Kb. 40 éves volt, amikor meghalt. Akkor már nem dolgozott ott. De úgy hallottam, hogy hasnyálmirigy rák végzett vele, tehát köze lehetett ehhez a durva 60 %-os piához.
Nekem a sör inkább megemeli a vércukorszintem, nem horribilisra, de azért az elfogadottnál magasabbra. Gyógyszeres cukrosoknál ritka a kóma. Inkább az inzulinosokra jellemző. Persze ez nem mentség számomra. Tudom, hogy nem szabadna. Próbáltam sakkozni szárazborral, azt mondták, hogy azt szabad inni c.betegnek, persze nyilván nem literszámra. De a bortól még hülyébb vagyok, mint a sörtől, úgy nézek ki, mint egy zombi.
Érdekes, hogy itt mindenki sörözik/ött. Pedig az ember azt hihetné, hogy az egy ártatlan pia. Nem olyan durva, mint a rövid, vagy az erős borok.
Úristen. Emlékszem még olyan korszakomra, amikor rumot ittam. Volt egy kolleganőm (már meghalt), aki meló alatt elszopogatott 1/2 liter portoricoi rumot.
Cukorbetegnek tényleg életveszélyes inni!Hasnyálmirigy-gyulladásra is,mindkettőt ismert alkoholista betegség,bár sokszor nem alk.miatt van,volt már hogy beállitva leesett a cukrod,olyankor a bekómázás biztos halál:(.
Sziasztok!
Tegnap hajszál hiján buktam.Elmentem egy italdiszkont előtt,aztán "véletlen" mégegyszer.Utána bementem,vettem két alkoholmentes sört,hogy igyak vmit,aztán azonnal kijöttem.Persze nem érdekelt volna,hogy vezetek,dolgom is van még,sőt ok sem volt.Megint megvolt a "szirének éneke",veszek egy ü.vörösbort,és otthon egymagamban/!/ megiszom,vagy pár sört...Eléggé le voltam taglózva,jó lett volna egy kicsit kikapcsolni/persze jól kikapcsoltam volna vagy két napra/,sokat gondoltam rátok is,nehezen erőt vettem magamon.Ma jó volt reggel tiszta fejjel ébredni,nagyon megérte!Most talán nem ittam volna a régi nagy mennyiségekben,de ki tudja,ha nem lennétek itt nekem,100%megtettem volna.Nem is tudom mi lett volna a sok dolgokkal munkával,feladatokkal,de tudjátok,hogy ezek akkor semmit se számitanak.
Egyketnek is irom,hogy nagyot léptem "előre",amikor elkezdtem másnaposan inni,hogy ne legyek annyira szarul=3 napos ivások,és amikor már nem volt elég a sok sör,tömény is kellett a teljességhez,és amikor mivel muszáj volt ittasan is beszálltam az autóba,és mentem tenni a dolgaimat.Amitől más otthon feküdt volna kábán,vagy inkább K.O állapotban,azzal én simán elindultam,mentem mindenhova,dolgoztam.Nem tudom más hogy van vele,de én most már másokon azonnal észreveszem ha ivott,ha keveset is,nagyon ismerem már a legapróbb jeleket is.Persze ilyenkor ált.nem szólnak az emberre,inkább a háta mögött "elkönyvelik",mint "régebben" biztos engem is sokan.A rendszeres ivás meglátszik,kiül az arcvonásokra mozdulatokra,püffedt rózsás arc nélkül is látszik,csak az érintett nem veszi észre már.Szóval tegnap mellettem voltatok,köszönöm!
A legelején egyszer-kétszer mi is jól bevodkáztunk a feleségemmel, de ö abszolút kultúrivó, vagy még az sem. Jópár éve itt a családi lakásban nincs pia, és a jelenlétemben szinte soha nem iszik. Hogy akkor én hol és mikor iszom? Ha visszalapozol, már találsz néhány utalást, de lehet, hogy jövök még cifra részletekkel. De most már lassan mennem kell.
Nem. Nálam működött. Az volt a lényeg, hogy reggel tisztán bevettem. És tényleg elhittem, hogyha ráiszok nagyon rosszul leszek, vagy akár meg is halhatok. Visszatartó erő volt.
Este például a kb. 8 söröm után a lent említett gyógyszermennyiséget simán lenyeltem. Plusz még egy Mercmorfint cukorbetegségre, amire rá van írva, hogy alkohollal együtt teljes anyagcsereösszeomlást okozhat. Tényleg nem vagyok normális.
Nekem depresszióra kb. két és fél évvel ezelött Zoloftot írtak fel, arra a meggyözödésre jutottam, hogy ez nekem használ. Nem a piálásra, henem a depresszióra, a "sötétségre". Miután elkezdtem szedni, fél évig nem ittam, de aztán visszaestem. Kettöt szedek esténként, most összel kihagytam néhány hónapot, és elég csunya állapotba kerültem.
SR Xanax is megvan, de ennek hatását nem vettem észre. Ráadásul erre nem szabad inni! A Zoloftra sem ajánlott persze, de a kölcsönhatás nem olyan veszélyes. A Xanax meg állítólag függöséget is okozhat, tehát sokkal inkább érvényes rá mindaz, amitöl az ember a gyógyszereknél fél.
Hát hosszabb távon tényleg nem vicces, de azért mosolyogtam egy jót, mert eléggé vizuális alkat vagyok.:o)
Visszatérve még rám, nekem különösebb családi problémáim nincsenek, mivel a párom is iszik. Igaz, hogy ő bármikor le tud állni, és soha nem is iszik annyit mint én. Én vagyok az, aki ha már fogyóban a sör, lezavarom, hogy hozzon még. Úgy kb. a 4. sör után elvesztem az önkontrollom, és csak a még, a még, a még. Aki előtt igazán szégyellem magam, az az egyetemista lányom. Egy szuper csaj minden téren. A fiam (14 éves) látszólag nem foglalkozik a témával. Sörvételkor ő is tobzódik a csipszben, kólában, a többi nem nagyon izgatja.
Az agyam mostani állapotának valószínű az sem tett jót, hogy fiatal lány koromban (miután akkoriban nem volt még ilyen drogdömping) Parkánoztam és Gracidineztem. Ezt csak azért írtam, hogy teljes legyen a kép rólam.
Egyébként régi fórumos vagyok, de evvel a témával kapcsolatban csak evvel a másodnickemmel merek írni.
Érdekes is volt, hogy egy olyan barátnőm hívta fel a figyelmemet apafejre, aki nem is fórumozik, csak nagy ritkán beolvas. Ő mondta nekem, mennyien drukkolnak neki. Így kezdtem el ide meg a másikba olvasgatni. De a mától nem iszomba nem volt pofám írni, mivel mostanában nem fogadtam meg ilyet, illetve mindig megfogadom, de minek.
Szia! 60-ban születtem, tehát 43 éves vagyok. Én egyszer egy szekrénybe tettem be egy széket, és oda ültem be aludni. Ketten voltunk a szobában egy kollégámmal, néha félálomban hallottam, hogy benyit valaki, és a kollégám "falaz", azt mondja, hogy kimentem valahova. Ez kb. 15 éve volt. Akkor poénra vettük, de hosszabb távon nem vicces.
Kábé én is 26-28 éve iszom. Persze az elején nem volt ennyire gyakori. Akartam is kérdezni, hogy 60 éves vagy-e, vagy 60-ban születtél? Mert ez utóbbival közelebb állunk egymáshoz. Másnapos melóról. Volt olyan, hogy nem volt bent a főnököm és befeküdtem szunyálni a kanapéjára, meg olyan is, hogy az archívkönyvtárba két fotelon. A leggázabb az volt, amikor hánynom kellett itt bent, és amikor jöttem ki a klotyóból kivörösödött szemekkel, elment mellettem két fiatal kiscsaj, és hallottam, amikor összesúgnak "érezted, milyen bor szaga van"? (független attól, hogy sör volt az okozat). Én csak akkor ébredek fel, ha iszom, és tényleg mindig 3-kor, próbálok visszaaludni, ma is ez volt. Egyébként másnap még sosem ittam rá, tehát ma tuti nyugi lesz, sőt szerintem holnap is. A holnapután már bizonytalanabb, bár bizakodom.
Ha felébredsz tisztán éjjel is, akkor szerintem kérned kéne dokidtól valami altatófélét.
Én este 1 db Truxalt (szerintem ettől alszom jól), 1 db 0,5 SR Xanaxot és 2 db Rexetint (ennek másnapra is elnyúlik a hatása) szedek be, plusz még pulzuscsökkentőt, meg vérnyomás elleni gyógyszert.
Itt a vizes flakonom, egész nap kortyolgatni fogom, meg már ittam egy kisdobozos Hohes C-t.
Folytatva a reggel megkezdett történetet. Elköltöztünk, és átjelentkeztem egy másik pszichiátriára. Ott egy eszméletlen aranyos doktornő volt. Első pillanatban tudtam, hogy neki elmondhatom, gondjaim vannak az alkohollal. Elmeséltem, hogy minden pénteken, bevásárlás után, másnapi kajaelőkészítés alatt szoktam sörözni. Általában 10-ig meg sem állok. Felírt valami gyógyszert, amire nem lehetett inni. Még az is rá volt írva, hogy akár hirtelen halál is történhet, ha alkoholt iszom. 1 évig nem ittam. Sajnos a dokinő közben elment a MÁV kórházba és a kartonomat áttették ehhez a mostanihoz. Akkor még mindig nem ittam, a kórtörténetemben rendszeresen oda volt írva, hogy absztinens vagyok, mégis rám támadt az új dokinő, hogyha gondjaim vannak, ne hozzá jöjjek, hanem valami férfiorvoshoz, aki az "ilyenekkel" foglalkozik. Miután nem ittam, ezt meg is mondtam és maradtam ennél a barom nőnél. Aztán abbahagytam a gyógyszer szedését és újra kezdtem a szokásos pénteki maratonjaimat, megfűszerezve néhány hétközbeni ivással is. De ennek a nőnek már nem mertem újra elmondani, hogy visszaestem. Úgyhogy most nagy titkolózásban vagyok. Néha rákérdez. Én meg ártatlan pofával tagadok.
mint utánad jött hsz mutatja, nem hülye az a dokinő!
egyik "hibaforrás" az alk.betegeknél: az orvosk kritizálása-ez egy menedék is persze, lám, ő se tudhat igazán jó megoldást, hiszen iszik-tüdös doki cigizik- szóval ha a saját bajunk érdekében NE biráljunk! ha morzsányi de mindig VAN jó, használható a terápiában, csak tényleg a hozzáállás/nyitottság segít!!
a birálás, mások is mondták, lám, multkor nekem is rossz tapasztaltom volt... ezek "ellenem"dolgoznak!
DÖNTÉS minden helyzetben a betegé, az orvos /terapeuta csak kapaszkodót kinál, de nem lép se felfelé se lefelé helyettük!
Önismeret a kulcs- de mivel ez lehet traumatikus, jó ha van támasz hozzá.
másra mutogatás, más hibái nem csökkenti, nem fedik el a mienket!
Szia! Én 26 éve iszom, és rengetegszer húztam ki a napot totál másnaposan, úgy, hogy fájt a fejem, hányingerem volt, és csak arra tudtam gondolni, hogy hova lehetne lefeküdni. Mindezt öltönyben, nyakkendöben. "Vigyáztam magamra", például úgy, hogy kialakult egy ilyen nagyon óvatos járásom és mozgásom, nehogy leverjek valamit, vagy elessek egy küszöbben.
Igyál sok vizet, üdítöt, bármit, amiben nincs alkohol. Azért még senkit sem vitt el a rendör vagy a mentö, mert sokat járt vécére. Ha egy jó alvás rendbehozna, akkor próbáld nem újrakezdeni az alkohol ivást este sem. 24 órát mindenki kibír! Estére elfáradsz, talán tudsz egyet aludni.
Én éjjel 2-3 között fel szoktam ébredni, akkor is, ha száraz vagyok, ill. föleg akkor. Ha iszom, akkor úgyse számít, hogy hány óra van. A legszarabb éjjel 2-3 körül kezdeni a józanodást. Várni kell a sötétben reggelig, hogy bármi is történjen. Nekem ebböl nagyon elegem van.
Tulajdonképpen pánikbetegséggel járok hozzá. Ami szerintem szintén a piával kapcsolatos. Mert az első pánikroham éppen egy kegyetlen másnapos reggelen tört rám. Nagy sörözés volt részemről, aztán ahelyett, hogy aludtam volna, reggelig volkmeneztem, tehát semmit nem pihentem. Mégis muszáj volt elindulnom dolgozni. Már majdnem a melóhelyemen voltam, amikor rámtört valami iszonyat rosszullét. Azt hittem infarktust kapok, vagy valami, süllyedt az aszfalt, borzalmas volt. Csakhogy az utána következő napokban sem múlt el, hanem egy állandó szédülés meg süllyedezés kisért utaimon. Végül elkeveredtem egy pszichiátriára, ahol nem mondtam meg mennyit iszom, bár kedélyesen annyit elmondtam, hogy társasában néha sörözök lazányosan. Az a dokinő nem volt teljesen hülye, mert amikor az álmaimról kérdezett, és elmeséltem neki, hogy kb. 3 körül halálfélelmekre felriadok, "átlőnek a betonon" meg ilyesmi, azt mondta, vigyázzak azzal a "kis" sörözéssel, mert ezek kezdődő delíriumos álmok. De én tagadtam. A gyógyszerektől viszont jól aludtam/alszom, nincsenek már ezek a halálfélelmes 3 órai felébredések. Egyébként hallottátok azt az érdekes dolgot, hogy állítólag éjjel 3 a rossz álmok órája?
Majd még folytatom a történetemet. Különben most is másnapos vagyok, minimum 8 sört megittam este, és nem aludtam rendesen ki magam, de talán túlélem a mai napot, amíg végre lefekhetek majd aludni. Legszívesebben be sem jöttem volna, de már annyiszor eljátszottam ezt, hogy nem tudok hihető dolgot kitalálni, miért kéne szabi. Pedig egy jó alvással rendbejönnék.
Köszönöm a "vigyázz magadra"-t, nagyon jól esett, bár még nem tudom, hogy fogok vigyázni magamra.
"mond el nyugodtan a dokdnak, azért jársz hozzá, hogy segítsen! örül ha nem sablonos a rendelése!:-)"
Drága tölgy! Szerintem is mondja el, mindenütt keressen segítséget, ahol csak lehet. De ne ringassuk magunkat illúziókba. Akkor se omoljon össze, ha a "doki" a) nem örül, b) meg sem érti a kérdést, c) valami butaságot mond rá, stb.
Lehet pl., hogy a "doki" maga is iszik, és az ember ugye nem tud olyasmit adni, ami nincs neki.
Szóval szerintem is mondja el, csak ne várjon csodát.
ha úgy érzed lelki bajaid meghatározó oka az alkohol, akkor szerintem ne egy hagyományos pszichiáterhez fordulj, hanem egy addiktológushoz (valahol a neten találtam már tel. számot, linket, ha érdekel megkeresem). Ha más az alapvetö oka a problémáknak, akkor próbálj szerintem beszélni róla, különben miért jársz hozzá?
Egyébként nagyon együttérzek veled, ha van kedved néha írhatnál ide vagy a másik topicba. Nekem legalábbis sokat jelent hasonló gondokkal küszködö emberekkel beszélgetni, hátha jól esik majd neked is.
Megoldást szerintem senki nem kinál itt senkinek, de (ha jelent ez valamit) engem felkavart az amit írtál.
De mégis mennyi ez a mennyiség vízben egyebekben? Egyébként csak azért kérdezem, hogy mostmár akkor elérkeztem a totális függőség korszakába? Mert régebben ez nem volt, de baromi kellemetlen. Teljesen ki van a torkom száradva.
Egyébként régóta olvasgatlak, és teljesen megértelek. Én minden pénteken kegyetlenül besörözök, ráadásul nő vagyok két gyerekkel. Egyáltalán nem úgy néz ki, hogy kilábalok ebből. 1 évig gyógyszert szedtem, addig nem ittam. Aztán abbahagytam, hogy már nem kell. Most meg olyan a dokinőm (pszichiáter), hogy nem merem neki megmondani, hogy gondjaim vannak. Ráadásul ha iszom is simán beveszem a nyugtatóimat és az antidepresszánsokat, gondolhatod, hogy filmszakadás van.
Helló! Én is sok folyadékot fogyasztok, akkor is, ha nem alkoholt iszom (hanem ásványvizet, kólát, teát, stb.). Úgy tünik, minden alkoholista így van ezzel. Sok folyadékot kell magunkba dönteni, ha hiányzik a pia. Hogy ez milyen mennyiségen felül beteges, azt nem tudom, de vízivás miatt még senki sem tért magához kórházi ágyhoz bilincselve...
Azt szeretném kérdezni, hogyha valaki alkoholista és nem iszik, jelentkezhet-e elvonási tünetként kínzó szomjúság? És mit lehet tenni ellene. Mert félpercenként vizet iszom és állandóan klotyóra járok. Félek, hogyk kikészül a vesém. Valszeg enyhe cukorbeteg is vagyok, tehát nem tudom, hogy ez a mérhetetlen vízivási kényszer a piahiány miatt van-e.
Én ezerszer megfogadtam, hogy soha többé nem iszom. Egy párszor azt is, hogy ha iszom is, nem vezetek. Aztán mégis... Nem rólad beszélek! Kizárólag saját magamról, ha segítek vele egy picit, akkor jó...
Szia Menoitész! Jó, de készülj fel, hogy ugyanakkor veszélyes is! Gondold át elöre, hogy mit csinálsz akkor, ha esetleg mégis visszaesel, és elgondolkodsz rajta, hogy mi lenne, ha 1, 2, x sör után mégis vezetnél, merthogy muszáj. Tudom miröl beszélek! Munka, pénz, kötelesség ilyenkor nem számít, nem szabad autóba ülnöd, és kész. A legkevesebb a jogosítványod, de meg is ölhetsz valakit, esetleg saját magadat.
Bízom benned, de én egyszer egy hasonló szituációban tökrészegen vezettem Budapeströl Kazincbarcikáig. Egy másik alkalommal Kecskeméttöl Budapestig. Az M5-ösön a fizetökapunál alig tudtam beszélni a pénztárossal, biztos érezte a szagomat, de gondolom nekik nem feladatuk intézkedni, vagy csak egyszerüen lusta volt, vagy lehet, hogy nem voltam rendkívüli eset.
Szóval ma már ki merem mondani, csak a Jóisten lehetett, aki megmentett a tragádiától.
Félve léptem be ide újra. Nagyon szégyellem a tegnapi napot. Tartottam attól, hogy mi fogad majd itt, de felesleges volt. Nem ítéltek el, hanem próbáltok az eszemre hatni. Nagyon rendesek vagytok.
Végigolvastam (többször is) a mai hozzászólásokat (a tegnapiakhoz egyelöre nincs bátorságom). Most elöször van az, hogy nem próbálom elhessegetni az észérveket, inkább igyekszem elgondolkodni azokon.
Igazatok van mindenben, és föleg igaza van irregularnak, aki már régóta ismételgeti ugyanazt az alapigazságot, csak eddig én fölényesen lesöpörtem az érveit.
Most nem tudok mást mondani: próbálom megfogadni a tanácsokat, sokat fogok gondolni az általatok leírtakra.
Ennek jegyében ma elvállaltam egy munkát, ami azzal jár, hogy 2 hétig nem ihatok, mert elöfordulhat hogy akár éjszaka is autóba kell ülnöm.
Tudom ez csak félmegoldás, de indulásnak ez is megteszi.
igen, ott van felnőtten a szorongás, rosszélmény, és az a gyermeki érzés-bennem is , bár apám talán nem volt alkoholbetegnek nevezhető- mégis, az :hogy nekem miért nem lehetett "mintaapukám" és a lányaimnak uez a hiányérzet! megbántottság a SORS elleni tiltakozás! a gyermeki énünk felnőttként is előtör.
most először jutottam oda, hogy a haragom tompítandó idevarázsoltam Őket, emléküket a húsvéti asztalra, apumat idéző császárkorona virággal, és a gyerkeim apját a fréziával(ez volt az esküvői csokrom is):-)
de ettől még itt van bennem, hogy nagyon sok fájdalmat okoztak az olyanságukkal amilyenek voltak, és hogy nem tettek meg tőlüktelhetően mindent a jobbításért, értünk gyerekekért.(nem a feleségért, az lehetett nem jó választás, de a gyerek ártatlan, csak elviselő!)