Ilyet én is láttam sajnos:(((
Éppen egy állatkereskedésben kerestem motyókat a vadászgörényemnek, amikor bejött egy kopaszra nyírt, terepruhás, "hű, de kemény csávó vagyok" srác egy fiatal rotival. Szerintem a kutya nem lehetett több 6-7 hónaposnál, érdeklődő volt és barátságos. Egy: szöges,fojtó nyakörv!!!! volt rajta, kettő: minden egyes szimatolását, érdeklődését, durva visszarántással "jutalmazta" a gazdája. Kérdem én, milyen jövője lesz ennek a blökinek?:((((
Én is azon az állásponton vagyok, hogy ezek a kutyák alapjában véve nem lesznek veszélyesek, ha normális, megfelelő gazda kezébe kerülnek lelkiismeretes, a kölykökkel rendszeresen foglalkozó tenyésztőtől.
ôszintén szólva még én se ismerkedtem össze eggyel sem (pl.nem simogattam meg), nekem csak annyi élményem van, hogy sorban álltam épp egy éjjel-nappalinál (nyócker), amikor odajött egy ilyen baromarcú a kutyájával. látszott az embereken, hogy azért kicsit be vannak rezelve (és ez nagyon nem jó). én akkor már láttam a filmet (tudom, hogy hülyeség ilyesmire hivatkozni, mert a gyakorlatban bármi kiderülhet: pl. az is, hogy a sok "trenírozástól", durvaságtól, veréstôl, stb. a kutya tényleg elvadult), a lényeg az, hogy utoljára akkor láttam egészen közelrôl ilyen kutyát, de már más szemmel tudtam ránézni. Így láttam azt is, hogy miközben a csávó ott türelmetlenkedett, a kutya csak szinte apatikusan, türelmesen, szomorú szemmel csak ült, és nézett ki abból a szegény, csúnyára tenyésztett fejébôl(ez meg még annyira sem jó)...megsajnáltam...annyira szívesen megsimogattam volna, de a bunkó gazdája miatt inkább meg sem kérdeztem, szabad-e.
egyébként az ilyen jelenségek leginkább azokra az idôkre emlékeztetnek, amikor még a németjuhász volt a favorit egyes körökben. nem tudom, emlékeztek-e, hogy voltak, akik ugyanígy grasszáltak velük, mintha a világ legfélelmetesebb örzô-védô fenevadainak urai és parancsolói lennének (ráadásul a németjuhász köré, egyéb, szomorú okokból kifolyólag évtizedekig rakódott valami félelemkeltô imidzs).
naszóval, sosem felejtem el, amikor az 1-es villamoson ott utazott egy deszantosra maszkírozott, terepruhás, bakancsos, ráadásul elég nyeszlett csávó, és rángatta, dresszírozta a láthatóan békés, szinte félénk kutyáját. A kutya szuka volt, elég fiatal is, még érdeklôdô, csak szimatolt a levegôbe, erre csávókám minden egyes moccanásra katonai vezényszavakra hajazó ugatásszerű parancsszavakkal úgy rángatta a pórázát, hogy majd' megfulladt a szerencsétlen állat. egyszerűen nevetséges volt, és szánalmas az egész. az ilyeneket legszívesebben felképelném, és rendeletben tiltanám meg, hogy valaha is kutya(és bármilyen állat) közelébe menjenek.
szóval, ha rajtam múlna, nem a fajtákat tiltanám be, hanem csak szigorúan ellenôrzött, profi, lelkiismeretes tenyésztôknek engedélyezném a tenyésztést, és kizárólag pszichológiai alkalmassági vizsga után engedélyezném a tartásukat.
persze, lordifitől tanultam:-)
van egy bejglitörténetem is, szoktunk járni a normálisfa környékére kirándulni, egyszer láttunk egy bejglit meg a gazdáját, és jól kihallgattuk, hogy a bejgli tomi. aztán pár hét múlva megint találkoztunk, mondta az asszony, hogy tomi, erre a bejgli üdvözölt minket, jól fölmászott a térdünkre egy pillanatra, aztán elmász. a gazdája meg jó szemmel nézte. jófejek:-)
szia,
közelebbről még sajna nem ismertem bullie-t, de nem tartom félelmetesnek. egy ismerősünknek volt nem buli, csak valami nagyon hasonló, úgy hívták, link. szomorú szemű, szeretetre vágyó, aranyos blöki. a köcsög gazdája valami önvédelmi/támadó fegyvernek szánta, mi meg, amikor nem figyelt oda, szeretgettük. aztán túladott rajta. f@szkalap.
anyám utcájában, kispesten, van egy. az összes blöki ordít, amíg azt a fél sarkot megteszem, csak ő nem. eddig még nem mertem barátkozni vele, de majd megpróbálom:-)
Igen, a bullterrier sajnos nagyon félreismert kutya:(((
Én is fenntartással voltam sokáig irántuk, mig két éve egy ismerősnek segítettem venni egy bullykölyköt. Debrecen mellöl hoztuk fel és egy darabig úgy utaztunk, hogy a kölyök rámtámaszkodott és a fejét a vállamra hajtotta:))
Na azóta szerelmese vagyok ennek a fajtának:)
És ami nagyont tetszett.. Én is valamelyik csatornán (talán Reality Tv?) láttam egy olyan filmet, hogy a bullterrier gazdáját megtámadta egy bika (azt hiszem valahol Spanyolországban volt, de ebben nem vagyok már biztos) és a bátor bullterrier nekiment a bikának, elkapta az orrát és addig tartotta, amig a gazdája el nem tudott menekülni. És nem érdekelte, hogy a bika a földhözcsapkodta, megtaposta, ő csak fogta a bika orrát..
:)))
Akiket pedig a "minden kutya" kategóriánál is jobban szeretek:
1. mindenféle jópofa keverék (kivéve a direkt mixelt "ez lesz a kemény kutya" fajták (rotti-masztif, dobi-pitbull, stb, stb, egyéb szörnyetegek)
2. Dobermann - a régi és szvsz örök "szerelem"
3. Német Juhász - legsokoldalúbb munkakutya
4. Mopsz - de csak azóta, amióta beszereztünk 1-et.
5. Boxer
6. Magyar vizsla - az utóbbi időben
és még biztosan kihagytam valamelyik fajtát!!! :o)))
Ja igen még a Belga juhász, őket is szeretem.
Tulajdonképpen szeretem a kistestűeket is, akkor ha "kutyaként" tartják őket. Régebben volt egy valahonann kidobott, általunk befogadott Pekingi palotapincsink, mivel akkor már volt a Riki (N.J. keverék), mellette tök jó fej kutya lett a pincsiből is. És most Lufi, a mopsz is tök jó fej, nem egy kis nyafogós öleb. :o)
pont a bull terrierrôl láttam néhány éve egy dokumentumfilmet(talán itt az Animal Planeten is látható néha), és egészen másként nézek azóta rájuk.
kiderült, hogy nagyon kedves, ragaszkodó, játékos fajta. én meg rettegtem tôlük mindig, valahányszor -és rendszerint- valamilyen szekrényméretű verôlegénykopaszcsávó oladalán megpillantottam egyet is...ebbôl is látszik, hogy mennyire nem lehet alkalomadtán elkülöníteni a kutyát az embertôl, és mekkora az ember felelôssége.
amúgy tényleg a legcsúnyább, legfélelmetesebb küllemű kutya - szóval, már egyenesen szép:))
megtaláltam az ideális kutyát mindenkinek! ez tutti plusszos befutó.
nem ugat vissza, nem rendetlenkedik, nem kell fodrászhoz hordani..sőt még a nyála sem folyik...:O))))))
Akkor én is belepofázok, jó!
Előrebocsátom, gigantomániás vagyok.
Imádom a:
Harlequin dogot,
Angol masztiffot,
Óriás schnauzert,
Ír farkast,
Akitát,
Dobermant,
Kaukázusi és közép-ázsiai juhászt, stb.
De valahogy minden kiegyensúlyozott és kedves kutyát szeretek. És nem is a fajtákat nem birom, hanem a gazdákat, aki idegbetegnek neveli szegény kutyáját, aki nem tehet semmiről. A jószivű melákok meg különösen a kedvenceim! A kellő nevelés és hozzáértés hiánya csinál a kutyukból agressziv fenevadakat.
Borzasztó! Egyébként kipróbáltátok már /és itt elsősorban a lógó szemhéjú fajták tenyésztőihez szólok/ hogy milyen érzés, ha az alsó szemhéjatok kiszárad? Én kipróbáltam, 10 percig bírtam, utána azt hittem, megőrülök. Nem hiszem, hogy készakarva szenvedést kellene okozni a kutyáknak, és ennek érdekében eleve betegnek kellene őket tenyészteni.
