Mi közünk a Permiekhez? Nézd meg hol volt ez a bizonyos Permi kultúra, magyar ott nem járt, magyar régészeti jelenlétet ott soha nem találtak......
Persze oda lehet írni, hogy a magyar finnugor, tehát a Petmi kultúra is finnugor azaz magyar.... csak ezt kéne tán bizonyítani is nem???? Van erre bármilyen bizoníték? Nincs, te vagy tudatalan kispajtás, mert bedőlsz egy kamuszövegnek.
A Permi állatábrázolások semmiféle hasonlóságot nem mutatnak a szkítával, se hunnal, se a magyarral. Ez kb olyan mintha azt mondanám, hogy a 2000 évvel ezelőtti afrikai elefántos sziklarajzok ugyanolyanok, mint a germán kardokon a farkas tehát a germánok a négerektől származnak 2000 évvel ezelőttről....
Ne szórakozunk már! Ez a szellemi toprongy színvonal már nem menő!
Mert ebben csak hinni lehet. Erre aztán végképp soha, sehol, semmilyen bizonyítékot, de még utalást se találtak. Se régészetit, se genetikait, se semmilyent, de még nyelvészetit se.
Mondod te, mert tudatlan vagy.
És mert nem hallottál még pl. a FU bronzművességről.
Permian bronze casts Permic and Western Siberiananimal style cult cast figurines were the predominant form of Finno-Ugriantoreutics of the 3rd12th centuries CE. It was spread throughout a large area of forests of the north-eastern Urals and western Siberia from the basins of the Kama and Vyatka to the Ob. In the Middle Ages, these territories were inhabited mostly by the Ugrian tribes, ancestors of the present day Hungarians and Ob-Ugrians the Khanty and the Mansi people. Their style is referred to as the "Permian animal style".[1]
Na igen, ennél sokkal valószínűbb, hogy a magyarok az urla két oldalán léaktak, ahol is valószínűleg madarakkal értinkeztek, majd bementek a szibériai mocsarakba, ahol legfeljebb 200 km-enként lehet egy-egy tanyát létrehozni, közlekedni pedig csak télen lehet, nyáron marad a csónak.... természetesen ott kialakult lovaskultúra...... nyelv..... magas színvonalú íjász tudás....... hogy a viharba ne! Aztán jöttek a besenyők és elkezdték őket beverni a Kárpát medencébe..... meg domino elv ugye. A besenyőktől megvert magyar megver egy népet, a megvert nép megver egy másikat, akit még nem vertek meg és így tovább......
No de hogyan jutottak rajtuk tovább??? Természetesen átugrálták őket a magyarok, amíg megverten heverésztek a földön, elvégre mégiscsak finn-UGOROK nemde? Szépen, sorban, egyik megvert népet a másik után ugrálták át.....
Indulva a az Ural két oldaláról, meg a szibériai mocsorakból, ahol nemhogy nyelv, nemhogy nép, nemhogy lovaskultúra, de még egy köcsögkészítő kisiparos se teremhet meg.....
Ez nyilván sokkal elfogadhatóbb elmélet. Főleg mivel alapelv, hogy magyarok nem hozhattak létre semmit, ami magas színvonalú, azt csakis átvehették mástól. Kölcsönöztek, ahogy ma mondják, elvégre mégiscsak bankárdemokrácia van, vagy mifene?
Semmi baj, aki felválllaja ezt a szellemi színvonalat (bár inkább színvonaltalanságot) az higgyen ebben. Mert ebben csak hinni lehet. Erre aztán végképp soha, sehol, semmilyen bizonyítékot, de még utalást se találtak. Se régészetit, se genetikait, se semmilyent, de még nyelvészetit se. Persze megértem, ha valaki tudományos karriert szeretne csinálni, ezért inkább elhiszi, minthogy ne kapja meg a zsíros fizetéseket a finnugrász tanszéken.
Érdekes, a Helm szurkodi csatáról sem tanítanak, pedig ott is Álmos győzött Szent Istvánnal és Kinizsi Pállal az oldalán a gaz Mansa Musa eszkimói ellen.
Az igen fontos adalék és jó tudni. A hun ok. De a scythák az alföldi eredetű embereket érdekelhetik, mert ők ott éltek például Tápiószentmártonban vagy Zöldhalompusztán.
A duntátuliak számára a kelták érdekesek, mert ők meg a kelták leszármazottai és minő érdekes ezen őseinkről is ir Anonymus (pastores romanorum), vajon ezen őseinket (nem a tiédet, a dunántuliakét) részletesebben is emliti?
Anonymus ír a Kijevi csata (amit természetesen nem tanítanak, mivel győztes volt) előtti beszédről, amiben Álmos szkíta erényekkel biztatja a magyarokat az elkövetkező csatára. Leírja, hogyan verték meg a szkíták Dareioszt, valamint Nagy Sándor seregeit. egy apró gond van: ezekről az eseményekről a nyugati történetírás semmit nem tudott egészen a 19. századig, amikor görög, római és arab források alapján ezeket feltárták.
Másszóval, a szkíta és hun tudatot nem hozhatták a németek,s e semmiféle német-római császár ide, mivel nem tudtak róla lófingot se.
De nem arra írt. Az elejét levakart pergamenre írta, de amit levakartak, az ugyanaz volt, mint amit aztán ráírt. Mintha meggondolta volna magát, az első fogalmazványt levakarta, aztán mégis ráírta ugyanazt.
Vannak próbálkozások, de az anyagvizsgálat 1250 körüli időpontot jelez. Az kétséges, hogy 100 évig őriznek egy pergament, s még csak nem is írnak rá...
Ami pedig a latin szójegyzéket illeti. A geszta előtt sajnálatosan kevés irodalmi alkotás született, így az oklevelek szókincsénél természetszerűleg bővebb a szókincse, s sok latin szót P mester ír le először idehaza.
Csapodi Csaba könyvét ismered? Gombos F. Albin munkásságáról hallottál? ...azt a meglepő kijelentést tette nekem, hogy 'lelepleztem Anonymust. Egy korai humanista volt ő." Ennek a kijelentésnek felel meg 1937-ben megjelent 'Catalogus'-ában Anonymusnál az a datálás, hogy a Gesta interpolált szöveg 1350 tájáról.
Az Emese-mondában szereplő turul az idegen eredetű férj becsatlakozását szimbolizálta eredetileg (Emese szemszögéből tárgyalva az eseményeket), s szerepe később még tovább degradálódott, hiszen európai körökben ismeretlen volt a nemzetsége, szemben Emese-ősanyával."
Ez eddig jó, csak Tugril nem ujgur, hanem oguz volt.)
Korábban már érintettem a kérdést, s az újragondolás keretében hivatalos körökben is feltámadt az a nézet, hogy a kétféle hagyomány nem feltétlenül együttesen létezett. Nos az elképzelés korántsem olyan forradalmi, s korántsem olyan új, amilyennek tűnhet, legfeljebb az akadémiai körökbe való beszivárgása lehet feltűnő. Boba Imre illetve Makkay János már korábban értekezett "avar Attiláról", amiből következően a hun hagyomány Attilája másodlagos beleértelmezés középkori krónikásaink részéről. Persze az akadémikus verzió valamiféle mai européer szellemiség visszavetítésével a karoling peremkultúrák népének hagyatékát sejti a hun hagyomány mögött, de ezzel most nem foglalkoznék.Ennél érdekesebb az "avar Attila" kérdése, illetve a vele kapcsolatos fejtegetések. A részletekhez lásd Makkay János Az avar Attila Anonymusnál, Kézai Simonnál és a Krónikákban c. munkáját. A lényeg, hogy az Attila-hagyomány jó része egy Nagy Károly kortársaként élt avar kagánra illik, s csak néhány esemény becsatolása okoz ebben zavart. Utóbbi feltehetően a tudálékos krónikások "forrásmániája" következtében történt. Az avar Attilának/Etelének nincs nyoma a nyugati krónikairodalomban, ennek rendkívül prózai oka van: regnálása tiszavirágéletű volt (lehetett). Nagy Károly első hadjáratától a néhány évvel később kirobbant belháborúig tart(hat)ott. A Krónikákban közölt családfák tanúsága legalábbis erre enged következtetni. Az Avar Birodalom belső ügyeiben nem voltak járatosak a nyugati krónikások, így csak a túlélő leszármazottak emlékeiben marad(hat)ott fenn a későavar kagán neve. Ennyi alapozás után még hozzávenném a B Szabó-Sudár szerzőpáros által felelevenített magyar Ügyek-ujgur Üge azonosságának gondolatát, s rátérnék az érdemi részre:
P mester gesztájának Attila-hagyománya.
P mester gesztájában Attila neve huszonnégyszer fordul elő (Bobáék 23-at számoltak). Direkte a hun királyra vonatkoztatva egyszer, Magóg nemzetségéből származó királyként említi Szkítia leírásában a mester. Ezenkívül egyszer történik utalás rá ("akit Isten ostorának hívtak"), de itt sincs direkt leszármazás említve, csupán azonos (Magóg) nemzetségből származónak nevezi Árpádot a bihari vezér, Mén-Marót. A fejtegetésem fő motívuma Álmos származása, az ő kapcsolata Attila királlyal (Boba-Makkay avar Attilájával/Ethelájával, s nem a hun Attilával!) Véleményem szerint Álmos anyai ágon származik Ethelától. (a továbbiakban így nevezem, hogy ezzel is kifejezzem, hogy a feltett avar kagánról beszélek. Az Attila nevet megtartom a hun királynak) A KM-ből a belháború során megölt kagán utódai kelet felé menekültek, s a kazároknál leltek menedéket. Itt találkozott össze Emese a messzi keletről menekült ujgur Üge-utóddal, s léptek frigyre, majd született meg a fiuk, Álmos. Ügyek epizódszereplő, Álmos apja illetve egyes krónikákban nagyapja. P mester gesztájában egyszerűen megoldja a pedigrét. Ügyek Magóg nemzetségéből származik, Emese egy másik szkítiai vezérnek a lánya. Utóbbi álmában jelenik meg a turulmadár, s ejti teherbe (miközben a valóságban már Ügyektől terhes). A keresztény szerző láthatóan zavarban van az eredetmondával, s igazából az etimologizálási hajlama miatt, Álmos nevének magyarázata okán közli a történetet. Itt álljunk meg egy szóra, vagy többre! A történet európai, keresztény szemmel elég furcsa, de a keleti és a steppei népek körében elég ismert formájú, s általános. A jelentőségét leginkább mégis az adja, hogy Géza fejedelem előtt nem ismerjük egyetlen vezérnek sem az anyja, sem a felesége nevét. Emese nevének megőrzése, hosszú évszázadok múltán is, arra utal, hogy fontos szerepe volt az Árpádok identitásában. Mondhatnánk persze, hogy mint ősanya, természetesen fontos szereplő (a keresztény szerzők alighanem a Mária-kultusz okán kegyelmeztek meg az eredetmondának), de ennek ellentmond a hun Attilához kapcsolt eredet. Hiszen ha a hun Attila az ősapa, akkor valamelyik felesége kéne, hogy legyen az ősanya. Viszont ha Ethela az ősapa, akkor az ő valamelyik felesége kellene, hogy legyen az ősanya. Csakhogy Emese nem Ethela felesége, hanem Ügyeké, aki P mesternél az egyik ősapa szerepében jelenik meg (Emese ősanya férje), a másik ősapa mellett. A zavar nyilvánvaló. A különböző geszták szerzői különböző megoldásokat választottak. P mester választása a legegyszerűbb, nem foglalkozik a problémával, tiszta pedigrét tálal fel részletes családfa nélkül. A Krónikák megoldásai csavarosabbak. Más-más motívumot iktatnak be, s részletes családfát is közölnek. Illetve Ügyek hol apaként, hol nagyapaként jelenik meg. A leányági leszármazás problémáját, amit az Emese-monda szimbolizál, úgy oldják fel, hogy megcserélik a szerepeket, s eltávolítják Álmostól a szereplőket. (Kézainál Attila fia, Csaba khorozmin nőt vesz el.) Más oldalról közelítve: Adott egy keleties eredetmonda, amelynek szimbolikája ismeretlen az európai-keresztény műveltségű szerzők előtt. Az európai kultúrkörben a királyok származását férfiágon tartják nyilván akkoriban, így egy leányági leszármazásra utaló legenda csak zavart okoz. Így a turulmadár, ami az eredeti mondában szerepel(hetet)t, s szimbolizálta az idegen, (nemszkítiai, hanem ujgur) jövevényt, a keresztény íróknál csak álomban jelenik meg, s igazából a szerepe is módosul, az eljövendő nagyszerű királyokat jövendöli meg. Ha úgy tetszik, Isten küldötteként...
Ugyanakkor a honfoglalás, mint Attila király örökének visszafoglalása jelenik meg, s ez az, ami Emese szerepét megmagyarázza! Az, hogy ő az, aki Ethela leszármazottja! Európában, a Kárpát-medencében az ujgurok gyakorlatilag ismeretlenek. Ügyek nevének említése semmilyen reakciót nem vált ki, ellenben Attila, de még inkább Ethela meve a honfoglalás táján még élő emlék lehetett művelt körökben, különösen, ha a honfoglalás jóval korábban kezdődött, mint a kőbe vésett 895. P mester megoldása lényegében megkerüli a kérdést. Nem ad részletes családfát, nála Ethela ősapa, akinek ivadékai Álmos illetve Árpád. A Krónikák szerzői európai műveltségük okán az apai ágú leszármazást rajzolják meg, Álmos "nemtiszta" pedigréjét feljebb tolják, s felcserélik a szerepeket, anyai ágon jön be egy khorozmin vonal. Miküzben véleményem szerint a menkülő Üge-utód az, aki egy khorezmi kitérő után köt ki Kazáriában.
Szumma szummárum: Véleményem szerint Emese az, aki Attila, azaz Ethela leszármazottja, s az ő révén lesz Álmos illetve Árpád Ethela ivadéka. Ő az, aki az Ethela-hagyomány alapját továbbadja, amit aztán a tudálékos, európai-keresztény szerzők emlőin növekedett hazai krónikások a hun Attilával azonosítanak, s gyúrnak össze. Az Emese-mondában szereplő turul az idegen eredetű férj becsatlakozását szimbolizálta eredetileg (Emese szemszögéből tárgyalva az eseményeket), s szerepe később még tovább degradálódott, hiszen európai körökben ismeretlen volt a nemzetsége, szemben Emese-ősanyával. Bár a részletek, az avar Ethela neve nyugaton szintúgy ismeretlen volt, így az ő személye is átalakult a krónikások művében a hun Attilává. Amit megkönnyített az, hogy úgy az avarokat, mint a honfoglalókat is egyszerűen csak hunnak nevezték sok esetben. A fentebbi eszmefuttatásaim lényege, hogy a leányági leszármazást eltussolták, s a kor szokásai szerint apai ágú leszármazással helyettesítették a Krónikákban, míg P mester megkerülte a kérdést, s csak ősapaként emlegeti Attilát, azaz valójában Ethelát. (Ami végül is igaz, hiszen déd/ükapja lehetett az ominózus Ethela.) Ugyanakkor a hon(vissza)foglalás ürügyeként hangoztatott leszármazás egyértelműen Emese révén valósult meg, ezért maradt fenn az ő neve, szemben a többi sorstársáéval, még évszázadok múltával is, ha kicsit módosult, kicsit megváltoztatott, keresztényiesített szerepben.
Viszont, eltekintve az ilyesfajta részletektől, Anonymusra általában véve igaz, hogy a történelmet a győztesek - helyesebben szólva azok bértollnokai írják.
II. Béla anyja, illetve II. Géza felesége is arról a vidékről, a Kijevet birtokló családból való. Nem valószínű, hogy az ő idejükben Ruscie névvel Szuzdalt illették volna. Utána meg Vlagyimirban volt a fő hely.
Utána királyaink másfelé orientálódtak, így a belső helyzetről sem tájékozódhattak olyan erős szinten...
