Április 17-én, hajnalban elhunyt édesapám, Ted Kovacs, a magyar posztinfantilista líra egyik legkiemelkedőbb egyénisége. A verseit válogatta, amikor partnere egy rosszul sikeredett álkapocs mozdulatára elpattant genitáliáján egy visszér. Már nem lehetett segíteni rajta.
Közreadnám, az általa kiválogatott, de még le nem vérezett verseit.
útszéli pocsolyák
részegen kerülgetem
a kemény póznákat
belerúgok a holdba
már megint dzsuvás lettem
a pokolba!
az első szerelem
tökön rúgott a régi nőm,
én meg kinyomtam a szemét,
mert azt mondta: ted, te szemét.
a ribanc azóta rám se néz!
férje napszemüveget vett neki drágán,
és hófehér bottal henyél az adrián.
(különben még így is nagyon jó nő)
heréim azóta is dagadtak, lilák,
de csak rá gondolok az urológián.
ki járt jobban? matatva azt számolgatom
a kedvestől kapott sharp kalkulátoron.
ribanc
hogyan értessem meg
kifolyatott agyával
a szépség velejét?
darabokra törhetem
csontjait
akkor sem rakja össze
lábait
tartalmilag üres marad
hogy etessem vele
kitárt belsejét?
ha elmegyek
ha elmegyek innen
akkor nem leszek itt
akárhogy kerestek
még az ágy alá is benézhettek
mert ott sem leszek
és a szekrényben sem
Tank
Jó nagy és félnek tőle.
Jó volna kinézni belőle,
Legázolni mindenkit.
De sajnos kívül vagyok,
Engem tipornak agyon,
Kegyetlenül, durván.
De egyszer fordul a kocka,
Enyém lesz az Abramszocska.
Legázolok mindenkit.
Ungibungi
Ha bantunégerek lennénk
akkor egész nap menne
az ungibungi
De akkor
az anyám is bantunéger lenne
sőt a nagyanyám is!
Tehát
mégiscsak inkább filóznék
valahol mélyen
a dzsungelben
A kaputelefon
fölcsöngettem egy haverhoz,
aggyá má két kilót.
azt mondta Ted, haggyá má,
munkanélküli vagyok.
pedig azt ígérte, ha nem jövök
konzervet is kapok.
aztán beengedett.
épp csarli parkinzont hallgatott.
neki írtam ezt a verset,
mert a két kiló mellé cigit is adott.
és szirene sajtból készült sopszkát,
meg egy kis fasírtot,
hogy ne kérjek Sztolicsnaja vodkát.
nem is kértem.
adott.
Az autókereskedésben
Kérek egy autót.
Nem számít, milyen,
lehet a legkisebb,
és a legcsúnyább színű,
légzsák sem kell,
a szervokormányt leszarom,
csak ködlámpája legyen,
hogy kitaláljak ebből
a kibaszott
fehérségből.
érzés
a létezés
a seggembe harapna
menekülnék
de rajtam túlszaladna
Nem érdekel
Nem érdekel.
Nem érdekel.
Nem érdekel.
Nem érdekel.
Nem érdekel.
Nem érdekel.
Nem érdekel.
Nem érdekel.
Egyáltalán semmi sem érdekel már.
öszsekavraom
abcdefgstb
rakjtáok ki magtaok
és nkeem bkéét hagyjtaok!
Tikkurila
Intenzív színek
Szürke szennyes
Koszos harisnyák
Hideg csikkek.
csak festek, festek és festek.
Intenzív harisnyák
Szürke csikkek
Koszos színek
Hideg szennyes.
csak testek, testek és testek.
nem sietek
soha többé
nem félek
célom nincs
nem sietek
sosem
kellene
egy messzelátó
olyan
ablakokba belátó
akkor gyakran
meglátogatnálak
sosem
zavarnálak
mégis tudnám
minden
titkos vágyad
mióta
nekem nincs már kedvem hozzátok
mióta egymás seggét nyaljátok...
mélylélektani ásó
kincset sejtvén
kotortam magamba
nem volt más ott
csak egy üres kamra
düledező falak
penészjárta polcok
emlékezetemből
kiharapott korcsok
téboly-mámorban
visító holdanya
összetört lelkét
most ki vinné haza?
bemocskolt lelkét
ugyan, ki vinné haza?
Kopott kövek
amikor éjjel lepisálok
egy hideg padot
a téridőmben szétesnek
a hülye és vak homlokzatok
a kopott kövek
amin a milimárik
hordták a frissen fejt tejet
amikor éjjel lepisálok
egy hideg padot
egy kurva nagyot káromkodok
mert szeretem azt a padot.
Máma szebb
Ma barátságos vagyok
Az összes dobermann a barátom.
Máma érzékeny vagyok
Végigsírom a halálod.
Ma szelídebb vagyok mint
azt te egyáltalán sejtenéd.
Máma szebb a lelkem is
mert nem én vagyok
a dobermannod.
Egy néhány nappal ezelôtti állapotban
Egy jól felszerelt körzetben botladozva
Engem akkor szeretnek a legjobban
ha elcsúsztam.
Engem akkor imádnak a legjobban
ha lebuktam.
Hát fekszem a flaszteron, nézem a népet
szeretem figyelni ezt a furcsa képet.
Szemem elôtt ugrál el egy levelibéka.
Imádom, hogy megnyílik minden perspektíva.
Kaleidoszkóp a szememen
Endoszkóp ott, ahol nem érsz el
Lezuhanok, ha emelnek.
Ha fellógatnak, leesem.
Ismerek egy nőt,
a padról,
emlékszem még,
kemény és piros volt
...a szája is, és a retikülje,
talán szkáj, de lehet, hogy műbőr.
Máig is szeretem őt,
mert amikor felgyújtottuk
whiskyvel a parkot,
ő verte ki a gyufát a kezemből.
Mindig mondta, hogy imádom a mancsod.
„Ted, nem teszed le!
Ég a város!"
Elszeleltünk, volt pár hulla.
Például az Abszolút Nulla.
Futtomban kihúztam
egy döglött ló alól,
és most a vólkmenemmel
úgy körözök a háztetők fölött,
hogy a célpontom sem lelem.
Hát... szarok bele.
Majd csak rázuhanok valakire.
Mert pofádba
bűzlik rólad
hogy pribék vagy
álmatlan éjen át
termeled
a gyomorsavat
remegő tekintettel
olvasod félre a listát
vajon melyik nick mögött
vernek most éppen át?
egy szép napon
majd mindent megtilthatsz
nekem
ha itt már nem leszek
de addig jobb
ha kussolsz, lapulsz
mert pofádba
betenyerelek
hülyegyerek
elmegyek
azért omlaszt szétrág mindent
egy ócska műanyag kaptafa
elmegyek
hacsak nem kapok bort
tőletek
akik majdnem megöltetek
leírhatnám ezt a primitív kort
a köztéri szobrokon fodrozódó
állami leheletet
a hányadékomban tükröződő
irántad érzett kegyeletet
ezt a kurvajó digitális szeretet
mert szeretlek téged állam
szeretlek lehányni
szeretem a pribékjeidet
szeretem, ahogy begyűrűzöl ide
szeretem ahogy szétbaszod az aurám
szeretem az önjelöltjeidet
szeretem azt a mocskos pofádat
szeretem
szeretem
szeretem
a jó büdös kurva anyádat
hogy én hogy
hogy én hogy
utálom a pofád
a benned zötykölő
hitvány kocsonyát
erre sikló, arra málló
félsz-gondolatok
biztonságos szagát
egyszer
neked lesz igazad
mikorra kidobtad a vesét
már a szívedben sem teremnek
ostoba mesék
csupán egy bőrzacskó
imitálja testedet
sztenderd hányadékkal töltve
többé nem lesz
meleged
hamuripők
elhagytam
egy pár
büdös, fekete zoknit
hiányzik
mert egy készletből volt
királynőmmé teszem
aki megtalálja
nézzetek be minden zugba
talán az ágyad alá rúgtam
mialatt orrom
a válladba fúrtam
nem félek és nem férek el
nem az enyém,
nem a tiéd
semmi az egész,
nem félek és
nem férek el,
nem akarom, hogy kelljek.
kapcsold ki a mobilod
és
tépd le rólam a ruhát
és
zuhanyozz le utána
és
ne bámulj így rám
nem a miénk
nem az övék
semmi az egész
nem félhetsz és
nem férhetsz el
nem vallom be, hogy kellesz.
ne reflektálj
légy sötét
hogy elbújhassak benned
ne reflektálj
ne nyomj agyon szavakkal
csak hagyd
hogy értelem nélkül
ringatózzak veled
egész héten
sóvár tűz
emészt
tombol bennem
mialatt
nem vagy velem
egész héten
azt képzelem
megszaggatlak
véres atomjaidra
marcangollak
a múlt héten is
ezt képzeltem
mielőtt
ledobtam a zsákom
s halkan rákérdeztem:
ugye, hűtöttél be sört?
miért?
miért ül rá a por minden szóra?
és miért mennek neki
a hamvadó hangzóknak
fényesre glancolt
porraloltókkal?
és miért fojtják le
azt a rendet
amit a múltba hullt elmém
két fröccs között
egy pinceborozóban rendelt?
lógó szkájkabátom miért
akarják újraszabni
testem síkba kiterített
ordináré megmintázásával?
miért basszák szét létem
modellrajz elképzelések
divatpanelekből kivett
szabásminták letérképezésével?
miért folyatják az agyamból,
a nyúltagyból és hídból álló
agytörzsem utolsó cseppét is
rokkant gernincvelőmbe?
miért?
bámulom
fakó madarak
a tűzbe hullanak
megöllek magamban
s bámulom
azt a kormos falat
azt az elátkozott, kurva falat!
Azt hiszed
Amit akarsz,
azt hiszed eléred.
Nem csak a rongyos
kabátot végett:
hanem a szóból
kifordul a lélek,
és meglátod, visszafordul,
ócska, muskátlis
betonfalak között,
meglátod
lépteddel utoléred.
Miért is játszanék?
Holdsápadtan fekszem
egy töltés mögött,
Petőfy Gameboyt olvasok
a szögesdrótok között.
Miért is játszanék?
Mindenem összetörött.
Talán majd ha felkelek,
hülyegyerek,
a pofádat beverem.
Egy töltés mögött
Petőfy Gameboyt olvasok,
a szögesdrótok között.
Mondom
morzsolgatom az éjszakát
amikor jó volt veled
amikor majdnem
szerelmet vallottam neked
de mégsem
mert úgy nem lett volna igaz
megismételhetetlen
mondom
megismételhetetlen
mialatt minden arcban
te nézel vissza rám
többé nem ismerlek meg
egy-két kivétellel...
ha nagy karmokkal születtem volna,
és a bajuszom is kackiás lett volna,
biztos, hogy nem piáltam volna.
talán a bundámban több lett volna
a bolha.
seprűnyéllel vertek ki volna,
és visszalopóztam volna,
az egér mellé még a csótányt is
megfogtam volna.
ha nagy karmokkal születtem volna,
a bajuszom is kackiás volna.
tépett macska lennék, csak sündörögnék,
szalonnára, kolbászra áhitoznék,
nem sirnék, hogy homeless vagyok,
és nem zavarna, ha az ágyásba szarok.
nem zavarna, hogy nincsen gazdám,
sőt, minden embert megkarmolnák.
egy két kivétellel,
akik megkínálnának egy kis tejföllel.
nem piálnék, csak néha holdas éjen énekelnék,
még a kutyának is nekimennák.
azt mondanám, ne ugass,
hanem fogd be a pofádat.
TEJSZŐKE CIKLUS
1.
két nőm van
az egyik tejszőke
a másik is tejszőke
néha kezdem azt hinni
hogy tulajdonképp
csak egy nőm van
2.
Elhagyott az egyik tejszőke.
Berúgtam, és csak a másik fenekét markolom,
holott nem az övé kell nekem.
Mindig csak rá gondolok, és
a 2. tejszőkével amikor markolok,
hiába, az 1. tejszőkével álomodok.
Nem tudom mi a különbség,
talán a faruk íve?
A csókuk íze?
Fogalmam nincs.
Elhagyott az egyik tejszőke.
Beborult az életem,
azt hiszem, hogy végem énnekem.
3.
lebegnek a tejszôkék
egyet a számba veszek
meggyújtom, elnyomom
sikolts bébi!
tejszôkék ugranak át a korláton
egyet magam alá temetek
és a többire gondolok
akiknek már ismerem
a farukizét
egyet megmarkolok
4.
nincsenek barátaim,
elmartam őket
magam mellől.
eltörött a hüvelykujjam is,
amikor az utolsót
ütöttem le egy
tejszőkehajú balmellről
elég lett volna
nekem a jobb is,
de ott is egy szőrös
tenyeret találtam.
aztán ahogy matattam tovább,
és megfogtam volna
a tejszőke punciját,
ott meg, hadd ne mondjam..., hát...
már csak a feneke maradt,
de az a lepedőhöz tapadt.
5.
már nem kell ő se
- a tejszőke
akinek a bal melle
néha beletéved
a tenyerembe
nem kell
mert már ismerem
szavakon keresztül
csapdát állít
ha megkér
még egyszer, utoljára
belesétálok
aztán, majd -
akit az utcán láttam
és elloptam a táskáját
az jó lesz nekem
6.
már nem kell a punk
se a tejszőke
inkább egy fekete
akinek napi robotban
nyúvad a teste
körme alól
kinyalogatom a
tintafoltokat
arcáról lehazudom
a buja ráncokat
az odakozmált
tejbegrízt
majd mind megeszem
és váltig állítom
mindez jó nekem
***
Magamban
nincsenek már szavaim
amivel megragadhatlak
magamban
üresek az álmaim
kihűlt az ágyam
itt fekszem
egy gyűrött kriptában
hófehér csontjaim
áthatoltak
lerágott lelkemen
minden reccsenés
tudatja
nem vagy itt velem
már nem vagy itt
nekem
A csókuk íze?
Elhagyott az egyik tejszőke.
Berúgtam, és csak a másik fenekét markolom,
holott nem az övé kell nekem.
Mindig csak rá gondolok, és
a 2. tejszőkével amikor markolok,
hiába, az 1. tejszőkével álomodok.
Nem tudom mi a különbség,
talán a faruk íve?
A csókuk íze?
Fogalmam nincs.
Elhagyott az egyik tejszőke.
Beborult az életem,
azt hiszem, hogy végem énnekem.
Ablakodból mályva felhők
berreg a húskloffoló
kurblizok egy darab sajtot
fokhagymát sose vörössel
borom töltöm poharadba
felmegyek a lépcsôn
ablakodból mályva felhôk
hamu lepte hajadon
szereti, amikor hasát simogatják
marihuana illegal
világoskék pall mall
most éppen engem néz
folyik a csap
brummog a bojler
kétszer voltam pisilni
mezitláb
Felhőket nézel
fekszel az ágyon
baszol kijönni
hiába kérdem,
mi kell a pácba
felhôket nézel
bambulsz a borodba
a macskát is lenyúltad
Me gusta marijuana, me gusta
a francba
sikolts bébi!
lebegnek a tejszôkék
egyet a számba veszek
meggyújtom, elnyomom
sikolts bébi!
tejszôkék ugranak át a korláton
egyet magam alá temetek
és a többire gondolok
akiknek már ismerem
a farukizét
egyet megmarkolok
úgy szeretném
kifújt engem a huzat az ablakon
fehér takarók szerte a lakásban
kapaszkodom
érzékelek
nem tudom, az esô
vagy a söröm pezseg.
és úgy szeretném, de tényleg, ha nem csúsznék le
a langymeleg párkányról a hideg betonRE:
szeretem
szeretem sóhajod
ablakod alatt
lopva figyellek
amint elhagynál
én elkaphassalak
és felemeljem
csontfehér lepedőn
összetört tested
Elmartam őket
Nincsenek barátaim.
nincsenek barátaim,
elmartam őket
magam mellől.
eltörött a hüvelykujjam is,
amikor az utolsót
ütöttem le egy
tejszőkehajú balmellről
elég lett volna
nekem a jobb is,
de ott is egy szőrös
tenyeret találtam.
aztán ahogy matattam tovább,
és megfogtam volna
a tejszőke punciját,
ott meg, hadd ne mondjam..., hát...
már csak a feneke maradt,
de az a lepedőhöz tapadt.
----------
Szobám plafonján
nagy pók csámcsogva eszi
légy-vacsoráját.
----------
Hideg levesszag.
Cuppanó nájlonabrosz.
Ez itt a menza.
(...)
porcica lebeg
sosem iszik boromból
gitár eltörik
milyen lett volna
szar az élet
öngyilkos leszek
hatvan kurva pirulát
sorba beveszek
amit sajnálok
hogy nem tudom meg
milyen lett volna
egy magas toronyból
a betonba csapódni
elbújnék benned
elbújnék benned
ahonnét nem látom
a rémeket
mert félek
kurvára félek
kapaszkodnék beléd
tudom
ha elengedsz
menthetetlen elesek
nem menthetsz meg
megcibálom
a pillanatot
amikor együtt voltam
veled
kicsúszik kezemből
lilatejszőkezöldhaj
köpök a lelkedre
csak egy test vagy
ha úgy tetszik
falnak vágom
az agyadat
nekem ne nyafogj
a fülembe ne rinyálj
én nyugodt vagyok
de azért
letépem a pofád
na hozd a piát
bámulj csak
az jól áll neked
és szép lenne
jöhetne már egy
igazi nő
nem csak ezek
a tejszőkék
meg műanyagzöldek
egy igazi nő miatt
megmosakodnék
és szép lenne
a lelkem
talán
és váltig
már nem kell a punk
se a tejszőke
inkább egy fekete
akinek napi robotban
nyúvad a teste
körme alól
kinyalogatom a
tintafoltokat
arcáról lehazudom
a buja ráncokat
az odakozmált
tejbegrízt
majd mind megeszem
és váltig állítom
mindez jó nekem
áááállat vagyok
áááállat vagyok
ááááááááúúúúúúúú
áááállat vagyok
áááállat vagyok
áááállat vagyok
ááááááááúúúúúúúú
áááállat vagyok
(punk kovacs)
hosszan zeng
leütöm a fedőt
lenyúlnék érted
de olyan mélyen vagy
bennem
hogy nem érlek el
csak hallgatom
ahogy elnyel
a fortyogó massza
hosszan zeng
utolsó sikolyod
a fedőt
inkább
visszateszem
p3
p3 készülék, mindig
ez jut csak eszembe.
mit ér a gondolatom,
mindig ugyanabban a
kurva rekeszben.
teljes szélcsendben
busmaster finál-lock,
állandó nyomás,
merev az agyam,
még csak nem is szivárog.
nem vagy nekem
mindig
a karalábé
amikor
brokkolit
szeretnék
lábaid közé
szivi
nem vagy nekem
elég zôd
fanyar
a paradicsfény
kár a saláta
beléd
csak neked
az ürességet
itt benn
te nem értheted
a halálomból
adhatok
alamizsnát
csak neked
miután
jól összetörtelek
tahitire
szerettem rajtad
mint egyetlen konkrétumot
kacér pöttyödet
de te színtelen orral
inkább vadítod
szürke főnöködet
ej, vittelek volna
tahitire
de most
széttéptem a jegyet
hogy jó legyen
érzésnek
mindig
csak a helye
egy űrt
tölt ki benn
a tejszőke melle
bedugom
nem fáj
nem hallom
hogy valaki
ordibál
emelj fel
hogy neked is
jó legyen
egyik lilás, másik seb
durva vagyok,
de a lelkem szép,
őrlöm magam,
törj el magamtól.
borízű álom ha melenget
tejszőke a hajnal ha koptat,
terítsd rám kabátod.
hideg van. vacogtatsz.
egyik lilás, másik seb.
ez a kék nem illik a képbe.
ez a kép a senkié se.
meg a hold az égen
minden megolvad
ebben a melegben
elolvadnak a ruhák
leolvad a cipő
meg a hold az égen
és lassan
a farkamból is
kiolvadnak a biztosítékok
már nem kell ő se
már nem kell ő se
- a tejszőke
akinek a bal melle
néha beletéved
a tenyerembe
nem kell
mert már ismerem
szavakon keresztül
csapdát állít
ha megkér
még egyszer, utoljára
belesétálok
aztán, majd -
akit az utcán láttam
és elloptam a táskáját
az jó lesz nekem
(megölöm
a kedvedért
eleget fizettél
de megöllek
téged is
mert azt hitted
megvehetsz
két halott nő
az ágyamban
kétféle íz
a nyelvem hegyén
puncik, karok, lábak
titeket most
egy urnába zárlak
punk kovacs)
a cipőfűzőm és a tépőzáram
a cipőfűzőm, ha lóg bekötöm,
kikötöm ha leveszem,
ha elszakad megveszem.
a cipőfűzőt ezért szeretem.
a tépőzárat is szeretem.
tépek, vagy zárok,
kedvemre tehetem.
szoktam is néha csak úgy
tépegetni, zárogatni,
amikor leülök egy kicsit iszogatni.
de a talponállóban azért
nem hajolgatok le e miatt.
Rózsafüzérről álmodom
sohasem szidlak fiam punky,
rózsafüzérről álmodom,
anyádról,
ahogy azokon a kiboaszott bálokon,
köddé vált mindig.
rózsafűzérről álmodom,
ahogy egy borkocsonyás éjjelen
fogantál te hülyegyerek.
én ülök itt
nincsenek istenek
sem kicsik
sem gőgösek
és nem vándorol a lelkem
már sehova
minden pofás testre jut
vagy ezer ostoba
csak egyedül én vagyok
én ülök itt, a kút fenekén
már nem is ugyanaz?
ha jól tudom
azon a tegnapon
bal melle
végleg becsúszott
kezemből zsebembe
paraszuborbitális
röppályámra felállt
s elragadta
egy aljas csésze
de akkor
minek mosogat
vagy ez
már nem is ugyanaz?
a másikban
amióta nincs
szívem
klasszul tágul
az életterem
az egyik sarokban
hányok
a másikban
elférnek a lányok
kvadratikus tag
lejárt zamatosságú
nemlineáris puncik
közt tekereg egy
satnya bifurkáció
kvadratikus tag
riszálja az attraktort
perióduskettőzés
bal melled alatt
(mellékvagány)
félreértés vagy, bébi
biológiai szerelvény, másodosztály
nem mondtam, hogy tetszel
csupán az órámat kellett
gyorsan beállítanom
jó van, megtekertelek
de nem igértem gyereket
és a franc se volt kiváncsi
tetves rokonaidra
pár kölyök után
megváltottad az életjegyet
de most már utazz másra
elnéztem a sarkot
hányásba fektettem a nőt
feljött a krumplifőzelék
két szőrös láb között
erzsi, te büdös szajha
még főzni se tudsz
bárki eltehet
keresve sem találni
nálad jobb helyet
ahova egy rögeszmét
bárki eltehet
átjáróház vagy
macskahúgyköves
sarkadat
betegek tapizzák
strichel benned
az unalom
el
ha kiugrok az ablakon
talán nem esek le
hanem repülök
el, a házak fölött
nem érdemes
ha iszol még egyet
már mindegy
hogy ki vagyok neked
szemed
kielégítetlen villan
utolsót benned a sötét
két pillanat közt
nem éltél eleget
álmod parttalan
megragad
egy uszadékfasz
megpörget
de az örvény
még oly messze van
megtartani
nem érdemes
néha
néha belóg hozzám
egy megszokott bal mell
felszínre kerül
lábaid közt
egy elhasznált versbetét
fogaim közt
szűröm a szavakat
nálam a papír
és most téged téplek szét
a melled
a melled nem illik
a kezembe
a farkam nem illik
a puncidba
már azt se tudom
hogy mit illik
mit nem illik
a kezem
ha kedden meghaltam volna
ma nem töprengenék
ezen
hogy szerdán
miért markolt semmibe
a kezem
szar ez a péntek
de lesz még kedd
nem sok
csak egy
a lány hallgat
a lány hallgat
nem gyűlöl
nem imád
csak egy mosoly
- punci zokog
a szoknya alatt
nem érdekel
nem érdekel, hogy gyerekgyilkos
meg anyagyilkos vagyok
nem érdekelnek az áldozatok
nem számít
hogy ártatlanul lövök rád
s nem érdekel, hogy meglátsz
ha fajtalankodok
ezek
a te törvényeid
a te gettód
mellyel takaródzol
a te félelmed
mely bekerít
jó sokan vagytok ti ott
emberek
én kint vagyok
benned
a csorda remeg
talán
lazíts és
egyél mégegy banánt
(punk kovacs)
tucat színész vagyok
csak egy epizód vagyok
melyben mindig berúgok
szőkék rágják körmeiket
ha bekattan
néha egy húzósabb jelenet
tucatszinész vagyok
tucatszámra
ócska lőrét lejmolok
eredeti rajtam a kéz
mely egy-egy mellet megigéz
ha átfordulok
ott is ugyanúgy horkolok
és azért kell két tejszőke
hogy helyettem
ők essenek a földre
?
Nudlivá facsart
az élet gyúródeszkája
kopoltyúk köve
haláltánc szöveg
tátogok,
tátogok,
te hülye.
ikráidat lefröcsköltem,
mit akarsz még?
akkor is
csak ülök
és majdnem
megőrülök
látom a szemed
kezed
nem foghatom
félre kell néznem
de akkor is
érzem
a sajgást
odalenn
nem kérdezzük meg
mi profik vagyunk
előttünk hűl el
a hagymaleves
beérjük
maradék-szerelemmel
nem kérdezzük meg
hogy hol jó neked
nem cserélünk
telefonszámot
tudjuk
te voltál az
többé nem leszel az
baszni akartam
pofánvágott
az egyik tejszőke
a másik
a hajamat megtépte
szűzkurva volt
alattam a drága
pinája magától
szökkent virágba
rajzanak a méhecskék
zümmög a farkam
pedig én csak
baszni akartam
beléd
szerelmes vagyok
beléd
de nem megyek
feléd
mert ez csak plátói
előnyteled külsőd
miatt
telefonon búgom
a bókokat
aztán gyorsan leteszlek
táncolni nem tudsz
diszkóba nem veled megyek
te már kövér vagy
az étteremben mást etetek
sosem gondolok rád
ha épp összejön egy dugás
te...
olyan mértékben
beteg vagy
hogy inkább
varrnád be
a lukadat
egy nő
aki nem tudja
mit csinál
csak minden faszra
jócskán rápipál
te
hazugságok asszonya!
ott állsz
ott állsz előttem
a félig beretvált
rosszul összevart
pudvás lukaddal
körülötte a
viszkető nő
seggedből kanyargó
csámpás lábaidért
kár bármi hajcihő
mosolyod görcs
a sütőből kiberakod
a kreténnek szánt
koszlott csirkét
meg nem ette
farkát
be nem tette
nyeled a kudarc izét
egy vékonyka nő
a vákumpina színre lép
benyel egypár farkat
a visszajáró nem kell!
talán maradhat
vagy mégsem kell?
mit tudja ő
szerep-orgazmusok
hálója alatt
kuksol
egy vékonyka nő
hogy tudd
erős kéz kell neked
mely kalitkába terel
hogy élvezve szenvedj
hogy néha megharapd
azt az erős kezet
mely lekever neked
rángatod a rácsot
hogy tudd
megvéd attól
aki lehetnél
burjánzó titok vagyok
az én dalom
nem arról szól
hogy komolykodok
a halálban is
jól
berokkendrolozok
nem lobogtatom
a villamosbérletem
ahol megnézhetik
kopott arcképemet
burjánzó titok vagyok
akkor se
fecsegek magamról
ha épp ámokfutok
ha begőzölök
előveszem a faszom
és lepisálok egy padot
(hogy ne legyen
annyi kazánvíz
bennem)
az agy
túl langyos
ez az ősz neked
nem keményíti a fagy
beesett melledet
nem fagyok oda
melléd vagy rád
túl langyos
még az agy
hogy megbasszalak
annyira nonverbális
oly büdös kurva vagy
és annyira szerettelek
jól tudod
és annyira elfeledtelek
annyira lefeküdtél másnak
és nekem
annyira nem érdekelt
hogy kivel vagy ma
és kivel vagy másnap
annyira nonverbális
kurva voltál már
akkor is
annyira mondtad mindig,
hogy menjen el a pasid,
ne tehénkedjen rád,
annyira szeretnéd,
ha ott maradna, amíg
ki nem zsigereled,
és tovább nem osonsz
egy új faszba,
annyira buta vagy,
hogy feljelented
a volt szerelmedet,
annyira ÁVO-s vagy,
és annyira gügye,
hogy a volt központi bizottság
rég elfelejtett ügye
sem toborozna ily
házi kurvát.
szemek mögött
ártatlan, kék szemek
mögött
egy álnok kígyó
tekereg
magára ránt
torkodon
nyomot hagy
villájára szúrja
lomha farkadat
a rúzsodat
a pillanat
amikor ajkammal
óvatosan szétkentem
a rúzsodat
még mindig ott vagyok
és te itt bujkálsz bennem
megfoghatatlanul
a szemerkélő esőben
fázott a melltartópánt
ezért inkább
a nyelvem
a füled mögé szaladt
hogy ne ellenkezz
ha megfogom a nunidat
bébi!
kurvára ne vedd zokon
ha a csőkulcsot
lenyomom a torkodon
lenyomtam már
másnak is
volt, aki felköhögte
volt, aki belehalt
nem jött össze
ez az én pályám
az én játékom
böfögd rá, hogy 'igen'!
különben
a vibrátorral
szúrlak szíven
ez az én megállóm
a villamoson fegyelem van
mindenki jegyet vesz
vagy bérletet
az ellenőrök mellettünk töltenek
nyomorúságos éveket
ha elibben egy tejcica
már nem fogjuk meg a kezét
agymosott krapekoknak
semmi nem veheti el az eszét
ez az én megállóm
én most itt halok meg
ha most velem jössz
minket
egy tömegsírba temetnek
a villamoson
viselkedni kell
a rohadásban
semmi nem választhat el
eldobom
kiemelem a bal melled
a másikat
hanyagolom
aztán ezt is eldobom
mert elzsibbadt az alkarom
bal mellek repülnek
százával egy kosárba
leszel-e?
leszel-e a mindenem
ezen a héten?
leszel-e a társam,
anyám, házicselédem?
kimosod utánam a szart
egy lelkizős éjszakán?
mondj igent
és egy darabig
szeretlek
aztán a többi
női hulla közé
temetlek
hányok
iszamós partmosások
levágott kezekből jósló
arcvonások
málló emlékeiből
nyúlós agycafatokat
hányok
egy kísértetek járta
zsúfolt plázába
csavarodott
promenádon
agylebeny lóg
az egymásba feledkezett
vodkaszagú szánkon
egy értelmes mondatra épült
agyamosott kuplerájon
már megint
a termál hotelben
az uszodában
vagy a liftben
már megint
elhagytam az új
high colour tintám
itt van ötven dollár
add valamelyik ered
vagy a vénád
hogy beledöfködjem
ezt az aranyozott
parker tollhegyet
hogy megírhassak
egy kibaszott verset
végre
és ne lógasd a papírra
a balmelledet
vagy add a feneked
piszkozatnak az is jó lesz
csak ne mocorogj
és engedd el
már a faszom
mert szétloccsantom
a fejedet
és baszhatod
az üzletmeneted
te százdolláros luxuskurva
a porszívó csőbe
luxuskurvák a nyomomban
mellém préselődnek
a liftbe
az ágy alatt bújik
egy barna
a dunára néző erkélyen
zsúfolódott össze
vagy tíz tejszőke
feketék lapulnak
a ruhásszekrénybe
takarítónőnek álcázva
hajlong egy szőke
most ültettem bele
a porszívó csőbe
szerelmesvers
egy vörös hajúról
álmodom
akire az american express
kártyám nyugodt szívvel
rábízhatom
egy vörös hajúról
álmodom
akivel a szemközti
margit-szigeten kéz a kézben
sétálhatok
akivel végre végignyújtózhatok
egy padon
és zsebemből a kommersz brandymet
előhúzhatom
aki éppúgy szeret ha csókolom
vagy rugdalom
ha a mellei közé fúrom arcomat
vagy pofán baszom
egy vörös hajúról álmodom
akinek én vagyok fontos
és nem a pénzem
vagy a faszom
aki nem a verseimért szeret
hanem csak azért
mert vagyok
egy vörös hajúról álmodom
aki a szaunában
aludt még egy kicsit
a vállamon
pedig csak
mindenki jót akar
szeretetük moslék
szívem szerint
a pofájukba taposnék
mindenki megtapogat
pedig csak
a nyálkás agyának
terméke vagy
felöltöztet, leitat
ott jó neked, sinen vagy
a villamos alatt
a egész kurva
kibaszott világ alatt
amikor
amikor olyan szegény
voltam
hogy a filaxiába leadott
macskákból csórtam
és hypoban pácoltam
naponta tellett
macskapecsenyére
mert kellett punkynak
az állati fehérje
egyszer egy nőm
elé is löktem
azt mondta finom
miközben a
konyhakőre köpte
annyira vékony az ösvény
inkább rút leszek
a szemükben
minthogy
megfürdesselek
vagy kedvükre
hazudjak
én tudom
hogy ki vagy
és tudom
hogy mit adsz nekem
annyira vékony
az ösvény
ahol látom a fényed
s mit számít
hogy patkányok rágják
a talpamat
Pillanatragasztó
megragasztom a pillanatot
miközben a
sötétben téblábolok
ott marad a helyén
a szemed
meg a szád is
nem fog leesni
a gyertya
a tortádról
a macskád
a palánkról
a keresztmamád
a hullámvasútról
mind ottmarad
mert én mindig megragasztom neked
a pillanatot
minek?
minek
lépsz elém
úgyis
csak beléd gázolok
cserbenhagylak
az útszéli
fák alatt
mondd
ugye nem szerettél belém?
te sem gondoltad
hogy kérsz belőlem
annyi történt
hogy nálam
előbb járt le
az öt perc
a következő placcon
nem fogom meg többet
a melled
nem kell itt lenned
velem a villamoson
a következő placcon
majd leszállítalak
ne kapaszkodj
és főleg, ne vergődj
ennyi ember előtt
ott, az a két alak
majd helyre tesz
a törött kapu alatt
sosem tudom
olyan távol vagy
hogy nem tudom
mit jelentett
az a hideg pad
ahol
állítólag lerohantalak
részeg voltam
sosem tudom
hogy miként
botlunk egymásba
különböző utakon
ugyanaz vagy
de valahogy
más az arcod
ha valaki
elvinné azt a kurva padot
mondanám, sose láttalak
minden hajnalon
van még
néhány
jobb napom
néhány mellre
szóló alkalom
nem halok meg, mert
itt vagy nekem
nem lövök magamra, mert
veled van tele
mindkét kezem
elengedem a melled
a puskát megfogom
meghalsz helyettem
minden hajnalon
rövid volt a meséd
mindig
jön egy újabb
aki bevág eléd
most őt szeretem
te meg heversz
mint egy
kivérzett tetem
most őrá vadászok
mindig elhiszem
hogy holnapra
nem lesz belőle
újabb halott
figyelem a terepet
öngyilkos merénylő
lettem
figyelem a terepet
hogy csak azokat
szakítsák szét
a repeszek
akik ossziáni ködben
egyre savanyúbb
dögletesebb szövegeket
löknek
nem fogok hibázni
tudom hogy
dörzsöltek
profin minden nevetést
megölnek
és szervezetten
egyre többen lesznek
és nem tudok magamra
csatolni
több szentexet
nem leszek elég
egyedül
félek
gyere punky
hívd anyád is!
ha egy nő lenne
ha egy nő lenne
nem is lenne
addig jó
amíg hiányzik
a másik melle
megölellek
de gondolatban
sosem vagyok veled
megfogom
az ő fenekét
és tudom
hogy most nálad
hűl az ebéd
megeszem én
hidegen
ha nem kérded
ki volt
az az idegen
ő engem szeret
mialatt
szebbnél szebb
szavakat
hiába
súgok neked
rád nem várok
vele elmegyek
téged kívánlak
de nem adod
magadat
elepedek
ezért már inkább
belé élvezek
nem tudom
hogy most éppen
melyik vagy
a másikban hagytam
összes magamat
jó leszel
ha hazaviszel
ha megmosdatsz
és nem kérdezel
ha nem tudod
hogy őt akarom
csak teletöltöd
poharam
faltól falig
sörtől nő a pocakom
nem baj
lekorizom
jönnek szembe
részegek
egy pohárral
a kezemben
néha
eltévedek
nem baj
négykézláb is
elgurulok
faltól falig
fordítva rád
kezemre kulcsolom
a görkorcsolyám
és egy végtelen
nyolcasba csavarodva
prizmákba ágyazott
tótágast vigyorgok
fordítva rád
ahogy önmagam körül
a nyakszirtreccsenésig
pörgök és forgok tehetetlen
földön és vízközegben
dacból jelszót lopó
lealjasult ötvözetben
alkudozó kofáktól,
akarnokoktól szaros
a lélek promenádja,
ezért menekültem
egy mentálhigiénés
Chicago CRS Stealth
görkorcsojára
(és még mindig
álprófétákkal
jelszókucséberekkel
trécselek?)
most
most nem bántalak
nézem
a gyertyafényben
kecses válladat
arcéledet
mit álmodsz rajtam
és velem
nem hadonászik
bennem a fékeveszett
félelem
nem szegzem torkodnak
még képzeletben sem
a svéd
konyhakéskészletet
nem küldlek le sörért
és nem veszem el
az utolsó pénzedet
nézem az arcéledet
nyakadon a pihét
a nyugalom szigetén
hogy játszik
nadrágszíjamon
öklömön
az árny
és a csonkig égett
gyertyafény
és azon merengek
ne küldjelek-e le
mégis inkább
a pénzedért
egy karton
kaiser prémium sörért
sugárhányás
ülök egy horpadt
sörkonzerv hegyen
ezen a póknyálban
fürdetett
elposhadt pénteken
nézem
hogy fon rímből
költői képből
karperecet
hogy csukódik rám
hogyan zár
az aljasság
gnómketrece
hogyan lepi el
nevem
egy tört agyban lögybölődő
fortyogó lecsó
hitványan
habzó leve
hogyan préselik
lasztexszel
hogy fóliázzák tele
a játékszivárványból
szőtt
utolsó mozgásterem
ülök egy horpadt
sörkonzerv hegyen
és csak nézem
nézem
miért
veszik el
a ted kovacs nevem
