Szerintem is nagyon jo konyv, es nem talaltam benne olyan logikai buktatokat, ami az idoutazasos konyvek jellemzoje. Az elejen azert horogtem, hogy hulyeseg, mert _lathato_, hogy nem ugy mennek a dolgok, mint ahogy menniuk kellene, ha sikerult volna a kuldetes, de aztan szepen vilagossa valt minden. B-)
az egy csodakonyv, ahanyszor olvasom mindig mas gondolatokat ebreszt. de lenyeg, hogy imadom. pl a legjobb kerdes az benne amikor a tudosok mernokok es a haditengereszet az idoutazasrol vitatkozik, es a mernokok a mar javaban zajlo kiserletek eredmenyeit magyarazzak, amit az atomorakkal vegeztek, es az egyik tudos megkerdezi, hogy vajon megprobaltak-e azelott kiasni az atomorakat hogy visszakuldtek volna oket a multba? jo kerdes. ebbol is latszik, hogy ha csak az eselye is megvolna az idoutazasnak, akkor onnantol kezdve mar vegtelen alkalom nyilna arra hogy valamikor a kozeli vagy a tavoli multba targyakat vagy szemelyeket kuldjunk vissza. olyan dolgokat is amelyek mondjuk mar megvannak, es korulvesznek minket. tehat ha en holnap ugy dontok, hogy az asztali oramat viszakuldom a multba,- de meg csak igy dontottem- akkor az mar ott is van valahol-mondjuk a fold alatt es var ram, mar ma is. ami azt jelenti, hogy ketto van belole. de mivel vegtelen szamu jovo letezik, vegtelen kilovesi idoponttal, igy az orambol vegtelen szamu peldany lesz. de nem az idoutazas pillanataban, ami lehet holnap reggel nyolckor vagy egy ev mulva is, hanem abban a pillanatban, hogy az idoutazas elmeletet megalkottuk. es igy a vilagegyetem megsemmisul.
Nem tudom...mikor megjelent, egyből megvettem/elolvastam. (Akkoriban mindent megvettem, ami sci-fi volt...) Aztán valamiért annyira nem jött be, hogy eladtam. Akkor az volt a véleményem róla, hogy szar könyv. Most meg elolvasnám újra, dehát eladtam, újra megvenni meg nics kedvem...nehéz egy dolog ez.
