Sajna már végigolvastam az összes magyarul megjelent Herriotot és a "korfus" Durrell-eket is, pár éve kaptam a barátnőmtől karácsonyra (csak most jutott eszembe) Peter Gethers: Párizsban járt a macskám c. könyvét. Ajánlom mindenkinek.
Karácsony-Újév táján ment valamelyik közszolgálatin ez a film. (Az élet dicsérete címmel).
Felvettem, de még csak belenéztem itt-ott - abból úgy tűnik, hogy bár alapja a négyrészes Herriot-gyűjtemény, abból pünkt a szerelmi szálat vették hangsúlyosra, holott az írásokban az szép szerényen meghúzódik a háttérben.
Hja a Vészhelyzet előtt nem volt sikk mindenféle nedvekben tapicskolni a filmvásznon :)
Miert nem keresed egybol a hazi allatordosod-gygyszereszed? De ha amr itt vagy kerdezz, hatha kisutunk valamit. Bar tavgyogyitas csak speci esetben mukszik, mint pl. mikor a borju meretu eb "csufosan ukadik"... ;-)
Épp az Ő is Isten állatkája című gyűjteményes kötete van (megint) soron, és féktelenül jókat szórakozom tömegközlökődés közben (mert akkor művelődöm). :))))
(na, ezt eredetileg a Durrell-topikba írtam be... :))))))))
én voltam az aneszteziológus, az egyetlen állatorvos, a kutató csoportban, az abszolút nyúlfelelős, felsőbb álatorvosi kontroll nélkül.
kapott 0,3 ml altatót (mini adag) de ez a stresszérzékeny állat egyszeribe' kimerevítette a szemét és kinyúlt. próbáltam újjáéleszteni, de hiába.
teljesen elkeseredtem és kétségbeestem, hogy átküldtem a halálba, de mindenki rohadt rendes volt és megnyugtattak nem az én hibám, ezek a nyulak már csak ilyenek.....
hát igen, vannak érdekes hozzáállású egyének. Pl aki egy nyulat nem bírt megfogni élettanon... Annál jobb, több marad nekem :) No, hát takarítani azt q-ra tudok :D pláne, amióta kirúgták a takarítónőt. ;-) Most indulok is (rendelésre). Majd még beszéljünk, esetleg priviben. Jó 7végét!
most már, hogy ennyire ismerem őket és a minap beszélgettem is egyikükkel ilyesmivel, az ő szempontjaikat is értem. a diákok nagy része szarik az egészre.
tudják és igazuk van.
ők sem akarjék fecsérelni az energiáikat.
nekünk kell bizonyítanunk, hogy, igenis lelkesek vagyunk, érdeklődők, megbízhatóak (ergo nemcsak akkor vagyunk ott, mikor nekünk jó, hanem hajlandóak avgyunk áldozatot is hozni javában a szabadidőnkből) és ügyesek.
nem vagyunk útban, és feltaláljuk magunkat. felismerjükl a helyzetet, mikor kell segíteni.
ha te is dolgozol valahol, tudod iről beszélek, de tapasztalat: most kezdtek bejárkálni a negyedévesek, és a legtöbbje áll mint egy kalap szar. simán végignézi, hogy szenvedünk egy avdabb kutyával,eszébe nem jut, hogy segíthetne....totál béna egyik másik. persze közülük is lesz olyan, aki pl. az én utódom lesz szentgálinál. aki megszerzi a jogot, hogy operáljon. de ehhez ki kell böjtölni azt az időszakot is, amikor még semmibe vesznek, törölheted az asztalt max., esetleg beszólnak, vagy épp hozzád sem szólnak.
senki sem ott kezdi, hogy na akkor bemsakodhatsz.
sokan nem elég kitartóak, és megsértődnek. ott hagyják, hogy "nekik erre nincs szükségük". mert ők semmiben soha nem hibásak.
én úgy kerültem oda, hogy ügyeletes voltam és mindig a sebészetre mentem a belgyógyászat helyett. ha nappali műszakban vagy sokkal strapásabb. ezért sokan a begyót választják. a hülyék... (mondjuk én erősen sebészet párti vagyok, valszeg túlzok)
és én ügyesnek bizonyultam. nemcsak álltam, hanem aktívan segítettem. nem voltam útban, képes voltam az önálló cselekvésre. ez nem azt jelenti, hogy önállóan gyógyszert választottam, csak felismertem, ha piszkos az asztal le kell törölni, ha a kutya nem együttműködő le kell fogni. szóval amit egy ügyes segéderő csinál.
magamtól figyeltem a beteg állatokra, nem feledkeztem meg róluk és kérés nélkül referáltam az állapotukról...és nem léptem le mikor éhes voltam, fáradt és lejárt a műszak. ha meló volt kérés nélkül plusz 2,5 órát maradtam.
megdöbbentő de nagyon sokan erre képtelenek...
aztán rendszeresen bejártam csak úgy.
aztán egyszer megkértek, hogy mosakodjak be.
aztán megkértek, hogy beszéljük meg mikor érek rá és számítanának a rendszeres segítségemre.
aztán már a szemészeti szakrendelésekre is bejártam. nem amikor ráértem, ez a prioritás. mindig. mert az a jó segéderő akire számítani lehet. aki mindig ott van. aki megbízható.
aztán kulcsot kaptam a kórházhoz. talán csak ketten vagyunk diákok akiknek van. :)
és még mindig nem derogál hányást takarítani, kutyát mérlegelni, az előkészítőben segíteni a műtő helyett, ha éppen arról van szó.
nyáron én takarítottam ki az egész szemészeti vizsgálót. de úgy képzeld el, hogy még a kapcsolókat is lesikáltam, felmostam, suvickoltam. mert ez is segítség. mert akkor, erre volt szükség.
ehhez a munkához jóadag alázat kell. de a szó jó értelmében.
ok :) nem sok minden dühít jobban, mintha semmibe vesznek a tudásommal meg a céljaimmal együtt. Teszek róla ált. hogy ne csak egy arc legyek. Szeretek bizonyítani itt, mert ez az egyetlen dolog, ami igazán számít, mármint az áo-kodás.
talán harmadéven én se utáltam ennyire. de mostt.... elevenen szeretnéám elásni az összes seggfejet.
te találkoztál harmadévig egy normális tanárral is? nekem ilyesmi nem rémlik. bár volt olyan pechem, hogy kóréletből nem vajdovich volt a gyakvezetőm, aki egyike azon keveseknek akiket kedvelek.
ja és én csak azokat az állatorvosokat ismerem el, akiknek van kapcsolatuk betegekkel....mert a teljesen elvadult, elméleti szakiktől kifordul a belem.
bennem is mindig a rendelő tartotta a lelket. az ottani jó hangulat, az állatorvosi gyakorlati munka, az életszag.
újabban már a kórház sebészeti osztálya. is. miután egyike vagyok a "kiválasztottaknak" akik kiküzdötték maguknak a rendszeres asszisztálási lehetőséget (és már ott is varrhatok, meg egyre nagyobb terem van.) és a nevesítést (értsd: nem hallgató vagyok, hanem ismernek. mindenki név szerint.).
újabban állandóan ki vagyok borulva, mert annyi a hülység ezen az egyetemen. mindenki csak szidja a hallgatókat, közben olyan lehetetlen helyzetekkel kell megküzdenünk és annyi mindent kell megcsinálnuk (te ez az ötödév nagyon gáááz, engem eddig ez az év vesz legjobban igénybe, bár negyedév második fele is hisztérikus volt már), de mindenki csak a saját tanszékét látja. és elegem van.
