írjál még, de asszem, ma többet nem olvasok. teljesen ki van bőgve a szemem, és mindjárt vengédem lesz:)
annyira meghatnak ezek a versek. imádom a gyerekemet! még sosem éreztem ilyet azelőtt, ilyen hatalmas szeretetet, gyengédséget, aggódást... borzongató.
Mesélj anya, milyen voltam, amikor még kicsi voltam? Az öledbe hogyan bújtam, és tehozzád hogyan szóltam amikor nem volt beszédem? Honnan tudtad mit kívánok? Megmutattam a kezemmel?
Mesélj rólam, Hogy szerettél? Engem is karodba vettél? Meleg tejeddel etettél, akárcsak a testvéremet? Gyönyörködtél akkor bennem, úgy neveztél: kicsi lelkem?
És amikor még nem voltam, a hasadban rugdalóztam, tudtad-e, hogy milyen leszek, milyen szépen énekelek? Sejtetted, hogy kislány (fiú) leszek?
Mesélj anya! Mesélj rólam. milyen lettem, amikor már megszülettem? Sokat sírtam, vagy nevettem? Tényleg nem volt egy fogam sem? - Ha én nem lettem volna, akkor is szerettél volna?
Azt mondta a zöldkabátos: Tudod, hogy születik a gyermek? A nap süt át a fákon. A lombokon keresztül süt a nap, keresztül tör rajtuk. És aki szereti egymást, két ember, azokra süt. Az asszony szemébe süt és az asszony szemében születik meg a gyermek, s a férfi szemében nézi őt. Ott ahol annyira nézte, keletkezik egy fény-pötty, egy kis fény, embernyi fény. És tűz és víz keletkezik ott és gömbölyödik. S amkor megvan, egy könny hullik ki az asszony szeméből, egy könny, s ahogy lehullik, emberré válik. Mire földre ér. Így születik a gyermek.
Ez a vers örökre a lelkemben marad mit egy féltett kincs. Akkor hallottam először amikor 1992-ben a Vendég a háznál című műsorban felolvasták. Egy júniusi napon történk. Akkor én már pár hete anya voltam, egy 26 hétre született, 650 gr-os baba édesanyja, akiről nem tudtam meddig fog még élni, aki akkoriban az intenzív osztályon volt és még azt követően öt hónapot....... Így vártam én is ŐT. Most 12 éves és egészséges. Bocs hogy off voltam, de ezt nem bírtam magamban tartani.
Mint az éjszakára
fölvirrad a nap,
mint a délutánra
jön az alkonyat,
mint ha szellő jelzi
a förgeteget-
ezer pici jelből
tudtam jöttödet.
Mint tavaszi reggel
a nap sugarát,
fagyos téli este
jégcsap illatát,
mint az alma ízét,
tejet, kenyeret-
pedig nem is láttalak még,
úgy ismertelek.
Mint a fény az árnyat,
záport a virág,
mint patak a medrét,
madarat az ág,
mint sóhajos nyári éjjel
a fák az eget-
mindenkinél jobban téged
így szerettelek.
Éjszaka, mely sötét pilláit
Próbálja tündérmese álmán,
Nyomja-domborítja mosolyra arcát,
Apró játékú szájasarkát,
Pöttyös labda gondú vonásait,
Éjszaka, mely rebbenéstelen
Múlik el a hinta és a homokozó
Bűvöletétől édes derűre
Oly sokszor nyíló szemei felett,
S ígér néki csoda-meséket, …
Éjszaka, mely apáinknak a borzalmat
Hozta fekete paripás fekete hintóján,
S az örökzöld mirtusz lett benne
Jeltelen gyász-mécses sirjaiknál,
Végtisztesség helyett csak undor
Miatti hantolás, hogy reggelre robbanás
Szántotta-vetette friss mars-mezőre
Puffanjon sok-sok apa, s fiú
Már boldogan halálba menekülő teste,
Küldve vagy nem sohasem felejtett
Emlékét szülőnek, gyereknek, szeretőnek,
Éjszaka, s hány ilyen volt
E század kétszeri világpoklában,
Számlálhatatlan a sir, mely
Ismert, s ismeretlen, csak
Anyák, gyerekek, szeretők tudják,
Ki bukott ki a sorból,
Hány éjszakát élt, hányat
Csak fetrengve álmodott siratója, …
Éjszaka, de ne legyen a múlt
Jaj kiáltása benne a lidérc,
Pöttyös labdás, tündér lányos
Legyen örökké, pille-kristály
Sziporkázza szivárvánnyá az álmokat,
A gyermekálmokat, az építőt, a jövőt!
2002. február 19.
Egy kicsit mindig belehalok
Kataként
Egy kicsit mindig belehalok
Egy kicsit mindig belehalok
Ha valami fáj neked
Ha valami történik veled
Ha valaki nem ért meg
Ha valaki nem véd meg
Egy kicsit mindig meghalok
Egy kicsit mindig belehalok
Ha könnyet látok folyni arcodon
Ha fájdalom süt át mosolyodon
Ha érzem, hogy magányos vagy
Ha érzem, hogy a világ magadra hagy
Egy kicsit mindig meghalok
Egy kicsit mindig belehalok
Ha nem érted mit mondok
Ha nem érted miért sírok
Ha hidegen hagy szememben a kétségbeesés
Ha hidegen hagy az előled való menekülés
Egy kicsit mindig meghalok
Egy kicsit mindig belehalok
Ha nélkülem vagy boldog
Ha nélkülem is megy dolgod
Ha nincs többé szükséged rám
Ha nincs mi többé kössön hozzám
Egy kicsit mindig meghalok
Egy kicsit mindig elveszek
Egy kicsit mindig kevesebb leszek.
Csodás szép álmokat,
Hosszú nyugodalmat,
S mindent ami szép,
Kívánok néked, oly boldogan.
Második álomköszöntő
Az álommanó kopogtatott,
Szemembe szórta a csillagot.
Hallgatom a hullámok halk moraját,
S a szívemben nyugalom veszi át uralmát.
Harmadik álomköszöntő
Izzó homlokodra
Álomcsókot adok,
S találjanak együtt
Holnap is a csillagok.
Negyedik álomköszöntő
Az álom hullámain
Pihend ki magadat,
S eljöjjön a nap,
Hogy újra láthassalak.
Ötödik álomköszöntő
Álmodj tündérekről,
Álmodj a fellegekről,
Álmodj rólunk,
S egyszer beteljesülünk.
Hatodik álomköszöntő
Álmodban utazz a csillagok között,
Találd meg boldogságod közöttük.
Olykor tekints le rám, simogasd meg arcom!
Jer minél többet, hogy lelkem megnyugodjon!
Tudod, amikor elolvastam a versedet (Ti hárman), nagyon megtetszett, többször is elolvastam egymás után, és mindenféle tök jó érzések kavarogtak bennem.:)) Az élményt ezúton is köszönöm.
Az ilyen élmények miatt érdemes a fórumra jönni.:) Nosza, írjatok még ide verseket, kedves versírók, verstudók!:)
Újabb próbálkozás, hátha érdekel valakit a kamasz korosztály is.
Hisz ők is gyerekek még a javából.
No, meg nekünk szülőknek is van mit tanulni, megérteni...
Fodor Ákos: Kavafisz-visszhang
legalább egy ízben el kell menni,
messzire kell menni minden
szerető szem elől, le kell hűteni
szívek kölcsönös lobogását, épp a
legmelegebb szívekét - másként
hogyan is volna kívánható, hogy aki
térdén lovagoltatott, stb.: egykor
bájos-hibás személyedet apránként elfogadja
MÁS-ként?
Mesterlegény -ha lány is vagy-
mennél messzebbre! (úgyszólván közömbös:
kikkel, hol, mit tanulsz. "Tanulsz"-e.)
Vissza kell jönnöd, hogy ITT lehess.
És ha szíved töröd össze - immár, megint-
akkor is. Akkor ezt tanultad. Elég
szívtörős az egész.
Csak az a fontos: mennél messzebbre
(s legalább! egy ízben) El kell menni
Ez a kor gyönyörű. Már kezdesz kilábalni a kialvatlanságból és ők meg egyre nyitottabbak a világ felé.
(Az enyémek szintén fiúk, Dávid és Krisztián.)
A nicked alapján nem vagy egy pesszimista típus! :-)
:)Igen, Kristóf és Levente, jövő héten lesznek 7 hónaposak, nem sokkal előtted írtam a "Neked is ikreid vannak" című topicba.
Köszönöm a dicséretet, az ötletet Te adtad azzal a szép verssel.
Kik mozognak bent, a sötétben pajkosan,
S ha fejem Párom hasára hajtom,
Paskolják arcom harcosan.
Ti Ketten.
Kik töltik be minden gondolatomat
A lázasan várt nagy találkozásig,
S kik ők, akikhez annyi időn át jártam,
A kórházi ágyig…
Ti Hárman.
Kik jöttek elő e furcsa, idegen helyre,
Oly hirtelen,
Melyre emberi szív fel nem készülhet,
S mit addig úgy várt, örömkönnyek helyett:
Csak rettegés, majd reménykedés.
Ti Ketten.
Kik küzdöttek vasembert szégyenítő módon,
Számunkra tengernyinek tetsző időn át,
Biztonságot adó anyai fészket, élelmet,
S még ki tudja mi mindent nélkülözve.
Ti Ketten.
Kik tértek haza annyi nélkülözés után,
Boldogságot, reményt, s Életet hozva magukkal.
Ti Ketten.
Kik szuszognak édesen éjjelente,
Mikor álmosan jobbra, s balra nézek,
Ti Ketten.
S kik Ők, akik e sorokat ihlették.
Ti Hárman.
A családom.
Mialatt anyává/apává válunk, annyi érzés születik bennünk... néhányan ezt olyan csodálatosan és találóan fogalmazták már meg. Lenne kedvetek megosztani néhányat a többiekkel? :-)
TUDOD, KISFIAM...
(Görgényi Tamás)
Tudod, kisfiam,
neked nem kell a leggyorsabbnak lenned
legjobbnak sem kell lenned sosem
és az sem baj, ha nem vagy a legszebb
se legerősebb, és nem vagy első soha semmiben
nem kell mindent megtanulnod
nem fontos mindent értened
nem kell tudni mindent
s töprengni mindenen
nem kell mindent látni, kipróbálni
s nem kell mindenkit ismerni sem
nem kell feltalálnod semmit
s nem kell fölfedezned új földrészeket
nem kell eljutnod a holdra
nem kell megszámolnod a végtelent
se megnevezned a névtelent
nem kell sikert elérned
nem kell nyerned semmilyen versenyen
nem kell semmit bizonyítanod sem megszolgálnod, sem kiérdemelned
nem tartozol senkinek semmivel
nem kell elszámolnod,
mindent ajándékba kaptál
nem kell fejlődnöd
nem kell jónak lenned
én nem azért szültelek
hogy neked bármit is kelljen
csupán azért, hogy szeresselek
és hogy neked szeretni alkalmad legyen
