A külföldi békeaktivisták az izraeliek által elrendelt kijárási tilalom ellenére tartózkodtak az utcán. Valaki mar mondja meg ezeknek a bekeaktivistaknak, hogy ez nem jatek !
Ezt topicot , hamarabb kellett volna indítani.
Legalább számolhatnánk.
Izraelben nincs semmi probléma.
Béke, nyugalom , demokrácia...
Korridor
Meghalt vasárnapra virradóra a Nemzetközi Szolidaritási Mozgalomnak (ISM) az a tagja, akit szombaton Dzsenínben egy izraeli harckocsi lövedéke sebesített meg.
A 24 éves amerikai Bryan Averyt a fején érte súlyos sérülés, amikor egy izraeli harckocsi tüzet nyitott a szolidaritási mozgalom öt tagjából álló csoportra. A csoport tagjai integettek és kiabáltak a harckocsi felé, jelezték, hogy fegyvertelenek, és jól látható volt rajtuk a békeszervezet azonosító jelzése - közölte a csoport egyik, sértetlenül maradt tagja, a svéd Tobias Karlson újságíró. A külföldi békeaktivisták az izraeliek által elrendelt kijárási tilalom ellenére tartózkodtak az utcán.
Egy 35 éves dán békeaktivista szilánkoktól sebesült meg az arcán, amikor a közelében izraeli katonák tüzet nyitottak az őket kővel dobáló palesztin fiatalokra.
Avery néhány hét leforgásán belül már a második amerikai ISM-aktivista, akit megöltek Palesztinában: március 16-án a 23 éves Rachel Corrie-t taposta halálra az izraeli hadsereg egyik talajgyaluja, amikor Corrie megpróbálta megakadályozni a Gázai övezet déli részén egy palesztin lakóház lerombolását.
Rachel nagyon narcisztikus módját választotta az öngyilkosságnak. Amig élt, senki se vette észre, de a halála egy rövid időre reflektorfénybe emelte.
Bulldózer elé odaállni már csak azér sem tanácsos, mert a vezetője nem számit rád, és valószinüleg észre sem fog venni, amikor átgyalagol a testeden.
Szóval, odamentünk... igen, mondtuk Rachelnek, hoyg ez nem vicc. ...igen, csak ő maradt a ház előtt, a többiek elugrottak időben... ... nem, nem próbáltuk elrángatni....
Gyertyafényből szivárvány
Rachel Corey emlékére
2003. március 18.
Anwar Hamed
Vasárnap, március 16-án egy izraeli buldózer halálra gázolta Rachel Corey 23 éves amerikai egyetemista lányt, aki testével akarta megakadályozni, hogy a buldózer egy újabb palesztin házat romboljon le. A buldózer Rachelt beborította földdel, majd kétszer haladt át a testén, oda és vissza.
Ha csak egy gyertyát tudok gyújtani, akkor is megéri, de nem hagyom, hogy sötétségben gyilkolják a gyerekeket - mondta Rachel, aki otthagyta az Evergreen College padját, az otthon melegét és a békés washingtoni életet, hogy egy fénysugarat csempésszen Gázába a sötétség hadserege ellenében.
Rachel gyertyát akart gyújtani, de a vérével varázsolt szivárványt a Khan Yunisz-i gyermekek lelkébe. S már hiába várják a szülei, a barátai, a szerettei a diplomaosztási ceremóniára a nyáron, hiába varrattak neki szép fekete köntöst és fejdíszt, ot már korálköntös borítja, és nárciszkorona díszíti fejét. Mert Rachel immár örökre beleszeretett a gázai szomorúságba, és a szívükbe zárták a nyomor hercegei.
Nemrég csodálkozásának adott hangot: ezek a gyermekek a tankok fogságában és a vér árnyékában hogyan képesek gyermekek maradni? Rajzolni, énekelni, a napfénynek örülni?
Gyöngyvirágom, téged meg mi rabolt el a kirándulások és a koncertek világából, és hurcolt a halál mezejére? A fellegekbe emelkedett
lelkiismereted? Az emberi méltóságod, amely nem turte többé, hogy a nevedben és az adópénzedbol álmokat romboljanak és gyalázzanak? És miért voltál ilyen bátor? Bárcsak visszariadtál volna, hogy tanúnak maradhass, hiszen ezért voltál ott. Hogy a világ ne csak az o szemükön keresztül lássa a történetet.
Hogy naplót írjál, mert egyszer majd megszületik egy bátrabb nemzedék, amely elolvassa naplódat, és útját állja minden hasonlónak. Hogy hazavigyed a rafahi mezítlábas, vérzo szívu gyermekek végtelen szeretetét, és szétoszd az amerikai gyermekek között, kormányuk bombái fejében. Miért nem írtál egy mesekönyvet inkább olyan tündérekrol, akiknek vére rózsaszínu mandulavirágokkal borítja hegyeinket, s vidámságot visz gyermekeink szívébe?
Ó, Rachel, mit mondjunk majd anyukádnak? Hiszen o anya, ot nem vigasztalja, hogy te a fellegek fölé akartál a bátorságoddal emelkedni. O a lányát
akarja, mert unokákat akar sétáltatni a közeli parkban, és nem régi fényképeket nézegetni a hosszú téli éjszakákon. Haragudni fog majd ránk? Mit tehetünk, hogy ez ne legyen? Hogy vihetünk örömet az o vigasztalhatatlan szívébe? Megvigasztalja majd, ha meglátogatja Nidal anyukája vagy Muhammed Aldurra apukája, és a gyermekeik mellett téged is siratnak? Szerinted a
szomorúság közel hozza a szíveket? Mások gyásza képes ot megvigasztalni?
Mi járt a fejedben, amikor megközelített az arctalan démon? Láttad a gyilkos arcát? Miért bíztál az emberségében? Hiszen eleget láttál ott, tudhattad, hogy mennyire gyulölik a magadfajta önzetlen, éles szemu fiatalokat, akik nem voltak hajlandók kétfajta vért látni, egyfajta áldozattal azonosulni.
Tudhattad, hogy ki nem állhatják azt, aki nem hagyja magát zsarolni. Rachel, mit mondjunk az Awda iskola gyerekeinek? Várnak téged az anyák napja próbáira. Amal szerzett egy új ruhát a fellépésre, Ali meg a kedvedért megtanulta angolul Shakespeare XVIII. szonettjét, a kedvencedet: "De a te örök nyarad nem fakul / s nem veszíti szépséged birtokát; / ne mondja Halál, hogy rád árnya hull: / örök dalokban nosz idokön át."
Mert te minden gyerek szívében ott élsz, és a te emléked minden évben a
mandulafákkal fog virágozni.
Ez a buldózeres sztori valahogy úgy lehetett, hogy a lelkes békeaktivista azt hitte, hogy a buldózervezetőjének lesz annyi esze, hogy megáll, a buldózer vezetője meg azt hitte, hogy a békeaktivistának lesz annyi esze, hogy félreugrik.
A buldózer vezetője tévedett.
Amúgy a tank nem nagy. Látszik a képen, hogy kis látószögű teleszubjektívvel (minimum350-es) :) készült, aránylag kis réssel, nagy távolságról (gyakorlatilag mindenhol éles, perspektíva erős hiánya) Így érthető a gyermek és a tank aránya.
Gyertyafényből szivárvány
Rachel Corey emlékére
2003. március 18.
Anwar Hamed
Vasárnap, március 16-án egy izraeli buldózer halálra gázolta Rachel Corey 23 éves amerikai egyetemista lányt, aki testével akarta megakadályozni, hogy a buldózer egy újabb palesztin házat romboljon le. A buldózer Rachelt beborította földdel, majd kétszer haladt át a testén, oda és vissza.
Ha csak egy gyertyát tudok gyújtani, akkor is megéri, de nem hagyom, hogy sötétségben gyilkolják a gyerekeket - mondta Rachel, aki otthagyta az Evergreen College padját, az otthon melegét és a békés washingtoni életet, hogy egy fénysugarat csempésszen Gázába a sötétség hadserege ellenében.
Rachel gyertyát akart gyújtani, de a vérével varázsolt szivárványt a Khan Yunisz-i gyermekek lelkébe. S már hiába várják a szülei, a barátai, a szerettei a diplomaosztási ceremóniára a nyáron, hiába varrattak neki szép fekete köntöst és fejdíszt, ot már korálköntös borítja, és nárciszkorona díszíti fejét. Mert Rachel immár örökre beleszeretett a gázai szomorúságba, és a szívükbe zárták a nyomor hercegei.
Nemrég csodálkozásának adott hangot: ezek a gyermekek a tankok fogságában és a vér árnyékában hogyan képesek gyermekek maradni? Rajzolni, énekelni, a napfénynek örülni?
Gyöngyvirágom, téged meg mi rabolt el a kirándulások és a koncertek világából, és hurcolt a halál mezejére? A fellegekbe emelkedett
lelkiismereted? Az emberi méltóságod, amely nem turte többé, hogy a nevedben és az adópénzedbol álmokat romboljanak és gyalázzanak? És miért voltál ilyen bátor? Bárcsak visszariadtál volna, hogy tanúnak maradhass, hiszen ezért voltál ott. Hogy a világ ne csak az o szemükön keresztül lássa a történetet.
Hogy naplót írjál, mert egyszer majd megszületik egy bátrabb nemzedék, amely elolvassa naplódat, és útját állja minden hasonlónak. Hogy hazavigyed a rafahi mezítlábas, vérzo szívu gyermekek végtelen szeretetét, és szétoszd az amerikai gyermekek között, kormányuk bombái fejében. Miért nem írtál egy mesekönyvet inkább olyan tündérekrol, akiknek vére rózsaszínu mandulavirágokkal borítja hegyeinket, s vidámságot visz gyermekeink szívébe?
Ó, Rachel, mit mondjunk majd anyukádnak? Hiszen o anya, ot nem vigasztalja, hogy te a fellegek fölé akartál a bátorságoddal emelkedni. O a lányát
akarja, mert unokákat akar sétáltatni a közeli parkban, és nem régi fényképeket nézegetni a hosszú téli éjszakákon. Haragudni fog majd ránk? Mit tehetünk, hogy ez ne legyen? Hogy vihetünk örömet az o vigasztalhatatlan szívébe? Megvigasztalja majd, ha meglátogatja Nidal anyukája vagy Muhammed Aldurra apukája, és a gyermekeik mellett téged is siratnak? Szerinted a
szomorúság közel hozza a szíveket? Mások gyásza képes ot megvigasztalni?
Mi járt a fejedben, amikor megközelített az arctalan démon? Láttad a gyilkos arcát? Miért bíztál az emberségében? Hiszen eleget láttál ott, tudhattad, hogy mennyire gyulölik a magadfajta önzetlen, éles szemu fiatalokat, akik nem voltak hajlandók kétfajta vért látni, egyfajta áldozattal azonosulni.
Tudhattad, hogy ki nem állhatják azt, aki nem hagyja magát zsarolni. Rachel, mit mondjunk az Awda iskola gyerekeinek? Várnak téged az anyák napja próbáira. Amal szerzett egy új ruhát a fellépésre, Ali meg a kedvedért megtanulta angolul Shakespeare XVIII. szonettjét, a kedvencedet: "De a te örök nyarad nem fakul / s nem veszíti szépséged birtokát; / ne mondja Halál, hogy rád árnya hull: / örök dalokban nosz idokön át."
Mert te minden gyerek szívében ott élsz, és a te emléked minden évben a
mandulafákkal fog virágozni.
No azért ez nagyon durva, csak azért, mert "hülye tyúk" valaki, és "békeaktivisát játszik", nem kellene cafatokra szaggatni. A házrombolás sem egyértelmű, mert ha az unokaöcsém robbantgat valahol, baromira nem érdekelne, hogy a közös lakóházunkat széttúrják. Esetleg elkeseredésemben én is robbantgatni kezdek, kvázi kész örültség a és idiótizmus a házrombolás, mert nem csökkenti, hanem növeli a terroristák számát.
Megértem, hogy az izraeli áldozatok miatt elkeseredett vagy, ezzel más normális ember is így van, de épp ez a primitív reagálás az, ami örökké élteti az ellentéteket és sajnos a terrorizmust is. Ezért nem tud az idő sem segíteni.
A tank áll, a gyerek meg dob(áll). Ilyen erővel a Szabadszállás-i tankodromon is készülhetett volna. Amúgy "hatásos" felvétel. Sokféle hatást lehet vele elérni.
