Számomra a legkedvesebb a 22. zsoltár. Maga az Úr Jézus Krisztus idézte első sorát a kereszten,
Az éneklőmesternek az ajjelethassakhar szerint; Dávid zsoltára. 2 Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? Távol van megtartásomtól jajgatásomnak szava. 3 Én Istenem, kiáltok nappal, de nem hallgatsz meg; éjjel is és nincs nyugodalmam. 4 Pedig te szent vagy, aki Izráel dícséretei között lakozol. 5 Benned bíztak atyáink; bíztak és te megszabadítottad őket. 6 Hozzád kiáltottak és megmenekültek; benned bíztak és nem szégyenültek meg. 7 De én féreg vagyok s nem férfiú; embereknek csúfja és a nép útálata. 8 Akik engem látnak, mind csúfolkodnak rajtam, félrehúzzák ajkaikat és hajtogatják fejöket: 9 Az Úrra bízta magát, mentse meg őt; szabadítsa meg őt, hiszen gyönyörködött benne! 10 Mert te hoztál ki engem az anyám méhéből, és biztattál engem anyámnak emlőin. 11 Születésem óta a te gondod voltam; anyám méhétől fogva te voltál Istenem. 12 Ne légy messze tőlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, aki segítsen. 13 Tulkok sokasága kerített be engem, körülfogtak engem Básán bikái. 14 Feltátották rám szájokat, mint a ragadozó és ordító oroszlán. 15 Mint a víz, úgy kiöntettem; csontjaim mind széthullottak; szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belső részeim között. 16 Erőm kiszáradt, mint cserép, nyelvem ínyemhez tapadt, és a halál porába fektetsz engemet. 17 Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott; átlyukasztották kezeimet és lábaimat. 18 Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak néznek s bámulnak rám. 19 Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek. 20 De te, Uram, ne légy messze tőlem; én erősségem, siess segítségemre. 21 Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, s az én egyetlenemet a kutyák körmeiből. 22 Ments meg engem az oroszlán torkából, és a bivalyok szarvai közül hallgass meg engem. 23 Hadd hirdessem nevedet atyámfiainak, és dicsérjelek téged a gyülekezetben. 24 Ti, akik félitek az Urat, dicsérjétek őt! Jákób minden ivadékai dicsőítsétek őt, és féljétek őt Izráel minden magzata! 25 Mert nem veti meg és nem útálja meg a szegény nyomorúságát; és nem rejti el az ő orcáját előle, és mikor kiált hozzá, meghallgatja. 26 Felőled lesz dicséretem a nagy gyülekezetben. Az én fogadásaimat megadom azok előtt, akik félik őt. 27 Esznek a nyomorultak és megelégesznek, dicsérik az Urat, akik őt keresik. Éljen szívetek örökké! 28 Megemlékeznek és megtérnek az Úrhoz a föld minden határai, és leborul előtted a pogányok minden nemzetsége. 29 Mert az Úré a királyi hatalom, uralkodik a pogányokon is. 30 Esznek és leborulnak a föld gazdagai mind; ő előtte hajtanak térdet, akik a porba hullanak, és aki életben nem tarthatja lelkét. 31 Őt szolgálják a fiak, az Úrról beszélnek az utódoknak. 32 Eljőnek s hirdetik az ő igazságát az ő utánok való népnek, hogy ezt cselekedte!
Számomra a legkedvesebb a 22. zsoltár. Maga az Úr Jézus Krisztus idézte első sorát a kereszten, és hívta fel ezzel figyelmünket pontos teljesedésére. Különösen a 8-9. versek, és a 15-19. versek a csodálatosak. Kívánom, hogy a 31-32. versét beteljesítsük valamennyien!
Az Úr szolgájáról szóló negyedik ének, így húsvét közelettével azt hiszem különösképpen aktuális, mindamellett számomra egy fajta ötödik Evangélium is:
Ésaiás próféta könyve 53. rész
1. Ki hitt a mi tanításunknak, és az Úr karja kinek jelentetett meg?
2. Felnőtt, mint egy vesszőszál Ő előtte, és mint gyökér a száraz földből, nem volt néki alakja és ékessége, és néztünk reá, de nem vala ábrázata kivánatos!
3. Útált és az emberektől elhagyott volt, fájdalmak férfia és betegség ismerője! mint a ki elől orczánkat elrejtjük, útált volt; és nem gondoltunk vele.
4. Pedig betegséginket ő viselte, és fájdalmainkat hordozá, és mi azt hittük, hogy ostoroztatik, verettetik és kínoztatik Istentől!
5. És ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyulánk meg.
6. Mindnyájan, mint juhok eltévelyedtünk, kiki az ő útára tértünk; de az Úr mindnyájunk vétkét ő reá veté.
7. Kínoztatott, pedig alázatos volt, és száját nem nyitotta meg, mint bárány, mely mészárszékre vitetik, és mint juh, mely megnémul az őt nyírők előtt; és száját nem nyitotta meg!
8. A fogságból és ítéletből ragadtatott el, és kortársainál ki gondolt arra, hogy kivágatott az élők földéből, hogy népem bűnéért lőn rajta vereség?!
9. És a gonoszok közt adtak sírt néki, és a gazdagok mellé jutott kínos halál után: pedig nem cselekedett hamisságot, és álnokság sem találtatott szájában.
10. És az Úr akarta őt megrontani betegség által; hogyha önlelkét áldozatul adja, magot lát, és napjait meghosszabbítja, és az Úr akarata az ő keze által jó szerencsés lesz.
11. Mert lelke szenvedése folytán látni fog, és megelégszik, ismeretével igaz szolgám sokakat megigazít, és vétkeiket ő viseli.
12. Azért részt osztok néki a nagyokkal, és zsákmányt a hatalmasokkal oszt, mivelhogy életét halálra adta, és a bűnösök közé számláltatott; pedig ő sokak bűnét hordozá, és a bűnösökért imádkozott!
Szeretnék egy olyan topicot, amelyben mindenki elmondhatja, számára melyik Bibliai jövendölés és annak beteljesedése a legnagyobb bizonyság a Biblia igaz volta mellett.
Alapigének az Ézsaiás könyve 46:9-10-et választom:
"Emlékezzetek meg a messze régi dolgokról, hogy én vagyok Isten és nincsen több; Isten vagyok, és nincs Hozzám hasonlatos. Ki megjelentem kezdettől fogva a véget, és előre azokat, a mik még meg nem történtek, mondván: Tanácsom megáll, és véghez viszem minden akaratomat"
Várom hozzászólásaitokat...és a kételkedőket is!