mit hazudozol? a rovás üldözése történelmi tény, elhiszem, h neked kellemetlen.
nem érted a rovást és feltételezed h használhatatlan?? pofátlan kultúrfasizmus amit előadsz. a rovás nem írta a magánhangzókat, ahogy más írások is (azok is használhatatlanok?), aztán párszáz év tiltás és üldözés után persze, h romlik a lejegyzés pontossága, mert felejtődnek az eredeti szabályok (mikor hova írandó mgh), romlik a betűjelek alakhűsége stb.
egyszerűen nincs más magyarázata annak, h miért volt a magyaroknak és a székelyeknek rovásuk, mint az, h volt nekik már a 9.században is.
"a székely rovásírás nem volt olyan állapotban, hogy fejfákra és épületekre kerülő rövid feliratokon kívül alkalmas legyen szövegek lejegyzésére ...És nem volt akarat, hogy a XX. sz. előtt használható írásrendszert fejlesszenek belőle"
Pár hónapja lefényképeztem a metró mozgólépcsőjén valakit, amint rovásírással írt könyvet olvas. Ez valóban csak 20. századi túlbuzgóság.
A türk rovásírás időben a legkorábbi datált rovásírás. A hunok után abszolút nem maradt fent írás, míg a „szkíták” közül a szakáknak vannak Hotánból és Tumsukból írásos emlékeik. Ezeknek nincs közük a rovásírásnak nevezett írástípushoz (így a székely íráshoz sem), hanem különböző indiai írást használtak, pl. a kharostit, a bráhmit.
Amely közösségnek igénye van a mindennapi írásra, hogy ne csak sírköveken, ráolvasásként vagy tulajdonjelként szerepeljen, az eddig mindig megtalálta azt az olcsó, tömegesen előállítható és tartós médiumot, amelyre írhatott. Állattenyésztő népeknek egyébként adódna a pergamen, amely időtálló. De pl. a kínaiak a papír feltalálása előtt kezelt falapokat használtak, amelyek máig megmaradtak. Az a védekezés, hogy „építményekre kerültek, székelykapukra kerültek, fejfákra kerültek”, valójában a szándékoddal ellentétben azt fejezi ki, hogy te szerinted sem volt funkcionális írásuk. Még a türköknek is futotta hosszabb szövegek lejegyzésére a síremlékeiken.
Az pedig, hogy a „rovást” nem akarták volna Rómában, az egy mítosz annak elleplezésére, hogy a székely rovásírás nem volt olyan állapotban, hogy fejfákra és épületekre kerülő rövid feliratokon kívül alkalmas legyen szövegek lejegyzésére (pl. a székelyderzsi feliratot sincs két ember, aki ugyanúgy olvassa ki). És nem volt akarat, hogy a XX. sz. előtt használható írásrendszert fejlesszenek belőle.
A török rovásírásokat, így a székely írást sem használták a mindennapokban, nincsenek nyomai ennek nyomai, pedig az Orkhontól a Dunáig nagy területet és időtávot fedett le ez az írástípus. A szövegemlékek alapján sírfeliratok, ráolvasások és rövid tulajdoni jelölések maradtak meg rajta. Az erdélyi gyula korábban felvette a bizánci keresztyénséget, így ha lett volna arra elszánása, ő is lefordíttathatta volna a bibliát saját betűkkel (a székely írással), mint hogy azt Rasztyiszláv igényelte.
a türkök egy későbbi nép, akiknek a török ága az ahova a besenyők, stb tartoztak (a székelyek nem)
a türk rovás is későbbi mint a szkitahun (a későbbi székely, magyar) rovás
mindennapok? ha a számlálást, számvezetést érted rajta, akkor az napi dolog. aztán h még mit írtak rajta, az a szerzőtől függ.
azért nem találsz ilyeneket, ellentétben a többi papírral (amik a látszat ellenére, azaz h soknak tűnnek, még azok is vsz 10%-ot jó ha elérik annak ami a korban keletkezett írás, csak az állami szektorban)
mert ezek a falapokra rótt írások mellett,
építményekre kerültek, székelykapukra kerültek, fejfákra kerültek.
az egy érdekes történelmi kérdés, h az erdélyi gyula miért nem tette meg, felvetődött e benne...stefanus és apja is átengedte az állami dokumentációt a németeknek, a római katolikus egyház írnokainak, és stefanus (vagy az államgépezet annyira német befolyás alá került) tiltotta a rovásírást
...
saját betűkkel (a székely írással), mint hogy azt Rasztyiszláv igényelte.
csakhogy a glagolita bizánci eredetű írás, az világhatalom által kitalált írás, azon írhatnak, írhattak
az első mondatod és nem lehet h konstantinnak is szerepe volt abban, h rasztyiszláv írhatott azzal a betűvel?
ha gellért kitalált volna egy írást azt is elfogadták volna rómában, csak a rovást nem akarták
nagyon nagy ugrások vannak vannak benne, akár többezeréves időtáv köztük... nincs semmi fogyatékos a fehervaarurea mene hodu uturea, hanem rovással is ugyanezek a hangzók vannak, azaz így lehet leírni azt a kiejtést (az meg h aa van á helyett az nem kunszt, a cs-t meg a gy-t helyettesiteni az) ami mai magyarsággal: fehérvárra menő hadútra.
A hozzászólásban több jelentős pontatlanság van. A glagolitát 863/864-ben alkotta meg Konstantin, aki nem latin volt, hanem görög vagy elgörögösödött szláv. Az első latin betűs magyar szövegemlék pedig a Tihanyi alapítólevél 1055-ből. A két dátum között két évszázad különbség van, tehát egyáltalán nem „akkor mikor mi elveszítjük […] nekik lehet”.
A török rovásírásokat, így a székely írást sem használták a mindennapokban, nincsenek nyomai ennek nyomai, pedig az Orkhontól a Dunáig nagy területet és időtávot fedett le ez az írástípus. A szövegemlékek alapján sírfeliratok, ráolvasások és rövid tulajdoni jelölések maradtak meg rajta. Az erdélyi gyula korábban felvette a bizánci keresztyénséget, így ha lett volna arra elszánása, ő is lefordíttathatta volna a bibliát saját betűkkel (a székely írással), mint hogy azt Rasztyiszláv igényelte.
V. István pápa 885/886-ban csak a római keresztyén egyházfélben tiltotta be az anyanyelvi liturgiát, a keleti területeken ez még évszázadokig lehetséges volt, tehát a gyulának is lehetősége lett volna. Ahogy a bulgár I. Borisz befogadva a Metód utódát, ezt meg is tette, sőt ekkor fejlesztették ki a cirill írást a korbeli görögből lecserélve a glagolitát. A bulgár elit török eredetű volt, ezért ők is biztosan ismerték a nyugati-török rovásírásokat. Azt ők is elhagyták, de ez nem akadályozta még őket abban, hogy a maguk nyelvére formált írást innováljanak.
Amúgy a glagolita eredeti változata kerekded, és egyáltalán nem hasonlít rovásírásra. És bár V. István betiltotta, de a horvát katolikus egyházban a XIV. sz-ig kiterjedten használták a glagolitát elszögletesített írásváltozatban. Ennek pl. a Frangepánok voltak a nagy támogatói. Item, h lett volna igény a székely írás kiterjedt használatára a magyar nyelvterületen, akkor ennek valójában neme lett volna akadálya.
A székely írás <gy> betűje világosan egy <d+j> ligatúra, hasonlóan az <ny>. A korai ómagyarban nem volt pl. /c/, /ö/, /zs/ hang, ezek már jóval a honfoglalás után alakultak ki, mégis lett hozzájuk betű a székely írásban. Azaz a székely írás fejlődött, új jelekkel gyarapodott. Semmi akadálya nem lett volna annak, hogy innovatív magyar írnokok a latin írás alapján ligatúrákat és új betűket, betűmódosítványokat alkossanak, mint hogy az utóbbi a huszita biblia idejére meg is történt, a ligatúrák pedig már az ókor óta jelen voltak a latin írásgyakorlatban (vö. &, @, æ stb.). Itt megint egyszerűen az igény hiánya látszik magyar részről.
A grúzoknak a IV-V. sz. fordulója óta saját írásuk van, ráadásul három is: ilyen módon önként „szeprálódtak” még önmaguktól is. A saját írást megtartották a Szovjetunióba tagozódva is, nem cserélték le cirillre. A kazahok sem valamiféle endogén török rovásírást hagytak ott a cirill kedvéért (mert az sosem volt nekik), hanem az arab írást, amely azért nem kevésbé szeparálta volna el őket, csak éppen más relációban.
"Milyen érdekes, hogy akkor mikor mi elveszítjük azt a saját írásunkat, amivel a 38 hangot le lehet jegyezni, hogy helyette a 25 darabos latinnal kínlódjanak össze ilyen fogyatékos mondatokat mint "feheruuaru rea meneh hodu utu rea", a kb annyi hangzóval mint mi, élő szlávoknak a két latin fickó leakaszt a semmiből egy egész írásrendszert, ami meglehetősen hasonlít a rovásíráshoz, és rájuk szabják, nekik lehet.
Persze később ahogy az oroszok leszopatják a grúzokat meg kazahokat a semmivel nem kompatibilis írásrendszerrükkel, úgyhogy sejthető, hogy mi volt a cél, szeparáció."
567-ben a Kárpát-medencébe a langobárdok hívására benyomuló avarok legyőzték és megölték Kunimundot, és a gepida királyságot beolvasztották birodalmukba. Az avar uralom következő három évszázadából erről a régióról nincsenek történeti adataink, az avar írásbeliség hiánya és a szomszédos birodalmaktól való elzártsága miatt. Az avar birodalom 8. század végén és a 9. század elején bekövetkezett összeomlása után ez volt az a terület, amely elkerülte az avarok felett győzelmeket arató frankok és bolgárok hódításait, és frank hűbéres morva fejedelemség terjeszkedését is.
Hozzászólás:
"Csak úgy, lazán... a morva fejedelemség Bihar mellett... hogy a bolgárok ott voltak, tudjuk.
Na de a hatalmas Nagy Morva fejedelemség??? hát mégsem a Felvidéken volt??? Boba Imre szerint sem..."
A szlovákok magukénak hazudják Szvatoplukot, akihez semmi közük.
Abban a korban északon nem létezett Morávia.
Az délen volt.
Internetes oldalakon nincs más a VIII. János pápa Szvatoplukhoz írt levelénél, mint cseh, szlovák és bolgár nyelvű fordítása a latin „Industriae tuae” szövegnek. Egy rész van benne, amit nagyobb betűkkel, s ritkábban írtak:
„Data ut supra. Reverendissime Methodi archiepo* Pannoniensis ecclesie.”
(„Mint fentebb. Legnagyobb tiszteletű Methód, Pannonia egyházának püspöke.”) *[az archiepiscopus rövidítése]
Ezt a szöveget a fent említett csehek egyszerűen kihagyták a fordításból, mert az északi Morávia soha nem volt Pannónia.
Azaz Methód abban az időben a frankok által ellenőrzött maradék Alsó-Pannónia (kb. a későbbi Szlavónia) püspöke volt Szirmiumban, ahová a kinevezését kapta.
A szlovákoknak, mint konkrét etnikumnak, meg természetesen semmi közük Zalavárhoz: a szlovák etnogenezisben a "pannon szlávok" nem vettek részt, mert ezek már a 11 - 12. századokra beolvadtak a magyarokba. Sőt, az sem igazolható, hogy a mai szlovákok ősei KM-i illetőségűek lettek volna a magyarok honfoglalásakor. A szlovák nyelvjárások fényesen bizonyítják, hogy a szlovák etnikum csak későn, morva/csehországi, lengyelországi és galíciai bevándorlókból jött létre.
Amúgy meg "Nagymorávia" még a pre-államiságig sem jutott el, éppen cseh kutatók írják ezt mostanság: mindösszesen egy Karoling peremkultúra helyi változatáról lenne szó, itt-ott avar beütésekkel.
Mindez, persze, a cseh/szlovák köznép soraiba néhány évszázad alatt fog csak beszivárogni ...
Hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, mit is köszönhetünk konkrétan a zalavári kutatásoknak és azok eredményeinek: azt a "kicsinységet", hogy tudományosan igazoltnak tekinthető: a "Nagymorva Birodalomnak" se híre se hamva a Dunántúlon , mindösszesen egy icinke-picinke, frank főség alatti, szláv (nevű) helytartókkal igazgatott frank tartományocska volt itt, zömmel talán frank-bajor nyelvű népekkel (lásd Conversio tulajdonnevei).
ja, és hogy miért fontos ez? mert Marhanagymorávia a későbbiekben a források tanúsága szerint minden értelemben véve Pannonia alhalmaza volt. Ergo ahol nem volt Pannonia, ott Nagymorávia mégúgy sem volt, és nemcsak hogy egy óráig nem létezett, de egyáltalán nem.
Jó, jó mint írtam a karolingok Virunumra gondoltak Szent Márton kapcsán,
.........
turkáltam a régi MTA előadások közt
A lényeg, hogy Pannonia földrajzát három római kori diploma alapján akarja igazolni. Az agymenés alapja, hogy szerinte a katonák 25 év szolgálat után szépen hazamentek a polgárjogukkal és kaptak házat, telket miegymást, hogy szépen éldegéljenek és gazdálkodjanak nyugdíjaskorukra.
Hát ez azért jó nagy marhaság.. a katonák nem mentek haza, legalábbis aligha volt jellemző. Más dolog, hogy ugyan hogy kaphattak volna meg valamit ott, ahol már minden valakié volt..
A katonák igenis az állomáshelyük közelében kurogatták a lányokat, csináltak gyereket, majd ott telepedtek le.
Britanniában még idő előtt disszidáltak is emiatt.
25 év után ugyan kinek jutna eszébe hazmenni gazdálkodni oda ahol már senki nem ismeri őket és ők sem ismernek senkit, ráadásul a családjuk is ott van ahol.. Csak az íróasztal mellett.
Szóval ha a pannoniai katonát a Dunántúlon találjuk a szolgálat letelte után, akkor hóttzicher, hogy az nem a származási helye, és az nem Pannonia.
A Kr. e. 4. században már kelta település állt helyén, melyet Segesticának neveztek, latin neve később Siscia volt.
I. e. 156-ban a rómaiak megostromolták Siscia városát a szkordiszkuszok és az ekkortájt szkordiszkusz szövetségben lévő pannonok elleni háborújukban.[1] Elfoglalni azonban csak Octavianusnak sikerült a várost a pannonoktól az i. e. 35 és 33 között a kelet-alpesi japodok elleni hadjáratában.[2][3]
Vespasianus uralkodása alatt kapott a város colonia rangot.[4] Siscia Pannónia egyik legfontosabb városa, Pannonia Savia tartomány székhelye volt. A város a 3. századtól püspökség székhelye. Első püspöke volt a Sabariában kivégzett Szent Kvirin, aki a város védőszentje lett."
