A zafir tü nem rossz ötlet. A Chrysler fejlesztett ki az 50-es évek közepén egy 16 2/3-os fordulatszámú lenezjátszót az autóba. Na ez zafír tüs volt. A Voyager nem mellékelt tüt a lemezhez.
aztán honnan a fenéből szereznek az ufók 16-os fordulatú futóművet, ráadásul kiszúrják a szemüket másfélórányi műsorral? szívesen kölcsönadom arra a kis időre a 36 albumos Bach kantáta sorozatot, de nehogy zafír tűvel jáccák le a kötsögök, mert még hallgatni szeretném!
A Voyager 1 és 2 magával vitte a föld hangjait: 90 percnyi hangok Bachtól 50 nyelven való köszönésen át a bálna hangjáig. És mindezt egy ANALÓG aranyozott lemezen. Aki majd pár milló év mulva meghallgatja, csak azt kell eltalálnia, hogy a lemezt 16/ perc furdulattal kell 33 1/3 helyett abban a naprendszerben lejátszani.
Na ez a fevétel pont ilyen, ahogy leirtad: a zenészek és a sellakra történt között csak pár lépés volt. A Louisiana Five ezt a számot 1919 julius 11-én vette fel. A lemez viszonlag sérülés mentes, és élvezhetö.
A CD-re, magnóra, vagy akármire átírt - és főleg "feljavított" - gramofon felvételnek semmi köze ahhoz a hanghoz, amit az eredeti, tölcséres gramofonról hallasz.
Ez igy igaz. Az emlegett CD nem a hangrögzités őskoráról, hanem a jazz hőskoráról szól.
Gramofont hallgatni csak bespoke frakkot viselve lehet, cilinderrel, sétapálcával és zsebórával. Közben a bársony díványon vagy fotelben ülve kell kortyolni a teát vagy kávét. (Ha teát, akkor azt szamovárból) Persze, feltartott kisujjal, porcelán csészéből. Ráadásul komoly és jelentőségteljes arckifejezéssel kell az operát hallgatni. Így talán beléphetsz a hifi-nirvánába.
A szintetikus lakkok megjelenése előtt tekercsek impregnálására, szigetelésére is gyakran használtak sellak alapú lakkot. RF tekercs, motor, generátor, trafó...
"Gramafon felvételt gramafon nélkül is meg lehet hallgatni"
Na, ez az óriási tévedés és dezinformáció!!!;Đ
A CD-re, magnóra, vagy akármire átírt - és főleg "feljavított" - gramofon felvételnek semmi köze ahhoz a hanghoz, amit az eredeti, tölcséres gramofonról hallasz. Ez kb. olyan, mintha egy eredeti dagerrotípiát a Nők lapja oldalain papírra nyomtatva nézegetnél, vagy gázálarcban szaglásznád az ibolyát - ehhez képest még kotonban baxni is nagyobb élvezet;Đ
is meg lehet hallgatni: a Membran Music Ltd (német) CD kiadó jött ki egy 100 lemezes sorozattal: “Jazz in the Charts”. Az elsö CD-n a The Original Dixiland Jazz Band jászik (rajta van a Tiger Rag). A felvétel 1917 február 26-án történt. Akkor Oroszországban épp forradalom volt. Érdekes a sellak kiadás a Szovjetunióban egészen a 70-es évekig megmaradt: ugyanis a zenére volt igény, de áram a sok helyre nem jutott el. A CD-re 24 Bit/ 96 Khz szüréssel, tisztitással vették át a zenei anyagot az eredeti sellak lemezekröl.
A sellak kor elején még a fordulatszám se volt szabványositva, a 78/min valamikor a 20-as években lett általános. Az elsö Edison és Pathè lemezeken a jel vertikális volt, a többiek hazználták a horizontális technikát: a jelet a barázda jobb és bal oldalában tárolva.
Az eredeti tölcséres gramofon lemezjátszásban nem a lemez anyaga, momentán a sellak az igazi különlegesség, hanem az, hogy a felvétel, azaz a hangrögzítés, majd ezt követően a lejátszás között nem történt olyan átalakítás, "hordozóváltás", ami elektromos rezgésként valamilyen villanydóton továbbította volna a hangot, azaz a rögzített és visszajátszott műsort.
Aki még nem hallott ilyen elektromosságot nélkülöző hangrögzítést, illetve lejátszást, el sem tudja képzelni, hogy milyen elképesztően valóságszerűnek hangzik mégis a mai fogalmaink szerint végtelenül pocsék, "sávhatárolt" hang...
Egy kicsit off topic, inkább a lemezjátszókhoz tartozik.
Amikor néhány évente kitisztitom a Garrard 301-et, zsir, olaj, stb… mindig elcsodálkozom, hogy ez a szerkezet olyan, mintha egy órás mester tervezte volna, az összes mechanikai megoldással.
" a vinyl inkább szertartás és fókuszált élmény, mint bármi más."
és akkor még nem is beszéltünk az orsós magnók varázsáról sem. :) A fizikai műsorhordozókról való zenehallgatás az amúgy is egy külön feeling. Lehet rá mondani, hogy retrómánia ( és ha az is? Akkor mi van, miért baj?) és nosztalgia, de akkor is ad egy olyan feelingje amit a digitális soha sem ad meg. Jó rendszeren, igen is jó minőségben szól az analóg. A cd megjelenése előtt is létezett a minőségi zenehallgatás.
A sellak nagyon érdekes: bár a fák ágain található (DK Ázsiában), az anyag nem növémyi eredetü gyanta, hanem egy rovar, a Laccifer lacca rovar (lakktetü) választja ki. Mint a természetben elöforduló polimer megfelelt a gramofon lemez gyártás követelményeinek. A hanglemez ipar elött pecsétviasznak használták….
Akkor menj el egy havi lemezbörzére az ELTE Aulába, kb százas nagyságrendű eladó, százezres (a milliót becslésem alapján nem éri el) vinyl, kazetta stb kínálattal, brutális tömeggel, és utána tegyél ilyen kijelentéseket. A zenehallgatás eleve luxus és macerás, az analógozás és azon belül a vinyl inkább szertartás és fókuszált élmény, mint bármi más. Persze, tudom, felesleges trollnikkeknek válaszolni, de leszarom.
Le vagyunk maradva a vinyllel, de a digitalis izékkel is. A jövö : beültetnek egy microchipet Elon Musk klinikáján, és csak rá kell gondolni mit akarsz hallgatni, és megszólal a fejedben. De ez van akinek már 40 éve is müködött. Egy kedves kollegámmal utaztunk a 3-as metrón, István behúnyt szemmel ült velem szemben, szemmel láthatólag teljesen belemerült valamilyen zenébe mindenféle walkmen, vagy egyéb kütyü nélkül, a jobb kezével finoman vezényelt is. Aztán a Nagyvárad tér magasságában hirtelen beintett, és hangosan meszólalt : VONÓSOK !
Szerintem Mr. Digitálisnak van valami hiper szuper hálózati lejátszója és azon hallgatja flac formátumban a zenebonát. Nem baj, ha őt az 1-esek és 0-ák sokasága teszi boldoggá, akkor rá kell hagyni. 🙂
