Szerintem a Hard rock/Glam/AOR rajongok ide! című topicban jobban ízekre lehetne szedni a témát.:))
(én kevésbé kedvelem LA-éket, de a fent leírt topicban akad bőven rajongójuk)
Tényleg nincs legjobb, hiába mondom, hogy a Capricorn az király, de ha kihagyod a Mr. Death c. dalt akkor ne is kezdj neki :) Szovalj erdemes mindegyiket meghallgatni... :)
Az igazság az, hogy nincs legjobb lemez. Tényleg mindegyik nagyon jó. Igaz vannak gyengébb nóták is. De mindhárom szólólemezen van 6-7-8 nagyon erős szám. Lassúak, gyorsak stb... Nem tudnék választani közülük.
a Capricon nekem nem igazán jött be, talán 2-3 dal kivételével. mondjuk van rajta egy szájharmonikás dal, most nem jut eszembe a címe, de az nagyon ott van.
No és a gyönyörű melódiák, a fülbemászó dallamok, mely teljesen kiveszett a mai mainstream-ból.
Ráadásul hiába is skatulyázta be őket régen a média, mint hajbanda, a tudás a kezükben volt/van/lesz.
Vito gitárjátékáról már volt szó, de említhetném még Mike csodálatos hangját, mely a koncerten is kristálytiszta volt, mindenféle erőlködéstől mentes.
Nekem a White Liontól csak néhány dal tetszett. Ellentétben a Tramp szolóalbumokkal. Hogy mit gondol most a világról és egyáltalán mi lehet a faszival arról énekel az új lemez nyitó számának 3 versszakában.... Zseniális az a dal.
Mitől jó? :)
Attól, hogy amikor hallgatom, kiráz a hideg, attól hogy érzem, hogy egy-egy dal rólam szól, hogy igen én is így gondolom, hogy rabul ejt a hangja, hogy nincs benne semmi komplikáció vagy felesleges hang, hogy egyszerű, de nem egysíkú, letisztult.
Régen emberünknek hatalmas arca volt (az interjukból ez derül ki), de most, hogy nem stadionokban játszik egyszerűen ember lett, és ez a dalain is hallatszik.
Ennek ellenére nem jön be mindenkinek, sőt nem is kell hogy bejöjjön mindenkinek, de egy próbát mindenképpen megér. Nekem jobban tetszik, mint a White Lion... én is öregszem... talán elkezdhetnék lovakat tartani :)
No igen ,ez a csúcs, de ajánlom még az Empire-t is.
Ráadásul amilyen elvontabb zenéket is hallgatsz, Neked még Geoff szólója is bejönne....:) (Mellesleg nekem is tetszik, de az ős-Queensryche fanok 90%-ának nem jött be ez a borongósabb és a Queensryche-nál populárisabb lemez)
Vitorol Mike ezt elég szomorúan mesélt. Azt mondta, hogy Vito ül a New York-i lakásában és egész nap tévézik, egyszerűen semmit sem csinál. Tény, hogy nem ismerjük a másik oldalt, jó lenne, ha Vito is mondana valamit, de Mike elég őszintének tünt.
A Remembering-nél nem hiszem hogy jogvita az ok, mert az egész Mike projektje volt. Én arra gyanakszom, hogy megbánta, hogy újra felvette a régi dalokat (nem mindegyiknek tett jót a leporolás). Ennek a lemeznek a boritóján írta le találkozását Vitoval, persze polirozottabb formában.
Én is ott voltam annál az asztalnál, de hamar le kellett lépnem, egy másik haverom maradt ott még és neki mesélt még a farmjáról, ahol lovakat tenyészt :)
A Queensryche nekem nem jön be, de nem tudom megmondani, hogy miért...
Érdekes ez a Vito info. Ilyenkor az is eszébe jut az embernek, hogy talán vmilyen harag miatt mondott ilyet róla Mike, de talán azért is hihető mégis csak a sztori, mert csak-csak mocorogna a zenei életben....de évek óta semmi hír róla.
Különleges tehetség volt, nem is titkoltan Van Halen fan....
Lehet, hogy a Remembering-nél jogdíj problémák lehettek, ezért fogadta fenntartással.....(de ez csak feltételezés)
Csak nem te söröztél vele koncert után 1 asztalnál?
dora
Melyik Queensryche album jön be?
Ez a nyál-metál elég érdekes kifejezés, mely a külsőre esetleg ráhúzható, de a zene inkább a hard rock tág fogalmába tartozik szvsz.
Tramp mostanra egy teljesen letisztult muzsikát játszik (de lehet, hogy csak egyutt oregszunk :), ha ugy tetszik rock zenet, de a kategorizálás mindig olyan nehéz.
Talán szentségtörés itt megemlíteni, de látok némi párhuzamot ilyen szempontból Mike Tramp és Joey Tempest között, akinek szintén nemrég jelent meg a 3. szolólemeze.
Hogy mi volt anno a White Lion? Igen, talán nyálmetálnak is nevezhetjük, de engem mindig lenyűgözött Vito Bratta játéka... mindig nagyra értékeltem azokat a gitárosokat, akik nem játszák szét a dalokat, és minden hang a helyén van.
De ha párhuzamot keresünk Zakk felé, akkor érdemes megemlíteni, hogy James (a White Lion basszere) játszott a Pride and Glory-ban, Zakk zenekarában...
hm lehet h utana kene neznem trampnek is? (ugy lettem queensryche fan, h olvastam vhol h geoff szulinapja akkor van mint az enyem, es zakk wyldeé és és trampé is, márcsak utobbit nem szerettem meg..) Miféle stilusba nyomul? a white lion anno nem nyálmetál volt?
Érdekes én sokáig nem hallgattam a Capricornt, jobbnak tartottam a másodikat. Most meg fordult a helyzet, inkább a Capricornt hallgatom. A 3-as sem rossz. Az első szám pl. piszok jó, talán az egyik legjobb Tramp szám...
Nekem a Capricorn etalon. Amikor annak idején megvettem, egyszerűen nem tudtam kirobbantani a lejátszóból. Azon a lemezen minden rajta van ami kell, mindig találok olyat rajta, ami éppen a hangulatomhoz való. A 3-al nagyon nehezen barátkozom, pedig már megvan egy ideje.
Anno, a koncert után sikerült beszélni vele és elmondta, hogy Vito annyira leépült, hogy sosem fognak tudni együtt játszani. Pedig Vito ízes játéka nekem hiányzott a koncerten.
...és még volt egy érdekes. Van egy lemez, a Remembering White Lion. Amikor kértem, hogy dedikálja, nagyon csodálkozott, mintha nem szeretné azt a lemezt, de nem kérdeztem rá.... kicsit sajnálom.
Ami még jó volt a tavalyi koncerten (ápr.12.-én volt az 1 éves jubileum:)), a tagok jókedvű előadása a gyér közönség ellenére. Mike iszonyat közvetlen, laza csóka volt a buli után is.
Szerintem a Recovering...c. albuma etalon a dallamos rock műfajban, sikerült is a tavalyi konci után dedikáltatnom.:)) (ráadásul egy pengetőt is sikerült begyűjtenem)
A 3. lemez is bejön, de ez inkább hasonlít a Capricorn-hoz, ráadásul az utolsó szám - mely egy gyönyörű ballada - 15 évvel ezelőtt nem tudott volna lemászni a slágerlisták éléről.
Jó lenne, ha a nyári Európa turné keretében ismét eljönne Pestre.
Ami azt illeti nem mertem megvenni a lemezt hallgatás nélkül.
White Lion, Freak Nature cuccokat ismerem, a szólóból a Recovering the wasted years-t. De volt nálam a fehér borítós is (címét nem tudom) csak az nem jött be igazán. A 2 szólólemez amit hallottam nem rossz, de pár jó dalon kívűl nincs benne igazán átütő dolog. Bekötött szemmel(füllel) meg manapság már nem olcsó cd-t venni.
A koncert tényleg fasza volt, az első 2 számnál már leesett az állam :)
Hello!
Az új lemezhez a hétvégén Londonban sikerült hozzájutni. Az első szám bitang jó, utánna egy kicsit leül a lemez, de azért utánna van még néhány jó nóta. Az egyik dalban Mike egy csajjal énekel duettet az is tetszik. Én a Wigwamba a White Lion miatt mentem le, de életem egyik legnagyobb koncert élménye volt....
Előtte nem is igazán foglalkoztam azzal, hogy ki is az Mike Tramp, de ott megvettem a két szólólemezt, amit azóta Springsteenekkel felváltva hallgatok.
