebbet (!) találnák meg azok, akik - ott a helyszínen - alaposan ismerik a helyzetet. Csak azt várnám, hogy ez szempont legyen. De azt nagyon szeretném.
Nyár óta néha "benézek" a fórumokra és még ritkábban szólok hozzá. Csak, ha valami nagyon feldúl. Mint ahogy most ennek az amerikai hölgynek az esete.
Ha jól értelmezem a helyzetet, azért tagadták meg tőle a mesterséges táplálás lehetőségét, mert úgy ítélik meg, hogy az állapota már nem tekinthető emberi életnek.
Talán abban meg lehetne állapodni, hogy "lénynek" azért tekinthetjük Őt. Nem tudom, hogy az USA-ban mennyire szigorúak az állatvédelmi előírások. Jár-e valamilyen büntetés pl. egy kutya előre megfontolt szándékú halálra éheztetéséért.
A hasonlatommal nem szeretném megsérteni az éhező Hölgyet, sem a szüleit, de még csak az érte aggódókat sem. Hanem csak a helyzet abszurditását szeretném ezzel aláhúzni. (No 1.)
A "törvényhozók" úgy gondolják (tippelik), hogy ennek a nőnek az élete már nem emberi élet. (Ezt én csak azért nem merem állítani, mert nem tudom, hogy a szenvedő fél ezt hogyan is gondolná. ) DE: "feltételezve, de nem megengedve", hogy ez már nem tekinthető emberi életnek, akkor se járna Neki annyi könyörület, mint mondjuk egy (USA-ban) halálraítélt rabnak? Egy injekció ? Túl álszentek ahhoz, hogy vállaljanak egy (eseteleges) ilyen tartalmú döntéssel járó személyes felelősséget? Inkább hagyják napokon, heteken át szenvedni.
Megjegyzem, nem pártolom a halálbüntetést sem. Nem az ember hatásköre, hogy egy másik ember haláláról/életéről döntsön. A halálraitélteknél alkalmazott (de pocsék kifejezés) injekciót is csak azért említettem meg, hogy megint kiemeljem a helyzet abszurditását. (No 2.)
Az eutanáziáról az a véleményem, hogy joga van az embernek a méltóságteljes halálhoz, de csak saját döntése alapján, nem "demokratikusan megszavazva" mások által. (No 3.) Jelen esetben nem ismerhetjük a hölgy döntését, de szerintem "méltóságteljes" halálról semmiképpen nem beszélhetünk akkor, ha szomjan hal valaki. Egy ilyen szenvedést kevesen vállalnának önként, még akkor se, ha nem szeretnének ilyen formában tovább élni. Nem kizárt, de szerintem nagyon-nagyon-nagyon kicsi a valószínüsége annak, hogy valaki, amennyiben el szeretne búcsúzni a földi élettől, akkor pont így szeretné végezni.
Úgy teszünk, mintha az eutanáziáról lenne szó. Pedig ki nevezné az éhen, szomjan halást KEGYES HALÁL-nak, vagy akár csak halálnak. Ez a kegyetlen halál.
Nekem ez a konkrét eset most nem az életről/halálról szól. Az együttérzésről, a könyörületről, emberségről, az élet minőségéről van szó valójában, illetve éppenséggel annak a hiányáról. Az eutanáziát csak az élet minősége iránti tisztelet teszi, indokolt esetben, elfogadhatóvá. Pont az, amit most megtagadunk ettől a szenvedőtől.
Ne áltassuk azzal magunkat, hogy csak az szenvedhet, aki azt el is tudja mondani vagy azt értelmezni is tudja. Pl. egy értelmi fogyatékos is tud szenvedni.
Miközben szavazgatunk, vitatkozgatunk, közben egy lény kínszenvedése elkerülhető lenne. Akár úgy, hogy újból táplálni kezdik vagy indokolt esetben gyors halállal. Azt nem merném megmondani, hogy ez most indokolt eset lenne-e. Ez a nő nem meghal, hanem lassan haldoklik a tv nézők tömegének szeme láttára! (No 4.)
TALÁN MÉG VAN NÉHÁNY ÓRÁNK, NAPUNK - ÁTGONDOLNI! És itt a húsvét.
Így most a végén elgondolkoztam azon, hogy miért mondjuk rá azt, hogy "nő". Vajon nőnek tekinthető-e valaki, ha már embernek nem tartjuk. Én, ha valakire azt mondom, hogy nő vagy férfi, akkor embernek is tekintem. Valószínüleg ezért dühöngök most annyira.
ha akarja, joga van meghalni. abban iagazd van, hogy ez nem a kegyes mód. csak halál.
de nem írtam fájdalomról.
az igaz, amit írtál, hogy a fájdalmaknak csak a 95% a enyhíthető, de a halálos betegségek fájdalmai (rák, stb.) nem abban a kritikus 5%ban vannak. a nem csillapíthatóak az idegi eredetűek. azok viszont nem halálosak. csak elviselhetetlenek. ennyit a fájdalmakról.
az egyházi ember éppenhogy különösmód természetesnek tartotta a géphez kötött életet. többek között ezért is írtam, hogy újabb definíciók kellenének, mert így nincs rendben egyik oldal véleménye sem.
Volt irás, mely szerint a beteg agyhalott: ennek a kép nyilvánvalóan ellentmond
Melyik kép mond ellent? Az, hogy pislog? Mert az nem. A pislogás reflex, agyvezérlés akkor jácc, ha a szem felé közelítő vmire indul be. De még az is messze vana személyiség birtoklásától.
Amúgy súlyos agykárosodást mondtak, ami pl. lehet a személyiség teljes elvesztése, és kommunikációs képtelenség, s így tovább.
Amúgy azt is meg kék fontolni, hogy - bár kegyetlennek hangzik - ha van egy kis bezért maradék értelem a fejben, akkor mit gondolhat? A reményt már régen elvesztette...
a minap egy egyházi ember nyilatkozott az esettel kapcsolatban valamely tévécsatornán. azt mondta, hogy az élet az egyház szerint a természetes fogantatástól a természetes halálig tart. ők ehhez ragaszkodnak.
S kovetelte az eletfenntarto gepek torvenyen kivul helyezeset is?
amúgy meg bizonyos értelemben van eutanázia. mert ha valaki mondjuk diagnosztizált rákos, nem kötelezhetik sem kemoterápára, sem a műtétre.
Magyarul jogod van spontan kinhalalt halni, nem kell kiprobalnod a terapiat. Ezt te euthanazianak nevezed???
a minap egy egyházi ember nyilatkozott az esettel kapcsolatban valamely tévécsatornán. azt mondta, hogy az élet az egyház szerint a természetes fogantatástól a természetes halálig tart. ők ehhez ragaszkodnak.
ennek alapján azt gondolom, hogy rossz, vagy elavult definíciók mentén gondolódik végig az egész euthanázia ügy. mert először is definiálni kellene pontosan, mit nevezünk életnek. aztán a bevatkozás lehetséges mértékét is valahogy érdemes végiggondolni. mert az is beavatkozás, amikor a természetes halál lehetőségét elveszik egy embertől, és gépeken egy életszerűtlen, de életnek nevezett állapotban tartják.
amúgy meg bizonyos értelemben van eutanázia. mert ha valaki mondjuk diagnosztizált rákos, nem kötelezhetik sem kemoterápára, sem a műtétre.
én azt gondolom, hogy a probléma abból keletkezett, hogy az orvostudomány óriási dolgokra képes, és gyakorlatilag a tevékenységüket, ha az élet bármilyen minőségű megmentését célozza, nem korlátozzuk. de nyilvánvalóan ezt egy idő múlva szabályozni kell. természetesen új definíciók mentén. és itt kell majd valahogy az egyén szempontjainak komoly teret adni. mert nem biztos, hogy ami az egyik ember számáre elfogadható életminőség, az a másik számára is az. szerintem életre kötelezni sem lehet senkit, akinek a számára lehetséges életminőség nem felel meg. ezen az alapon az öngyilkosságot is büntetni lehetne.
a dolog szerintem tipikus példája annak, amikor morálisan mindenki érez egyfajta helyes utat, de a jog ezt képtelen a maga eszközeivel tökéletesen leírni.
és akkor ismét elérkeztünk a régi alapvetések kimondásához. hogy az első az igazság, és ennek csak eszköze lehet a jog, ami ráadásul nem képes tökéletesen kiszolgálni.
Az a gond, hogy Európában az USA-ban történő dolgoknál majdnem invertálni kell az információkat, mert nem igaz...
Néhány új infó az esettel kapcsolatban a CBN TV adásából: remélem, nem tévedek az idézetemmel:
1. esetünkben a nő szabályos éhhalált hal a táplálás megszüntetésével. Nem a gépek tartották életben, hanem csak az étel jutott gépen keresztül a testébe.
2. a férjnek igencsak komoly érdeke fűződik ahhoz, hogy a jog szerinti felesége meghaljon, mert:
a. ~másfél millió dolláros életbiztosítást kötött rá
b. nője van két gyerekkel
c. a feleség teljesen tisztázatlan körülmények között esett jelenlegi bajába, nem kizárt, ha felépülne, a férj esetleg gyilkossági kísérlet váddal bíróság elé kerülne
Így viszont mindjárt nem is az eutanázia a kérdés, hanem az indíték...
:-((( - megértem az öreget, akit sajnálok is, mert fájdalommentesebb halált is választhatott volna - vélhetően - szeretett asszonyának...
...vannak, akik szeretnek mások életével rendelkezni...
...vannak, akik ezt ilyen-olyan - most jelzővel is illetem: szir-szar - eszmék és ideológiák mögé bújva teszik ezt...
"Megölte végső stádiumban lévő rákbeteg feleségét, majd önmagával is végzett egy férfi a Pest megyei Taksonyban pénteken - közölte Bényi Mónika, a Pest megyei rendőr-főkapitányság sajtóügyeletese.
A 67 éves férfi felesége kezére és lábára vezetékeket kötött, majd áramot vezetett a 65 éves asszony testébe. Ezt követően családi házuk kamrájában felakasztotta magát - közölte a rendőrség. A férfi búcsúlevelet is hagyott maga után, amelyben azt írta: nem bírta már nézni felesége szenvedését."
Konnyebb elviselni egy szenvedest, ha tudod, hogy barmikor kilephetsz belole. Tudtommal a morfiumpumpasok is kevesebb gyogyszert igenyelnek, mint a fix adagon levok. Esetunkben ez a "kilepes" az euthanazia lehetosege lenne.
Szvsz a 95%-os szam ia hasrauteses adat, en nem lattam megbizhato felmerest, ertelmetlen lenne szamhaborut folytatni.
Tobbet er, ha azokat az orszagokat tekintjuk, ahol van authanazia. Hollandiaban ezres nagysagrendben halnak meg igy az emberek.
Egyebkent az euthanazia engedelyezese nem csak azok szenvedeset roviditene le, akik valoban elnek a lehetoseggel, hanem azok sorsan is konnyitene, akik vegul is nem valasztanak a halal ezen modjat hisz tudnk, ha nem birjak tovabb a kinokat, akkor van lehetoseguk befejezni, nem iteli oket a tarsadalom "letre".
