Olvass vissza!!! "Meg se várom?" Meg vártam lett is 3 öltès a siofoki sürgösségin.Pont ez az hogy megvártuk hogy ne fèljen a kutyáktol, ès ez lett a vège.Azt hittük csak megszaglâssza de sajnos megharapta. Csak tartotta felè a kis kezèt. te mit tettél volna ha a 3 èves cukorbeteg asztmâs gyerekedet megharapja egy kutya a strandon?
Csak halkan súgom meg neked, hogy a gyerekek úgy születnek, hogy szeretik a kutyákat. Számtalan gyerek nyúl felé, simogatja, mosolyog rá. Így van ez addig, amíg a begyepesedett szülője el nem tiltja, bele nem neveli, hogy a kutya harap, veszélyes, félni kell tőle. Az ilyen gyerekek aztán később állatkínzók lesznek, akik abban lelik majd örömüket, hogy a védtelen állatokat bántják. Mert ezt látták otthon, erre nevelte az a "rendes" apja.
"odamegy a kutya, gondolkodás nélkül belerúgok". Te mekkora egy tahó vagy. Meg sem várod, hogy milyen a kutya, rögtön rúgsz. Még szerencsétlen kutyának ugatni sincs ideje. Ezért mondom én, némely "ember" ezerszer veszélyesebb, mint egy kutya. De ilyen világot élünk sajnos.
Szia!Köszi szèpen. Èn is igy gondolom ahogy irod. A kutya tèmára vissza tèrve egy picit ha a neveletlen gazdi miatt a strandon vagy az utcán a gyerekemhez odamegy a kutya akkor gondolkodás nèlkül belerugok. Sajnos a balatonon volt belőle affèr ,hogy a pesti madamka pincsije az akkor 2 èves fiam ujjára harapott a strandon. Mèg azok arènáztak hogy papucsba kapott egy oldalast a kutya. Ezèrt az ellenszerv a kutyák miatt . Aztán lehett offolgatni, nem èrdekel.
Az elmúlt néhány hozzászólás olvasva, látom többek súlyosan élik meg a 2019es nyár távolságát, az idei szezon elmúlását.
Kutya/macska témában hogy "beégessem" picit BLaci78 olvtársat, azért el kell árulnom, nyáron egy szelíd cicát simogatott a tengerparton, amikor találkoztam vele. Aranyos volt, de én azért láttam a vadságot a szemében. :-D)))))
Szerintem minden kutyagazdi legszívesebben magával vinné a kedvencét nyaralni, ha tehetné.
Ennek több akadálya is van: drágább, nehezebb szálást találni, és nem biztos, hogy a blöki jól bírja az utat. Ugyanakkor sokan - ahogy mi sem - nem szívesen adnák be egy kutyapanzióba. Kétszer sikerült a Thaiföldi nyaralást úgy megszervezni, hogy aki felügyelt a kutyára, az addig hozzánk költözött.
A mi blökink kölyökkora óta hozzá van szokva a napi ezer km-t meghaladó autóutakhoz, így ezzel nincs gond, viszont repülőre -bár egyszer utazott - nem szívesen adnánk fel.
Ami az utikönyvet illeti, már nem volt rá időnk, hogy vegyünk, ezért az Internetről töltöttünk le ismeretetőket, beszámolókat.
Majd jövőre, mert szeretnénk ugyanerre a helyre visszamenni.
Családtag a blöki?Engem meg az nem èrdekel hogy mit perverzkedsz a "blökivel" az a te intim dolgod, de te ezt nyilvánosan fel vállalod hát gratula.Remèlem nincsenek gyerekeid....
