Tévedsz, Te nem vagy átvitt értelemben sem kutya, hanem egyszerűen mazochista. És ezene egyesegyedül csak Te tudnál változtatni, ha egy picit is gondolnál saját magadra. Sok sikert hozzá!
Bocs, de félreértettél. Itt én vagyok a kutya!
Egyébként van kutyánk, és nekem van 5 gyerekem.
Van, aki fentartás nélkül szeret.
A pasim meg arra jó, hogy sose unatkozzam. Mindig figyelnem kell, mikor támad hátba.
Ma este értem haza, a héten megkeresem és küldöm.Ha nem tudok csatolni filet, akkor is jelentkezem, legfeljebb levélben küldöm el, ha emilkében megadod a címed.
Szia! Ne haragudj, hogy OFFolok a topicodban, csak meg szeretném kérdezni, el tudnád-e küldeni a visszér elleni gyakorlatokat, mert a múltkor azt hiszem, lemaradt/nem kaptam meg. Köszönöm szépen!
Bocsi, de kissé elhanygaoltam a topikomat, most jöttem meg a nyaralásból.
A kutya-hasonlat rettenetesen nem jó, ugyanis a kutya - sok pasival ellentétben - egy érző lény. Ha Te arra vágysz, hogy szeressenek fenntartás nélkül, hogy örüljenek Neked, ha éjjel kettőkor jössz haza és rosszkedved van, vagy sehogyse nézel ki, akkor is rajongjanak érted - TARTS KUTYÁT! Tiszta szívemből mondom, ezerszer jobban jársz, mintha egy fenesetudjamilyenlangyospocsolya kapcsolatban vegetálsz egy pasival.
Végülis ha hazaad valamennyi (többé-kevésbé elegendő) kosztpénzt, nem ver meg naponta, néha még össze is lehet vele bújni az ágyban, nem hány bele a tányérodba kaja közben, akkor már akár elégedett is lehetnél vele, nem?
A pénz, egész egyszerűen, nem érdekel!
Képtelen lennék valakivel, érdekből, együttélni.
Egyébként valóban sok pénzt költ ránk, de nem ad haza semmit! Még az én pénzem elköltésébe is megpróbál beleszólni.
Ha egyedül élek, akkor sem ver meg senki, és nem hány a tányéromba.
Ezt nem értem, ennek miért kéne "örülnöm"
Az ágybabújás pedig olyan, hogy az éppen lehet megalázó is, és nem biztos, hogy feltétlenül jó.
Azt nem számolva, hogy arra aztán mindig lehet férfit találni, anélkül, hogy a lelked eladnád neki.
Te tulképp egy nap mint nap szerelmet valló hősszerelmest, egy lovagot hiányolsz benne?
Francokat! Csak azt, hogy emberszámba vegyen. Törödjön velem is legalább annyit, mint másokkal. Beszéljen velem legalább annyit, és olyan szépen, mint másokkal. Legyek legalább annyira fontos, mint mások,vagy mint a munkája.
Ha a barátjának a felesége kaphat virágot a nevenapjára, akkor én miért nem? Ha a topikon az ismerősének tud küldeni egy szép verset az eljegyzésére, akkor nekem miért nem tud, az esküvőnk évfordulójára?
Ha ő mindig tud gondolni másokra, miért nem lehet rám is? Beléjük sem szerelmes!
Egyébként pedig, ha pl. kutyát tartasz, és ki van neked szolgáltatva, korlátozod a szabadságában, te döntöd el, mi a jó neki, mikor kap enni, mikor megy sétálni, stb, akkor ha azt szeretnéd, hogy csóválja a farkát, és megnyalja a kezed, és ne harapjon beléd, akkor nem árt, ha időnként megsimogatod a buksiját!
Bocs, hogy csak most válaszolok.
Végülis ha hazaad valamennyi (többé-kevésbé elegendő) kosztpénzt, nem ver meg naponta, néha még össze is lehet vele bújni az ágyban, nem hány bele a tányérodba kaja közben, akkor már akár elégedett is lehetnél vele, nem? Sok nőnek már ennyi is elég lenne a boldogsághoz.
Vagy Te tulképp egy nap mint nap szerelmet valló hősszerelmest, egy lovagot hiányolsz benne?
Egyrészt nem fogja leírni, másrészt szerinte ő megbecsül engem, és én nem becsülöm őt. Meg követelőzök, meg nem értem meg, meg zsarolom, és fenyegetem.
Egyébként velem még szinte sose állt szóba, nézd meg a MALWIN panaszládája topikot. :-(((
"Te mivel mutatod ki a szereteted, a megbecsülésedet?
Úgy gondolom, hogy ezer módon kimutattam.
Ha én annyi kedvességet kapnék tőle, nagyon boldog lennék. Igen, vannak apró ajándékok, képeslapok, vagy a netről vicces képek.
Küldtem neki verset, és mondtam is sokszor, hogy szeretem. Mindig hozok a boltból neki finom falatokat, amit tudom, hogy szeret. Szóval érezheti, hogy gondolok rá.
A megbecsülésemet is érezhette, amíg megvolt. Illetve van, amiben még most is becsülöm, de sokat változott a véleményem.
"Elfelejtik, milyen jó dolog a flört, a szenvedélyes ölelés, a lopott csók íze"
Ez az, hogy én nem. Sőt, nem tudok lemondani róla.
Erre mondták sokan, hogy álmodozom, hogy nőjek fel.
De nekem hiányzik! És nem kéne más soha, ha tőle megkapnám. De nem kapom meg.
Az együtt töltött meghit percek, az összebújások, a romantikus csókok, kézenfogva sétálás.
Hiányoznak a figyelmességek, a kedves SMS-ek, levélkék.
Az is egondolkodtatott, hogy nem akart visszahódítani, csak az érdekelte, ne ő legyen a hibás, mondjam én ki, hogy vége.
"Ha a Nő elhanyagolja magát, nem is igyekszik csinosan öltözködni, állandóan svanyú képpel járkál, elfelejt nevetni, elfelejt huncutkodni, játssza a mártírt, akkor nem csoda, ha a férj kifelé tekintget a kapcsolatból."
Igen, ezzel baj van, tudom. De ha megszakadok sem megy. Képtelen vagyok fogyni, ill. tartósan nem megy.
Másrészt, a kicsilányom, refluxos. Állandóan pecsétel. Akárhogy vigyázok, mindig olyan a ruhám. Főleg most, hogy már bébiételt eszik. Néha sírhatnékom van, hogy én 5 percig sem lehetek tiszta, és csinos. Amúgy mindig igyekszem "jól" kinézni, de ahhoz nem kevés pénz is kell. Az én pénzem elmegy a gyerekekre, az övét ő osztja be.
Mindig sajnálom magamra a pénzt. Illetve, például a múltkor rendeltem magamnak pár ruhát, és abból is nagy ramazuri lett.
Ha azt akarja a férfi, hogy a nő csinos is legyen, szerintem akkor pénzt is áldozhatna rá, nem?
" Ha a párom fürdik, be szoktam settenkedni utána a fürdőszobába, és hátmosás címszó alatt kicsit dévajkodom vele. "Véletlenül" kicsúszik a kezemből a szappan,"
A fürdőszoba zárható, tusfürdőt használunk, és zuhanyozni szoktunk.
Ettől függetlenül a szexszel nincs probléma köztünk. Már.
" És gyakran mondjuk egymásnak, akár a nagy nyilvánosság előtt is, hogy "szeretlek"."
A net elég nagy nyilvánosság, ugye? ÉN KIMONDTAM!!
Ahogy átolvasgattam a hozzászólásokat, egyvalami szöget ütött a fejemben.
Elsősorban Nagynullához szeretnék kérdéseket feltenni.
Panaszkodsz, hogy a párod elhanyagol Téged, nem kapod meg azt a fajta megbecsülést és szeretetet, amire vágysz.
Megkérdezhetem, Te mivel mutatod ki a szereteted, a megbecsülésedet?
Mikor mutattad ki neki akár nyilvánosan is, hogy szereted? Mikor lepted meg valamivel? Egyáltalán érezteted vele, hogy nagyon szereted? Kimondod neki?
Sokszor látom azt, hogy a házasságok elsivárodnak. Elmúlik a lángoló nagy szerelem és utána valahogy csak úgy együtt maradnak, általában a vagyon és a gyerekek, meg a megszokás miatt. Elfelejtik, milyen jó dolog a flört, a szenvedélyes ölelés, a lopott csók íze. Marad az unalomig megszokott heti 1-2 kefélés, bocs a vulgáris kifejezésért, de én ezt a fajta együttlétet nem tudom szeretkezésnek nevezni.
Nagynulla! Te mit teszel azért, hogy észrevegyen, hogy újra és újra meghódíthasson? Mert szerintem mindig a Nő választ párt magának, a Nőn múlik elsősorban, hogy a kapcsolat milyen lesz évek múlva is.
Ha a Nő elhanyagolja magát, nem is igyekszik csinosan öltözködni, állandóan svanyú képpel járkál, elfelejt nevetni, elfelejt huncutkodni, játssza a mártírt, akkor nem csoda, ha a férj kifelé tekintget a kapcsolatból.
Én még a házimunkához is csinosan öltözöm fel, kivéve a meggy-puttyogatást, mert ahhoz a létező legrosszabb ruhámat szoktam felvenni. Ha a párom fürdik, be szoktam settenkedni utána a fürdőszobába, és hátmosás címszó alatt kicsit dévajkodom vele. "Véletlenül" kicsúszik a kezemből a szappan, amit aztán keresgélek a víz alatt és fene se tudja előre megmondani, mit találok! Persze ha megtaláltam, és veszi a lapot, /ennek érezhető jelei vannak/, akkor futóra veszem a figurát, és már a paplan alatt várom a párom.
De még egy reggelivel is ki lehet mutatni a szeretetedet, én pl. időnként a párizsit szív alakú süteménykiszúróval formázom meg a kenyerére. És gyakran mondjuk egymásnak, akár a nagy nyilvánosság előtt is, hogy "szeretlek".
Nagyon szépen köszönöm!
Csodálatos dolog, igazán. Fantasztikus érzés.
Főleg, hogy nekem még az is megadatik, hogy szoptathatom!
Bár remélem a lányomnak lesz majd elég teje, az ő érdekükben.
MSE
"Te is arra a figyelmességre és gyengédségre vágysz, amit egy új kapcsolat hozhat."
Sokáig reménykedtem benne, hogy nem kell feltétlenül új kapcsolat ahhoz, hogy ezt megkapjam.
Nekem a figyelmesség, és gyengédség hiányzott, nem pedig új kapcsolat.
" valaki most rögtön tudná irni, hogy a gyökerek az állatvilágban leledzenek, amikor a nőstény feladata az utódok felvelése volt, csak és kizárólag, a himeknek meg a nemzés "gyönyörüsége" jutott"
Na, igen! Ilyenkor viszont azt szoktam mondani, hogy ilyen alapon a nő meg magára engedhet bárkit, ha azt a férfi nem akadályoza meg.
Mert az állatvilágban a győztesé volt a nőstény. A hím elvesztette azt, ha nem tudta megvédeni.
Csak ezt valahogy elfelejtik azok a kedves férfiak, akik ezzel a baromsággal szoktak takarózni.
Szerintem, akit az östönei hajtanak, aki nem az eszével gondolkozik, az közelebb áll az állatvilághoz.
"Én azon szoktam ilyenkor gondolkodni, hogy a nőknek miért jelent lelkiismereti problémát akár egy randevú vagy egy-két szerelmes SMS."
Részben megirtam már Franklynek a véleményem erről. Csak talán még annyit, hogy azok a férfiak sem bocsájtanak meg egy kis félrelépést, akik maguk már számtalanszor megcsalták a párjukat, és a nők jobban becsülik a családot, jobban félnek a széthullásától, na meg a fejük irányítja őket, így inkább nem kockáztatnak egy délibáb boldogság kedvéért.
"ÉS valóban, én is mindig azt választom, ami kevesebb fájdalommal jár."
Igen, ezzel én is így vagyok. Tudom, hogy már soha nem lehetek vele boldog, de talán kevésbé vagyok vele boldogtalan, mint nélküle.
Hello Frankly!
Ne haragudj, hogy ilyen későn írok, de sok dolgom is van, meg úgysem lehetek őszinte, meg kell gondolnom minden szavam, így nem sok értelme van.
Igen, sok dolog történik velem. Azóta például megszületett az unokám. Nagyon jó érzés, bár még nem fogtam fel, egyelőre csak imádom a babát!
"Miért nem tart annak? Tudod?"
Mert nem őszinte hozzám, mert nem osztja meg velem a gondjait, mert elhallgat fontos dolgokat.
Mert a társával máskép bánik az ember.
Bár most nagyon jól megvagyunk, a felszín ez. De agyonhallgatunk dolgokat, ami szét fogja zuzni ezt az idilli felszínt.
"-hm. Néha arra gondolok, h miért vagyunk önmagunkkal ilyen kegyetlenek, miközben megbocsátunk azoknak akik nem voltak azok önmagukkal és megcsaltak, megaláztak. Miért mondunk le értük a folt nélküli boldogságról? Miért harcolunk önmagunkkal értük? Miért bízunk abban, h jobb lesz az életünk mellettük mint más vki. mellett? Miért????? Kiben/miben hiszünk ennyire?????"
Talán, mert különbek vagyunk! Talán, mert erőssebb a szeretetünk! Talán, mert inkább szenvedünk, minthogy mocskosak legyünk.
Talán, mert van lelkiismeretünk. Talán, mert nem szeretjük, vagy nem is tudjuk, bántani a másikat.
És ez akkor sem könnyebb, ha ő már megtette velünk. Akkor is rossz nézni, hogy szenved, hogy fájdalmat okoztunk.
Tudom, mert találkoztam a sráccal, és természetesen tudott róla. És attól, hogy őt baromira nem érdekelte, amikor én szenvedtem, amikor sorozatosan ilyen fájdalmat okozott, attól még nekem nem esett jól, hogy fáj neki.
Nem éreztem elégtételt, csak lelkiismeretfurdalást.
Viszont mindebből le tudtam szűrni, hogy mennyit értem én neki, ha ő ezt végig tudta csinálni velem hónapokig. Nézve, hogy én mennyire szenvedek. Azért jó érzés tudni, hogy erre én nem lennék képes.
" és nem vagyok képes kimászni úgy ahogy szeretnék ebből az érzelmi/bizalmi sérülésből. Kár. Nagy kár. "
Megértem, nagyon is. ÉN megigértem neki, hogy többet nem hozom szóba (remélem azért, így, mással beszélhetek róla, talán nem olvassa), de belül állandóan rág.
"De nem én vagyok az oka, hn. a történteken túl a sok hazugság, ami belémivódott és már nem tudok különbséget tenni a hallottak között. Mikor igaz, mikor nem? Viszont fürkészni se kedvem, sem erőm és nem is lenne értelme! Mert ha már kell, akkor meg ette a ... "
Pontosan így van! De akkor mond meg, miért folytatjuk mégis!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Mi még nem "találkoztunk". Örülök, h írsz.
Mindenek előtt: teljesen egyetértek Veled abban, h a megcsalás már a gondolatnál elkezdődik!!!! Ijesztő a tény!
"Te is arra a figyelmességre és gyengédségre vágysz, amit egy új kapcsolat hozhat."
... igen, igen sztem is! ...Ha már a régi nem hozza... Mindannyian vágyunk a megbecsülésre, tiszteletre és végül de nem utolsósorban az őszinte szeretetre (ami mondjuk egy megcsalás és újrakezdés után nem az összehasonlításon alapul :o(
"a nőknek miért jelent lelkiismereti problémát akár egy randevú vagy egy-két szerelmes SMS."
A tolakodó, számító nőknek nem jelent. Ebben is egyénfüggőek vagyunk. Sajnos, sokunknak nemcsak lelkiismereti kérdést jelentene, hn. elképzelhetetlen állapotot.
"a gyökerek az állatvilágban leledzenek, amikor a nőstény feladata az utódok felvelése volt, csak és kizárólag, a himeknek meg a nemzés "gyönyörüsége" jutott."
Ezt már megcáfolták. Csak amilyen birka vagyok nem jegyeztem meg, h ki, hol és mikor! Nem gondoltam, h valaha ilyenekkel kell foglalkoznom! Undorító!
Tegyük fel eme nagyszerű evolúciós elméletet emberre vonatkoztatjuk:
- ha a ffi nem vigyázott a felesége lelkére/testére honnan tudta, h övé az utód? (nem volt-e egy másik ffi bölcsebb és kedvesebb nála?)
- hogyan létezhetnek olyan országok ahol egy nőnek több férje van?
- nem rettegnek-e ma is a ffiak attól, h nem saját gyermeküket nevelik?
- ha a ffi csak gyerekei mennyiségére gondol, nem fordulhat-e elő, h előbb-utóbb neveltetésbeli hiányosságaik (mivel nincs ő oothon, h nevelje, gonozza, példát mutasson, vezesse fiát... stb) káros következményekkel járnak és csak főhet a feje fia(i) viselkedése miatt?
- Miért van az, h az érett férfi nyugalomra, békére, harmonikus otthonra, szerető környezetre és feleségre vágyik?
- a történelemben ffiak rettegtek mert a feleségek otthon voltak amíg ők úton, vagy amíg dolgoztak...
Ez a "mag-szétszórás" elve megbukott mert az eredmény nem a faj fejlődését hn. halálát, önpusztítását okozza/okozta!
És mi a helyzet azokkal az álatokkal: pingvinek, varjak, delfinek amelyek EGY ÉLETRE VÁLASZTJÁK EGYETLEN PÁRJUKAT????
Ők is állatok! Vagy az ember ostobább mint némely állat?
Tömeges züllesztés az eredménye bizonyos "eszméknek", napi behatásoknak, melyek megtalálják ma is az eszközt arra, hogy a tapasztalatlant stb. stb. manipulálni, összezavarni, félrevezetni, megtéveszteni, lezülleszteni tudjanak és ennek hatásaként családokat, emberi kapcsolatokat romboljanak, szétziláljanak!
És a társadalom egysége - mint tudjuk - a család... tehát nincs vége a mi kis sz..os életünknél, folytatódik...
pénz, környezeti katasztrófák, háborúk, fegyelmezettlenségből, mulasztásból adódó balesetek.... végtelen.
Lennék inkább delfin vagy totyogó pingvin :o)))
Fele ennyi bánatom nem lenne
végre írtál és mennyire örülök Neked! Mindannak amit írtál! Mennyi minden történik Veled!
Államvizsga! Szívből gratulálok! Látod? Ezt is elérted!!! Erősítsd, építsd Önmagad továbbra is! Megérdemled, h kiharcold az élettől ami megillet!
"sosem fogok úgy érezni iránta, ahogy éreztem, de ha a törödést megkapnám, én elfogadnám így, egy életre."
-ezt értem, és meg is értem.
Olyan nehéz dolgok ezek!!!
"hogy sohasem tartott a társának.
Talán az volt a hiba, hogy én, őt, annak tartottam."
Miért nem tart annak? Tudod? (Ha gondolod írd le, de ha ez túl személyes,akkor hagyd...)
"Vele most is levelezem. Nagyon jól megértjük egymást, és sokat segítenek a levelei.
Találkozni szeretne velem. Ezt nem vállaltam eddig. Azonban sokáig nem bújhatok ki alóla."
"Félek, mi lesz, ha valami megmozdul bennem. Ezt nem szabad."
-hm. Néha arra gondolok, h miért vagyunk önmagunkkal ilyen kegyetlenek, miközben megbocsátunk azoknak akik nem voltak azok önmagukkal és megcsaltak, megaláztak. Miért mondunk le értük a folt nélküli boldogságról? Miért harcolunk önmagunkkal értük? Miért bízunk abban, h jobb lesz az életünk mellettük mint más vki. mellett? Miért????? Kiben/miben hiszünk ennyire?????
"Köszönöm a vitalitás koktélt! Megpróbálok változtatni. Azt hiszem, most sikerülni fog. :-)"
Ennek nagyon-nagyon örülök!!!!! Ami azt illeti, mostanában én vagyok szontyi, sajnos korántsem alaptalanul (mint tudod) és nem vagyok képes kimászni úgy ahogy szeretnék ebből az érzelmi/bizalmi sérülésből. Kár. Nagy kár. De nem én vagyok az oka, hn. a történteken túl a sok hazugság, ami belémivódott és már nem tudok különbséget tenni a hallottak között. Mikor igaz, mikor nem? Viszont fürkészni se kedvem, sem erőm és nem is lenne értelme! Mert ha már kell, akkor meg ette a ...
Kedves Nagynulla!
Igazából lassan elcsépelt lesz az, hogy honnantól kezdődik a megcsalás.Mert az már a gondolattal kezdődik. Ne haragudj, de egészen összeszorult a torkom, ahogy olvaslak. A névből nem derül ki, de nő vagyok és kb. a Te korosztályod. Nagyjából ismerem is a problémákat, amiről irsz. És jól is látod. Te is arra a figyelmességre és gyengédségre vágysz, amit egy új kapcsolat hozhat.
Én azon szoktam ilyenkor gondolkodni, hogy a nőknek miért jelent lelkiismereti problémát akár egy randevú vagy egy-két szerelmes SMS. Igaz, valaki most rögtön tudná irni, hogy a gyökerek az állatvilágban leledzenek, amikor a nőstény feladata az utódok felvelése volt, csak és kizárólag, a himeknek meg a nemzés "gyönyörüsége" jutott.Mindenesetre, amig Te nem jutsz át ezeken, addig sajnos rágódni fogsz. ÉS valóban, én is mindig azt választom, ami kevesebb fájdalommal jár.
Szia Frankly!
Én is el voltam havazva, mert tegnapelött államvizsgáztam. Sikerült, túl vagyok rajta.
Most nagyon jól érzem magam. Kicsit elnyomja az öröm a bánatomat. Épp azt éreztem, ha valaki varázspálcával elvarázsolná a gyerekeim apját, hogy újra tudjon szeretni, már semmi nem kéne a bolsogsághoz. Persze vannak hibái, és sosem fogok úgy érezni iránta, ahogy éreztem, de ha a törödést megkapnám, én elfogadnám így, egy életre.
nem teszed Magad lelki rabszolgává!
Sose voltam a lelki rabszolgája. A gyerekeké igen.
Értük bármikor feláldozom magam.
Te vagy a gyerekei Édesanyja és az Ő TÁRSA!!!
Az, hogy én vagyok a gyerekeinek az anyja, az nem érdem, hanem állapot. Az meg mostmár teljesen világos, hogy sohasem tartott a társának.
Talán az volt a hiba, hogy én, őt, annak tartottam.
És mi van azzal akivel találkoztál? Aki becsül és boldoggá tennéd a bizalmaddal, szereteteddel, a való lényeddel?
Vele most is levelezem. Nagyon jól megértjük egymást, és sokat segítenek a levelei.
Találkozni szeretne velem. Ezt nem vállaltam eddig.
Azonban sokáig nem bújhatok ki alóla.
Félek. Félek magamtól, és Malwintól is.
Én még sosem voltam ilyen helyzetben. Félek, mi lesz, ha valami megmozdul bennem. Ezt nem szabad.
Nagyon megbántanék valakit, akit nem akarok.
Viszont, miért ne találkozhatnék valakivel, aki a barátom?
Mennem kell, mert sír a kislányom.
Köszönöm a vitalitás koktélt! Megpróbálok változtatni. Azt hiszem, most sikerülni fog. :-)
sajnos nagyon be vagyok havazva ezért csak a legfontosabbat szeretném írni ma-holnap.
"Tudod, nem jó érzés, hogy így beszélsz róla, hogy bírói szék, meg ilyesmi. Nem rossz ember ő, sőt."
eszemben sem volt megsérteni sem Téged, sem őt! Az ún. bírói székbe én sem ülök!
Félreértettél!!! Csupán arra szerettem volna felhíni a figyelmed, h becsüld, értékeld Magad és szeresd Magad annyira, h törödsz önmagaddal (kívül-belül: mint pl. tanulás, olvasás, fodri, sport stb. stb...) és nem teszed Magad lelki rabszolgává! Hogy mutasd meg: Te vagy a gyerekei Édesanyja és az Ő TÁRSA!!! Ezért többre vagy érdemes! Talán meg lehetne próbálni a kapcsolatotokat helyrehozni, de ehhez elsősorban Önmagadban kell hinned, bíznod! (.. ha nem úgy alakul ahogy elképzeled, még mindig mondhatod, h legalább Te megpróbáltad. Közhely, mégis igaz: Két ember kell ehhez is.)
(Zárójelben(!) kérdezem: És mi van azzal akivel találkoztál? Aki becsül és boldoggá tennéd a bizalmaddal, szereteteddel, a való lényeddel?)
Kedves Meso! Távol áll tőlem mindenféle bírálat a férjedet illetően is!!! Csupán azt szeretném ha sikerülne Neked az Életedet úgy alakítani, h jobban érezd Magad, jobb legyen a közérzeted, megnyugodj egy kicsit, tudj örülni és nevetni újra... Mindazonáltal, úgy érzem, nem tudok Beléd lelket önteni! Pedig érdemes lenne! Csak hagynod kellene! Próbáld meg helyrehozni a házasságod, de ha folyton falakba ütközöl és süket fülekre találsz... nagyon nehéz lesz. De talán sikerülhet.
Nem tudom elégszer mondani: tiszteld, szeresd és becsüld önmagad jobban, akkor sikerülhet! Egy kis "vitalitás koktélt" ebben a nagy melegben? :o) Küldöm virtuálisan!
Szeretettel: Frankly ...aki Neked csak a jót szeretné, de egyedül, Nélküled, nem jut semmire... Itt Te vagy a Főszereplő, Te vagy a rivaldafényben ezért húzd ki Magad és fürödj a főszereplőknek kijáró elismerésben!
Hello Frankly!
A megcsalást nem is lehet elfelejteni. Én sem tudom. Pedig én nem tudom biztosan, hogy testileg megcsaltak-e, de ha lehet az érzelmi megcsalás még rosszabb. Főleg az utolsó, ahol a kedves múzsa 15-16 éves volt, egy évvel fiatalabb, mint a lányunk. Az volt a legrohattabb, hogy a gyerekek előtt zajlott.
De én nem hibáztatom a párom, mert kellett ehhez egy nagy marha, akivel végig lehetett csinálni!!!!!!!!! (másfél évig tartott, de a levelecskék még őrizve vannak melegen)
Megbocsájtottam, felednem kéne, de nem megy. És az érdekes, hogy most újra ugyanúgy fáj, magam sem tudom mitől. Talán, mert én nem kapom meg ugyanazt, és hiányzik. Talán nekem is jól esne annyi törödés. (havi 60-70 SMS, 20 perces beszélgetések)
Mindegy nem emlegetem, mert megint kapok a fejemre, hogy állandóan felhozom. Ha már egyszer megbocsájtottam, túl kéne rajta lépni.
Tanácsot adni ebben nem tudok, hogyan lehetne.
Azért nem tudok elszakadni, mert nekem itt a helyem. A gyerekeim mellett. Ahogy az apjuknak is.
Nem gondolhatok csak magamra.
Tudod, nem jó érzés, hogy így beszélsz róla, hogy bírói szék, meg ilyesmi. Nem rossz ember ő, sőt.
Mindenkivel naygon rendes, segítőkész. Becsületes, és jópofa. Csak engem ki nem álhat. Őrületbe kergetem, még a létezésemmel is.
Hogy mit nyújt nekem? Anyagi biztonságot. És ez nem semmi.
Az, hogy ő elhanyagol engem, az nem jogosít fel arra, hogy én is azt tegyem.
Elvárások. Ami a legnehezebb, hogy itt kell élnem, ebben a nyüves faluban, és még csak elviselhetőbbé sem teszik nekem.
A másik, hogy annak ellenére, hogy láthatólag nem érek meg semmilyen áldozatot, elvárják tőlem, hogy kitartsak.
Mondhatnám, hogy csak azért sem, de másokat büntetnék vele, neki meg nem fájna. Csak igazolva látná a véleményét, hogy cserben hagyom.
CSAk én járnék jól. Ennyire önző meg nem vagyok.
Így is mindig, mindenért én vagyok a hibás. Valahogy mindent rosszul csinálok.
Ma én is nagyon elkeseredett és szomorú vagyok. Bár ez az utóbbi 1/2 évben különösen jellemzi MINDEN napomat.
Félelemben élek (újra a vőlegényem mellett) mert:
szóval: az 1-es pontban amiket írtál, nekem is nagyon hiányzik, csak remélem, h megkapom az élettől. (iszonyatos álmaim vannak a megcsalatással kapcsolatban és többször sírva ébredek... Nagyon várom már, h vége legyen ennek a torokszorító, kimerítő érzésnek. Ő azt mondja: "nyugi". De én KÉPTELEN vagyok megnyugodni, ha ébren próbálok is, az álmaim törnek rám... A tudatalattit nem lehet elnyomni, az ott van, bennragad, kiirthatatlanul. Én nem elmúlásra vágyom, hn. egy SZELEKTÍV amnéziára... Azért viszont éveket adnék az életemből - ez a történet már úgy is éveket vett el, és még fog is - úgy legalább esélyem lenne néhányat visszanyerni, megtakarítani magamnak... na mindegy.. ezt nem én csináltam magamnak, mégis én életemet fogja beárnyékolni örökre...
"Talán találnék is ilyet, s talán találtam is. (Ma kellett volna találkoznunk, de még nem voltam kész rá.
Nem tudok innen elszakadni.)"
Meso, mitől/kitől és miért nem tudsz elszakadni? (most is légy tekintet nélkül őszinte a válasszal Magadhoz! ez nagyon fontos!)
"Nekik az apjukra van szükségük! Senki másra."
Ezt miért így érzed?
"Nem tudok megfelelni az elvárásoknak. Nem vagyok elég erős. Nincs bennem akarat."
Érték!
Mégis milyen elvárások vannak azon túl, h Anya vagy, tanulsz, háztartást vezetsz stb. stb....?
Ki támasztja Veled szemben a felsorolandó követelményeket? - az az ember aki ül a "bírói székben" : mit követel meg saját magától és mit nyújt Neked???
Nem vagy elég erős? Ma hány fele szakítanak a tennivalóid és a kétségeid, érzéseid, gondolataid? Erős vagy! Méghozzá 1000x erősebb mint amit most kihozol Magadból!
"Nincs bennem akarat" - hm??? ugyan! - csak vki. ezt is elnyomta? és Te alárendeled ennek Magad??? (átéltem én is, h engedély nélkül semmit nem tettem még magamért sem (új ruha, fodrász.. stb. stb.)A vége uaz volt mint Nálad: elbizonytalanodtam magamban, a képességeimben, abban, h az én életemben én vagyok a hajóskapitány! Egyedül is vállalnom kell a viharban való vitorlázást és képes vagyok életmentően manőverezni a hajómat! (A Te vitorlásodban már kis utas is van, ezért többszörös elszántsággal kell helytállnod és nem eldobni a vitorlatartó kötelet!)Mi ez ha nem akarat ereje? (Nem szentelnék ennyi figyelmet annak, aki bajbasodorta a családját és a parton henyél hátradőlve hűsítő italát követelve!)
Ugye a nevelésben is alkalmazod az akaraterő fejlesztését? Vagyis tisztában vagy az alapjaival! Akkor alkalmazd Magadra is!
Érték,Meso! Kényeztesd egy kicsit Önmagad kívül-belül! (fodrász, sport, fagyi, zene, séta...) Érezd nőnek Önmagad és engedd, h arra érdemesek ezt éreztessék Veled!
1 kérdés: Elképzelted már az életedet idősen a 2 lehetőségben: a "férjed" mellett ill. azzal akivel most teljes életet kezdhetnél?
Milye képet látsz Magad előtt?
Milliószor átgondoltam, hidd el.
1.
A legjobban arra vágyom, hogy legyen egy szerető társ mellettem, aki a legjobb barátom, akivel jó együtt lenni, és meg lehet beszélni mindent őszintén. Aki bízik bennem, és én is benne, akit tudok becsülni, és ő is becsül. Akivel elfogadjuk egymást, a hibáinkkal együtt.
Aki mellett biztonságban érzem magam, és sose kell attól tartanom, hogy megaláz.
Aki mellett nem lehet unatkozni, mert már az ünnep, hogy együttlehetünk. Aki hűséges hozzám, testileg és lelkileg egyaránt.
Aki elfogad engem, úgy ahogy vagyok, és érzem, hogy tetszem neki. Aki mellett nőnek, sőt embernek érzem magam. Aki nem fél elkötelezni magát. Akinek szüksége van az én szeretetemre. Aki áldozatokat is tud hozni értem, és én is őérte.
Nem akarok e nélkül élni. Erre vágytam mindig.
Talán találnék is ilyet, s talán találtam is. (Ma kellett volna találkoznunk, de még nem voltam kész rá.
Nem tudok innen elszakadni.)
2.
A legjobban arra vágyom, hogy legyen egy egészséges, békés, boldog családom. Férj-feleség-gyerekek. Mindenki kiegyensúlyozott és boldog, és szeretjük egymást. Az apa focizik a fiával, beszélget a lányaival, kényeztetjük az unokáinkat.
Vasárnaponként elmegyünk sétálni, nagyokat nevetünk, és őszintén élvezzük egymás társaságát.
Gyönyörűek az ünnepeink, az otthonunk meleg családi fészek. Ide mindig visszatérhetnek a gyerekeink, ha gondjuk van, és ha nincsen.
Rajongásig szeretjük a gyerekeiket, és azok is minket. Mindent megkapnak, ami az élethez kell. Gondoskodást, megértést, védelmet, és nagyon sok szeretetet.
A modell kész, van 5 gyönyörű, okos, kedves gyerekünk (nemsoká egy unokánk is lesz), akik imádnak mindkettőnket, és mi is imádjuk őket.
Nekik az apjukra van szükségük! Senki másra.
3.
A legjobban arra vágyom, hogy ne legyek, ne létezzek. Ne kelljen szembenéznem ezzel a problémával. Ne kelljen döntenem. Ne kelljen gondolkoznom, levegőt vennem. Ne kelljen reggel felkelni az ágyból, és ne kelljen megalkudnom, megalázkodnom. Ne kelljen........ Semmit ne kelljen.
Nem tudok megfelelni az elvárásoknak. Nem vagyok elég erős. Nincs bennem akarat.
DE nem tehetem tönkre azokat, akiket szeretek.
Nem lehetek önző, tekintettel kell lennem másokra. (Ahogy mondtad)
Választanom kell a vágyaim közül. Egyik nélkül sem tudok élni, ezt biztosan tudom.
Ki segít döntenem? Senki. Nekem kell.
Melyik okoz kevesebb fájdalmat, sérülést? Ki tudja?!
Mert én nem.
"általában, mindent csak akkor tudunk értékelni, amikor már elvesztettük."
- mert a gondolat, más mint a tett és a történés! Ezt SOHE NE FELEDD! Gondolni, mondani sokmindent lehet. Tenni azonban... csak felelősséggel és tekintettel másokra... és sorolhatnám.
"Ők is szeretnének egy szebb (és jobb)anyukát."
Biztos vagyok benne, h jó Anya vagy! Ez nem is kérdés! (Ne védekezz! Te is tudod! Tudd!!!)
Az pedig, h szép-e? Azért mert mindenhol ez a felszín dömping dörömből??? Üres badarság! Ráadásul aki ebből él meg, csak ÁTMENETILEG teheti, mert a "lényeg láthatatlan"! (Kisherceg -imádom :o))
"Tudod milyen érzés, hogy nem becsülnek, nem vagy fontos"
Tudom. Átéltem. De én túlléptem mások ítéletén.
Tévedni emberi dolog.
1 kérdés: Te. Te becsülöd Önmagad, Fontos vagy Magadnak? (ha nem? hogyan várhatod el mindezt másoktól?)
Sajnos rohanok, de fogadd meg kérlek tanácsom:
Törődj egy kicsit Magaddal! A szó építő értelmében! Kívül, belül! Mutasd meg másoknak mit érdemelsz! Mutasd meg, ha maguktól nem tudják!
puszi
