Bocsi, véletlenül küldtem el és "vágtam ketté" a hozzászólást. (mézet készítek és már sűrűn ingázok két-három helyszín között)
Szóval: - nem vagyok pasi és soha nem váltam el, ezt illő elmondani, hogy a számodra megfelelő "súllyal" (súlytalansággal) számolhasd a mondandómat.
Tanácsot és esélyt kérsz, ebből én egyikkel sem szolgálhatok, max. bátoríthatlak.
Én azt szoktam mondani, hogy mindig meg kell hallgatni mindkét felet ahhoz, hogy a legjobb indulattal is merészeljen az ember tanácsolni bármit is, de ilyen helyeken ez eleve nem adódik.
Természetes, hogy a hölgyek sorai között is vannak olyanok, akiknek a családhoz, a társukhoz, a gyerekekhez való viszonyulása, és/vagy erkölcse kívánnivalót hagy maga után.
Azon is el kell gondolkodnod viszont, hogy ez nem-e csak a köztetek jelenleg kialakult harag/düh/utálat/gyűlölködés hatása, nem pedig a tényleges, valódi énje.
Vagyis kell egy kis idő, amíg a sértett fél/felek kidühöngik magukat, s visszatompul a dolog.
Tisztázd magadban, hogy szereted-e még őt, vagy sem.
Tisztázd magadban, hogy komolyan belegondoltál-e abba, hogy Te akarod a gyerekeket magadhoz venni. Ez annyira komoly dolog, hogy akár napokat és éjeket is elmorfondírozhatsz rajta a felelős döntésedig, hiszen ez mindannyiótok további életét meghatározó döntés.
7 éves kisfiú és 3 éves kislányok esetén akár még az is kockára tehető a mérlegelésnél, hogy talán csak egy, vagy két gyermeket kellene vállalnod, ebben az esetben viszont a testvérek szakadnának. Gyámügyileg és bíróügyileg talán megvédhető ez azzal, hogy a 7 éves kisfiú és a 3 éves kislányok már nem ugyanazon korosztály, illetve a kislányok együtt maradnának, míg ha a kisfiú eddig gondos és odaadó nevelést kapott, már talán képes fölfogni azt, hogy nem lenne naponta együtt a húgaival.
Lehet, hogy egy 7 éves gyermek fölvállalását könnyebben megítélnék Neked, mint hármójukat, mivel még picik a kislányok.
Amennyiben viszont mindhárom gyerek erősen kötődik egymáshoz, nem biztos, hogy ez lenne nekik a jó.
3 gyereket egyedül felelősséggel fölvállalni viszont baromi embert próbáló dolog, vagyis a feleségednek sem lenne szerintem egyenes befutó ez a variáns a bírónál.
A gyerekek érdekét nézik és ez így a helyes, de ez nem merül ki abban, hogy a gyerekeket mindenáron együtt kell elhelyezni.
Ha olyan anyagi helyzetben vagy Te is és a nejed is, hogy külön is mindketten bizonyítani vagytok képesek azt, hogy otthont és megélhetést vagytok képesek nyújtani akár mindhármójuknak, akkor nyílt a pálya és kettőtöknek kell ezt a meccset lejátszani.
Akkor számíthatsz arra, hogy a nejedet az ügyvédje sok érdekes dologra rá fogja majd beszélni, ami ellen kizárólag azt tudod tenni, hogy nem veszed föl ezt a kesztyűt, hanem elkezded magad fölépíteni ellene, megdöntögetni sorban a koholt vádakat.
Bocsi! - de az szóba sem jöhet, hogy értelmes emberek módjára, s nem az ügyvédek zsebét tömve leüljetek és megbeszéljétek? Mert ez lenne a legideálisabb.
Ha nem, akkor neked is kell egy ügyvéd, de vigyázz, hogy olyan legyen, aki nem ismeri a nejed ügyvédjét, mert akkor úgy megfingat titeket a két ügyvéd, hogy belerokkantok, miközben ők együtt csemegéznek.
Az nem lehet, hogy magadat képes lennél képviselni? (ezt neked kell tudni)
Mert ez is egy járható út, bár sok felkészülést igényelhet. Kérdés, hogy van-e rá időd, lehetőséged, bátorságod, illetve hogy a törvény perpillanat engedi-e a válóperben az önképviseletet.
Milyen messze kerültök majd egymástól? Mert ha ugyanazon helységben maradtok, akkor könnyebben lehetne építeni arra, hogy egy gyerek nálad, kettő a nejnél, mivel a gyerekek akár heti kapcsolatban is lehetnének, csak megállapodás kérdése.
Milyen munkahelyed van? Stabil? Keresel annyit, hogy egyszercsak hoppá! Neked kell majd nemcsak a magad, de kettőtök, vagy (ha ragaszkodsz mindegyikhez), négyőtök teljes ellátását garantálni, úgy, hogy az asszony távoztával nem lesz már mosónőd, mosogatód, szakácsod, takarítód, társalkodó-tanácsadód, gyereknevelőnőd, stb.
Minden egyik pillanatról a másikra rádzuhan.
Ehhez nem elég olyan előképzettség, hogy néha-néha te is mosogattál-takarítottál-főztél, stb.
Ez mindennapi kötelező rutinná kell, hogy legyen, egyszerűen én elképzelni sem tudom, hogy ezt egy pasi egyik napról a másikra három ekkora gyerekkel képes legyen megvalósítani, hacsak nem vagy olyan tejhatalmú vezető beosztásban, hogy mind időben, mind anyagiakban bármit megengedhess magadnak (bejárónő, szakács, bébiszitter...)
Ha ilyen lennél, akkor gondolom, nem itt fórumoznál tanácsért, hanem már rég fölmostad volna a bíróság padlóját a feleségeddel, miközben becsuktad magad mögött az ajtót, hozva mindhárom gyereket magaddal, s tennéd őket letétbe az anyádhoz, stb.
Amennyiben közel tudtok maradni egymáshoz, az nagyon jó mindenkinek, de vigyázz!
Ne ess abba a hibába, hogy egy fedél alatt maradjon mindenki "megosztva", mert ez a lehető legrosszabb választás, aminek előbb-utóbb mindenki issza a levét.
Ha kibékülni már nem tudtok, minimum legalább egy km védőzóna legyen köztetek, hogy mindenki kialakíthassa a saját életvitelét úgy, hogy a másiknak már ne legyen rálátása az intim szférára. Ne lehessen "átugrani" egymáshoz könnyen, hanem az az agyban is úgy regisztrálódjon, hogy az látogatás-számba menő tevékenység még akkor is, ha sűrűn járnátok egymást látogatni. Ne lehessen többé közös otthoni tevékenység, sem munkamegosztás (pl. te nyírod a füvet, az asszony meg mos...) Ne!!! Ez fontos!
A 3 gyerek közül van-e olyan, aki kifejezetten Hozzád kötődik jobban, mint az anyjához?
Ha van ilyen, Te is éppen őhozzá kötődsz-e leginkább?
Kegyetlenül őszintén válaszold meg magadnak ezeket, mert rajtad múlik ezzel a lényeg.
Ne áltasd magad azzal, hogy te egyformán szereted őket és ők is téged, mert ilyen nincs.
Ha úgy kezdesz bele, hogy három egyforma gyerek és csak a létszám leosztása a fontos, az olyan, mintha nem is gyereknek néznéd ebben a témában őket, hanem valami cikknek, amit osztotok...
Ne csak azt nézd, hogy melyik gyerekkel szoktál jót játszani, hanem azt is, hogy pl. a kislányokat tudod-e öltöztetni, fürdetni, tudod-e, mit esznek, vagy csak azt hiszed, hogy persze, hogy tudod... Tudod-e, milyen édesen isszák a kakaót, mennyire piros az arcuk, amikor lázasak, idmered-e a mindennapi szokásaikat?
A kisfiúval te szoktál-e tanulni, vagy a feleséged?
Tudod-e, miken szoktak összekapni a gyerekek, s mi az, amiben együtt szeretnek résztvenni?
Mindent rágjál át többször is és mire a végére érsz, már tudni fogod, hogy csak akartad, vagy képes is leszel felelősen vállalni egyedül az 1, - 2, -vagy éppen a 3 gyerekedet.
Ha ezt letisztáztad magadban, s a döntésed igen, akkor vegyél egy nagy levegőt és kezdd el fölépíteni a stratégiát, aminek a végén a gyereke(i)det kézenfogva kisétálsz a régi életetekből.
Persze csak akkor így, ha az a variáció nem lehetséges, hogy a feleségeddel és/vagy a 7 éves kisfiaddal leülj (a kislányok ehhez még picik) és megbeszéljétek a részleteket.
Ha tényleg akarod, meg fogod tudni csinálni.
Azoknak nem műxik ez, akik már eleve úgy kezdik, hogy: ott van a mama, a papa, a nővéremék, stb, együtt csak el tudjuk látni a gyerekeket, és meg is magyarázzák maguknak, hogy ez mindenkinek így a jó.
Az ilyen pasikról messziről leérezni, hogy ők társfelelőst keresnek, szánnak a gyereknek, vagyis nincsenek elszánva arra, hogy egyedül vállalják föl a saját gyereküket.
Az ilyeneket nem veszi komolyan senki, mert az nem válasz erre, hogy "nekem fontos munkám van, nekem el kell járnom, stb.
Az ilyen csak a langyosban evez, nem gondolja komolyan.
Ha te elszánt vagy, mert ÍGY AKAROD, akkor megoldandó dolognak tekintesz majd mindent és találsz is rá megoldást, mert nem fogsz megijedni a változtatástól. Nem kényszernek látod, hanem lehetőségnek, ha akár az egész addigi munkádnak, életvitelednek hátat kell fordítanod és teljesen másokat kell fölvállalnod, mert mindezt eszköznek fogod csak tekinteni annak érdekében, hogy a gyereke(i)ddel lehess.
Mert neked ez mindennél előbbvaló.
Ebben az esetben ez meg fog rajtad látszani, látni fogja a gyámügyes, a pszichológus, a bíró, a szomszéd, az anyád.
Ebben az esetben leérzik rólad a változást a saját gyerekeid is, akiknek olyan vevőik vannak az ilyenre, hogy nem is sejted. Érzékelni fogják a változást, s azt is, hogy irányodból nem csak az eddig megszokott, az anyuval megosztott, hanem teljes védettségérzés és biztonság áramlik felé(jük).
Ezért ösztönösen hozzád fognak inkább vonzódni egyre jobban, amit megintcsak meglát róluk a szakavatott szem. Vagyis önmagától fog kialakulni az a kapcsolat közöttetek és megerősödni az a szál, amire tulképpen alapozni fogod az egészet, hiszen az lesz az igazság.
Ha eddig közösen neveltétek őket, akkor te ezzel behozhatatlan fórt szerzel meg magadnak a feleségeddel szemben. (persze neki ugyanekkora esélye lehetne ugyanerre)
Ha viszont nem közösen foglalkoztatok eddig velük, hanem te csak szabadidős programnak tekintetted őket, akkor ezt az egészet felejtsd el, mert ennyi idő alatt ez a változás nem érhető már el. Akkor elbaxtad.
A pici gyereknek ugyanis az alapvető biztonságérzetet nem az adja, hogy az apu focizik, fagyizik, sétál, autózik, vadászik, horgászik, stb. vele, hanem az, hogy ki eteti, ki öltözteti,
kihez bújhat oda, ha álmos, ki istápolja, ha hány, ha beteg, ki segít kifújni neki az orrát, ki csinál neki szörpit, kakaót, tejbegrízt, pudingot, ha vérzik a keze, lába, ki ápolja le azonnal a sebeit, ki köti be a cipőjét, stb.
Sajnos még manapság is nehezen hiszik, de az alapvető biztonság és védettségérzetet ezek alapján érzik a gyerekek. Kapásból meg is látszik ez azon, hogy a gyerek ösztönösen kihez húzódik, ha kellenek neki a tök egyszerű, de a mindennapi élethez nélkülözhetetlen dolgok, kihez megy, hogy kakilni kell, kihez, ha éhes, kihez bújik, ha beteg, kitől kéri a napi kéréseinek a túlnyomó részét.
Ha ez mindhárom gyermekednél az anya, akkor nehéz dolognak nézel elébe.
Ha van olyan gyerek, amelyiknél ez Te vagy, akkor minden esélyetek megvan egymásra.
Ha közel egyformán vállaltatok részt ebben, akkor minden esélyetek megvan arra, hogy a legkisebb lelki sérelemmel tudjátok akár megosztani a gyermekek elhelyezését magatok között.
Meg még egy rakás fontos dolog van, ami mind-mind eszedbe fog jutni, ha elkezdesz ezen módszeresen gondolkodni.
Nem tudod őket kihagyni, mert minden egymásból következik, baromi logikusan és értelemszerűen, csak addig, amíg nem kerül az ember ilyen helyzetbe, tízezer szülőből talán ha egy van, akit úgy is érdekel, mert szokott a gyerekén gondolkodni.
Az totális tévhit, hogy egy apa nem kaphatja meg a gyerekét. Ez nem igaz.
Ha valóban ezt akarja és eltökélte magát, ez már fél siker, mert meglátszik és elindít egy folyamatot, aminek érezhető, látható hozadékai, eredményei lesznek.
Kívánom, hogy legyél képes kritikusan magadba látni, őszinte lenni saját magadhoz, megérteni önmagadat ezirányban és legyél képes meghozni a bölcs döntést.
Onnantól már gyerekjáték lesz a többi, bár a harcokat meg kell vívnod, de a győzelmekre minden esélyed meglesz.
Ha viszont a bölcs döntésed az lenne, hogy nem te vagy a megfelelő ember most a gyerekek számára, akkor tudd levonni a konzekvenciát és légy képes előrenézni, ne pedig hátra.
Azt pedig sohase szégyelld, ha olykor sírnod kell. Ez nem női, hanem emberi képesség/tulajdonság/stb.
