Behunyt szemen át Meg-megvillan a nap veretes gömbje
Gomolygó nagy mezőkön A poros ködös tetőn át
Régi pogány templomok ajtajában Az álmos város peremén -
Ha kérdeném, - Vajh mit üzenne?
Illatosan csap fel a tömjén. Hulló vakolatok közt
Álmos vonatok dohognak a ködben - Beszélne itt valaki rólad – kedves Mester?
Pán isten nyomában - Szívünk tele gyötrelemmel:
Borzongva, tülekedve fázik - Pénzt számol ma is
Aki magára, családjára, nemzetére büszke
És Harminc ezüstökért
Nagy meztelen sereg jő - tülekedve… Csak hull-hull reád a gyűlölet üszke -
Az országúti Krisztus sír a kereszten. A Mester,
S mellette Latrokként feszítve ketten -
És amíg
Felrója a tömeg Neked Kedves Mester,
Ha néha, néha, felsír a bűne
A csendben (?)
Szökőkút, csobog a kertben.
Bár volt földje –
Sós vizek közt keresi, mit tál lencsén eladott – gyermeket, nyájat, vak aggot!
És most boldogtalan megesett leányként, könnyesen várja a holnapot –
Léthé vizén szerelmes párok csónakáznak felette:
Holt lelkek közt ring - rút életét feledve –
Honnan jött és hol lelt szerelemre -
Ifjan hol kacagott a szélbe?
Halottak napján most már, kit temetne… kiért hull a könnye –
Kit hívna vissza, ha lehetne? Kit hívna tetemre -
Feltámadás üdvéért - puszta lelke,
Óh istenem! Vajh, kit követne?
Dsida J. Behunyt szemen át versének parafrázisa
NTK Horváth S. Vers kettős halottak napján
üdítő ez a topik
itt mintha a valóság lopakodna -
az életből kitaszitva
kicsit nyersen a szinte, ha lenne-volna :)))
de én tudom, eljön újra
érted teszi ezt
látod? minden ajtó nyitva
hát lépj be kedves!
Tegnap két gyerek fulladt egy bányatóba.
Az a férfi akihez az egyik áldozat öccsse segítségért fordult, áprilisi tréfának vélte a fiú
elkeseredett segélykiáltását.
Hogy mennyi időt vett el akétkedés nem tudom, hogy egyáltalán érkezhetett volna időben segítség azt sem.
Valszeg nem.
Így kérem a moderátort, hgy ne éktelenkedjen ez a topic cím az indexen!
Légyszi moderáld ki!
Ma ingyen lehet utazni a BKV összes megszüntetett,
és ritkitott elnem indított járatán, viszont vigyázni kell mert az ellenőrök, figyelik hogy még is knél van jegy és azt szigorúan megbüntetik.
ez még a késő délután, vagy már a kora este? áprilisban egyként közelít és elandalít az este –lassan szublimálódott az idő néma színjátszó teste és az utolsó pillanatban ránk zuhant az éjszaka – hirtelen az ég alól mindenfelől mesék és régi vágyak színes kéktollú madarai röppentek fel – elűzve a smaragd és lila felhőfátylakat, a fájó ég alatti csendben a türkiz-sugárzás átváltott puha-pihe bársony-feketére – és a zizegő idő mélyülő örvényeiben megszólalt búgva halkan: voltam éltem lettem
Négy kicsi ledér egér
versenyt cincog a kandur kegyeiért.
Miközben egyre nő a szexuális lárma,
nem is sejtik, hogy készűl a szerelmi dráma.
ne hidd, az ok az egerek száma,
hanem az, hogy nagyobb a szeg mint a ráma.
Duzzadt szilvaszemére néz az ég
Kitárja feléd sötét ölét
Bármerre néz, ott verdes felette
Egy áttetsző szeletke kék
Alteregód lehetne
Egy régi-régi emlék
A mezőn nyakban a szoknya
Időt se tudván harangozott a lábikra
Iramodván kan csalitra
Dévajul kacag, kacsint –
Kancsalítva, rászívja magát a rúdra
Honnan nő ereje – ki tudja?
A hús, mintha csontja volna
Egyre nő, csak nő a csapásszám
Nyelve örömétől
Lélegzetét visszafojtván
A levegő megtelik remegéssel
Tele jajjal, nyögéssel a száj –
Ha lehetne – halasztanám –
Lüktet feléje – az inga üt –
Ki tudja, mire virít a nap, ha süt?
Elér a mélység mámor: Ámor
Kapaszkodj belém, mély a labirint!
Mint az álom, valahol véget ér
Ám kezdődik megint –
Robog-robog a vhágy villamosa
Tüzes szekerén villan bíbor phallosa
Fül cseng mikor átszakadt a fal
Elszáll a vhágy a zengő robajjal
Fölfakadt a seb
Most már könnyebb: lefittyed
Nagy, véres szemét forgatja
Megtelik, és legördül egy könnycsepp
Mintha szégyen volna?
Lágyan marcangolja
Reszkető kezével eltakarja
Mikor duzzadt ajkával –
Hiába tiltakozik
Még mindig őt akarja
Már száraz
De duzzad még a könnycsatorna
Ne szégyelld Billy boy
Elcsábított a rüfke
No és a rojt meg a csipke –
