Akiket pedig a "minden kutya" kategóriánál is jobban szeretek:
1. mindenféle jópofa keverék (kivéve a direkt mixelt "ez lesz a kemény kutya" fajták (rotti-masztif, dobi-pitbull, stb, stb, egyéb szörnyetegek)
2. Dobermann - a régi és szvsz örök "szerelem"
3. Német Juhász - legsokoldalúbb munkakutya
4. Mopsz - de csak azóta, amióta beszereztünk 1-et.
5. Boxer
6. Magyar vizsla - az utóbbi időben
és még biztosan kihagytam valamelyik fajtát!!! :o)))
Ja igen még a Belga juhász, őket is szeretem.
Tulajdonképpen szeretem a kistestűeket is, akkor ha "kutyaként" tartják őket. Régebben volt egy valahonann kidobott, általunk befogadott Pekingi palotapincsink, mivel akkor már volt a Riki (N.J. keverék), mellette tök jó fej kutya lett a pincsiből is. És most Lufi, a mopsz is tök jó fej, nem egy kis nyafogós öleb. :o)
pont a bull terrierrôl láttam néhány éve egy dokumentumfilmet(talán itt az Animal Planeten is látható néha), és egészen másként nézek azóta rájuk.
kiderült, hogy nagyon kedves, ragaszkodó, játékos fajta. én meg rettegtem tôlük mindig, valahányszor -és rendszerint- valamilyen szekrényméretű verôlegénykopaszcsávó oladalán megpillantottam egyet is...ebbôl is látszik, hogy mennyire nem lehet alkalomadtán elkülöníteni a kutyát az embertôl, és mekkora az ember felelôssége.
amúgy tényleg a legcsúnyább, legfélelmetesebb küllemű kutya - szóval, már egyenesen szép:))
megtaláltam az ideális kutyát mindenkinek! ez tutti plusszos befutó.
nem ugat vissza, nem rendetlenkedik, nem kell fodrászhoz hordani..sőt még a nyála sem folyik...:O))))))
Akkor én is belepofázok, jó!
Előrebocsátom, gigantomániás vagyok.
Imádom a:
Harlequin dogot,
Angol masztiffot,
Óriás schnauzert,
Ír farkast,
Akitát,
Dobermant,
Kaukázusi és közép-ázsiai juhászt, stb.
De valahogy minden kiegyensúlyozott és kedves kutyát szeretek. És nem is a fajtákat nem birom, hanem a gazdákat, aki idegbetegnek neveli szegény kutyáját, aki nem tehet semmiről. A jószivű melákok meg különösen a kedvenceim! A kellő nevelés és hozzáértés hiánya csinál a kutyukból agressziv fenevadakat.
Borzasztó! Egyébként kipróbáltátok már /és itt elsősorban a lógó szemhéjú fajták tenyésztőihez szólok/ hogy milyen érzés, ha az alsó szemhéjatok kiszárad? Én kipróbáltam, 10 percig bírtam, utána azt hittem, megőrülök. Nem hiszem, hogy készakarva szenvedést kellene okozni a kutyáknak, és ennek érdekében eleve betegnek kellene őket tenyészteni.
Az én kedvenc kedvencem a MUDI!!!
Miért? Mert kevés ember tudja, milyen fajta, tehát nem akarják ellopni. Amúgy meg a tulajdonságaiért, mert bár nem egy szuper küllemű fajta, ami a szívében és a fejében van, az maga a kis magyar csoda!
Még kedvenceim: a papillon, mert bár társasági kutya, de valami eszméletlen szolgálatkész kis jószág. Tudtátok, hogy létezik mozgássérült-segítő papillon, aki berakja a ruhákat is a mosógéppe, kiveszi a tiszta ruhát, kinyitja a hűtőt, odaviszi a gazdihoz a kért dolgokat stb.. Mindezt egy 30 cm-nél kisebb kutyus. Az én Cognac nevű papillonom is iszonyú jó fej, még vaddisznóhajtáson is részt vett velem együtt!
A harmadik szívszerelmem a cairn terrier, aki a westie ősi, színes változata, az IGAZI HEGYLAKÓ!
Ez a fajta, bár terrier, az átlag terriernél sokkal nyugodtabb és hiiggadtabb, de azt nem tűri, hogy packázzanak vele. A vele kikezdő nagyobb kutyáknak kapásból a torkát kapja el alulról, a faluban egy kuvaszt úgy kellett kiszedni Totókám szájából, már alig élt a kuvasz.
Az általam nem kedvelt fajták élén a csivava áll, utána következnek az agresszív kutyák /fajtától függetlenül, és a nyáladzó mastiffok, élükön a mastino napoletano. Az egyik CACIB-on a mellettem álló nápolyi megrázta a fejét és egy kb fél kilós nyáltömeggel sikeresen beborította a kezemben tartott frissen vásárolt meleg szendvicsemet. Azóta utálom ezt a fajtát.
hát...ehhez képest tényleg sokkal szerencsésebb helyzetben vannak azok a fajták, akiket egyelôre "csak" nyírnak-vágnak...nekik legalább, néhány "gondatlan" ember miatt, van egy esélyük..
igen, nekem is úgy hívták fel a figyelmem rá, és biztosítottak, hogy nem fogja csuklóból leharapni a kezem, mire közeledni mertem egyikükhöz...életem egyik legkellemesebb meglepetése kutyával, hihetetlen, milyen kedves fajta...:)
kár, hogy az (ismeretlenül félelmetes fenevad képzetét keltô, késôbb meg már aranyosnak tűnô) röfögésük állítólag a tenyésztésük egyik sötét foltja, mert ezek a kutyák tényleg nehezen szedik a levegôt, ergo nem túl könnyű nekik se...vagy ez csak urban legend?