Kedves topicgazda, írhatsz nyugodtan priviben.
Bár erről a tárgyalás témáról lenne egy érdekes közbevetésem. Az ügyvéd azt mondta, hogy mivel közös megegyezéssel válunk el, és előre aláírtuk mindketten a házastársi közösség felbontásáról szóló szerződést, ezért nem lesz mit megvitatni/feltárni, ergo 10 perc alatt kész az egész. Ehhez képest a fiatal, rutintalan ámdebár nagyon csinos bírónő minden részletre kíváncsi volt, majdnem 1 órát tartott a tárgyalás. Mire vége lett, még meg is büntettek szabálytalan parkolásért. Szóval a bírónő ott tartott, hogy mikor is romlott meg a kapcsolatunk, mire mi egybehangzóan azt mondtuk, hogy a második gyerek megszületése után. Erre ő megkérdezte tőlem, hogy pontosan mikortól. Mármint hogy mondjak dátumot (!) Én erre lányos zavaromban rossz dátumot adtam meg, jóval a második gyerek születése előttit, amiből persze nagy zokogás lett az feleségem részéről. A második tárgyalás viszont tényleg sima és rövid menet volt.
Már sikeresen elváltam, úgy, hogy minden ott maradt. MAga a tárgyalás a kiskorú gyerek miatt kétszer 10 perc volt, ahova még az ügyvédek sem jöttek el.
A vagyonmegosztás külön megállapodás volt, de mint mindig(?) utána jöttek a kekeckedések. Emiatt még lesz egy-két boksz meccs, de hál istennek a gyereket ez nem érinti. Igaza van emem olt.társnak, mert nekem is onnan volt könnyebb, amikortól állt mellettem valaki, bár a válás nem miatta történt: prózai az ok, az anyós.
Hát az úgy van, kedves Főnök, hogy egy elvált férfi (szerintem) csak akkor tud normális lenni, ha ő kezdeményezte a válást, és/vagy van mellette valaki, aki erőt ad. És most nem Yodamesterre gondolok :-)
Jó kis topic ez.
Asszittem, majd sírnak-rínak itt az elvált pasik,
nyalogatják sebeiket, ehhez képest itt mindenki verihepi.
Ez azért jó.
De azt áruljátok el, hogy csináltátok, mert én csak megkeseredett, önmagukat kisemmizettnek
érző elvált fickókat ismerek.
Mesélnél magadról? Van valami, amit mindannyiunk, a topicolvasók számára tanulságként közzé tudsz tenni? Volt egy nagyon jó barátom. Ő mondta: annál nagyobb baromságot, hogy megházasodott, csak akkor csinált, mikor elvált.... Milyen családi állapotban vagy? Folyamatban van a válás, vagy már mindennek vége? Volt-e "vagyonmegosztás", és ha mindezt végégcsináltad, milyen érzésed volt a válóperes bírósággal kapcsolatban? No, kérdésnek egylőre ennyi is elég....
Na most akkor...
Üdvözlök minden ismeröst, és várok sok ismeretlent is. A topicot, bár nem néztem utána, hogy van e más hasonló, azért nyitottam, mert úgy gondolom van néhány topic társ, aki már elvált ill. válófélben van. Tapasztalatom alapján a válás nem az az egyszerü dolog, ami akár érzelmileg akár anyagilag könnyen átélhetö. Ha gyerek van, akkor pláne. Nem hiszem, hogy ki kell zárni innen a nöket, de szívesen megbeszélnénk, a tapasztalatokat, s talán tudnánk segíteni a leendö sorstársakat.
Te, ennyi erővel én is tag lehetek!:))
Az egyik kollégám igen határozott jellem. Bármi eldöntendőt kérdezek tőle, mindig az a válasz: Majd elválik!
Érdekes, pedig elvileg tegeződünk...
