A Kör (152 km - 7100 m szint)
A rákészülés:
Nem rég jelent meg ennek a nem mindennapi kihívásnak a végleges kiírása. Már akkor böngésztem a Börzsöny térképemet, és tudtam hogy ennek egyszer neki kell vágnom. Hogy mikor, azt még akkor nem tudtam..
Az első próbálkozót sajnos nem ismertem, de Barta Laci sikeres teljesítésén felbuzdultam én is. Bár Laci mostanában jobb időket megy már mint én, de "csak" 1 és negyed órával, ért be a 30 órás szintidő előtt.
Persze volt neki baja elég, de én is elgondolkoztam hogy ez a 30 óra tényleg nem játék..
Végül gondoltam egy hatalmasat, és írtam csanyának hogy én szeretnék lenni a következő induló. Kérésem meghallgatásra talált, és úgy döntöttem hogy október 16.-án, egy szerdai nap szeretnék elindulni. Azért döntöttem így, ugyanis szombaton egy NaHáT 90-et mentem a Börzsönyben, péntek este (akkor még úgy volt) pedig egy 100 km-es várt kint Csehországban.
Úgy gondoltam elég lesz a 3 nap regeneráció a NaHáT után. Ezzel nem is volt gond, de elkezdtem nézni az időjárásjelentést, és nagy esőket jósoltak kifejezetten csak erre a napra.. Na te öKÖR.. Mondtam magamnak.. Most már nincs visszaút.. Nagyon sok ismerős drukkolt nekem, nem akartam sem őket, sem magamat cserben hagyni.
A nagy nap:
Reggel 3:45-kor kelés.. Csanya volt olyan rendes és kijött kocsival a lakásom elé, hogy innen vigyen el engem a rajt helyszínére Királyrétre. Közben felvettük a másik főszervezőt, DonRazzino-t, és kedvesét.
Nagyon köszönöm így utólag is, hogy csak miattam felkeltek hajnalban, és levittek Királyrétre.
Reggel 6 órakor még koromsötétben utamra bocsájtottak egy GPS-el, és egy nyomkövetővel, ami végig a táskámban maradt. Elő sem vettem egyáltalán, mert nem használok amúgy sem ilyeket, de most nagyon fontos eszközök voltak a nyomon követésemre.
Szépen haladok a Z-n, majd alig 4 km után máris egy szembe jövő vadász KÖRnyékez meg, aki mérges rám hogy felkeltettem a vadakat, és elvettem az ő "mókáját". Hát ez van haver, nem csak tied az erdő..
Kérdeztem vannak-e még vadászok az erdőben. Határozott igennel felelt. Nem voltam nyugodt, kicsit elkezdtem magamat is okolni, ugyanis bele sem gondoltam mivan ha éppen egy vadászatba botlok bele (volt már rá példa több teljesítménytúrán is). Meg sem néztem az aktuális vadászterületeket, csak úgy elindultam. Ez tanulság a későbbiekben mindenkinek!
Szerencsére bátor voltam, és haladtam tovább föl a 3 nappal ezelőtt megmászott Inóci-nyereghez. Útközben kivilágosodott, lámpa el.. Alig telt el negyed óra, egyből elkezdett esni az eső.. Kisirtáspuszta kb. 12 km-nél volt, itt már elég rendesen zuhogott, meg is kellett állnom átcsoportosítani a fontosabb dolgokat a táskámban. Felnéztem az égre, és szomorúan láttam hogy ez nem az a fajta eső ami hamarosan el fog állni. Sajnos jól láttam a helyzetet..
A Só-hegy mászása következett. A 3 nappal ezelőtti NaHáT túrán itt nagyon finom forralt bort kaptunk éjszaka, most csak odaképzelem magamnak (ahogyan a csodás kilátást is), és haladok tovább. Hamarosan már a Kopasz-hegyen járok. Sajnos elkönyvelem, hogy ma semmi panorámában nem tudok gyönyörködni :( Szerencsére voltam már itt. A csúcson fejben kirakót játszok, ugyanis próbálom összerakni a panorámát úgy, ahogy azt én utoljára innen láttam. Utána ránézek a térképemre, az eredmény egész pozitív :) Jó kedvvel haladok tovább, az eső nem fog ki rajtam reméltem.
Márianosztrára érve elkönyvelem hogy ez az utolsó lakott falu A Kör útvonalában. És még csak 21 km-nél járok.. 3 óra alatt tettem meg az utat, ami 7 km/h-s átlag. Elégedett vagyok, megjutalmazom magam egy zsemlével, és egy korty üdítővel, amit egy esőbeálló alatt fogyasztok el.
Ez után borzasztó ragadós rész jön, küzdök a sárral, majd hamarosan egy fura dologgal találom magam szemben, ami sajnos kb. 2 km eltévedést szült. Ugyanis az új Z- jelzés teljesen át lett helyezve. Totál más irányban megy mint a régi. Persze én ezt nem tudtam, az itthon megnézett track, és a térképem is a Z- jelzést mutatta. Egy kis idő után gyanús lett a dolog, de Z-, nincs gond.. Egyszer csak csörög a telefonom.
Csanya hív hogy rossz irányba megyek. Azt hogyan? Megyek a Z-n ahogy kell.
Kiderült hogy az új jelzés teljesen más irányba megy mint a régi leszürkített. Hát basszus.. Nekem ezt honnan a francból kellett volna tudni.. Gyorsan visszafutottam egy elágazásig, amit gyanúsnak véltem hogy ott ment el a régi. Szerencsére jól gondoltam, és immár a leszürkített (!) jelzéseken kellett haladnom jó darabon, amit szintén alig lehetetett megtalálni. Csodás.. Majdnem fél óra időveszteség, ilyen hülyeség miatt. Amúgy a Börzsönyben rengeteg (értelmetlen) jelzésáthelyezés van. Még erről írni fogok a beszámolómban, ugyanis volt még ilyenben részem a túra során.
Na, egy jó óra után talán lenyugodtam, és a Nagy-Galla mászása után már a K-n romboltam le a Koppány-nyeregbe. Itt megint egy rakás új jelzés, meg friss jelzés alap, de szerencsére az én K+ -em rendben volt, és szépen haladtam tovább immár ezen.
Egy éles balkanyar, és S+ jelzés lett a társam. Húú, nagyon gyenge ez a jelzés, de jó hogy észrevettem ezt a kanyart. Egy elég áthatolhatatlan dzsungelbe vezetnek az egyáltalán nem friss jelzések, majd Csanya hív, hogy rossz helyen vagyok. Megnyugtattam hogy én látok S+-t, csak régiek. Kis idő múlva beleérek az új S+-be. Úgy látszik a K+-n egy picit tovább kellett volna mennem. De megint teszem föl a költőit.. Talán a régi S+-eket le kellett volna szürkíteni, és akkor nem veszem idő előtt észre őket..
Nagybörzsöny széléig kellemesen futható az út, az eső szakadatlanul esik, de beletörődök hogy ma már nem süt ki a napocska.. :(
A S3 jelzés következik a Hegyes-hegy orom megmászása a következő feladat. Ez egy hosszú elég meredek emelkedő volt, ráadásul a tetején elég erős szél is fújt. Sajnos innentől az eső, és a hideg mellé, még jókora szelet is kaptam sok-sok időn át. Pár jelzésváltás, és Nagy-Hideg hegy felé veszem az irányt egy hosszú emelkedőn. Felérvén a turista házhoz óriási köd és szélvihar fogad. Úgy érzem magam mint aki egy 3000 m-es csúcs után megpihenni indul egy menedékházba :)
Alig vártam már hogy benyithassak. 50 km-nél járok, sok-sok szintnél, és 7 óra 40 perc alatt jutottam el ide. Veszek üdítőket, és csokit. Szinte alig ettem valamit még, illetve minimálisat ittam. Kicsit szédülök is, de kérek egy csésze forró vizet, amibe beleöntöm az otthonról hozott levesport. Jó döntésnek bizonyul, és kicsit újra életet lehelltem magamba. Nem sok kedvem van kimenni ebbe a borzasztó időbe, de nincs menekvés. Újra útnak indulok, majd a Rakodó után a P3-ön akkora szél fogad hogy majd leviszi a fejemet, taknyom-nyálam egybe folyik :) Az idő egyre rosszabb, óriási köd van még mindig, és a szél is fúj bitangul. Mi kell még ide? Minden adott egy nehéz menethez.
Lehúzok az Oltár-kőhöz, majd nemsokára a leszürkített K3-ön haladok tovább a hosszú oldalazós, véget nem érő úton. Aki tudja hogy ezt a jelzést miért szürkítették le, kérem ossza meg velem, nagyon kíváncsi vagyok. Vadregényes, szép útvonala volt egykor. Bányapusztára érek (60 km - 9 óra 30 perc). Itt gyorsan a vadászház alá beállok, majd elfogyasztok egy kis elemózsiát.
Szerencsére a Magyar-völgyben kellemesen lehet kocogni, a túra talán egyik legjobban haladható része ez. Utána viszont kegyelmet nem ismerő szakasz jön a P- jelzésen.
Hosszú, meredek emelkedő visz fel az általam jól ismert Magyar-hegyre, majd a Salgóvár után izgalmas gerincút következik mesés panorámával (ami nekem nem adatott meg). Kaptam helyette óriási szelet. Az eső kikezdte közben a cipőmet is, és a talpbetét annyira átázott hogy folyamatosan felgyűrődött lefele futáskor. Eleinte megigazgattam, de aztán hagytam a fenébe, jobb úgysem lesz már.
Hála Istennek sikerült lejutnom még pont világosban a Fekete-völgybe. Itt gyanúm beigazolódott, a turistahát már bezárt. Pedig magamhoz képest jó időben értem ide, még csak 18:00 volt. Egy pillanat alatt besötétedett, borzasztóan elkezdtem fázni, de muszáj volt valamit enni és inni. Kiültem a padokra, de 10 perc múlva már remegtem a hidegtől, így muszáj volt tovább indulni a túra egyik legkeményebb emelkedőjének. Egy patakátkeléssel kezdődött, amiben hatalmas robajjal tombolt a víz. Legalább 10 perc volt, amíg nagy nehezen megtaláltam azt a pontot ahol végül sikeresen át tudtam kelni beázás nélkül.
Bár a cipőmnek meg a zokninak mindegy volt, de ez a hideg víz akkor sem hiányzott volna.
Borzalmasan hideg lett, akkora köd volt hogy az orromig nem láttam, és az eső csak szakadt tovább a sötétben. Nem bírtam kiegyenesedni sem, annyira rám fagyott a futóruha. Ráadásul az erdő is teljesen zárt volt, olyan félelmetes. Elkezdtek a vadak éledezni, egy óriási vaddisznó futott át előttem a ködben, majd néhány őz is reflektorfénybe került. Talán ez a szakasz (Fekete-völgy - Királyháza) volt nekem a legnehezebb. Nem is az emelkedő miatt, hanem hirtelen olyan egyedül éreztem magam, és minden olyan negatív volt körülöttem. Na de menni kell, sok szép rész vár még engem, nem akarom Őket cserben hagyni. Csak rám várnak, tudják hogy jönni fogok, megígértem még itthon..
Az út hosszan, és erősen emelkedik, de most nem baj, legalább egy kicsit hőt termelek. A Magosfa (918 m) előtt le kell fordulni a Z+-re. Nekem szerencsém van, mert rutinból ismerem ezt az utat, de aki nem tudja hol kell balra fordulni az valószínű bosszúságára a Magosfa csúcsán fog magába roskadni.
Ugyanis a Z+ az én irányomból nincs felfestve. Érzésre tudni kellett a nagy ködben hogy mikor kell 90 fokban visszafordulni, és akkor kb. a 3. fán ott volt a jelzés :) Halál pontos voltam, és örömmel nyugtáztam a sikert. A természet is megajándékozott, ugyanis lefele kocogva egy borzot véltem felfedezni, aki előttem szaladt egy darabig, majd bevetette magát az erdő mélyébe. Hosszú lefele következett, szerencsére egy idő után kikerültem a hatalmas ködből. Az új Z+ -en érek le Királyházára, ahol kissé tanácstalan lettem, mert nem jutott eszembe hogy most merre. Szerencsére otthon a térképemen bejelöltem az utat. A baj az, hogy már szinte totál át van ázva, és pont lapozni kéne. Nagy nehezen lapozok, a térkép kettészakad az esőben. Bosszankodok, de legalább meg van a követendő út egy jó darabig a bizonyos oldalon. Hosszabb jelzetlen aszfaltos rész jön. Eléheztem, elszomjaztam, meg kell állni itt ahol lehetne hasítani. Ez után is csak komótosan gyalogolok, ráadásul ásítozok is jókorákat.
Hamarosan a SO jelzés jókora emelkedővel visz fel a Varjas-kunyhóhoz. Itt van egy fedett esőház, megállok megint csipegetni valamit, a folyadékkal viszont csínján kell bánni. Visszatér az erőm, a most következő szakaszt megint ismerem. S+ jelzés hosszan le Bernecebaráti széléig. Kellemesen futható az út, élek is a lehetőséggel. A jelzést megint átvariálták, de nem dőlök be, végig a régin (amin ténylegesen is menni kell) érek le a falu szélére. A Nagy-völgyben továbbra sincsen szintkülönbség, egy széles erdészeti úton szlalomozhatok a gigantikus pocsolyák között jó 3 km-en át. Most egyben vagyok, és nincs különösebb problémám. A balos Z- jelzést nehéz megtalálni, de a tereprutinom nem hagy cserbe, automatikusan fordulok egy esőháznál balra, és hamarosan meg is van a meredek út rajta a jellel.
Bejön Bernecéből a K- közben, ami most egy darabig hű társam lesz. Egy nagy réten találom magam, egyből jópár szem rám szegeződik. Őzikék bámulnak engem. Olyannyira meglepődtek hogy ez a marha mit csinál ilyenkor itt, hogy még futni is elfelejtettek. Párat tapsolok, és máris tudják hol a helyük.
Éjfél után van már, és csodák csodájára eláll az eső.. A szél még élénk, de legalább egy gonddal kevesebb. Borzasztó dagonyán haladok fölfele, többet megyek vissza mint előre. A Jelenc-hegyi leágazó után ismét jelzésterelés. Az új K- bemegy balra, most én is vele tartok, mert még turistatábla is van.
Bent botorkálok a semmibe, viszont jutalmam szép éjszakai kilátás, ugyanis a felhőket is elfújta a szél.
Jó 3 km után végre ismét a dózerúton a K-. Drégelyvár következik. Figyelmesen a térképet követve a P+, P-rom jelzésen mászom meg a várat ahogy kell, és nem rövidítek, az nem az én műfajom!
10 perc pihenő a csúcson, közben a szél is enyhül. Fáradt vagyok, ám de boldog, amikor felnézek az égre, és megannyi csillag ragyog le rám. Ez azt jelenti hogy talán most már jó időm lesz utam során.
A K- innen jól kocogható egészen a Pénzásásig. Itt megint eltévedős rész, nem akarom fényezni magam, de megint a rutinom húz ki a slamasztikából, ugyanis a K4 a követendő innen, de se híre, se hamva.
Az aszfaltúton kell jobbra fölfele haladni, és jó 150 m múlva van csak az első jel (emlékeim szerint, így sötétben). Lerongyolok a Csánki-kertig, majd a következő mászást már a S- jelzésen követem el. A Kámor csúcsa következik. Eleinte még ok a jelzés, majd ezen a környéken totális káosz az új S- jelzés.
Sajnos nem tudtam merre vitt a régi, ugyanis nagyon eltüntették, így a vaddisznótúrásban botorkáltam hosszú időn át. Persze a track nem erre vitt, de az új jelek igen. Legalább 3 vaddisznócsordával találkoztam fölfele, és már kezdtem besokallni hogy egyáltalán ez az új jel fölmegy-e a csúcsra.
Végül fölment, de szerintem itt is egy csomó időt csesztem el. Lefele próbáltam behozni a lemaradást, de a lábam (főleg a térdem) már nem nagyon engedelmeskedett, így csak óvatosan kocogtam. Egy nagy rétre érek, az új jelzés megint mutat be a susnyásba. Na neeem.. Ismertem a leszürkítettet, ráadásul a track is arra ment, egy jól járható szekérút. Nem fogok a dzsuvába bemenni azért hogy párhuzamosan haladjak a jól kijárt úttal... Mondom ezt maximális útvonalkövetőként. Azért hülyének ne nézzék már az embert a jelzésfestők. A Jenői-Závoznál kicsit izgultam hogy meglesz-e a ZT jelzés, de szerencsére gond nélkül abszolváltam ezt a szakaszt. Jó 20 perc után jön a jól ismert meredek Z- ami Diósjenőről visz a Csóványosra röpke 7 km alatt. Tudtam hogy meredek jön, sok-sok km volt már a lábamba. (kb 115).
Éhes vagyok, szomjas vagyok, fáradt vagyok, ráadásul a gyomrom is totál össze van szűkülve, a műzliszeleteket is már csak erőltetni tudtam. Miután minden bajomat próbáltam orvosolni, nekiveselkedek az emelkedőnek. Csóvira viszont nem kell fölmenni, hanem még jó 2 km-el előtte jobbra le kell csapatni a K4-en, egészen Királyházára vissza. Itt ismét jókora köd fogadott, de a jelzések jók voltak, gond nélkül haladtam. Nem nagyon működött már a futómű, de itt lehet időt nyerni, muszáj volt erőltetni a kocogást lefele. Közel Királyházához köszönetet mondhatok egy vaddisznónak, ugyanis egy időre kiűzte a szememből a fáradtságot. Ugyanis a semmiből vagy 5 m-re előttem ott állt az út közepén, és egy óriásit röffentett. Én meg egy óriásit kiáltottam. Szerencsére hamar behúzott az erdőbe, de a kinézete kísértett még egy darabig. Ráadásul már hajnal 3 óra körül volt, és a lámpám is villogott egy ideje, ami azt jelenti hogy pár óra múlva végleg bemondja az unalmast. Nem volt kedvem cserélni elemet, inkább gyengébb fénnyel haladtam tovább. Visszatértem Királyházára. Mennyivel jobb most az idő mint amikor először erre jártam.
Na, és most következik az egész Kör talán legnehezebb része. Otthon lelkiekben felkészítettem magam erre, de persze hiába. A P4 jelzésen fel kell menni nagyon hosszan, és végig meredeken a Magosfa alá.
Innen a Csóványos alig 1,5 km, egyáltalán nem meredek úton. De neeeeem ám arra megyünk.. A P-n vissza lefele meredeken a a Nagy-Mána bércen egészen majdnem vissza Királyházára.. Köves sziklás meredek úton, ahol futni sem lehet.. Lefele már hallottam hogy gáz lesz, ugyanis a patak hatalmas erővel robogott a medrében köszönhetően az egyhuzamban 18 órán át szakadó esőnek. Leérvén a P3 elágazáshoz, sejtésem beigazolódott. Negyed órám kapásból azzal ment el hogy valahogy átjussak a túloldalra. Hurrá, sikerült. Ez után még sorozatban vagy 5 patakátkelés volt a P3-ön, ami ráadásul még elég gyengén is volt felfestve, így sokszor az utat sem találtam. Néha már pengeélen táncoltam agyilag, de bírni kell! Áldottam az égieket amikor végleg elment a másik irányba a patak. A menetsebességem viszont nem sokkal lett több, ugyanis olyan emelkedők jöttek, hogy még kifejezetten örültem is hogy sötét van, legalább nem láttam a végét sosem, csak éreztem. Közben csörög a mobilom, hurrá, jó ürügy a megállásra :) Túrázó ismerősöm keres hogy aggódnak értem ugyanis a nyomkövető szerint egy ideje már egy helyben vagyok. Megnyugtattam őket hogy nem sokkal térnek el a valóságtól, ugyanis az átlagom ép gyök kettő, viszont azért legalább haladok. Viszont ismét erőt adtak nekem, basszus, reggel 5-kor engem néznek. Na, kicsit tempósabbra próbáltam venni a figurát, és végül elértem a Pogányvárat, ami nagy megkönnyebbülést hozott. Innen egy nagyobb köpés volt már csak a Csóványos. Most már nem KÖRözünk KÖRülötte, hanem végre meg is lesz mászva így 135 km után :)
És láss csodát, a Csóvin el is tehetem a lámpámat, amit 13 órán keresztül használnom kellett..
Innen egy ismerős szakasz. K-Px-Po-Ko-K4. Végre kellemes út, az utóbbi órákban nem volt ilyenben részem. Teljesen kivilágosodik, mesés panoráma tárul elém, és a napocska is kisüt. Mint ha egy más dimenzióba csöppentem volna. Nem vagyok én ehhez hozzászokva.. ;)
Fáradt vagyok, de boldog, mert itt már tudtam hogy teljesíteni fogom a kihívást. A Spartacus kulcsosháztól még az utolsó meredek emelkedő a K4-en föl a Foltán-kereszthez. "Nem fáj csak másképp jó". A keresztnél egy nagy megkönnyebbülés, innen már szinte csak lefele. A Saj-kút bércen haladok a K-n. BEAC Maxi nosztalgia, csak az szemből jön. És láss csodát még tudok kocogni. A meredekebb részeken azért gyaloglok, de a többi részen végig kocogok. Elérem a Béla-réti elágazást (Z-), ahonnan már csak 2,8 km Királyrét, a cél! Ezt a szakaszt végül 22 perc alatt abszolváltam, és reggel 9 óra 23 perckor, 27 óra 23 perces menetidővel megérkezek a célba. Kihalt minden, de az Ákos Büfé már nyitva. Gyomrom totál összeszűkülve, de a kitűző meg az oklevél helyett most meglepem magam egy hamburgerrel, és egy jó meleg teával. Jó 1 óra múlva megérkezik Csanya, aki még egy ugyan ilyen kombóra meghív, és haza is visz szintén a lakásomig. Óriási köszönet érte, semmi kedvem nem lett volna ilyen állapotban tömegközlekednem.
Utózönge: Boldog vagyok, mert sikerült megcsinálnom ezt a kihívást, ráadásul az időjárás miatt extra nehéznek is elkönyvelhetem. Voltak holtpontok, voltak nehéz pillanatok, de mindig valahogy fel tudtam állni a sarokból, és végül én nyertem. Köszönöm Csanyának, DonRazzinonak, és a Börzsönynek, hogy részese lehettem ennek az utazásnak :)
![http://img1.indafoto.hu/2/1/141049_c40fd992d4c98f7805725c8ed0f57d89/18774151_b134748084787070d81b4191cc47c56e_m.jpg[/img]](http://img1.indafoto.hu/2/1/141049_c40fd992d4c98f7805725c8ed0f57d89/18774151_b134748084787070d81b4191cc47c56e_m.jpg[/img]){kind=link}
