Jó kis topic ez.
Asszittem, majd sírnak-rínak itt az elvált pasik,
nyalogatják sebeiket, ehhez képest itt mindenki verihepi.
Ez azért jó.
De azt áruljátok el, hogy csináltátok, mert én csak megkeseredett, önmagukat kisemmizettnek
érző elvált fickókat ismerek.
Mesélnél magadról? Van valami, amit mindannyiunk, a topicolvasók számára tanulságként közzé tudsz tenni? Volt egy nagyon jó barátom. Ő mondta: annál nagyobb baromságot, hogy megházasodott, csak akkor csinált, mikor elvált.... Milyen családi állapotban vagy? Folyamatban van a válás, vagy már mindennek vége? Volt-e "vagyonmegosztás", és ha mindezt végégcsináltad, milyen érzésed volt a válóperes bírósággal kapcsolatban? No, kérdésnek egylőre ennyi is elég....
Na most akkor...
Üdvözlök minden ismeröst, és várok sok ismeretlent is. A topicot, bár nem néztem utána, hogy van e más hasonló, azért nyitottam, mert úgy gondolom van néhány topic társ, aki már elvált ill. válófélben van. Tapasztalatom alapján a válás nem az az egyszerü dolog, ami akár érzelmileg akár anyagilag könnyen átélhetö. Ha gyerek van, akkor pláne. Nem hiszem, hogy ki kell zárni innen a nöket, de szívesen megbeszélnénk, a tapasztalatokat, s talán tudnánk segíteni a leendö sorstársakat.
Te, ennyi erővel én is tag lehetek!:))
Az egyik kollégám igen határozott jellem. Bármi eldöntendőt kérdezek tőle, mindig az a válasz: Majd elválik!
Érdekes, pedig elvileg tegeződünk...
Kérdés, hogy tagja lehetek-e én az Elvált Férjek Klubjának. Annyit tudok csak felmutatni, hogy egy jósnő a múltkoriban azt mondta, hogy húzzak hat lapot a kártyái közül, megnézi, és majd elválik, hogy férj leszek-e. Elvált. Na?
Ez abból is látszik egyébként, hogy agyilag nakünk csak annyira futotta, hogy elváljunk - bár ez sem lebecsülendő teljesítmény. A lányok viszont meg sem házasodtak! Le vagyunk nyomva, semmi kétség.
