OFF: Noha megfilmesítve sosem lett, de köznyomásra 1984-ben Szemjonov tovább írta a történetet: A tavasz megszépíti Berlint - címmel. A kötet magyarul is megjelent. --Hát erről tud valaki?
ON:
Vicc -gondolta Stirlitz.
Bár nem biztos. Humorból nem kaptam kiképzést. -Golyót eresztett az árulóba, s az utolsót nyerített, kimúlt.
Не думай о секундах свысока. Наступит время, сам поймёшь, наверное, — Свистят они, как пули у виска, Мгновения, мгновения, мгновения.
Az intró magyar fordításából "a pillanatok úgy süvítenek, mint a golyók a füled mellett" kicsit átíródott, "S a pillanat úgy illan tovaszáll" lett belőle.
Fél egy! -mondta Müller ober.str.führer. -Az ugyan nem fél, csak teszi magát, gondolta Stirlitz, azután az jutott eszébe, egynek milyen jó, hogy soha nem fél.
Negyed kettő! -szólt Müller ober.str.führer. -Persze hogy meg tudnám enni egy-kettőre, gondolta Stirlitz, de nem szerzem meg neked ezt az örömet. És arrébb tolta, ami a páncélgránátosból még megmaradt.
Stirlitz és Müller sétálnak a parkban. - Miért tartóztattátok le azt az embert? - kérdezi Müller. - Nem mondhatom el - válaszol Stirlitz. - Csak nem hugyozta le a Kreml falát? - röhög Müller. Stirlitz agyában új törvény fogalmazódik...
Stirlitz megdöbbenve konstatálja, hogy irodájából eltûnt a vodkás üveg, a kozák sapka, meg a harmonikája. Egyszer csak harmonikaszóra lesz figyelmes. Végigoson a folyosón, majd berúgja az ajtót, és értetlenül mered a láthatóan részeg, kozáksapkában harmonikázó Müllerre, aki így szól: "Mi van Makszimovics, asszed csak neked van honvágyad?"
Stirlitz Berlin fõutcáján sétál, miközben a járókelõk gyanakodva figyelik. - Úgy látszik, lebuktam - gondolja Stirlitz. - Most vagy az oroszos pofám az oka, vagy ez az ejtõernyõ a hátamon.
Stirlitz benyit Müller irodájába. Egyenest odaáll Müller elé, és azt mondja neki: "Obergruppenführer, nem állna be a Szovjet hírszerzéshez? Jó a fizetés!" Müller megdöbbenve mered Stirlitzre, aki folytatja: "Bocsánat, nincs egy aszpirinje?" Stirlitz tudta, hogy az emberek csak a beszélgetések végére emlékeznek.
Bormann és Müller kávézgatnak Müller dolgozószobájában. Egyszer csak besettenkedik Stirlitz és egy csomó titkos dokumentumot kiemel a páncélszekrénybõl. - Ki volt ez? - kérdezi döbbenten Bormann. - Ez? A Vörös Hadsereg legjobb kémje Berlinben. - És miért nem kapod el??? Müller legyint. - Eh, már évek óta próbálom, de mindig kicsúszik a kezeim közül...
Bormann hajnali három órakor durva dörömbölésre ébredt. Amikor ajtót nyitott, egy vattakabátba öltözött idegen férfit látott, sílécekkel a lábán, ejtõernyõvel a hátán. - AZ ELEFÁNTOK ÉSZAKRA MENNEK!!! - mondta az idegen nyomatékosan, erõs orosz akcentussal. - Az elefántok elmennek a francba! - mondta bosszúsan Bormann. - Stirlitz egy emelettel feljebb lakik!
A Gestapo fõhadiszállásán Bormann belépett a szobájába és megpillantotta Stirlitzet, amint a nyitott páncélszekrény elõtt áll. - Hát te mit csinálsz itt? - kérdezte tõle. - A villamosra várok! - felelte Stirlitz. Bormann megnyugodva kiment a szobából. "Érdekes, vajon melyik villamosra vár?" - gondolta. "Visszamegyek és megkérdem." Bormann visszament a szobába, de Stirlitz már nem volt ott. - Biztosan elment a villamossal. - gondolta Bormann.
