Távozásra szólította fel az Afrikai Unió csapatait Szudán
NOL • Népszabadság Online • 2006. szeptember 4.
Távozásra szólította fel az Afrikai Unió békefenntartó csapatait Szudán, a kartúmi kormány vasárnapi döntésének értelmében a törékeny tűzszünetet ellenőrző kéksisakosoknak szeptember 30-ig kell elhagyniuk a nyugat-szudáni Dárfúr tartományt.
<!--
var ord=Math.round(Math.random()*100000000);
document.write('');
//-->
Dzsamal Ibrahim külügyi szóvivő közölte, hogy azóta kérik az afrikai egységek távozását, amióta azok jelezték, hogy nem képesek folytatni missziójukat. "Ez végleges döntés" - mondta a szóvivő. Hangoztatta egyúttal, hogy az AU-nak nincs joga átadni a missziót az ENSZ-nek. "Ha nem tudják ellátni küldetésüket Darfúrban szeptember 30-ánál tovább, akkor el kell hagyniuk az országot még szeptember 30-a előtt. Ugyanakkor nincs joguk átadni a megbízatást az ENSZ-nek vagy más szervnek.
Ehhez egyedül a szudáni kormánynak van joga" - fogalmazott. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa múlt csütörtökön határozott úgy, hogy több mint húszezer főből álló békefenntartó kontingenst vezényel Dárfúrba, felváltandó a pénzhiányban szenvedő Afrikai Unió rosszul felszerelt hétezer fős alakulatát.
Szudán azonban elutasította az általa a belügyekbe való beavatkozásnak minősített BT-döntést, és már egy hete új, kiterjedt offenzívát indított a tartomány északi részén a májusi békeszerződést alá nem író lázadók ellen. Az Afrikai Unió csak október közepéig lenne képes a dárfúri misszió finanszírozására. Ráadásul az afrikai békefenntartók képtelenek voltak megállítani az erőszakot, amely csak tovább szélesedett május óta.
Az Afrikai Unió közvetítésével tető alá hozott megállapodást a három fő lázadócsoport közül csak egy írta alá. ENSZ-tisztviselők arra figyelmeztettek, hogy küszöbön áll a totális háború kiújulása Dárfúrban.
A felkelők 2003 elején fogtak fegyvert az etnikailag erősen kevert Dárfúr térségében, mert állításuk szerint az arabok által uralt kartúmi kormány elhanyagolja a koldusszegény sivatagos térséget és az ott élő fekete bőrű lakosságot. Több százezer ember halt meg eddig a harcokban, illetve az azokat kísérő mészárlásokban, éhínségekben és járványokban, valamint 2,5 millióan kényszerültek lakhelyük elhagyására.
Yoweri Museveni ugandai elnök kedden elrendelte, hogy a hadsereg szüntesse be az Úr Ellenállási Hadserege (LRA) lázadó szervezet elleni támadásait, eleget téve ezzel a harcok beszüntetéséről aláírt megállapodásnak - jelentette be a hadsereg szóvivője. Az ugandai védelmi erőket visszavezényelték a laktanyákba. A fegyveres erők "nem lőhetnek az LRA-ra, kivéve, ha a lakosság védelme azt követeli meg" - mondta a szóvivő.
A Szudánban zajló tárgyalások eredményeként szombaton megszületett és kedd reggel érvénybe lépett fegyvernyugvás az első lépés a felek közti végleges fegyverszünet felé vezető úton, ami egy közel két évtizedes polgárháborúnak vethet véget és amiről tovább folynak a tárgyalások.
A lázadók augusztus 4-én hirdettek egyoldalú tűzszünetet, a kormány azonban még a múlt héten is ragaszkodott ahhoz, hogy csak egy átfogó békemegállapodás keretében hajlandó tűzszünetet kötni, mivel az LRA minden korábbi megállapodást erői átcsoportosítására és újrafegyverzésére használt ki.
A felkelőknek az elkövetkező három hét alatt két gyülekezőhelyen kell összegyűlniük, ahol a hadsereg ellenőrzi és védelem alá veszi őket. Katonai források szerint kedden reggel az első kisebb csoportok elő is jöttek rejtekhelyeikről.
A Nemzetközi Büntetőbíróság közben Hágában leszögezte: az LRA vezetői - az ellenségeskedések beszüntetésétől függetlenül - nem mentesülnek a háborús bűnök miatti felelősségre vonás alól. A testület egyik szóvivője kedden közölte: az öt vezető ellen tavaly kiadott letartóztatási parancs továbbra is érvényes, az eljárás nincs lezárva.
A 18 éve tartó, több tízezer ember halálát okozó brutális harcok elől mintegy kétmillió észak-ugandai menekült el, s a konfliktus destabilizálta Dél-Szudán helyzetét is. Az ugandai polgárháború kegyetlenségére jellemző, hogy a lázadók két évized alatt mintegy 25 ezer elrabolt gyermekeket is harcra fogtak. Toborzási, kiképzési és harci taktikájuk következtében számtalan gyermek halt meg vagy szenvedett fizikai, mentális sérülést.
2006. május 05. 09:46 Utolsó módosítás: 2006. május 05. 09:46
A szudáni lázadó fegyveres csoportok péntekre virradóra Abujában bejelentették: nem hajlandók aláírni az Afrikai Unió által előterjesztett dárfúri béketervet.
Először egy kisebb csoport, az Igazság és Egyenlőség Mozgalom (JEM) fő tárgyalója közölte, hogy az AU tervezete nem felelt meg követeléseiknek, majd a legnagyobb lázadó erő, a Szudáni Felszabadító Hadsereg/Mozgalom (SLM/A) küldöttsége is kivonult a Nigéria fővárosában a kartúmi kormánnyal folyó béketárgyalásokról.
Csütörtökön éjfélkor járt volna le az újabb határidő a megállapodás megkötésére, de a tárgyalások egészen a hajnali órákig folytatódtak a megegyezés reményében. A határidőt vasárnap óta már kétszer is meghosszabbították. A 85 oldalas tervezet rendelkezett volna a lázadó fegyvereseknek a szudáni hadseregbe való integrálásáról, a háborús áldozatok kártalanításáról, valamint a hatalom megosztásáról.
A JEM azt kifogásolta, hogy a tervezet nem vette figyelembe a szervezetnek azt az igényét, hogy Dárfúr három tartományát egyetlen autonóm tartományban egyesítsék, és továbbra is követelik, hogy övék legyen a szudáni alelnöki poszt. Abdelvahid an-Núr, az SLM/A vezetője pedig úgy vélekedett, hogy a dokumentumon "még javítani kell".
Az AU szóvivője bejelentette, hogy a tárgyalások közép-európai idő szerint pénteken délelőtt 10 órától folytatódnak. Az SLM/A késznek mutatkozott az újabb tárgyalásokra, a JEM azonban nem lehet alku tárgya egy regionális kormány megalakításának kérdése. Mohammed Tugod, a JEM főtárgyalója egyúttal felszólította Denis Sassou-Nguesso kongói elnököt, az AU soros elnökét, hogy szervezzen új tárgyalásokat.
A 2003. február óta tartó dárfúri konfliktusnak nemzetközi becslések szerint eddig közel 300 ezer halálos áldozata volt, és 2,4 millióan kényszerültek elmenekülni a belháború sújtotta nyugat-szudáni területről.
Eközben Kofi Annan, ENSZ főtitkár bejelentette, hogy a nemzetközi közösségnek kötelessége megvédeni a szudáni Dárfúr polgárháború sújtotta civil lakosságát, szükség esetén akár erő alkalmazásával is.
A PBS amerikai televíziónak adott interjújában Kofi Annan emlékeztetett arra, hogy az ENSZ tavaly szeptemberi csúcstalálkozóján a világ vezetői ünnepélyesen megígérték, hogy külön-külön és közösen is felelősséget vállalnak a fenyegetett civil lakosság megvédelmezésére. A veszélyben lévő polgári lakosság védelme ugyan elsősorban a nemzeti kormányok feladata, de ha azok kudarcot vallanak, a nemzetközi közösségnek kell lépnie az ENSZ Biztonsági Tanácsán keresztül, és szükség esetén erőt is alkalmazni kell - hívta fel a figyelmet a világszervezet főtitkára.
Annan szerint itt az idő, hogy a nemzetközi közösség valóra váltsa tavaly szeptemberi "ünnepélyes" ígéretét. A csúcstalálkozó egyik legfontosabb eredménye volt, hogy a tagországok felelősséget vállaltak a népirtás, háborús bűnök, emberiességi bűnök vagy etnikai tisztogatás fenyegette civilek megvédésére. Kofi Annan első ízben hivatkozott erre a felelősségvállalásra, amikor most dárfúri beavatkozásra szólította fel az ENSZ tagállamait.
Lehet itt viccelődni meg szórakozni, bár nem ebbe a topikba való...akkor is ez a véleményem, ha nem így látod, akkor fölöslegesen ne szólj hozzá, legalábbis hülyeséget nem kell.
velemenyem szerint az is anyugat felelossege miert ejtenek el az oroszlanok gazellakat, amikor bekesen fuvet is legelhetnenek
a nyugati media tovabbi felelossege miert ölik meg a macskak az egereket, amikor bekesen szaporodhatnanak egymas kozott,
ezt nem turhetjuk ezert mindent meg kell tennunk hogy az oroszlanok taplakozasi szokasait megvaltoztassuk, javaslom a genetikailag modositott oroszlanok szavannara telepiteset!
Beismerte a gyilkosságot az a három magyar férfi, akit egy rendszám nélküli autóban tartóztattak fel a szenegáli hatóságok. A két kiugrott katonából és egy asztalosból állló csoport brutális kegyetlenséggel ölte meg az autó tulajdonosát.
Szenegálban rablógyilkossággal gyanúsítanak három magyar férfit, írta szombati számában Népszabadság.
A napilap cikke szerint a múlt héten tartóztatták le Szenegál déli részén, a guineai határ közelében őket, miután egy katonai járőrnek gyanús lett a rendszám nélküli terepjáróval dél felé tartó három fehér férfi.
Beismerték tettüket
A katonaruhában utazó, magukat magyar útlevéllel igazoló, a budapesti francia nagykövetségen kiállított vízummal Szenegálba érkezett férfiakat azért vették őrizetbe, mert az autó iratait nem tudták felmutatni.
Később kiderült, hogy a gépkocsi tulajdonosát, egy helyi fuvarozót kegyetlenül meggyilkolták. Holttestét pár nappal korábban találták meg a közelben. A férfinek hátrakötötték a kezét, a fejére nejlonzacskót húztak, amelyet szigetelőszalaggal rögzítettek a nyakán.
forrás: Google Maps
Ozsvári Zsuzsa, a Magyar Köztársaság gambiai konzulja - akit a szenegáli rendőrség felkért tolmácsnak a kihallgatáshoz - a Népszabadságnak elmondta, a három férfi beismerte, hogy az autóért ölték meg áldozatukat.
Az idegenlégiós, a katona és az asztalos
A napilap úgy tudja, hogy az egyik gyanúsított, G. Géza Budapestről származik, és nemrég dezertált a francia idegenlégióból. Társai, N. Zoltán és F. Tamás egy Balaton-parti településről valók.
Előbbi szerződéses katonaként öt hónapig szolgált az afganisztáni magyar misszióban, de fegyelmi okok miatt szerződést bontott vele a magyar hadsereg. F. Tamásról annyit sikerült megtudnia a lapnak, hogy asztalos, akinek évek óta nincs állandó munkája.
Négy hónappal ezelőtt - írta a Népszabadság - szintén nejlonzacskóval a fején, holtan találtak egy magyar férfit is Szenegálban.
Mogadishuban tényleg nem kolbászból van a kerítés és persze nem is nagyon volt sose.
Ami ott van azt európai ember el sem tudja képzelni, ezekről a dolgokról nem elég hallani, vagy olvasni....át kell élni, de én inkábbnem ajánlom senkinek.
Az afrikai helyzetet leginkább ha még nem volt ott valaki, akkor valamilyen reális gondolatvilágban láthatja az ember.
Na ezért akarok én eljutni valamikor afrika valamely országába, hogy személyesen is láthassak dolgokat és megpróbáljam megérteni, hogy mi miért történik ott.
Bár erős kétségeim vannak efelől, hogy sikerülni fog.
Egyébként meg afrika a maga természetességével kiemelkedő turistaparadicsom lehetne.
Van persze ott idegenforgalom, de annyira nem számottevő, hogy ez az országok gazdaságaira olyan hű de nagy hatással lenne.
Persze mondjuk Kenya kivétel...sőt újabban Ruandaába is el lehet menni jó sok pénzért gorillalesre.
De azért az ő gazdaságukat sem fogja alapjaiban megváltoztatni ez a dolog, főleg amíg a korrupt vezetők hatalmon vannak és lesznek.
Számomra hihetetlen, hogy a 21. században még mindig éhínségekről kell beszélni...és az még hihetetlenebb, hogy a világ nem sokat tesz az afrikaiakért.
Vanak segélyszervezetek......dehát ha a pénz rossz helyre megy akkor nincs az egésznek sok értelme.
Az az egész szarban a legkiábrándítóbb, hogy a fejlett nyugati országokban az elhízás ellen küzdenek az emberek, mindenki az alakjával, a kinézetével van elfoglalva és közben tudomást sem vesznek arról hogy mennyi ember meghal naponta az éhezéstől.
Ebben ez a rohadt fejlett nyugati "kúltúra" éppúgy hibás mint az a buzi média akik nem foglalkoznak semmi mással csak a saját országuk helyzetével, meg Irakkal.
Na szóval bonyolult és összetett ez az egész ami van, én is most belementem és csapongtam itt össze-vissza, de ez már a dühtől van.
Hogy ninsc az emberekben annyi felelősség, hogy a másik embertársát ne tiporja a halálba a saját önöncéljai elérése érdekében?????
A bozótvágó kések éjszakája
NOL • Metazin • 2006. április 22.
A ruandai tuszik lemészárlásának története közismert. De hogy nézett ki a népirtás a hutu gyilkosok szemszögéből? Mint a többi szervezett tömeggyilkosság az elkövetőkéből. Hétköznapi ügy.
<!--
var ord=Math.round(Math.random()*100000000);
document.write('');
//-->
„Minden népirtás nagyjából ugyanazt a reakciót váltja ki. 1993-ban Clinton elnök a washingtoni Holokauszt Emlékmúzeum átadásakor azon sopánkodott, hogy túl keveset tettünk a náci Endlösung áldozataiért, és megfogadta, hogy ilyesmi nem fordulhat elő még egyszer. De alig egy év múlva, alig száz nap alatt egymillió ruandait mészároltak le a szomszédaik, és a világ semmit sem tett ellene. Ma pedig, számtalan újabb soha többé után, éppen a szudáni Darfurban elkövetett újabb afrikai népirtás előtt állunk tehetetlenül” – írja Kyle Mantyla az American Prospectben.
A távoli népirtásokról szóló könyvek többnyire ugyanarról szólnak. Reálpolitikai összefüggésekből magyarázzák, miért nem lépett föl senki a rémségek ellen. A legritkább esetben kerül sor arra, hogy valaki megpróbálja megérteni, hogyan is nézett ki a tömeggyilkosság az elkövetők szemszögéből.
A nagy kivétel – állapítja meg az American Prospect cikke – Jean Hatzfeld, a Libération veterán sportújságírója és haditudósítója. 2003-ban megjelent Une saison de machettes című könyve a gyilkosokkal készített interjúkon alapul. A könyvet több nyelvre lefordították, az idei könyvhétre az Ulpius-Ház jóvoltából magyarul is megjelent A bozótvágó kések évszaka címen.
Néhány idézet a fordító, Lángh Júlia egy korábbi, az Élet és Irodalomba írt cikkéből, amelyben bemutatta a könyvet.
Adalbert, 23 éves, földműves, a hutu nacionalista párt tagja: „Jó néhány földműves inkább ügyetlen volt az öldöklésben, de lelkiismeretesnek mutatkozott. Mindenesetre, a technika az utánzással alakul ki. Ez, azt hiszem, bármilyen manuális munkára érvényes.”
Léopold, 22 éves, földműves, gyerekkora óta buzgó katolikus: „Aki félreütött, vagy csak úgy tett, mintha lecsapna, azt bíztattuk, tanácsot adtunk neki, hogyan csinálhatná jobban. Előfordult, hogy az illetőt kényszerítették, fogjon egy tuszit a mocsárban vagy a házak között, és ölje meg a kollégák szeme láttára: így lehetett ellenőrizni, hogy odafigyelt-e a tanácsokra.”
Fulgence, 33 éves, földműves és segédlelkész: "Minél többet vágtunk, annál inkább természetesnek tartottuk, hogy vágjunk. Ezt néhányan egyenesen mókásnak találták, ha szabad így mondanom. Munka után megtörténhetett, hogy egy kolléga ilyesmiket mondott: Hé, haver, vagy veszöl nekem egy üveg sört, vagy bevágom a koponyádat, mert mostan már énnekem erre fáj a fogam."
Pancrace, 25 éves földműves: "Ölni nagyon nyomasztó, még egy állatot is, ha neked magadnak kell eldöntened, hogy le fogod vágni. De ha a hatóságok rendelésének engedelmeskedel, ha húznak és löknek, ha látod, hogy a kaszabolás totális lesz, és számodra semmilyen következménnyel nem jár, akkor megnyugodol. Nekilátsz a feladatnak és semmi sem zavar."
A Könyvszajha, a Metazin egyik kedvence Susan Sontagot idézi: „Nem könnyű olvasmány, de ahogy Sontag mondja az amerikai kiadás előszavában, mindenkinek el kell olvasnia, aki meg akarja érteni, hogy az ember – Hatzfeld egyik interjúalanyának szavaival – megszokja a gyilkolást, ha újra és újra öl.”