Hát itt a vége. Megvolt az ismétlés ismétlése is. Túl vagyunk a jobbik felén. Őszintén remélem, hogy az újranézés senkinek nem okozott csalódást, és ha vesztettek is a fényükből a fiatalkori emlékek, helyettük új, felnőtt szemeket megkívánó erényeit fedeztétek fel a sorozatnak.
Mégegyszer köszönet a Filmmúzeumnak és a Laborfilm szinkronstúdiónak, hogy a magyar szemek és fülek számára ismét hozzáférhetővé tették e műremeket.
Akkor hát remélhetőleg jövőre látjuk a második szériát, ehhez némi invitáció a sztárfajtársaktól itt: http://web.axelero.hu/arrakis/space1999/videok.htm#S2TRAILER
Amikor ebben a részben először a hivatalnokot néztem, azt hittem Woody Allen a guest star... :))))) Az a szemüveg hihetetlen !
Érdekes, hogy a pókot gyakorlatilag csak kézifegyverekkel lehetett megölni, a lézer nem nagyon hatott rá. Ez nekem tetszett - oda kellett menni a szörnyeteghez és leszámolni vele! De a szörnyeteg kivitelezése kevésbé volt jó, nekem túl színházinak tűnt. Persze ez egy kult sorozat, így nincs helye érdemi kritikának, rajongani kell és kész!!!!!
Ha már szidtam kicsit a fordítást. Nagyon sajnálom, hogy Tony Cellini magyar hangja gyakorlatilag semmit nem adott vissza az eredeti rendkívül erőteljes, mély hangfekvésű , olaszos akcentusú beszédből. Ez sokat elvett a karakterből, és némileg a történet hatásosságából is. Viszont a szemüveges hivatalnok foghegyről odavetett, lekezelő stílusa elég jól átjött, bár az eredeti fazon itt is utánozhatatlan :)
Na, az eggyel fiatalabb korosztály is megkapta az őskultepizódját :) Egyébként valóban kitűnő rész, én is nagyon szeretem.
Pókok: miért, pl. az "Ütközésre ítélve"-ben Arra hajójának többmillió éves korát mi sem reprezentálta jobban, mint egy halom jó nagy pókháló. Különösen a sarkokban persze.
Na meg König muskátlijába jól besegítettek a "fiúk a víztisztítóból" :D. Már látom is magam előtt, ahogy a külsőre kissé koszos, de lelkükben kicsiny rőzsedalokat dédelgető csatornamunkások nevelgetik a színes virágocskákat. Természetesen a hydroponic unitról (vagyis a növénytermesztő részlegről) van szó eredetileg.
hűűűű, ez a mai rész volt A NAGY BÜNTETÉS! Férjem kiskori bevésődött ultrabrutál parája most is előjött! Akkor ez nagyon üthetett! (Most a Gyűrűk Ura 3-ban a Banyapók volt hasonlóan durvás)
azon már fenn sem akadok, hogy "véletlen" pont ide keveredtek, meg hogy az 5 éves hullákat az "űrpókok" hálója beszőtte. remélem annyi eszük volt Kőnigéknek, hogy pár hajót átparkoltattak a Holdra tanulmányozni/buherálni..
ja, és a Sas1 most szétválasztódott...
(off, de tegnap láttuk a Galaxis útikalauzt moziban, és pár asszociációt keltett: -Coletti vagy ki is pizsamában indult neki a világűrnek -a szemüveges hivatalnok tiszta vogon volt)
Én úgy értelmeztem, hogy a fénycsóva volt a "szeme". Tehát az űrhajón belül csak azt látta, ahova a fénycsóva vetült. Pl. mikor először bementek, azzal "vizsgálta" meg őket.
Talán úgy értendő, hogy vak, hogy alakot, formát, stb. felismer, csak klasszikus értelemben nem lát. Nem látja mi van a képen, csak azt hogy az valami sík felület. (?)
A folyosójelenet a jó öreg lukas festmény/fotó módszerrel készülhetett, amint ez a sas indítóállás is. Egyébként láthatólag sehol sem használtak bluebox, vagy ehhez hasonló bonyolult (és akkoriban még rossz eredménnyel járó) technikákat. Inkább egyszerűen csak többszörös expozíciót ugyanarra a filmre (ezért van, hogy az űrben repülő sasok sosem lógnak bele a bolygóba/Holdba, csak a fekete háttéren, mert különben áttetsző szellemsasokat látnánk), vagy nagyméretű kilyukasztott képen keresztüli filmezés, a sas leszállások/felszállások pedig nagy méretű, dróton rángatott modellekkel voltak megcsinálva.
Gwent nem lehet vak szerintem sem, hiszen ügyesen talál el bármilyen vizuálisan feltérképezendő dolgot, ami fenyegti: sast, bázist stb. Másrészt talán belülre nem lát, tehát kifele irányul a látása. Na, ez elég erőltetett magyarázat. Furcsa pálfordulás, ahogyan hirtelen megértővé és segítőkésszé válik az addig fölényes gépezet, amint ő is kifogy a szuflából. Ez a vége kevéssé logikus, de a lényeg, hogy megússzák, jöhet a következő rész :)))
most játsszuk le videóról a péntekit, így talán világos lesz ez a Gwen-akárki számomra is..
A csütörtökihez még annyit, hogy eszméletlen jól oldották meg a grafikát: főleg mikor az űrváros nagy tereit kellett megmutatni, futó emberrel középen! ohne Fotosop meg ilyenek..
meg még az is izgi, hogy ha előkerül 1 új "legény"(ségi tag), alacsony rangban, akkor abban a részben ő a sajnálatos, halálos áldozat (ahogy a Trek-fórumon erről már volt szó).
Hm, ezt nem is vettem észre! :) Hát persze, mindig kell, hogy legyen egy Sas 1, egyszerűen át kell számozni! Hogy ez nem jutott eszembe....
Mindig szórakoztatónak találtam azt is, hogy Gwent "vak", olyannyira, hogy még a kommunikátoron át küldött jelekről is csont nélkül demultiplexeli a videorészt, azt kidobja, és csak a hangsávott hallja meg! Persze meg lehet magyarázni a dolgot, pl. úgy, hogy Gwent agyába egyáltalán nincs beépítve képfeldolgozó egység/szoftver. De nem hiszem, hogy az alkotók ezt így végiggondolták, így továbbra is szórakoztató, amikor Koenig a képernyőn keresztül pisszeg a vezérlőteremnek.
A másik, ami elsőre mellbevágott, az a "Legény" kifejezés (az eredetiben "Companion", vagyis társ/útitárs). Némi töprengéssel arra jutottam, hogy ez a valszeg "legénység" egyes száma akar lenni :)
A pénteki részben volt egy kis baki. A kerekes űrjármű kerekein 3x4 elem volt. Bentről kifelé lefelé. Valószínűleg felvétel közben valaki fejre fordította a modelt, mert volt olyan, hogy felfelé volt. Ez volt anno, az egyik kedvenc részem. Több történés volt benne mint általában. Erről annak idején csináltam rajzot, de már nincs meg.
Ha már szóba került, ebben a sorozatban mindig nagyon csinos nők játszanak! Legtöbbször valóban csak a háttérben bukkannak fel - vagy ahogyan említetted sikítanak oszt annyi, de enélkül az egész nem érne semmit...
Ami azt illeti, a külső ellenségek rendszeres felbukkanása az *egyetlen*, ami megakadályozhatja egy ilyen kis közösség elfajzását. Persze azért azt is vegyük figyelembe, hogy ők mindannyian kipróbált űrhajósok, teherbírás és önfegyelem szempontjából a legjobbak legjobbjai (nameg plusz az a néhány raktáron lévő csinos pofi, akik a kellő pillanatban sikítanak és/vagy meghalnak).
"de ők mindig mindenhol kavarnak, romba döntenmek világokat..és mennek tovább.."
Igen, az ember ilyen és szerintem ez nem kizárólag a xx. századra igaz. Gyakran többet feltételezünk magunkról, mint akik és amik vagyunk. Ez a valódi emberkép, ilyenek vagyunk és ez minden tudósra, nagyobb formátumú gondolkodóra is igaz.
Egyvalami azonban nekem is hiányzik: gondoljátok el, úgy 300 fő (ha jól tudom ennyi az alfa létszáma), de mondjuk úgy elég kis embercsoport összezárva egy technológiai alapon és célokkal megszervezett bázisba. Egyenruhákkal, feltételezem szigorú szabályokkal, mindennel: ha az elszakadás valóban megtörténne valahol, olyan emberi és csoportközi konfliktusokat eredményezne, hogy nem kellenének külső ellenségek. Ez a dimenzió talán kevéssé kidolgozott, de nem is baj, sokkal élvezetesebb a külső ellenfelek, jelenségek elleni harc ( még akkor is ha ez belső alakot ölt, mint oly sokszor), mintsem ami a valóságban történne: egymás teljes kikészítése, a bázis belső okokból történő összeomlása.
A Trekben azt is gombnyomásra megállapítják, hogy a tíz parszekre lévő hajón hányan reggeliztek tojásrántottát. Ideális emberek ideális technikával. Az Alfa nem erről szól. Az Alfa a *huszadik századi* technológiai ember katasztrofális kudarca. Már az indító konfliktus is erről szól, és onnantól gyakorlatilag minden egyes rész (kivéve azok, amelyek más technikai civilizációk kudarcáról szólnak). Azért az utolsó részben lesz némi pozitívum is, persze csak a szokott nehézségek leküzdése után.... :)
