Keresés

"Székely támad

A Székely támadt nevű vár maradványai Székelyudvarhelyen lelhetőek föl, az ott élők, lévén megátalkodott lokálpatrióták, nagyon nem büszkélkednek vele, mert ez tulajdonképpen gúnynév, János Zsigmond erdélyi fejedelem büntetésből építtette a székely szabadságjogokért lázadozó népek féken tartására és megszégyenítésére 1562-65 között. A székelyek ezért nagy nekibúsulásukban 1599-ben be is álltak Mihai Viteazul román fejedelem zászlaja alá, aki nekik magyar szabadságot ígért, s az első nekifutamodásra le is döntötték az ellenük emelt szégyenfalakat.

Alig telt el egy esztendő, és Mihai vajdának is nyakát szegék, s a háromszéki Lécfalvára egybehívott országgyűlésen, az ugyancsak lerombolt Székely bánja vár kövei mellett elrendelték, újabb megszégyenítésül a két szégyen-vár újjáépítését, hadd emlékeztesse a székelyeket, hogy a szabadságukat ne az idegen ígérgetések fundamentumára építgessék.

Az idén, az eremdéesz VII. bajvívó kongresszusára Szatmárnémeti városába invitálták a székelyföldi mezei hadak képviselőit. Ez előtt otthon feltarisznyálták őket a népek, hogy állnának ki a pástra Tőkés püspök-tiszteletbeli elnök mellett, de ehelyett Markó Béla költő-elnök román-magyar miniszterelnökökkel megerősített, külügyminiszterekkel és egyéb fegyverviselőkkel kiegészített különítményének láttán, s a bül-bül szavak hallatán, otthoni esküjükről megfeledkezve hányatott történelmük során nem először ismét rosszkor és rosszul emelték fel a kezüket. Tulajdonképpen a fejüket kellett volna felemelniük, s öklüket a térdükre helyezve pihentetniük, de a két napon át adagolt áfium megtette a hatását, s a karjaikkal ostobán kalimpálni kezdtek, mint Arany János balladájában a nagyidai cigányok.

Ebből aztán otthon kerekedett is hadd-el-hadd!, feltámadt a tenger, a népek tengere, és mindenféle lakossági fórumokon úgy kezdtek lázadozni a népek, mintha Markó Béla és társai nem a román kormánnyal kötöttek volna paktumot Szatmáron, hanem Pálffy János labanc generálissal. Egyes hangadók ennél is tovább mentek, és mivel a delegátusok közül többen hiányoztak némely történelemórákról, s azt hitték, hogy a szatmári béke valami jótétemény volt Rákóczi nagyságos fejedelem szabadságharcosai számára, azt kezdték hangoztatni, hogy ha már ilyen szépen összejöttek a Partium fővárosába, akkor kössék meg egy füst alatt a szatmári békét. Ettől egyeseknek csípni kezdte a füst a szemét, és amikor megtudták, hogy Tőkés prédikátor palástjáról kezdik leszaggatni a vitézkötést, akkor Markó Bélát és brigadérosait bevegyítették Ocskay László hol kuruc-hol labanc csapatai közé, és rájuk sütötték az árulás billogát.

Kivégzés viszont nem volt.

De a bajvívás azóta is tart. Szatmárról a harcok színtere, mint a történelem során nem egy ízben, átkerült Háromszékre, Székelyudvarhelyre, s ott még most is dúlják, rontják-bontják Székely bánja és Székely támadt falait.

Az erdélyi népek elöljárói a történelem során sokszor kértek és kaptak menedékjogot a román fejedelemségekben. Most is ezt teszik, s onnan, Bukarestből küldik a fermánt, volt híveiknek Háromszékre, Székelyudvarhelyre, Csíkba meg Marosszékre, hogy nyughassanak, üljenek veszteg, ne helytelenkedjenek, mert ők a szavatartó román nagyságokkal szövetkezve azt is visszaszerzik nekik, amit Mihai Viteazul meg sem ígért számukra.

De ezek a székelyföldi népek megmakacsolták magukat, s azt mondják, hogy ha a trianoni közös ünneplés mellé még a szatmári békét is odacsapják, akkor ők a megbékélés várát úgy szétverik, mint egy disznópajtát, amelyben nem unióbarát táppal etették a varacskos vaddisznók európai utódait. Emiatt fölöslegessé válik, s többet nem szúrhatja szíven - illő elaléltatás után - a kaszab őket.

Szatmárnémetiben a kormányfők békéje és barátsága mellé kijelölték az ehhez vezető utat is. De kiderült, hogy nagy csalafintasággal ez úgy elkerüli s ott hagyja őket, mint Szent Pál valakiket. Erre aztán valamit igazítottak a pauszpapírokon, s berajzolták - egyelőre rajzpapíron és nem a bankban - a leágazást a nagyváradi Ady-Léda emlékstrand s a nagy Lótusz-market felé, s attól arra aztán utólag még meggondolják, hogy merre íveljen a pálya. A lázongó székelyek pedig nem nyughatnak, amíg az első kapavágást nem látják annak a sztrádának az alapjában, mert, azt mondják, Marosvásárhely előtt még mindig eltéríthetik az utat Nagydisznód felé.

A szatmári megbékélésen szó esett még egy másik útról, az európairól is. Erről aztán ismét megvan a székelyek véleménye. Azt mondják a háromszéki összeröffenéseken a népek, hogy erre most, azon nyomban állítsák ki a Magyar Igazolványokat. És ha Erdélyben nem utálják, Pest-Budán se szégyenkezzenek a rajta lévő Magyar Szent Korona miatt. Útmestereknek pedig állítsanak oda olyan útkaparókat, akik nem a gödröket szaporítják-mélyítik, hanem betömik ezeket, s azt is tudják, hogy Csíkban a vereb nem madar, mert egy falu Csíkmadaras, és más a társa, Csíkverebes, és ne lapátoltassanak annyi népek közötti barátságot és békességet rájuk, mint manapság teszik, mert megfulladnak tőle. Felét fogyasszák el, s szedjenek pilulát, ha utoléri őket a hasmars, mert jóból is megárt a sok.

És - hát nem érdekes? -, a bicska a leginkább azért nyílott ki a római katolikus csíki, meg gyergyói székelyek s az Apafi-fejedelem által a moldvai üldöztetések elől Erdélybe befogadott magyar örmények zsebében, s a reformátusok, evangélikusok meg unitáriusok azért protestálnak, s jelentik ki, hogy erdélyi magyar embernek egy vallása van: a magyar vallás, mert Tőkés László prédikátor-püspökkel tiszteletlenkednek, s kihúzták alóla az eremdéesz tiszteletbeli varázsszőnyegét. És Háromszéken terítettek lába elé szélesebbet és hosszabbat, tartósabbat, amelyet úgy neveznek: az erdélyi magyarság tiszteletbeli elnöke.

Nos, ezt rojtozzák ki Bukarestben meg Budapesten! Azt mondják az erdélyi magyarok, hogy ők ezen a szőnyegen mennek be az unióba. Az eremdéesszel együtt - ha nekik is arra van útjuk, s nem térnek le a Tejút felé, a Balkán irányába, mint Csaba királyfi, akiről még hírlik a székely himnuszban ez-az.

Sylvester Lajos"