Keresés

Részletes keresés

konyvmuves Creative Commons License 2019.12.03 0 0 1501

NIMRUDTÓL NERGÁLIG  

 

És lobogott a máglya Nimrudtól Nergálig
Vissza a gyökerekhez

Rainer Maria Rilke
A kilencedik elégia parafrázisa

 

Motto:

Kalapácsok közt sikolt agyunk,
szívünk, akár a nyelv is,
a
 fogunk közt, vérzik, szakad,
ám mégis, mégis, talán?

a megtisztult ember az Úr dicsérete marad.

 

Csitítsd el az örvényt, a gondolatözön sokaságát – 
Csitítsd az intrikát, a közöny-áfium átkát! 
Hadd lássam a mű nagyszerűségét!
Semmiből jöttem, és mielőtt újra semmid lehetek?
Az Egyútján egyedül útra kelek:
Érteni vágyom az élet isteni okszerűségét. 
Minden, ami van-volt-lesz a teljességben örök és változik: 
Él, hal, és visszatér önmagához, mi újjászületik?
De óh Uram! Mi történik a lélek hun csillagával?
A megértés útja végén csak a semmi ásít?
Vagy megnyílik a lélek örök kikötője? Ami soha el nem vásik:

Óh Teremtő Atyám! 
Megmutatod-e a titkokat utólag?
Az élet kincsét, mi akaratlan ajándék!
De minden a pusztulás felé fut szakadatlan,
Ha célját nem érti meg az emberi elme?    
Csak a vakszerencse démona játszik vele?
És Te Nagyuram csak nézed türelemmel,
Mint rohan szakadékába az ember?
Hiszen Jó-rossz közt alakul az élet?
És azt hisszük, messze még az utolsó ítélet -
Századokon át,
Hamisan prófétáltak a nevedben, és égtek a máglyák!
Népeket áldoztak a halálnak templomi játszmák -:
Trianon, Hirosíma!  Stigmás valóságok: 
Titkos társaságok, vakoló, sátáni tervek veteménye -
Mindez csak azért, mert Jézust nem mentetted meg,
És győzött a Júdás szövetség gyűlölet vétke -
Nem mentetted meg a Mestert, a Tanítót!
Megtehetted volna, rád bízta életét és népét –
De meghasonlott a nép, látván az árulás tükrét –
Látva a végét, amely a bűn világát lobbantotta lángra –
És lobogott a máglya.

Mindent tudva-látva-szánva,
Itt lebeg a kérdés: Miért?

Óh mondd Uram, van-e oly Atya, aki elhagyja gyermekét?
És nem pusztul vele?
És mint lett Józsi-ács teszt-története?
Uram, ugye tudod, hogy akkor, majd meghalt a remény?
Az isten fiad Jézus keresztjén? 
Jézus volt a stigma, a Jel,
És ama baljós emlék örökkön él a szívekben –
Hogy „harmadnapon feltámadt és felment a mennyekbe –
És ott ül az Atya jobbján, - azóta,
Hogy így mondta egy önjelölt proféta, -
Rád gondol minden mostohagyermek zigóta - szeretet híján –
Az ég alján a felhőket kutatja egyedül, zokogva, némán,
És nem tudja, hogy csak Egy-út vezet hozzád -
A szeretet szűk ösvényén, időtlen időkön át,
Minden más merő posztulátum és képmutatás,
Minden hiába!
Nem volt, nem jön isteni gondviselés a világba!
Minő jel lehetne az isteni lét bizonyossága?
Gyermekeidnek egy életen át erős vár vágyott igazsága!
De az igen-igen, és nem-nem között ugye nincsen semmi,
Ami tetszene Neked Mindenható Atyám?
A langyosat kiköpi az Isten, tanítja a vigasz,
És csak a halál útját választja minden Igaz? áldozat? 
Hiszen az élet nem bizonyosság az isteni hithez,
És a világ nem fogadja be a békét, csak az ihlet, - a vétket,
Bár lehet, süketen és vakon, némán születhet a gyermek –
Ad abszurdum: Bűnben fogan – minden szented?

Hiába keresztezik platóni paradoxonok utam,
Az Egy-útját választom Hozzád Nagyuram.
Hogy meglássam fény-arcodat az út végén,
Ahol a szíved pitvarában fogannak, a székely szentek,
Akiknek nem hal meg a szíve-lelke, exlex,
Mert őrzik a teremtés élő egeit, az első percek -
A szeretet Nimrud gyermekeinek, - üzennek,

Ők minden nap köszöntenek Téged,
A Nap kapujában Áldást kérve – magyari népek.
Mikor felzúg a hajnali fényorgona kékje: Béke,
Szíveiken átüt a felhőkorona ékköves fénye,
Amikor kondul a falusi, öreg harang hangja a tájban,
Benne lebeg a lágy hegedű védtelen éneke –
Halkan, életre-halálra -
Mindenhez közel, árad a lelkem,
Megérint otthonod, a végtelen szellem -
Most mégis csak dadogok, mert méltatlan vagyok hozzád Nagyuram,
Elakad a szavam, hisz' ismered gyarló valómat:
Melyet a balsorsok árnya kalapált merésszé, hogy színedet lássam:
Bocsásd meg Uram, hogy hozzád intézem szavam,
Mit a Bölcsektől szedegettem fel , útszéli ájulatban,
Amit tudok, csak az ihlet fuvoláján játszva mondhatom el,
Nem hagyok örökséget,
Csak áldást és néhány szikrát – a sötétben, 
Vissza a gyökerekhez - ahol hazát teremtettek.

Itt az Idő már, int a java, sava-borsa a szónak:
Hirdesd! Így még soha nem hullott szét az emberiség,
Fajtalan hidra emészti erőnk, és férgek közt rothad a lét!
Világhatalomra törne a pénz, mert semmi nem elég!
Már minden egész: töredék! Megtörik az élet gerincét!
Szívünk akár egy húsdarab, zakatol,
A dal, a meztelen vágyak pőre önzésén sarabol,
Mond Uram, minden hiába? Győz a sátáni faj alvilága?
De a szív még emlékszik a megrendült imára,
Ahogyan köszöntötte a gyermek szüleit reggel –
És betegségből szabadulván,
Az Úrnak ajánlotta kincseit az ember.
Századokon át,
Hulltak a mélybe a le nem írható vétkek –
Öklüket rázták a megtévedt, vérgőzös nemzedékek –
Dogmák mételye rágja szívünket,
Fekete mágia, rontás, bank-kamat lidérc mint hamispénz,
Feledteti búcsújáró, ünnepi szentjeink hitét -

Átélhető dolgainkat kilúgozza az érdek  -
Nincs, ami pótolná őket, élet helyett bábszínház a készlet:
Ész nélküli test csak, amivé vedlünk,
Férgek közti túlélőként – félünk,
Orweli tervek vakoló mesterei szívják a vérünk –
Szétroncsolt népeket kreál a titkos gépezet,
A pusztulás sikátoraiban bűn az élvezet,
Nyomor és élet árulás fenyeget,
Az út szélre lökött családokon
Átgázol a mammoni gépezet,
Szemben az elárvult, denaturált jövő,
Közelit a luciferi hatalom,
A trianoni sátán-szülte birodalom,
Ahol a média gőg klónozza az adós-szolgaságot,
A degenerált állatemberi, virtuál világot.
Íme a végzet, amelynek Nostradamus a papja volt,
Ember, holtembernek lesz farkasa,
Mondja az mágia sutra akasa,
Háború jön,
Mely elsodor emberiséget,
Családot, népeket -
Eljön az ítélet, amikor Isten helyett,
A vérgőzös emberi téboly felszámolja önmagát!
Testvér, mondj értük egy imát!
Farkasok közt sikolt agyunk,
Szívünk, akár a nyelv is
A
 fogunk közt, vérzik, szakad,
De mégis, mégis, talán?

A megtisztult ember az Úr dicsérete marad.

Már alig élhető ez a Föld, az óra közel,
Nem halogatja magát az idő, változni kell!
Nincs maradék, zakatol a szív, dübörög a táj,
Dodona a nyelv is, jaj-veszélyt mormol a száj!
A jövő, segítségért kiált, és aki mentené magát?
Könyörögve mond egy fohászt,
Ám senki se várja tétlen a csodát!
Szabjánok szabják a régi, hun-szkíta imát:
NIMRUD Est-hajnal csillaga és Nergál gyertyáért kiált: 
Irgalom Istene nélkül nincs már kigázolás

konyvmuves Creative Commons License 2019.08.22 0 0 1500

 

 

MESKetE

Csodaországban jártam éjjel,
sült csirkék szálltak az égen,
és én mégis hoppon maradtam,
mert tele volt a szám mese-szavakkal.

Tam-tam-tam,
szólt a dob -
aki volt,
aki szólt,
hazudott.

Bízvást, hinni kell, -
de
csak a szerelem -
mulat az idő,
repül a vonó,
rajtunk hegedül,
vásott hangszeren.

Antanténusz,
szó-raka-ténusz,
kicsukta a Vénusz,
a vad krampuszt - 
Ecc, pecc, khymehecc,

Holnapután bejöhetsz,
csúfolta a végzetet,

az asszonyi élvezet.

Csili-csala csuklott,
csillagokba botlott,
vitorlát is bentva,
kötelet és sodronyt –

vágyainak foglya
édes-kelyhén forgott - 

Csodaországban jártam éjjel,
olthatalan szenvedéllyel,
végül, mégis, hoppon maradtam,
mert tele volt a szám dallal, s malaszttal.

konyvmuves Creative Commons License 2019.08.12 0 0 1499

 

 

Szent ihlet tartott meg a néma gyászon át,

Ritka titkait hiába is kerestem,

Kívül maradt a harc, a terhes valóság:

Volt, s elmúlt felettem hirtelen.

 

Nem látom az ősök átkeresztelt sírjait,

Idebenn béke van és megsebzett homály,

A jelek sivár, éji álma nem segít,

Fennakadt az idő tűfokán.

 

Most már így marad minden, talán mind örökre,

Nem tudhatom, hogy hol nyugszik halott apám?

Az ég alatt, szelek sietnek, keresve,

Rovás írást temetők falán?

 

Minden kopik, és elveszik az ihletett idő, -

Vagy ha eljön a vég, a lélek égbe száll?

Így mégsem múlik nyomtalan, mi nem őrizhető,

A szerelmes, földi lárma fán?

 

Titánok s költők barátja voltam: hetvennyolc év,

Terhe nyomja vállam, de mindez semmiség,

Jutalmam óriási, mert királyi szó zenél:

Ünnepi verset fülembe még.

 

Köszönve jót, és minden, balga dőreséget,

A rosszat elfeledve, majd vidám leszek,

Ha időm letelvén megláthatom a véget,

Hun lélekkel keresztet vetek.

 

Addigra már hallom a költők utolsó dalát,

A búcsú zenét, a könnyes kálváriát,

Mégis-mégis azt hiszem, nem bánom a tréfás

Meglepetést, mi vár odaát –

konyvmuves Creative Commons License 2019.08.12 0 0 1498

Évforduló: Lampionok a vízen

 

Csak félig hallom a távolból, -

Inkább látom, .

Integetnek Nagaszaki gyermek kezek,

Megintenek minden élőt,

Mert mind ártatlan volt: gyermek, asszony, öreg,

Mikor máglyára lépett,

Hirosíma nyarán, az újkor hajnalán, - 

Örök tanulság volt ama kísérlet,

Mert nem készült hangfelvétel, -

Nagy show lett volna ama a sóhaj,

És most hallhatnánk a rádióban

Könnyek között szomorúan,

Hajnalonta haldokolva,

A villanásnyi atomhalált, -

Késő bánat, perverz óhaj,

De ne mondja senki erre::

Ejnye, ejnye, -

Lánglelkek a tűzviharban,

Nem szenvedtek, csak százezren, huss!

Fel a mennybe!

Mind egyszerre, - ejnye-ejnye,

Két várost a Földről,

Így elsöpörni?

A szó enyhe: Nem lehet azt elfeledni.

konyvmuves Creative Commons License 2019.08.08 0 1 1497

MAGÁNYBAN

 

Teremtő Atyánk imával fordulok Hozzád!

Gyógyító örök fény, - csodálatos kegyelem, -

Megköszönöm és tudom, hogy egy vagyok Veled:

Megköszönöm és tudom, hogy lényedből szőtt fény vagyok, 

Erő az erődből, szívemben szeretet a szeretetedből, -

Megköszönöm és tudom, hogy egy vagyok Veled.

Megköszönöm Neked ezt a gyönyörű napot, és a helyet,

Amelyben csodálatos egészség, boldogság, mosoly és harmónia ragyog, -

Teremtő Atyám megköszönöm, hogy követhettelek.

Legyen ez így most már örökkön, örökké!

Engedd meg, hogy Veled legyek és szeresselek.

 

konyvmuves Creative Commons License 2018.12.31 0 0 1496

SZILVESZTERI MEDITÁCIÓ

 

Mint félem hosszú éjszakája,

Takar testem kopott  bőr ruhája,

Még lelkembe fonódik kegyetlen,

Kötelékével a régi ember.

 

Bár nem voltam adósa senkinek,

Enyém volt Laokoon szenvedése,

Béklyót vert rám hűség és szeretet,

Szívembe szúrt töviseket érte.

 

Már nem vagyok adós, sem köteles,

Lehull nehéz bilincse rólam,

Kikopik az idő is alólam,

Nem vagyok fontos többé senkinek.

 

Nem érdekel világ kincse, nincse?

Mint hosszú gyötrelem éjszakája,

Foszlik énem régi rabruhája,

Hullik az élet szörnyű bilincse,

De nem érdekel már, ez a nincs se.

 

Már nem hajtanak ösztönök, lázak,

Megfizettem az embervilágnak,

Indulok tehozzád lábadozva,

Leszek, ha kell, az áldozat útján,

Jézust hívó Máni maradéka.

karacsányi Creative Commons License 2018.07.03 0 0 1495
konyvmuves Creative Commons License 2018.05.06 0 0 1494

Nóta a fokoshoz

(Csokonai Vitéz M. modorában)

 

Nem haragszom a világra,

Míg fokosom táncot járna,

Megpörgetem kis kalapom -

Rózsám jön, a rejtek úton.

Csókot hoz az eszemadta,

Piros eper, édes ajka –

Bogár szeme int nevetve,

Markos kicsi fegyveremre.

 

Így lettem e kis fokossal,

Erdők-mezők kerülője -

Betyár baltám tereli el,

Ki szemet vet a szeretőmre.

Friss forrásnál oltom szomjam,

Vizet merek tenyeremmel,

Fokos pörgeti kalapom,

Így megyek a nappal szemben.

 

Rég volt reggel, most már dél van,

Nap szeme veri a rigót -

Ülök árnyas pagonyomban,

Versek fújják a riadót -

Ez volt titkos hajnalpírja,
Betyár-korhely életemnek,
Hanem délben csak a dal szól -

Mást a reggel nem ígérhet.

 

konyvmuves Creative Commons License 2018.04.22 0 0 1493

Parancsod csak egy: tiszta légy! (Nietzsche )

 

Büszkén rohanunk az agyhalálon át, 

Szikrázó hajzatunkból vastűz lobog, 

Apokalipszis tombol a földeken, -

Paták tépik sebeit – a Föld zokog. 

Sátáni tavasztól füstölög az ég, - 

Hallelujah zúgják a szent-emberek – 

Elköltözött Isten, és a magánytól, 

A Föld koldus gyermeke nagyon beteg. 

Akit rendelt bukott angyal sírja vár, 
Mit nekünk csillag, ég és örök homály?    
Zúgjad üdvözülten, a dühödt imát!

Ember ne lépj túl a hősök fórumán! 


Fényhazád otthona a nagy-messzi ég: 
Ne tűrd a bosszú és részvét örömét! 

konyvmuves Creative Commons License 2018.04.22 0 0 1492

KRISTÁLYKOPONYÁK

 

Az eredet nyelvén,

Játszanak a lélek,

Hárfa hangszerén -

Végidők vihar zenéi,

Zúgnak itt –

Hozzátok szólok: Ne féljetek!

Bocsássatok meg mindenkinek -

S feledjétek a vétkezők bűneit.

 

Isten nyelvén szólok hozzátok -

Oktávnyi időkön túlon is,

Magyarok ősnyelvén hordozom,

Áldott Testvéri állapotban,

A hatalmas idők kincseit.

konyvmuves Creative Commons License 2018.04.20 0 0 1491

Feltámadás:  2018

Csíksomlyó
hommage Árva Vincze pálos atya

 

Gyász vagyok és fájdalom Te nélküled:
Időtlen Szaturnusz áll a Golgotán -
Ki Pilátus előtt sem hajtott térdet -
Hallga’ csak? - Mit énekel Jézus király?

Ne várj, míg lesújt rád a bűn haragja!
Ne várj, míg meghal, ki érted szenvedett -
Csak giz-gaz mag hullhat szikes talajra,
Te szívünk pálos menhelyén, végzetes,
Véres ég alatt, tanítod életed!

 

Ezt a napot az Úr értünk adta –
Örvendjünk hát, és ujjongjunk rajta!
Ó - Ne sirass engemet Jézus Anyja!
Megőrzi hitünket Mátyás papja.

Gyász vagyok és árva, Atyám nélküled,
Életünk s lelkünk feltámadásra vár –
Olykor halkan kopog a szeretet,
Ha lelkeinket kéri Miurunk,
A nemzet-pusztulás sápadt hajnalán –

 

Mert a Szaturnusz roppant jegyben áll,
Már kinyúlt értünk a bosszú karja,
Mária népe vérzik a Golgotán,
Körötte vár, egy, kufár, ordas falka.

Gyász vagyok és kín - Te Nélküled -
Szent Atyánk haldoklik a Barbakán -
Ki Pilátus előtt sem vallott szégyent,
Kérünk téged és a hét szentséget:
Segíts árva népeden, Jézus király!

 

Ezt a napot az Úr értünk adta –
Örvendjünk hát és ujjongjunk rajta!

Emeld fel szívünket szeretet –

Amíg eljön közénk Krisztus Urunk,
Higgyünk a szívünknek emberek! 

 

konyvmuves Creative Commons License 2018.03.20 0 0 1490

Kettős látás

 

Ha fáradt vagy ne olvass verset -

Számold füstté vált ezüst pénzed -

Luxus az idő halandónak.

 

Kókaszt és csügged az est vigasz -

Szíveden a bánat megriad -

Áldozat minden - téli hónap –

 

Mintha szörhurok lóg a nyakban -

Tavasz jön nyárral nagy titokban -

Ha tavaszlány éje marasztal?

 

 

 

konyvmuves Creative Commons License 2018.03.15 0 0 1489

LEGYEN HOLNAP HÓVIHAR

Mint aki más szemére réved? 
Ha Vak is lát, de fog is sérthet – 
Fülünkben láng a szóbeszéd. 

Már nem zavar, ha mit sem értesz?
Csak hallgass és örülj, hogy élhetsz?
Már csak a rabló tettre kész.

Luxus az idő lázadóknak – 
Kamatra jön a hóesés.

 

karacsányi Creative Commons License 2018.03.01 0 0 1488

Petőfi sors

 

Már csak az lehet

Szabad, akit porrá tört

Az emlékezés?

És semmije nem maradt,

Amiért küzdött és élt?

Előzmény: konyvmuves (1486)
konyvmuves Creative Commons License 2018.02.03 0 0 1487
konyvmuves Creative Commons License 2017.10.25 0 0 1486

Ady lángok*

(A Székely SZABADSÁGÉRT)


Ma magasra csapnak
Szívemben az Ady lángok -
Generálisa szerelemnek, bornak,
Szívszakadt világnak, áldomást iszom veletek,
Haragos, tűz-szívű, székely betyárok.

Hajh Erdélyország Hargitája!
Híresen bús Magyarország
Legszebb koronája:
Csíksomlyó, Sepsi, és Kovászna,
Sok, kis "nefelejts" faluja:
Ne feledje el soha!
Az ezer évet, a sok-sok, fényes napot,
Amíg a magyar itt övéi közt lakhatott.


Költő! Míg nem jöttél?
Itt sírni sem tudtak szépen -
Nem nyílott rózsa, szegfű, s margarét sem,
A kopár, szikes vidéken.
Költő! Te tudod - a havasok tövében,
Ha meghasad is bolond szívünk,
Bánatba mi sosem esünk.

Ma, magasra csapnak irgalmatlan

Szívemben a lázak - e hagymázas,
Nyúlós éjszakában, értetek,
Ha kell, pokolra szállok -
Erdélyi, pünkösdi betyárok -
Hozzátok kiáltok!
Ha megszakad is bolond szívünk,
A hétágú, sánta ördög, –

Itt ne parancsolgasson nekünk,

Mert, kétségbe mi sosem esünk,
S nem hajtjuk többé, idegen igába fejünk!

 

 

 

1 9 5 6  

 

Európa szívében, Budapesten

Jajveszékel, dübörög az ég.
A Corvin közben, Széna téren
Emberirtó verőfényben
Írt köveken járok ünnep reggelén, -
Vérfövenyen - sápadt arccal
Mély zavaros kábulatban,
Hallgatom a gránátok, hogy zuhognak,
Az ünnep-hangú késő őszben,
Vérpad épült - vesztőhely az áldozatnak.

 

A Corvin-közben, Széna téren
Mit üzennek
Gyermek arcú sebesültek?
Büszkén törtek tetem országon át,
Álmot szőve keletről nyugatnak,
Ám cserbenhagyta őket a világ.

 

Hatvanegy éve. Virágba borult a remény -
Most szemlesütve állok hideglelősen,

 

Oly közel a vég, - kísért ama régi kép,
Szólít az a másik valóság,
Hiába a segélykiáltás,
Elrabolták és meghalt az eltiport szabadság.

 

A Roosevelt téren, - Moszkva terén,
Nem kellett magyar élet és igazság.

 

A novemberi hideg őszben,
A város minden szegletén,
Még ragyogott a megváltó remény,
Megszületett a régen várt magyar tavasz:
Virágba borultak a megőszült, szigeti fák!

 

De egyetlen éjszaka alatt,
Megjött a Tél, és november negyedikén,
Megfagyott minden virág.
Az ország gyászban és romokban állt,
Eltaposott mindent a pufajkás csizmaláb!

 

Ajánlás:
Herceg ugye tudod mi az igazság?
Ha húsába vág, hallgat,
Nem akar tudni róla a világ.

Előzmény: konyvmuves (1485)
konyvmuves Creative Commons License 2017.10.25 0 0 1485

Helytartóság 1957. május 1.

Hideg napok jöttek, börtön éjszakák,
A nép újra az önkényre szavazott,
Majd eljöttek a vészterhes hajnalok,
És megköpdösték a vérző Messiást.
Nagy Heródes és a kufár társaság 
Partit adott sok cinkos jó-barátnak, –

Így adták tudtára a nagyvilágnak,

Győzött az erő és az árulás.
A vad tor után a nép élni akart,
Énekelt rettegve az ébredéstől,
Tanítsd meg nagy Isten túlélni a bajt,
És mentsd meg a várost Nagypéntekétől!

Kiálts reánk, hogy ne feledjük Júdást,
Hamis csókját, és a szörnyű árulást!

konyvmuves Creative Commons License 2017.10.04 0 0 1484

Az Egy igaz szószólója

 

Ne adj hitelt nekem, és ne bízz bennem,

Az Énisten a csend házában lakik,

Számomra, – mindig, intő ismeretlen –

A derű örömeiből adatik.

Hétrét énem félálomban rámköszönt –

Szólt az egyik éjbe hajló lét talány:

Én vagyok, akit a sorsa összetört,”

És szava, a többi kétkedőre várt.

“Én vagyok, vidám énje a Bolondnak,

És táncolok, ha sírni lenne kedvem,

Szeszélyem önkéntelen vágyainak,

Én vagyok, a szenvedély, a szerelem.”

“Én vagyok, aki tombolni akarok:

Gyűlölni vadul, s megtagadni Istent,

Mert törvénytelen és bukott angyalok

Démona szaggatja füstté a lelkem.”

“Pokol vagyok, a fekete sötétből,

Mert nem ölelt anyám, mikor szeretett,

S nem emelt fel az eszelős földről,

Amikor bennem a lélek reszketett.

A hetedik én, bámult a semmibe,

“Az én lelkem is Isten lázában ég,

Az örök-egy költészet gyermekeként,

A kitagadott angyalok egyike.”

konyvmuves Creative Commons License 2017.10.02 0 0 1483

A szabadság himnusza

        Ünnepi köszöntő

 

Lelkemben zendülés, harangszó,

És székely kürtök riadóznak,

Oltárnál megáldott szavakból,

Himnusz szól: Pro Patria Nostra!

Szabadság: Petőfi reménye!

A legjobbak meghaltak érte,

De emberségük csillagfénye,

Fáklyát gyújt szívünk ünnepére.

A jövő fátyolát szaggató,

Fényes, égen-járt, Pünkösdi szél,

Mesél Erdélyről, igazságról –

Új honfoglalásra ösztökél!

Hazát! Hol szüretkor bor dalol -

Asszonyok, édes mosolyáért,

Kacagás kél a hegyoldalon –

Ahol az élet? – ember játék.

Hol, bölcsőt ringat a szerelem,

És a szép, hajnali szabadság

Hagyja, hogy megértés szülessen:

Ott legyen szabad – édes hazánk!

konyvmuves Creative Commons License 2017.10.01 0 0 1482

Kétharmad kóser módja

 

A kis kanászt az emberek akarták, 

Így szállt fejükre cion kötelesség -

Törvény maradt a finnugor-tanítás -

Badar hazugság szülte jellem-vesztés.

Vakít a törvény, ingerelve kergét,

Míg süt reá a vádak holo tromfja,

Ha érzi vesztét, hajtja cselszövetség:

Rothaszt az ész, hisz bűn az érdek zsoldja.

A nép, egymástól, így rabol ma eszmét,

Bűn lovagja köt nyakába pántlikát,

Elmét ápolgat így a tudatvesztés,

Körülmetélt Hon, ma Nemzetárulás.

Anyám, mért szakad ma szét az Ég s a Föld?

Mert a zsidó pajzs most Júdás testet ölt?

Előzmény: konyvmuves (1481)
konyvmuves Creative Commons License 2017.09.20 0 0 1481

CSILLAGÖSVÉNYEN

(Komjáthy monda gyűjteményéből)

 

Jövünk az idő kezdete óta,

Jövünk a fékezhetetlen förgeteg hátán,

Jövünk az Öreg puszta honából,

Szép mező szárnya, és jó szél fúvása honából, -

Hunor és Magor birodalmából jövünk,

Örökkön örökké, és általunk a múlt üzen.

konyvmuves Creative Commons License 2017.07.12 0 0 1480

Szabadkőműves helytartó

 

Jaj a népnek, ha néki hatalmat ad?

Bú-bajában, így lesz Ő az áldozat -

Júdásfa gyökér mérgezi a sorsát, -

Népről szónokol és pusztul az ország?

 

Jaj a népnek, mert akit bizalmába fogad,

Maga a nemzet rontás, a kárhozat.

Haynau stigmáját hordja homlokán,

Meztelen a sehonnai sarlatán! 

 

Petőfit már „Háromszor megtagadta”

Mikor tetemét temetetlen hagyta,

Szabadkőműves mákony tagadja itt

Szabadságunk költőjének csontjait.

 

Mohó siserahad ül felette tort,

És ez a stróman szolgálja fel a bort.

Ám egyszer volt csak Budán kutyavásár,

Hol vakok között zsebtolvaj a kormány.

 

Elég volt, dobjuk ki a rossz cselédet,

Ki ételünkbe csepegtetett mérget,

Jaj annak, aki reá szavazatot ad,

Hát, szemétre vele, kívül tágasabb

konyvmuves Creative Commons License 2017.07.12 0 0 1479

A leláncolt Szentkorona*

Petőfi temetésén

 

Szabadkő-hímes MTA,

Habsburg gyökér a neved!

BABILONI Sámson MACA

Szemétdombján a helyed.

 

Petőfi állt újra közénk,

Hogy igazságot tegyen.

Szelleme fáklyaként lobog,

Fent, a Szabadság hegyen.

 

Kossuth helyén ül egy stróman,  

Szólítjuk, de nem válaszol.

Miért, kit? És akkor mi van?

Gyanút kelt minden szobor.

 

Nyakunkon a bitang horda,

Labancok új labanca –

Júdáscsókos esküszegő!

Bizalmunkat bitorolja.

 

Hétszáz ezer magyar ifjú

Vándorolt napnyugatra,

Lassan kiürül az ország,

Ráment mind bankkamatra.

 

Villás nyelvű kutyaütő

Hatra-vakra Intrikál.

Trianoni csillagőrző

Ármányt szó nyár éjszakán -

 

Akasztófák árnyékában

Osztják Jézus köpenyét -

Holt gyalázók söpredéke

Elhazudja tetemét -

 

Légy átkozott heted ízig,

LETAGAD MAJD korcs apád,

Petőfi sírja falából,

Kinyúl érted a lapát!

 

Nincsen bosszú, s nincs bocsánat,

Hulljon rád minden átkod!

Jachin stigma, Boáz bánat

Leplezi csalárdságod –

 

Coda:

De időd már rovott korsó -

Nimródé vagy, aki látott!

Elvisz a szél, befed a hó,

Sehonnai bitang álnok.

 

konyvmuves Creative Commons License 2017.07.08 0 0 1478

A költő emlékére 

 

Mint harangszó hangzik neved,
A harangod messze hangzó,
Emléktartó: fényes, nemes,
Igazhangú, szép, énekes,
Magyar szót ád, s menedéket.

 

Vigasztaló, bús lélekkel,
De megvert az Isten Téged,
Magyarságért vert szegeket
Dobos, nagy szívedbe érte,
Mégsem kértél menedéket.

A szívedre hullott könnyek
Szerelemért fájtak, égtek.
Szép’ hajósa száz öbölnek,
Mégsem kaptál menedéket,
Mégsem kértél menedéket.

 

Valakiért,nagyon.fájtak, 
Hamvába’ hullt, szép-remények,
Dalból fontál Istenálmot,
És ostort az ölelésnek,
Mégsem kértél menedéket.

 

Lelked fázott, lánggal égett,
Mindig napkeletre vágyott,
Szánt magyarja száz reménynek
Kerestél egy jobb világot,
Kis hazánknak menedéket.

 

Nálad méltóbb nem volt még, sem
Szebb dalnoka ölelésnek:
Bukott Angyal, Nap-szívéből
Fény-dalokat téptél éjjel,
Mégsem kértél menedéket.

 

Csak félig voltál küldetéses,
Magyar költő, vagy egészen?
Élet voltál: vad, fölényes,
Félig Isten, költő-ember:
Mégsem kértél menedéket.

 

Százszor elátkozott élet
Százszor elvette reményed,
De újra feltámad érted:
Lobogózza dalát néked,
Hajlékot ad, menedéket.

 

Epilógus:
A Szent és a Tanító közt, a Költő:
Mindkét oldalra egyszerre kitekintve,
Feszíti magát ama fakeresztre,
Hogy világát-teremtő Istenétől, 
A Hit keresztlevelét megszerezze.

ntkalexander Creative Commons License 2017.07.07 0 0 1477

Én is írtam Ady emlékére, -

 

Salakvirágok

 

Ártatlan, szűzi szíveinken,
De sok haragot gyújt az Isten, -
Komor, felsebzett, rút ajakkal,
Sírva csókolunk, csókolatlan.
Csonkán, tagadó éji órán,
Értünk kékül a félhold árnya,
De hiába hív csókra, nászra -
Belehalunk az éjszakába.
Savanyú borral, asszony nélkül,
Mi nem élhetünk koldus sorban,
Nincseinkkel bilincsre békült,
Kocsma gőzös sikátorokban.
Éhes, lázadó szemeinkben,
Sok, nagy haragot gyújt az Isten,
Fogunk vacog e vad pokolban -
Salak virág nő szíveinken.

Előzmény: Albertinka (1476)
Albertinka Creative Commons License 2017.06.30 0 0 1476

Kedves Verskedvelők!

Az alábbi verset nagyon kedvelem, de van egy olyan érzésem, hogy a netes megosztásokkal ellentétben nem Ady Endre írta.

A neten található Ady összesben sem szerepel. 

Nektek mi a véleményetek? 

Ha nem Ady, aki ki lehet az eredeti szerző?

 

Ady Endre:   (???)
Átutazóban jársz a földön 

Átutazóban jársz a földön! 
Ezért lelked vágyakra ne költsön! 
A test csak kölcsön kapott öltöny, 
amit az idő majd visszahív. 
Átutazóban jársz csak itt a 
földön, hol embernek lenni 
néha börtön máskor léha vicc. 
De te magadban égi korok eltűnt 
szellemeit hordod, s csak az élet 
lángja festi köréd vágyait. 
Mind átutazóban járunk itt a 
földön, hol e vágyak tüzén 
drágakővé edzhetjük a szívnek 
álmait. És a pillanatok 
felvázolt percein, termőre 
vághatjuk gondolatfánk ágait. 
Itt csak átutazóban járunk. 
S amíg a szellem munkájára 
várunk, kincseinkből ültessünk 
néhányat el, mert csak itt a földön 
élő erő teremt elő olyan 
értékeket, mi nélkül a világ 
már nem lenne meg. Melynek gyümölcse 
a lelkünkből fakadó önzetlen 
SZERETET.

konyvmuves Creative Commons License 2017.06.30 0 0 1475

Memento

 

Jézusra tört Heródes, hogy újjászülessen,

Mágikus papként, qumráni fátyolok mögött - 

Írtózatos áldozatot hoz a kegyetlen, 

Királyi önkény Galilea hegyei között. 

 

A szent Grál, mielőtt végleg kibontakozna, 

Jézus Krisztus halála kiált az égre,

Íme a véres szenvedés az örök stigma, – 

Mely pecsétet üt a kiválasztott népre. 

 

A bűn és emberárulás már az égre csap! 

Egykori könnyeink peregnek, Jézusért - 

Gázai, gyermeki jaj-szavak kiáltanak, 

Megtisztult, béke-lelkű, Jeruzsálemért. 

 

Ám a világ hallgat. Mementó, ha szív szakad, 

A könnyekért: Arimátia szent ünnepén.

konyvmuves Creative Commons License 2017.04.11 0 0 1474

Költészet napi köszöntőnek szánom az Olvasó részére hozott videó verset, aki érdeklődik a vers születéséről: A vers igéző villanás.

https://www.youtube.com/watch?v=oRuGsWb0CKY

Előzmény: konyvmuves (1473)
konyvmuves Creative Commons License 2017.01.27 0 0 1473

Álmos parancsa

 

Menjünk vissza az ősi Földre,

Ahol királyi pár volt Nap és Hold,

Ahol a Szépség és Erő lakott,

Pünkösdnek éltek, mégis örökre.

Szívükben is bilincseket törve,

Szemükben sugárkéve lobogott, 

Mégsem volt a székely addig boldog,

Amíg lelküket Nergál gyötörte.

 

Mánit kell keresni, ki elveszett!

De életet váltani nem lehet.

Már régen nem értjük, mit mond a Hold,

Bár, fejünk felett Nap ragyog, s égi

Csillagport szór reánk az éj, mégis,

Szűz lelkünk árnyékvilágban bolyong.

ntkalexander Creative Commons License 2017.01.15 0 0 1472

Orbán Viktor, a magyarfóbita Habsburg simogatása, és rehabilitációja, megbocsáthatatlan történelmi bűn a Haynu helytartóságban.

Előzmény: konyvmuves (1471)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!