Keresés

Részletes keresés

Tgyta Creative Commons License 2006.03.08 0 0 16

Boldog Nőnapot!

Tgyta Creative Commons License 2005.03.08 0 0 15
Az alábbi riport, nem most, hanem egy évvel ezelőtt, 2004. március 8-án, Nőnapon készült „Nők a közéletben” címmel kerekasztal beszélgetést szervezett az Esztertáska a Mazsike Garay utcai termében. A készített riport anyagát érdemes tanulmányozni, különösen férfitársaim figyelmébe szeretném ajánlani.

 

A Pécsi Katalin moderálta estére olyan ismert nőket hívott meg, kik a közéletben is fontos szerezet töltenek be, és munkájuk során módjuk van a közvéleményt nőtársaik javára befolyásolni.

Meghívott vendégek voltak:

Judith Várnai-Shorer, Izrael állam magyarországi nagykövetasszonya.

Lévai Katalin, szociológus a Munkaügyi Minisztérium Esélyegyenlőségi Főigazgatóságának vezetője (azóta az esélyegyenlőségért felelős tárca nélküli miniszter.,

Szeszler Anna, A Lauder Javne Iskola igazgatónője.

Galambos Ágnes, a Népszabadság újságírója.

 

 

A riport:

 

„Pécsi Katalin:  Milyen érzés volt gyerekkorotokban, és milyen érzés most nőnek lenni?

 

Judith Várnai-Shorer:  Most cinikus leszek. Egy férfitől is megkérdeznéd ugyanezt?

 

P.K.: Jogos a kérdés, de Férfinap sincsen, csak Nőnap - igaz? Már ez is mutat valami különbséget.

 

Szeszlár Anna:  Milyen érzés volt nőnek lenni? Egész természetes.

 

Galambos Ágnes:  Soha nem  volt probléma ilyen szempontból az identitásommal.

 

L. K.: Szeretek nő lenni. Mert azt hiszem, hogy igazán akkor jó az élet, ha az ember egyszerre nőként és férfiként is él.

 

P.K.: Én is örülök, hogy nő vagyok. Gyerekkoromban is szerettem lány lenni, de arra egészen pontosan emlékszem, hogy soha  nem babáztam, hanem a fiúkkal játszottam - pl. Robin Hood-osat - az volt a kedvencem. Ti milyen lányok voltatok?

 

L. K.: Én később kezdtem el a fiúkkal játszani {Nagy nevetés}, először babáztam.

 

P.K. Mind az öten olyan szerepkörben dolgozunk ma, ami hagyományosan férfi szerepkör. Hagyományosan minden férfi szerepkör az - az anyai és a háziasszonyi kivételével. Már gyerekkorotokban nyilvánvalónak tetszett, hogy valamilyen módon a férfi szerepre törtök? Én azon kívül, hogy Robin Hood-osat játszottam, őrsvezető is voltam, tehát szerettem dirigálni az embereket.... Ti milyenek voltatok? Látszott-e már akkor is az  ambíciótok, hogy később a férfivilágban fogtok helytállni?

 

P.K. Mind az öten olyan szerepkörben dolgozunk ma, ami hagyományosan férfi szerepkör. Hagyományosan minden férfi szerepkör az - az anyai és a háziasszonyi kivételével. Már gyerekkorotokban nyilvánvalónak tetszett, hogy valamilyen módon a férfi szerepre törtök? Én azon kívül, hogy Robin Hood-osat játszottam, őrsvezető is voltam, tehát szerettem dirigálni az embereket.... Ti milyenek voltatok? Látszott-e már akkor is az  ambíciótok, hogy később a férfivilágban fogtok helytállni?

 

 

L.K. Én  komolyan gondolom, hogy az embernek tényleg van egy női és egy férfi identitása. Egyszerre tud ez is, és az is lenni. Tehát én nem választom külön a női- és a férfivilágot, mert azt gondolom, hogy szakemberként például ugyanúgy működünk. Fontos, hogy legyen egyfajta tudásunk - ám eközben abszolút megőrizhetjük a nőiességünket. ­ Szóval nem kell férfivé válnunk.

 

P.K. Vagyis azt mondod, hogy ha egy nő olyan funkcióba vagy szerepbe kerül, ami hagyományosan férfiszerep volt, akkor másképpen fogja fel a szerepe kereteit, és másképp viselkedik?

 

L.K.: Igen, amennyiben nem enged annak a külső nyomásnak és erőszaknak, amely azt mondtatja vele, hogy viselkedjen úgy, mint egy férfi, hanem megőrzi saját magát. Ez nem könnyű persze: ráaggatnak az emberre mindenféle társadalmi szerepet a hozzá tartozó jelmezekkel és maszkokkal együtt  - azt hiszem, egy nőnek nehezebb, hogy ezeket lelökje magáról.

 

G.Á.: Az jut eszembe, amit József Attila írt a Thomas Mann üdvözlésében: “mi férfiak férfiak maradjunk és nők a nők / Szabadok, kedvesek, / S mind ember, mert az egyre kevesebb” Nos, azt hiszem ebből az, hogy szabadok, kedvesek, ez a kettő van ellentmondásban egymással, mert azzal, hogy a nőknek sikerült kivívniuk a szabadságukat, és már a férfi világban is érvényesülhetnek, sokan úgy gondolják, hogy férfi módon kell viselkedniük. Ez identitástévesztés: közben a nők elvesztik azt a “kedvességet”. Valószínűleg nem is igazán szoktuk mi meg, hogy férfivilágban érvényesüljünk. Ha mást nem mondok: ha  például a Népszabadság impresszumát megnézi valaki, akkor ott egyáltalán nem szerepel női név. Ugyanakkor pedig sok fontos pálya elnéptelenedik vagy elnőiesedik: a férfiak ugyanis oda mennek, ahol pénz van. Tanár voltam elég sokáig, és úgy tapasztaltam, hogy ha nincs egy pályának megbecsülése, akkor onnan elviharzanak a férfiak. Ezen túl, valljuk be, egy férfinak még ma is könnyebb érvényesülnie. Sőt, elég egyértelmű: ugyanazért a munkáért egy férfi még ma is több pénzt kap. Mindezek ellenére, nekem nagyon fontos ez a megfogalmazás: “szabadok és kedvesek”. Idefelé jövet a metrón, egy idős bácsi átkiabált nekem, mikor húztam föl a kesztyűmet, hogy “a kesztyű: elegancia!”. Elmosolyodtam –  a nőiesség: a mosoly.

 

J.V-Sh.: Nincs semmilyen különbség ezen a téren Izrael, Alaszka, Alsó-Franciaország és Felső-Anglia között... Igaza volt József Attilának: egy nő maradjon nő! Nagyon szeretem, mikor kinyitják nekem az autót – nem a biztonságom miatt! (nevetés).  Ha ki kell vasalni egy blúzt, és ha van rá időm – hát kivasalom azt a blúzt. Szóval, egy nőnek nőiesen kell kinéznie. Itt ül az Anyukám, ezt tőle tanultam. De ő azt is tanította, hogy címek nélkül legyél független! Legyél jó szakember! Mindig tudd, hogy mit teszel! Járd a magad útját! Függetlenül attól, hogy férfi vagy nő vagy. Találd meg a magad helyét! –de ehhez egy nőnek nem szükséges férfinak álcáznia magát! Amikor bemegyek a Külügyminisztériumba, nagyon szépen vagyok fölöltözve. Figyeljenek oda rám! Amikor katona voltam a sivatagban, két hetente lehetett csak hazamenni. Mégis ügyeltem rá, hogy a ruhám rendben legyen. A sivatagban, a Sinai-félszigeten vagy az Izraeli Követségen is fontos nekem, hogy tiszta és ropogós blúzt viseljek.

 

Sz.A.: Egyetértek a “lányokkal”. Én is tanár voltam eredetileg, tettem a dolgomat, és valahogy az élet úgy hozta, hogy időközben vezető lett belőlem. Ebben semmi olyan nincs, ami férfi szerepet jelentene. A szakma szeretete van benne, és mindaz a tudás, ami kell a céljaim megvalósításához. Azért valamit hadd tegyek hozzá. Amikor zsidó iskola igazgatója lettem, azért kerültem néhányszor nagyon nehéz helyzetbe a női mivoltom miatt. Emlékszem például, amikor legelőször nemzetközi konferencián vettem részt: a zsidó iskolaigazgatók többnyire  férfiak -   az a nagyon kevés nő pedig, aki iskoláját képviselte,   mind parókát hordott.

 

P.K.: Anna mesélt nekem egyszer egy nagyon vicces szituációt: amikor a Lauder főigazgatójaként külföldi (férfi) látogatót fogad, gyakran előfordul, hogy beinvitálja a szobájába a vendéget, mire az megkérdezi: ...és mikor jön végre az igazgató úr? Anna túl csinos ahhoz, hogy elhiggyék neki,  ő a főnök...

 

J. V-Sh.: A lényeg az, hogy ne érezzék a nő viselkedésén, hogy határozatlan. Mert akkor senki nem fogja komolyan venni. Minden embert az első benyomás alapján fogadnak el. A nőknél ez még nehezebb: ha nem mutatkozunk komolynak és erősnek, nem figyelnek ránk oda. De ez nem azt jelenti, hogy erőszakosnak kell lennünk - csupán magabiztosnak!

 

L.K.: Hiba, ha egyes nők nem asszertíven, érdekérvényesítő módon viselkednek, hanem agresszíven. Azt mondom, könnyű átbillenni a ló túloldalára. Egy férfitól jobban elfogadják még az agresszivitást is. Egy férfi először minden helyzetben fölméri a terepet, majd kihasít belőle magának egy teret. Képek is igazolják, hogy a férfiak több teret foglalnak el, mint a nők.

 

J. V-Sh: Fizikailag?

 

LK: Fizikailag több teret foglalnak el. Volt a ’70-es években egy feminista fotókiállítás, ahol megmutatták, hogyan ül le egy férfi a padra, amikor a buszra vár. Megmutattak száz férfit, ahogy leült. Foglalta a teret. Mi nők, decensen üldögélünk. A tér betöltése nekünk nem megy annyira természetesen, mert arra tanítottak piciny korunktól kezdve, hogy üljünk illedelmesen... Pedig hát nem jobb kényelmesen ülni?! Gyerekkoromban viszont rám szóltak, hogy ne dobáld szét a végtagjaidat! tessék összezárni a lábakat! - emlékeztek? Így aztán vigyázunk - én most még egy órán át ilyen illedelmesen fogok ülni... (Nevetés)  Mégis: meg kell tanulnunk, hogy elfoglaljuk mi is a számunkra  fontos tereket!

 

G.Á.: A lényeg, hogy tudjunk, kik vagyunk, és mit szeretnénk elérni. Emlékszem, ifjabb koromban sokszor nehezen hitték el nekem, hogy képes vagyok értelmes dolgot mondani. Emlékszem, egyszer egy társaságban, felfigyeltem rá, hogy a férfiak kizárólag egymás közt beszélgetnek. Az értelmesebb nők igyekeztek megfelelni a férfiaknak. Az volt az ambíciójuk, hogy a férfivilág fogadja el őket - ezért aztán szinte kizárólag a férfiaknak magyaráztak. A kevésbé ambiciózus nő meg rögtön másra fordította a szót - ha egyáltalán szóhoz jutott. Furcsa szerepek, furcsa játszmák származtak ebből. Fiatalon arra voltam büszke, hogy  okosnak tartanak. Aztán az évek múltával, ma már nem bánom, ha nem tartanak annyira okosnak. Tartsanak inkább szépnek!

 

L.K.: Érdekes kérdést vetett fel Ági: hogy alkalmazkodunk-e. Miért van az, hogy alkalmazkodni akarunk? Nem feltétlenül kellene annyira alkalmazkodnunk! Már bebizonyítottam, mire vagyok képes - nem szeretnék újabb dolgokat bebizonyítani. Most már fogadjanak el olyannak, amilyen vagyok. Egy férfi – szerintem kevésbe érzi ezt az alkalmazkodási kényszert, mert ő a norma. Ahogy az ember és a férfi szó a legtöbb nyelvben egyenlő egymással, ő a vonatkozási pont, a nő a “másik.”

 

A ’80-as évekig az egész világon az volt az uralkodó értékrend, hogy létezik egy  egyetemes, analitikus férfigondolkodás. A férfi az általános..... Elemzi, szétdarabolja a világot, majd összerakja - és minden nagyon rendben van. A ’80-as években végre kezdtek olyan jellegű könyvek is megjelenni, amelyek azt mondták: az érzelmi intelligencia is ér annyit, mint ez a jól ismert, bevett, analitikus intelligencia. Az intelligenciatesztek addig azt mutatták ki, hogy a férfiak IQ-ja sokkal magasabb, mint a nőké – csak azért, mert úgy tették fel a kérdéseket, ahogy az a férfiaknak előnyösebb volt. Akkor aztán kiderült, hogy létezik egy másik fajta intelligencia,  empátiáról, kapcsolatteremtésről,  együttműködésről, csapatépítésről szól: vagyis a jó értelemben vett  alkalmazkodásról. Megnézték, mi lesz az eredmény, ha az érzelmi intelligenciát is mérik, és  kiderült,  a nők e téren zseniálisan jól működnek. Ugyanis ezekre a tulajdonságokra szocializálták őket, most ezeket a képességeiket kamatoztatják. Hogy egy picit az Európai Unióra is kitérjünk: ez a fajta gondolkodás nagyon mélyen demokratikus gondolkodás, és egy nagyon európai érték. Azt hiszem, lassan  itt is kezdik elfogadni.

 

Nagyon tetszett nekem, amit Anna egyszer mondott a Lauder iskoláról: ott a tanárok nem tanítanak, hanem segítenek tanulni. Ez  paradigmaváltás: azt jelenti, hogy partnernek tekintik a tanítványokat. Ez a toleráns és demokratikus gondolkodás.

 

P.K.: Izraelben könnyebb vagy nehezebb a nők élete? A társadalom mit vár el a nőktől és a férfiaktól?

 

J.V.-Sch.:. Korábban többet elértünk már a women’s liberation terén. A 70-es évektől kezdve sok folyt szó esett a feminizmusról. Én nagyon szomorúan mondom, hogy mára egy kicsit visszaléptünk. Valószínűleg az aktuális politikai-gazdasági helyzet miatt - időlegesen. 

A nők ugyanakkor nálunk dolgoznak, és vezetőkké válhatnak. Létezik a kényszer is, ami segít a nőknek: Izraelben nem lehet megélni egy fizetésből. Nemcsak most, 40 évvel ezelőtt se lehetett. Emiatt sok az óvoda és a bölcsőde Izraelben. Ezen túl: mindenki tudja, hogy ott a katonaság, a törvény a nőket is kötelezi. Kérdezhetitek erre: és a katonaság miben segíti a női emancipációt? Erre azt válaszolom: nagy a szerepe. Egy 20 éves izraeli  és egy 20 éves amerikai vagy magyar lány –nem ugyanaz. Mert az izraeli lány két év katonaság után más ember lesz. Tudja, mi a felelősség, tud egyedül élni, tudja mi a dolga. Fönn tudja tartani a családját, ha Isten ments, valami történik. Meg tudja osztani a közösséggel a dolgait, a legkisebbtől a legnagyobbig. Nem vitás, ez befolyásolja az izraeli nők  fejlődését.

Ugyanakkor még ma nincs elég nő  a közéletben! Az izraeli külügyminisztérium viszont előre lépett. Korábban a külügyi interjún megkérdezték a női jelöltet: Mi lesz a  férjeddel – aki orvos vagy kémia professzor -, ha téged kiküldünk Timbuktuba? Női válasz: hát én nem megyek sehova nélküle! Jó,  ma már nem ez a válasz, de egy férfit soha nem kérdeznének meg.

Nagyon sok férfi egyedül utazik el kiküldetésbe, mert a felesége nem hagyja ott a munkáját. 

Megkérdeztem a magyar külügyminisztertől, Dr. Martonyitól két évvel ezelőtt, miért nincsenek nők a magyar Külügyminisztériumban. Nem akarjátok kiküldeni őket? Jó. De a hivatalban is legfeljebb titkárnőket láttam. “Tényleg.” válaszolta. - De miért? “Nehéz ügy ez. A nők anyák is...” Még mindig így gondolkoznak Magyarországon. Utálom, amikor arra hivatkoznak, hogy Magyarország hamarosan  csatlakozik az EU-hoz, közben a nők kinevezése még mindig nehézségekbe ütközik.

 

P.K. : Mit tehetünk, szerintetek, a női értékek védelmében?

 

G.Á.: Én például olyan dolgokról írok, vagy olyan témákat választok, amik nem vezetik félre az olvasókat A női magazinok, a bulvárlapok reklámjai nyomasztóan hatnak mindenkire: felnőttre, gyerekre, fiatalra, öregre, egyaránt, mert azt az ideált hirdetik, hogyha ezt vásárlod, akkor az elvárásoknak meg fogsz felelni. Mindannyiunkban kisebbrendűségi komplexust okoz a megfelelés vágya, miközben érezzük, soha nem érjük el az ideált. Ezek a hamis tükrök megjelentek a TV reklámban, a női magazinok hazug világában, a hazug kapcsolatrendszert bemutató női lapokban is. Rombolóan hat a fiatalokra, akik azt gondolják, hogy nekik igazából nem is kell mást tenniük, mint vásárolni és fogyasztani.

 

P.K.: Köszönöm, hogy eljöttek. Nagyon örülök, hogy ilyen érdekes gondolatokat sikerült megosztanunk a hallgatóságunkkal. ”

 

 

 

angel_fire Creative Commons License 2005.03.08 0 0 14

Így gyorsan: mi jut eszembe a nőnapról

 

- ötször annyiba kerül a virág mindenhol

- a szórólapozók, fedél nélkül árusok, bkv ellenőrök és kéregetők kordonja után most már a (egyébként védett) hóvirágárusokon is át kell verekedni magunkat, ha ki akarunk jutni a metróból (csak tudnám, nekem nőnek miért tuszkolják oda, hogy vegyek..)

- a közvetlen kollégák félresunnyognak, miközben boldog-boldogtalan ismeretlen -távol dolgozó kollégától- jönnek mailek

- anyám, aki nemhogy virágot, de még egy szép szót se kap ma (sem) a férjétől

- (nővérem és én se kaptunk soha, pedig 3 nő van a családban és ő egyedül férfi)

- rámtaposott egy bunkó a metróban és még csak azt sem mondta, bocs (nagyon sietett beszállni). Legalább ma lenne udvariasabb a parasztja.

- szép képek itt a fórumon. Tök jó, hogy ismeretlenül könnyű jófejnek lenni, remélem az ismerősöket sem felejtitek ki. (lassan már ciki közvetlenül kedvesnek lenni)

- még csak egy sms sem olyan emberektől akik a való életben is közel állnak hozzám

- pl az expasim fullra elfelejtette (illetve csak engem, a kolegináit nem), és este mikor hazaesett még neki állt feljebb, hogy "hiszen te utálod a nőnapot, mit akarsz?"

- mikor 7 évesen nagyapám hozott nekem aznap sütit, "mert már kész kis nő vagy"

- de a legszebb az volt, mikor tavaly úszóedzés után a szaunában döglöttem éppen, és mikor egy fiatalember kifelé ment visszamosolygott, hogy "boldog nőnapot a hölgyeknek". Na, ez tök spontán volt, és látszott, hogy szívből jött.

ALBI Creative Commons License 2005.03.07 0 0 12
Pusszantás  Minden Hölgynek !
apple48 Creative Commons License 2005.03.06 0 0 11

Csak az érzi hamisnak, aki maga is az! :-))

 

Tisztelet a hölgyeknek!

Előzmény: villma (9)
Tgyta Creative Commons License 2005.03.06 0 0 10

 

„Nem tudom ki találta ki a nőnapot, de gyanítom, hogy egy férfisoviniszta állat volt a tettes.”

 

Az ENSZ 1975 óta az ünnepli a nőnapot. Eredete 1857-re nyúlik vissza, ekkor tartották New York államban az első női sztrájkot, ami ezért tört ki, mert a női munkavállalók tiltakoztak a megkülönböztetés, a diszkrimináció és a munkahelyi szexuális zaklatás ellen. 1910-ben a Szocialista Nők Nemzetközi Konferenciája Koppenhágában fogadta el azt, hogy március 8-án ünnepeljék meg a Nőnapot. 100 nő szavazott 17 országban azért, hogy ez a nap nemzetközi megemlékezés legyen, köztük az a 3 nő, aki először a világon parlamentben politizálhatott: a finn képviselő nők 1917-től az orosz forradalomtól kezdve vált először államilag is elismert ünneppé. A Nemzetközi Nőnapnak két szimbóluma van: a kenyér és a rózsa. A kenyér a gazdasági jólétet jelenti, a rózsa az életminőséget.

 

Ha nem haragszol.

Előzmény: villma (9)
villma Creative Commons License 2003.03.10 0 0 9
Tényleg nem vagytok normálisak:)

Nem tudom ki találta ki a nőnapot, de gyanítom, hogy egy férfisoviniszta állat volt a tettes.
Ilyenfajta könnyes, ünnepélyesnek kikiáltott ünneplésre semmi szükség, mert függetlenül attól, hogy valaki férfi vagy nő, maga módján mindkét fél EMBER. Maradjunk ennyiben, és mindjárt egyszerűbb lesz a megítélés hebehurgya választóvonala.
Azért azt hozzátenném, hogy a bibliai legendáriumban, amikor Isten kiűzte az emberpárt
a paradicsombómból, Ádám piszok módon Évára mutogatott: " Ő a hibás!, Uram én csak elcsábíttattam, én nem tehetek semmiről."
Nem Évát védte akkortájt sem a teremtés koronája,hanem önmagát. Azóta hordja Éva az eredendő bűn vétkét. Na most ha úgy veszem, hogy a férfi némiképp akceptálni szeretné ezt az ősi vétséget, akkor azt mondom, egye fene, legyen nőnap, bár ennek hamisságát a zsigereimben érzem.

Előzmény: Kisherceg (8)
Kisherceg Creative Commons License 2003.03.10 0 0 8
A topic bizony nem gáz,
ki ennyire fikáz,
tán nem eléggé "Kati","Zsuzsika" vagy "Eszti",
sokkal inkább "Terry" vagy netán transzveszti,
ez lehet zavaró identitásilag,
ezért gáz a nőnap, ha nem tudod, mi vagy...
Nemcsak minden hölgy -miattad- szomorú,
hanem az is, ki felül homorú.
Előzmény: Ozagen (5)
ALBI Creative Commons License 2003.03.10 0 0 7
Ozagen válasz erre | adatok | e-mail 2003.03.07 23:14 (5)

Nagyon gáz ez a topic. Szégyellem magam férfitásaim helyett is.
Ennyire megalázni a nőket... khm... :(

Miért a topic a gáz ?
Ahelyett, hogy írtál volna valami köszöntő félét,fikázod a topicot.
Vagy csak a hozzászólásokat?
Esetleg irritál a Nőnapi köszöntés ? :(

Előzmény: Ozagen (5)
Ozagen Creative Commons License 2003.03.07 0 0 5
Nagyon gáz ez a topic. Szégyellem magam férfitásaim helyett is.
Ennyire megalázni a nőket... khm... :(
York Creative Commons License 2003.03.07 0 0 4
Én mint a babér- és hölgykoszorú tagja
ide botorkálván gyorsan learatja
a (mindegy, hogy milyen) napi köszöntést
S kívánok cserébe finom, olcsó söntést!
Miközben szemlélem a csuda virágot
Bár nem ide illő, viselek nadrágot

Van egy jó ötletem, zavarból kimentő
a személyi számom így kezdődik: kettő!
Mint tudjuk, ez adhat ünneplésre okot
mert az "egyes"-ben lét - ilyenhez nem szokott
Így kell párba állni, mind a köszöntőknek
így találják tán meg a férfiak a nőket...
:-)

4Hópihe Creative Commons License 2003.03.07 0 0 1
Kéri János
Nőnapi köszöntő
---------------

Tavasz hajnalán
Róluk emlékezünk,
A nőkről, kiknek
Életünk köszönhetjük.

Ki mindent
Megtesz értünk, a nő,
Dajkál, ápol,
És felnevel ő.

Hálánk szálljon
Lányra, anyára,
Ki a családot
Összetartja.

Szépséges nők,
Jó asszonyok,
Kívánunk boldog,
Víg nőnapot.

ALBI Creative Commons License 2003.03.06 0 0 0
Tudom más fórumokon van már ilyen topic.
Bocs de itt nincs.
És ez nem 0 !
Előzmény: ALBI (-)
ALBI Creative Commons License 2003.03.06 0 0 topiknyitó
A közelgő Nőnap alkalmából sok szeretettel köszöntöm az INDEX valamennyi hölgyét.
Albi

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!