Az elején én javasoltam, hogy nem kell minden nap órákig beszélgetnünk, de akkor azt mondta, hogy ő szeretne mindennap. Most, hogy ő mondja picit fáj, persze meg is értem.
Parázok, pedig mondta ( már régebben), hogy a régi barátnőjével is volt, hogy 1 hétig sem találkozott, pedig egy helyen laktak. Első héten is azt mondta, ha ott laknék, akkor sem akarna minden nap velem lenni. Ő ilyen. Ha most mondaná el ezeket, akkor csak magyarázkodásnak vélném, de így hiszek neki és szeretem, mást nem tudok és remélem nem is kell tennem.
Attól tartok, hogy a szerelmem direkt hívja fel saját hibáira a figyelmemet és kezdi gyakrabban emlegetni a nem túl pozitív tulajdonságaimat. Néha "elfelejt" válaszolni sms-ekre.
Arra gondoltam, hogy lehet elég volt neki már belőlem, eltüntem, de akkor meg hív naponta 6x.
Honnan tudjam, hogy mikor kellene vérig sértődnöm és mikor csak elhallgatni a kritikát?
Ami régen tökéletes volt a szemében, ma már nem is vonzó neki, nemhogy a top legyen valamiből. Azt mondja, ő mindig őszinte régen is és most is. Kicsit megzavart elárulom.
Lehet, hogy azt szeretné, ha kiszeretnék belőle?
Vagy szeressem, de ne szerelemmel?
Talán csak kíváncsi, hogy szeretem e akkor is, ha nem a jó arcát mutatja meg nekem?
Ritkábban akar velem beszélgetni is.
Úgy érzem, már nem szeret eléggé.
Lehet márcsak az ágyban van rám szüksége?
Az a baj, hogy az a 9 % ugyanolyan bizonytalan, mint mondjuk te tudsz lenni, míg a 90% legalább biztosra mondja, hogy hülye vagy ;)) Amúgy meg, jobban körülnézve, úgy veszem észre, hogy 1% az nagyon jó arány, ha olyan emberekről van szó, aki igazán minden körülmények közt odafigyel rád. Jah én most kb. 3-4 ilyen embert tudnék mondani magammal kapcsolatban... és azért már legalább 400hoz volt szerencsém:( Egyébként ha olyan gond neked az egyetem, nem tudsz átjelentkezni máshova? Már, hogy el tudd kerülni stb.
Beszélek hülyeséget. Ő is hiányzik, annak ellenére, hogy az égvilágon semmi nem történt.
Most marhára fáradt vagyok. Holnapra 4 db dokumentum, amit nem lehet crtlCctrlV vel megcsinálni, meg egy adóbevallás, meg hétfőre egy 10-12 oldalas beadandó, amivel lógok 2 hónapja, és már marhára le kellene adni az indexemet... Tanuljak angolt. Heti 15órában minimum. És még írjam a diplomámat.
Meg tegnap este fél egykor beestem a koliba, és jön a szomszédból cimbora, hogy csináljak neki statisztikát excelben. Bazdmeg. ELzavartam, talán meg is sértődött. Tehet egy szivességet - ha hagyom. Ehh.
Nem, nem volt érthető..:) Bár lehet, hogy csak én vagyok túl fáradt.
Tudtam, hogy nem hívhatom fel. Mert rosszul tenném. Nem hívtam fel.
Nem figyelem, hogy mit csinél. Csak véletlenül tudom, hogy melyik az irodája. És meglehetősen feltűnő, ha még késő éjjel is világít az ablak...
Nem tudom elkerülni az egyetemet. Lehetetlen. Ez most miért önzés?
hogy túl sok van benned, és ebben neked még sincs köszönet Ez nem kissebbrendűség, hanem tragédia.... Nagy. A problémám meg már nem abból áll, hogy pont Ő hiányzik. Hanem abból, hogy én sajnálom leginkább: Nem írhattam azt, hogy barátok... :((((( Mert marhára nincs senki a közelemben, akivel beszélgethetnék.
Nah. meló van :(
Sok mindent kéne leírjak, tuti nem fog menni, mert egyrészt időm se lenne szerintem annyi, másrészt fogalmazásból is gyenge vagyok.
Azzal kezdeném, hogy félreértettél, azzal a daccal kapcsolatban. Nem kinevetni dacból, mert ugye akkor valójában magadat nevetted ki. HANEM dacból, csak azért is, hogy te meg tudod csinálni, ha jön az érzés, amikor tudod, hogy rosszul cselekednél, akkor tudatosan NEM azt teszed amit tennél, hiszen tudod, hogy az rosszra vezet, hanem akár a lehető legnagyobb ellentetjét, mégha nem is azt teszed szivesen, de mondjuk annak az eredménye vezet el egy áttételesen jobb célhoz. Huh, nem biztos, hogy ez így érthető volt.
Az önzéssel kapcsolatban, az, hogy baráti szinten tartani akarod vele a kapcsolatot, amikor még most se úgy gondolsz rá, az, hogy az egyetemen figyeled mit csinál, ahelyett, hogy minnél messzebbről kerülnéd... tehát ezt másképp hogy neveznéd? Azt, hogy neki jólesett volna ez meg az, azt szerintem felejtsd el, neki van férje, akitől lehet kapott is, lehet olyant ami jobban is esett neki (ami neked még eszedbe se jutott) ha pedig így van akkor inkább zavaró lehet az amit te adsz neki.
Kisebbrendűségi érzés éppen azért mert te azt gondolod, hogy túl sok van benned, és ebben neked még sincs köszönet. Épp ezért jön a munkamániád, ami most még talán tényleg csak figyelemelterlés, de ez olyan mint másnál az alkohol, menekülés a probléma elől. És ha a problemád nem oldódik meg, akkor mit látsz magad előtt? Nem rémlik fel előtted egy nagy teherbírású munkagép? Mondjuk egy IFA?;D
Az, hogy a zene, a könyv a stb. segít az szerintem jó, de sajnálom, hogy nem írtad, hogy barátok...
Viszont most mennem kell, ne haragudj, még írtam volna.
Meg van bocsájtva. Ne félj, nem értettem félre, nagyfiú vagyok. Bár csak nemrégen váltam azzá. Kicsit későn, de most sikerült.
Te aztán nem kertelsz, sosem tetted. De így korrekt. Vág, mint a kés, de korrekt.
Még valami: Tartok tőle egy kicsit, hogy a végleges lezárás csak akkor jön el, ha jön egy másik szerelem.
A nem végleges meg az lesz, hogy elhúzok innen. Minél messzebbre. De az még 3 hónap!!
Miből gondolod, hogy tartom vele a kapcsolatot? 1 e-mail, válasz nélkül. Önzés... Előbb meg kellene határozni, hogy mi is az önzés valójában. Szerinted? Ilyen esetben mi nevezhető önzésnek?
Igen, van bennem elég erő. Vasárnap este, valahogy 3/4ed éjfél magasságában mentem ki az egytemről, csináltam a dolgomat. fél10kor kimentem cigit venni az egyetemi kocsmába. Láttam, hogy bent van az irodájában. Amikor kimentem, akkor is bent volt még. Valószínűleg pályázatot írt, vagy ilyesmi. Nem hívtam fel. Nem küldtem neki novellen üzenetet, hogy "mit keresel még itt ilyenkor?:)"
Pedig tudom, hogy ilyenkor nagyon fáradt és kész bír lenni. És lehet, hogy jól is esett volna neki. Nem tudom. De megálltam. Nem volt egyszerű, bár nem haltam bele.
Kissebbrendűségi érzés? Lehet. De pont attól, hogy túl sok van bennem??? Kicsit fura, nem?
Munkamánia. Lehet. Könnyen. Most a munkát elsősorban figyelemelterelésként használom. Írom a diplomámat, eztaztamazt.
Dacból kinevetni. Azzal azt érem el, hogy az emberek 90% megutál, 9% állandóan mindenféle hülye kérdéssel nyaggat. Ezt már tapasztalatból írom. A maradék 1% meg túl kevés ahhoz, hogy ne érezzem magam szarul.
A recept. :) Még nincs kész. De a hozzávalókról már van valami fogalmam, sőt szvsz már meleg a főzővíz. Mindenki magából dobál bele darabokat. Nagyon személyiség típus, adott személy, adott helyzetfüggő, hogy miből mennyi kell.
Van aki a piához, van aki a droghoz menekül. Van, aki egyenesen túlmegy minden határon. És Flatline. :(
Nekem mi kell a levesembe? Zene. Könyv. Net. De elsősorban a zene. Az nagyon sokat segít. Az egyedül topikban ott van a 2015ben. Hadd szóljon. Bele az üres egyetembe, két szinttel feljebb a folyosón lehet hallani belőle foszlányokat. :) Majd szétmegy a dobhártyám meg a hangfal. Kit érdekel? A főzési idő? Na az a meghatározhatatlan. Sok, nagyon sok. Nálam lassan két hónapja fő. Két nagyon hosszú hónap. Az elején rendszeresen lekozmált. Zuhantam a gördrömbe. Most már 2 hete, hogy nem zuhanok (kopkopkop).
De még fől az a leves. Már nem fáj. Tudatosan kell odafigyelnem, hogy ne zuhanjak. És megy. Alig hiszem el, de megy. Elő egy könyv, (síp, dob, zene, Harsogjon harsona - Fülembe zúgja átkait a walesi lakoma...), egy jó nóta.
Agyalok. De nem. mégse, ez nem agyalás, csak egyszerűen dől belőlem a szöveg. Ez is kellett. Az egyedül topikban ömlengtem mindenről fék nélkül.
Most semmi nem akar kijönni. Ha nem tiszta, kérdezz.
Nem gondolod, hogy amíg tartod a kapcsolatod Annával, addig lényegében nem adsz a büszkeségedből? Nem önzés az ilyen gondolkodás? Van benned elég erő megszakítani vele a kapcsolatot?
És amit a 22-es csapdájaként emlegetsz, az lényegében nem egy jólfejlett kisebbrendűségi érzés? Nem oda vezet, hogy egyedül maradsz, munkamániás leszel? Nem lehetne azt megtenni, hogy mikor látod, hogy feltör ez az érzés, akkor tudatosan ellene teszel? Mondjuk dacból? Mondjuk olyan alapon, hogy aki kineet, szánalmas szánalmas kis ember lesz, míg te attól nagyobb, hogy el merted mondani neki?
Bocsesz, ha rosszul esik amit írtam, viszont kiváncsi vagyok, miként látod te ezekre a válaszokat. Amúgy drukkolok neked, és ha kész leszel a gödörből kikerülés receptel, ad majd meg nekem is ;)
Jóóóóvanna. Bocs. Széjjel offolom a topikot... :-)
Azt a mitsut meg marha nehéz lekörözni :)) Ilyen szintű stoppolásom még nem volt. Azóta se.
Báááár... A merci vitoban is paráztam egy kicsit, amikor a betépett ürge elkezdte kéz kézzel ütni a kormányt, úgy erőből. 110nél. Olyan útszakaszon, ahol 30 kilcsin 19 koszorú van...:) Vagy épp a gengsztermerzsdó... két db kétajtó szekrény társalgását hallgattam falfehéren, hogy ki mit nyomott fel az elmúlt 1 évben... uff.
Sza!
Teljesen átérzem a lány viselkedését.
Az első és a legfontosabb: én úgy gondolom, h. egy lányt akkor lehet igazán megsérteni, ha a büszkeségét sértegeted. Értsd: nem veszed észre, nem foglalkozol vele stb.
Az adott szituban a következő történt: a lány talált valakit, akivel beszélgethet, és az illető jó PARTNERnek bizonyult a beszélgetésben. A lány élvezte. Egyszer aztán látta, h. baj van. Mit csinál ilyenkor szegény feje? Elkezd még többet beszélni, csak hogy leplezze zavarát és értetlenségét. Erre a srác otthagyja...
Szegény lány úgy gondolja, h. vele volt a baj, hiszen az eszébe sem jut, h. valaki ekkora "paraszt" legyen.
A hiba alapvetően ott keresendő, h. ő NEM TUDTA, h. fáradt vagy stb., nem találkozott eleget veled ahhoz, h. felismerje rajtad a fáradtság jeleit, így félreértette az egész szitut. Ennyi.
Csak hogy a témához is visszakanyarodjunk CMC lelkének ápolgatása mellett...
Ui: brainded, most az egyszer te ne válaszolj!
(Tuti lekörözted volna azt a Mitsut! :DDD)
Na ezt ne tedd már egy picit. Tudod, csak úgy bele a közepébe. Nem mérlegelni ennyire a következményeket, csak csinálni.
Van benned egy jó adag, némileg felesleges büszkeség és talán... gyűlölet a világgal szemben. Ez nagyon nehezíti a dolgodat.
Ui.: Azt a Mitsubishist én asszem bírtam volna. :)
Bár az a lefékezés nagyon mocsok dolog...
Ilyen eset is volt - ez most csak úgy felmerült bennem - a racionalizmussal kapcsolatban: Egy lány, "táborbeli" ismeretség alapján, azaz egy hét együttgondolkozás után azt mondta rólam, hogy "Nagyon nagyon racionalista vagy."
Puffneki. Ezt se azelőtt, se azóta nem jelentette ki rólam senki. Nem szeretem a szürkét. Emberben sem. Én se vagyok szürke kisegér, nem állok be a sorba. Az egyedül topikban ezt már kitárgyaltuk, ott le van írva a véleményem.
Összességében jó kívülállónak lenni, de néha nagyon nehéz.
A végén még kiderítjük hogy túl finom vagyok belül... Ezt nem gondoltam magamról.
A veszélyhelyzet... Igen, volt ilyen. Hogy nem tudtam volna elhárítani a halált. Bár igazából -így visszanézve- nem volt halálközeli helyzet, de tudom, hogy tizedmásodpercek alatt az lehetett volna belőle:
M7, stoppoltam. Osztyapenkó - Balatonfűzfő, egy régi de bivalyerős Mits. Lancerrel 52 perc.
Azaz, kb 140es átlag, nyári forgalomban. Ez még csak hagyján. De néhány esetben megtette a pályán, hogy ha valaki lassan, azaz 100-zal ment a belső sávban, akkor megelőzte jobbról, beállt eléje, és lefékezett 80ra! Kapaszkodtam kézzellábbal... Ne tudd meg. Dőlt rólam a hideg verejték. Szó szerint. Amikor fűzfőn kiszálltam, úgy remegtem, hogy alig tudtam rágyújtani :)).
Ahogy írod, úgy még nem voltam padlón. De a közelében voltam, kb 1 hónapja. Nincs rá szükségem.
Olyan is volt, hogy kicsit felidegesítettek. Kicsit. Tanszéki szgépkarbantartás meló, aztán azon a tanszéken egy matrónánál vizsga. 2 tételt nem tudtam, perszehogy kihúztam az egyiket. UV, az még rendben is volt. De utána kaptam egy megjegyzést: "Maga túl sokat megenged magának ezen a tanszéken..."
Ezt se tudd meg. Cimbora, aki látott utána néhány perccel, később azt mondta, hogy komolyan félt attól, hogy ott helyben agyvérzést kapok. Fel tudtam volna tépni a linóleumot körömmel. Roszz visszagondolni rá.
Bicajozás: Dehogynem. Fantasztikus volt. Érezni az adrenalint, úgy, hogy egybe vagy forrva a bicajjal, a gép minden pici rezdülését érzed és érted... Élmény. A javából. Ezért ugrálnak sokan a hidakról. Adrenalinélvezők. Adrenalin nélkül nem lehet élni. De közben félsz. Gyakran nagyon félsz. Valamelyik extrémsportoló nyilatkozta: "Ha nem félsz, meghalsz." Szó szerint igaz. De mégis: Az ember szándékosan keresi ezeket a helyzeteket. Van , akinél nagyon magasan van a határ. Van aki bungie jumpingol, van aki 5 méterről már nem mer fejest ugrani. Saját határok, saját szintek. A határaidat kitágíthatod, csak kicsit őrültnek kell lenni. De ha túllépsz a határon, meghalsz. Ha legyőzöd önmagad, a túlélési ösztönödet, meghalsz. A végső határt érezni kell. Tudni nem lehet.
A hülyére konkrét eset... Nehezebb felidézni mint gondolnád, bár sok volt. Túl sok. Olyan mélyen eltemettem magamban, hogy nem is tudom kirángatni. Az osztályfőnökömtől kaptam meg gyakran. Hogy te hülyegyerek, úgyse viszed semmire. Az e topikban le van írva néhány.
Vittem valamire. 3 hónap, és diplomát kapok. Még néhány hónap, és még egy diplomát. Hogy utána mi lesz? Nem tudom.
Valamit el akarok érni. Elindultam feléje, tudatosan építgetve. Igen, a karrierről beszélek. Az évfolyamtársaimon egyszerűen nem látom erre az igényt. Állásbörzékre, tréningekre mászkálok. Még ezért is megkaptam, hogy hülyevagy (Na ezesetben már az arcába röhögtem az illetőnek:)) ).
Megkaptam, amikor említettem valakinek, hogy "Holnap Kinizsi". Megcsináltam. Az is egy horizontfeszegetés volt.
"Akkor most baj, hogy túl finomak az írásaim? Vagy hogy túl racionálisak?"
Dehogy baj, részint, mint te is írtad, ez csak egy kis szelet belőled, ez alapján kár lenne messzemenő következtetést levonni, részint meg van azért aki ezt a finomságot is tudja értékeli.
A veszélyhelyzettel kapcsolatban inkább valami olyasmire gondoltam, hogy azt mondd utána: "húbazmeg, most majdnem meghaltam", hogy csak a szerencsén múlt, hogy valamiféle újjászületést érezz. Valami "na ezután már csak jobb jöhet", vagy "ennél már nem lehet rosszabb" érzést élj át. Lásd, ezt is túl lehet élni. Hogy kicsit kénytelen legyél alulról szemlélni a dolgokat. Lehet, az a bajod, nem voltál még igazán padlón úgy, hogy meglásd még a porszemeket is a pallók réseiben. Kiirtotta volna ezt a félelmet, ezt a tépelődést belőled, hogy úristen, mi lesz ha nem sikerül, mi lesz, ha visszautasít? Semmi. Minden megy tovább. Legközelebb majd sikerül.
Talán túl merev vagy. Néha add át magad az érzéseidnek és úgy viselkedj. Ne mindig a racionalitást helyezd előtérbe. Ne gondolkozz mindenen annyit.
Ott, amikor robogtál lefelé a hegyoldalon, érezted, ahogy felpezsdül a véred? Érezted, ahogy szétáramlik testedben az adrenalin? Nem érezted jól magad? Kicsit sem?
Írtál már valahol egy konkrét esetről, amikor megkaptad a hülyét? Ha nem, leírsz nekem egyet? Persze nem muszáj ide. Jöhet e-mail-ben is.
Mindig mindenki megtalál, ha baj van azzal a kibaszott számítógéppel. De azt érdekes módon elfelejtik megkérdezni, hogy "Na mi van haver, élsz még?"......
Akkor most baj, hogy túl finomak az írásaim? Vagy hogy túl racionálisak? Hiányzik belőlük az élet. Miért? Nem tudom.
Olyan helyzetben már voltam, hogy tudtam, hogy a legkissebb hiba végzetes lehet. Bicajjal, 80as tempóval. 1 kavics, 1 túl nagy kormánymozdulat és kampec. Volt úgy, hogy 60ról a meredek hegyoldalban vezetett úton 10-12 méteren, az útról félig leszaladt bicajjal álltam meg. Egyik se volt közvetlen életveszély. Mi változott? Legközelebb lassabban. Nem engedtem el a féket annyira.
Ha ezt átfordítom az életemre: A tempó: Kiadni valamit belőlem. A fejemből. A reakció: Ez hülye. Eredmény: Nem adom ki ami bennem van. Önvédelem, hogy ne legyen a reakció. 22es.
Lazítsak. Hogyan, ha minden érzés, minden gondolat, minden vélemény, itt kavarog bennem? Amit leírok az nem ÉN vagyok. Csak egy szelete. egy kicsi szelete.
Szeretek szenvedni? Lehet. Mert nagyon ritka az az élmény, hogy ha valamit megteszek, akkor arra azt a reakciót kapom vissza, hogy ez szép volt. Persze ezzel kapcsolatosan csak azokat a dolgokat nézem, amelyekről én is azt gondolom, hogy jelentősek, hogy lényegesek. Amikre csak én vagyok képes. Amit más nem tud megcsinálni.
Általában a "hülye" reakció jön vissza. Nem más.
Egyszerűen nincs körülöttem olyan ember akivel igazából beszélgetni tudok. Nem tudom miért. Bizalmatlanság? Az.
Mitől félek? A "hülye" reakciótól. Meg attól, hogy emiatt egyedül maradok. És ezektől nagyon félek. El se tudod képzelni, mennyire.
"Meg akarnám e dönteni, azaz úgy, ha csak meglátám?
Nem."
Ez a kérdés az alábbi válaszod fényében lényegtelen, nem visz előbbre, ezért kérlek felejtsd el, hogy kérdeztem. Te valami tiszteletfélével szemléled a nőket, valami, talán -nem-is-annyira megközelíthetetlen csodának tartod őket.
"Nem voltam. Szerinted miért, az írásaim alapján?"
Túl finomak, túl lágyak, túl racionálisak, kevés bennük a...
Vezettél te már autót mellékutcákban 120-szal? Érezted, hogy elég egy nagyobb bukkanó és menthetetlenül összetöröd? Ugyanezt egy jó szimulátorban?
Vagy voltál már bungie-jumpingolni? Láttál/hallgattál másik embert, miközben ugrik? Elképzelted, hogy milyen lehet a szabadesés, milyen lehet a kosár szélén állni lenézni a mélybe és leugrani?
Ugrottál már fejest 10 méter magasról? Féltél, hogyha rosszul ugrasz, akár a nyakad is kitörheted? Elképzelted ugyanezt?
Akartak már úgy megverni, hogy nem tudtad, utána fel fogsz-e majd kelni?
Vagy talán ezt könnyebb: indultál már el úgy szánkóval, vagy sível egy hegyoldalon lefelé, hogy nem voltál biztos benne, meg tudsz majd állni?
Talán van valami hasonló élményed. Szedd elő azt és kezdd el tanulmányozni. Érezd át újra, emlékezz vissza, mi változott, miután megtörtént.
A te gondolataid egy szimulátorban ülő emberé. Tudja, nem ugyanaz, mint a valóság, azt hiszi, nagyon hasonlít rá és azt is hiszi, el tudja képzelni, milyen lehet ugyanez igazából. De csak hiszi. Ezt ki kell próbálni, tapasztalni. Talán kicsit félsz is tőle. De nincs mit vesztened, talán csak a viszonylagos nyugalmadat.
Lazíts picit! Ha meg lehetne ilyet tenni, azt javasolnám, kerülj úgy közvetlen életveszélybe, hogy magadtól ne tudd elhárítani. Hidd, hogy most meg fogsz halni. Utána más lenne. Talán.
"Élni kellene. Na ja."
Tudni kevés. Tenni kell.
Neked viszont ez nehéz lesz, mert ahogy elnézlek, te szeretsz szenvedni.
