Jól hangzik. Mondjuk én kicsiket, kb. 2 méteres fesztávúakat láttam, de az első tengeri szörnyes találkozáshoz lenyűgozőek voltak. Megérinteni azért nem tudtam volna őket... már azon csodálkozom, hogy érzik jól magukat Bora Bora sűrűn hajózott lahunájában. Mondjuk ez is mutatja a sziget speciális adottságait.
"Az Australs nem atoll" - kösz, ezt tudtam, pont ezért írtam, hogy még talán érdekelne, míg Tuamotu már nem igazán.
Manták - Indonéziában egy szigetnél sznorkelezni is lehet velük, tucatszámra, garantáltan. Ott olyan szelídek, hogy akár hozzájuk is lehet érni, bár annak már nem örülnek.
Szeretem ezt is, azt is. A holdbéli tájakban a térérzetet tetszik nagyon... pl. az ilyen végeláthatatlan dombságok, hegyek miatt figyeltem fel Mongóliára.
A Marquises nekem időhiányban maradt ki, pedig az fantasztikus lehet, és ha valami miatt, hát azért visszatérek! Az Australs nem atoll, legalábbis vannak párszáz méteres magaslatok is... A Társaság Szigeteken esetleg Huahine-re mennék vissza, Bora Bora -bár hihetetlen adottságokkal rendelkezik- tényleg túl felkapott. Mondjuk a garantált manta és citromcápa merülések mind a mai napig a legjobbak voltak. :o)
Pl. Aitutaki nagyságrenddel kevesebb turistát kap (napi egy 32 személyes gép Raro-ról, azért az még nem sok!), és sokkal szebb a lagunája.
Semmi gond nincs a polinézekkel, szegények ugyan szenvednek a globalizációs betegségektől, de barátságosak. Cooks-on egyedül egy vendég maori társasággal volt baj.
Mindkét országról jópár kérdés/téma van ott, tehát már azt is le lehet szépen mérni, hová is mennek ezekben a régiókban a turisták. Semmi meglepő! ;-)
FP egyébként az én kívánságlistámon is előkelő helyen áll, elsősorban a Marquesas és (a turisták ellenére!) a Társaság-szk miatt. Meg esetleg Austral - Tuamotu engem sokkal kevésbé érdekelne. Atolloknál jobban bukom a hegyekre!
Emberileg viszont már nem várok el sokat a polinézektől - a melanézek, különösen Vanuatun és Pápua-Új-Guineában, nekem sokkal rokonszenvesebbek voltak.
Sajna az én legutóbbi tapasztalataim szerint pont Moszkvában voltak kultúráltabbak (európai hatás?) és Szibériában mogorvábbak. Persze kivételek vannak mindenhol. És tényleg nekem is úgy tűnt, hogy saját szegénységük és mások gazdagsága frusztrálja őket. Mondjuk talán érthetően, hiszen anno abban a hitben nőttek fel, hogy mindenki egyenlő.
Úgy a 90es évek elejéig sokkal barátságosabbak is voltak, mint mapság.
A "holdbéli" tájak nekem többnyire 1-2 napig tetszenek, utána rájuk unok.
Ezért is preferálom a zöld trópusokat a sivataggal szemben! ;-)
De így lehet, hogy neked tényleg Tibet tetszene jobban.
Na igen, én pont az olyan holdbéli tájakat (is) szeretem. :o)
Tudtam, hogy az oroszok ebben nem világbajnokok. Bár reménykednék benne, hogy Moszkvától távol ez másképp van. Bár belőlünk, magyarokból kiindulva irritálhatja is őket a pofátlanul gazdag turista. :o)
Miféle felföldek? Ha Nepál hegyeire gondolsz, akkor nagyon mások, mivel Nepálban meredeken emelkedik a Himalája, tele zöld növényzettel, míg Tibet nagy része egy lapos-lankás, elég száraz fennsík.
Nemcsak a nyelv nehézségében van különbség (az egy phrasebookot használva mindegy) hanem valszleg az emberek hozzáállásában is. Mondjuk úgy, hogy az oroszoknak nem igazán erőssége az turistákra való udvarias/barátságos odafigyelés...
Át lehet menni Nepálból Tibetbe, de többnyire csak valami (akár Katmanduban) szervezett út keretében. Viszont mikor már átlépted a határt, otthagyhatod a csoportot. Fordítva egyszerűbb lehet. Ezt én csak azért nem javallanám, mert így mindkét országra csak rövid idő jutna, ami a legturistásabb helyekre lenne elég. Akkor már inkább többet néznék (néztem!) meg egyikből egy úton.
Indonéziának szerintem valóban a keleti fele az érdekesebb, ez asszem a regionális kedvenclistámból elég világosan kiderül! ;-)
A Transz-szib tényleg érdekes, de csak akkor, ha letérsz a fővágányról, és kijutsz a nagyvárosokból. Csak az a rohadt bürokrácia ne lennea ruszkiknál!
Na és persze némi orosztudás szinte elengedhetetlen.
Igazából gondoltam rá, át lehet jutni onnan Tibetbe? Ilyen helyen jobban szeretek A-ból B-be, folyamatosan utazni. Hasonlót nyomtam Dél Amerikában, igaz, az már kissé rohanós volt...
Meghát a másik érdekesség a Transz Szibériai volna, különböző megállókkal. :o)
Lehet, hogy nem hangzik olyan eredetien mint Bhután vagy az Altáj, de valójában sokkal érdekesebb, szuper barátságos, olcsó, gyönyörű, minimális bürokráciával járható be, rendkívül változatos természetileg és kulturálisan, stb.
Ázsia amúgy pont kedvenc kontinensem, tehát onnan bőven tudnék még ajánlgatni... pl. ha hegyeket akarsz szigetekkel kombinálni, ott van Indonézia is.
Én az Altájt anno kihagytam, de nekem az volt a benyomásom, hogy az orosz oldala érdekesebb lehet, mint a mongol. Persze ez alma és körte. De nekem pont Mongólia az egyik legnagyobb csalódás volt Ázsiában - távolról sem olyan "érintetlen" mint sokan gondolják, és nem is olyan érdekes, mint 2 szomszédja.
Ázsiára visszatérve Neked mi tetszett a legjobban? Olyan nagy, hogy igazából nehéz eldönteni az úticélt, nem beszélve arról ha az embernek csupán 4 hete lehet rá.
Az Altáj és környéke nekem azért tetszett meg, mert relatíve könnyen elérhetőnek tűnik, de gondolom kevés civilizációs hatás van még. De gondoltam a Himalája környékére is... Bután?
Bár szerintem sokan szertnének arrafelé lenni "hülye turisták"... ;-)
A filmezés java Aitutakin volt, de egyszer valami jutalomként átvitték a csapatot "primitív" Aitura. Erről volt egy jó vicces téma a LP fórumán, a neten könnyen rákereshető.
Tudom, de a turisták túlnyomó többségének Francia Polinézia a Társaság-szigetekből (és estleg Tuamotu és a Marquesas pár kiépítetteb szigetéből), a Cook-szigetek pedig Rarotongából és Aitutakiból állnak.
De nekem Polinéziából elég volt Szamoa, Niue és Rennell.
Visszatérve a turistás paradicsomra. Cooks-on voltam olyan szigeten (Atiu), ahová egy héten kb. három 12 személyes gép érkezik/megy, többnyire kihasználatlanul és helyiekkel a fedélzeten.
Ha több időm lett volna, akkor meg felnézek az északi csoportra, ahol már csak családoknál alhatsz meg, mivel gyakorlatilag nincs turizmus.
Francia Polinézia meg akkor, mint Nyugat Európa. Sajnos időhiányában csak a Társaság Szigeteken voltam, de eszméletlen sok felfedezetlen hely van még arra is.
Na, persze kelet, elírás volt. Nomeg szombaton jöttem haza Új Zélandról, még nem ástam magam bele annyira. :o)
Nem az infrastruktúra érdekel, gyönyörű vidék volt. Ha arra célzol nekem nem okoz problémát a civilzáció hiánya / kényelmetlenség abban az esetben, ha kapok érte valamit. Sőt, az garantálja általában az igazi élményeket. Csupán az olyan utazással az a gond, hogy temérdek idő kell hozzá (vagy engeteg pénz, de már az is ront az élményen van)...
