hűűűű, ez a mai rész volt A NAGY BÜNTETÉS! Férjem kiskori bevésődött ultrabrutál parája most is előjött! Akkor ez nagyon üthetett! (Most a Gyűrűk Ura 3-ban a Banyapók volt hasonlóan durvás)
azon már fenn sem akadok, hogy "véletlen" pont ide keveredtek, meg hogy az 5 éves hullákat az "űrpókok" hálója beszőtte. remélem annyi eszük volt Kőnigéknek, hogy pár hajót átparkoltattak a Holdra tanulmányozni/buherálni..
ja, és a Sas1 most szétválasztódott...
(off, de tegnap láttuk a Galaxis útikalauzt moziban, és pár asszociációt keltett: -Coletti vagy ki is pizsamában indult neki a világűrnek -a szemüveges hivatalnok tiszta vogon volt)
Én úgy értelmeztem, hogy a fénycsóva volt a "szeme". Tehát az űrhajón belül csak azt látta, ahova a fénycsóva vetült. Pl. mikor először bementek, azzal "vizsgálta" meg őket.
Talán úgy értendő, hogy vak, hogy alakot, formát, stb. felismer, csak klasszikus értelemben nem lát. Nem látja mi van a képen, csak azt hogy az valami sík felület. (?)
A folyosójelenet a jó öreg lukas festmény/fotó módszerrel készülhetett, amint ez a sas indítóállás is. Egyébként láthatólag sehol sem használtak bluebox, vagy ehhez hasonló bonyolult (és akkoriban még rossz eredménnyel járó) technikákat. Inkább egyszerűen csak többszörös expozíciót ugyanarra a filmre (ezért van, hogy az űrben repülő sasok sosem lógnak bele a bolygóba/Holdba, csak a fekete háttéren, mert különben áttetsző szellemsasokat látnánk), vagy nagyméretű kilyukasztott képen keresztüli filmezés, a sas leszállások/felszállások pedig nagy méretű, dróton rángatott modellekkel voltak megcsinálva.
Gwent nem lehet vak szerintem sem, hiszen ügyesen talál el bármilyen vizuálisan feltérképezendő dolgot, ami fenyegti: sast, bázist stb. Másrészt talán belülre nem lát, tehát kifele irányul a látása. Na, ez elég erőltetett magyarázat. Furcsa pálfordulás, ahogyan hirtelen megértővé és segítőkésszé válik az addig fölényes gépezet, amint ő is kifogy a szuflából. Ez a vége kevéssé logikus, de a lényeg, hogy megússzák, jöhet a következő rész :)))
most játsszuk le videóról a péntekit, így talán világos lesz ez a Gwen-akárki számomra is..
A csütörtökihez még annyit, hogy eszméletlen jól oldották meg a grafikát: főleg mikor az űrváros nagy tereit kellett megmutatni, futó emberrel középen! ohne Fotosop meg ilyenek..
meg még az is izgi, hogy ha előkerül 1 új "legény"(ségi tag), alacsony rangban, akkor abban a részben ő a sajnálatos, halálos áldozat (ahogy a Trek-fórumon erről már volt szó).
Hm, ezt nem is vettem észre! :) Hát persze, mindig kell, hogy legyen egy Sas 1, egyszerűen át kell számozni! Hogy ez nem jutott eszembe....
Mindig szórakoztatónak találtam azt is, hogy Gwent "vak", olyannyira, hogy még a kommunikátoron át küldött jelekről is csont nélkül demultiplexeli a videorészt, azt kidobja, és csak a hangsávott hallja meg! Persze meg lehet magyarázni a dolgot, pl. úgy, hogy Gwent agyába egyáltalán nincs beépítve képfeldolgozó egység/szoftver. De nem hiszem, hogy az alkotók ezt így végiggondolták, így továbbra is szórakoztató, amikor Koenig a képernyőn keresztül pisszeg a vezérlőteremnek.
A másik, ami elsőre mellbevágott, az a "Legény" kifejezés (az eredetiben "Companion", vagyis társ/útitárs). Némi töprengéssel arra jutottam, hogy ez a valszeg "legénység" egyes száma akar lenni :)
A pénteki részben volt egy kis baki. A kerekes űrjármű kerekein 3x4 elem volt. Bentről kifelé lefelé. Valószínűleg felvétel közben valaki fejre fordította a modelt, mert volt olyan, hogy felfelé volt. Ez volt anno, az egyik kedvenc részem. Több történés volt benne mint általában. Erről annak idején csináltam rajzot, de már nincs meg.
Ha már szóba került, ebben a sorozatban mindig nagyon csinos nők játszanak! Legtöbbször valóban csak a háttérben bukkannak fel - vagy ahogyan említetted sikítanak oszt annyi, de enélkül az egész nem érne semmit...
Ami azt illeti, a külső ellenségek rendszeres felbukkanása az *egyetlen*, ami megakadályozhatja egy ilyen kis közösség elfajzását. Persze azért azt is vegyük figyelembe, hogy ők mindannyian kipróbált űrhajósok, teherbírás és önfegyelem szempontjából a legjobbak legjobbjai (nameg plusz az a néhány raktáron lévő csinos pofi, akik a kellő pillanatban sikítanak és/vagy meghalnak).
"de ők mindig mindenhol kavarnak, romba döntenmek világokat..és mennek tovább.."
Igen, az ember ilyen és szerintem ez nem kizárólag a xx. századra igaz. Gyakran többet feltételezünk magunkról, mint akik és amik vagyunk. Ez a valódi emberkép, ilyenek vagyunk és ez minden tudósra, nagyobb formátumú gondolkodóra is igaz.
Egyvalami azonban nekem is hiányzik: gondoljátok el, úgy 300 fő (ha jól tudom ennyi az alfa létszáma), de mondjuk úgy elég kis embercsoport összezárva egy technológiai alapon és célokkal megszervezett bázisba. Egyenruhákkal, feltételezem szigorú szabályokkal, mindennel: ha az elszakadás valóban megtörténne valahol, olyan emberi és csoportközi konfliktusokat eredményezne, hogy nem kellenének külső ellenségek. Ez a dimenzió talán kevéssé kidolgozott, de nem is baj, sokkal élvezetesebb a külső ellenfelek, jelenségek elleni harc ( még akkor is ha ez belső alakot ölt, mint oly sokszor), mintsem ami a valóságban történne: egymás teljes kikészítése, a bázis belső okokból történő összeomlása.
A Trekben azt is gombnyomásra megállapítják, hogy a tíz parszekre lévő hajón hányan reggeliztek tojásrántottát. Ideális emberek ideális technikával. Az Alfa nem erről szól. Az Alfa a *huszadik századi* technológiai ember katasztrofális kudarca. Már az indító konfliktus is erről szól, és onnantól gyakorlatilag minden egyes rész (kivéve azok, amelyek más technikai civilizációk kudarcáról szólnak). Azért az utolsó részben lesz némi pozitívum is, persze csak a szokott nehézségek leküzdése után.... :)
nekem ezek a mobil-távirányítók tetszenek, mini tévéképet adnak, naggggyon szockó...
az űr-agy részben a hab-party nagyon látványos: a Rolling Stones: It's only r&r klipjét juttatja eszembe. a rész ismét az én mércémmel mizantróppá tesz: ha nem állnak ellen, simán megússzák az összeütközést, de ők mindig mindenhol kavarnak, romba döntenmek világokat..és mennek tovább..a Trek-ben legalább volt pár visszacsatolás és így némi felelősségérzet és konzekvencia-levonás...
Azt hiszem, ha lenne egy felesleges szobám, egészen biztosan alfa-szerűvé rendezném be. Minden úgy nézne ki és tényleg lehetne mondjuk egy házimozi vagy valalami hasonló is benne, alfás konzolokkal. Egyébként az alfás ajtók annyira tetszettek annak idején (és most is), nem is értem miért kézzel nyitjuk az otthoni ajtóinkat! Egyszerű műszaki megoldással meg lehetne oldani, hogy maguktól nyíljanak. Ez a XXI. század lehetne futurisztikusabb is, nem???
Önmagában lehet, hogy ingerszegény, de mivel az egész mögött ott van az ALFA!!!!! minden gyerekkori és felnőttkori emlékével, izgalmával, érzéseivel, ezért nem valószínű, hogy rosszul érezném magam benne! A probléma inkább a teljes impraktikusságban rejlik. Ha bármi olyan tárgyat elhelyezel benne, amit egyébként nap mint nap használunk, akkor rögtön szétesik a kép. És persze ott vannak a pengevékonyságú polcok, amikre különféle vázákat, ill. orvosi fiolákat helyeznek a filmben - természetesen ezek a legkisebb lökésre látványosan felborulnak, és földre szórják precízen elhelyezgetett tartalmukat. Az említett hölgynek egyébként kitűnő ízléssel sikerül összehangolnia az alfás és nem alfás tárgyakat - persze azon az áron, hogy az alfa-feeling némileg sérül (Egyébként írja valahol, hogy a parkettát is ki akarja dobni - nyilván nem tette meg azóta, pedig szívesen látnám a fejleményeket.)
Azért el tudnék képzelni egy falba rejtett házimozirendszert a vezérlőteremben. A nagyképernyő helyén a plazmatévé, a hifi-cuccok a fali panelekbe süllyesztve, a távirányitók az asztali konzolok helyén. Persze ehhez ki kéne hozni a nagy fotelt Koenig szobájából... :)
ja, ezt a "Kockás" betűtipust én is komálom..az űr-berendezést viszont nem bírnám itthon elviselni, nekem ingerszegény- 1edül Barbarella űrhajója tetszene- belül csupa szőőőőr!
Igen, talán a gitár-rész volt a legjobb benne. Erre mondják, hogy pszichedelikus, nem? :)
De a többi zavaros és inkább horror. Ami nekem mindig feltűnik és tetszik az egyes részekben, az a belső környezet. Hihetetlenül jól megcsinálták az egészet. Megnéztem az alfa honlapon egy linket egy nőről, aki lakberendezőként ezt a designt terjeszti, a lakása meg tiszta alfa. Néhány helyen én is betenném a lakásomba, bár a sok fehérrel nekem az a bajom, mint némelyik bevásárlóközponttal, ahol minden fehér , tükör, márvány és ragyog: az ember egy légypiszoknak érzi magát benne. Bár egy alfa környezetben talán ez nem lenne így: jobban bánnak a fénnyel, ezekkel a tejüveg megvilágításokkal stb.
szerintem is eléggé össze volt csapva a Lélekzavar c. rész, a magyar fordítástól függetlenül. Nem értettem, h a növényekkel való kommunikációt miért hozták be, totál azt vártam, h csattanóként kiderül, belőlük szedi az energiáját Matteo dr. de ismét elvarratlan volt a szál. meg Paul beszólása: "tudósok vagyunk, vagy mi" igen elgondolkodtató, pláne micsoda asztaltáncoltatást nyomattak. meg ez az agyonlézerezés és végignézése iszonyatos volt..! és a szokásos baki ismét- mint a fagyasztós résznél- a gyanús embert véletlenül se követik vagy figyelik, ugyanúgy kinyírta a segítségért futó csaját, mint a másik...
viszont az a gitár-szitár effekt nagyon tetszett, tök Woodstock-fíling volt!
az utóbbi részt (űr-agy?) még nem tudtuk lejátszani, de már alig várjuk...
Nem túl fontos, de azért bökte a csőrömet. A "Lélekzavar"-ban Bergman olyanképp szól, hogy: "Természetfeletti: lehet. Paranormális: nem!" A tudós inkább elfogadja a teljesen tudománytalant, mint hogy a féltudományosság szégyenébe essen? Ennek semmi értelme. Fordítási hibára gyanakodtam, így megvizsgáltam az eredeti szöveget, így szól: Kano: "So you reject the idea that these events have a supernatural origin?" Prof: "Ahh. Supernatural: yes. Paranormal: no." Nos, talán nem tévedek nagyot, ha úgy vélem, hogy pont fordítva kell érteni a dolgot, azaz Bergman elutasítja a supernaturalt (yes), de a paranormalt nem. Szerintem.
