Ha már szóba került, ebben a sorozatban mindig nagyon csinos nők játszanak! Legtöbbször valóban csak a háttérben bukkannak fel - vagy ahogyan említetted sikítanak oszt annyi, de enélkül az egész nem érne semmit...
Ami azt illeti, a külső ellenségek rendszeres felbukkanása az *egyetlen*, ami megakadályozhatja egy ilyen kis közösség elfajzását. Persze azért azt is vegyük figyelembe, hogy ők mindannyian kipróbált űrhajósok, teherbírás és önfegyelem szempontjából a legjobbak legjobbjai (nameg plusz az a néhány raktáron lévő csinos pofi, akik a kellő pillanatban sikítanak és/vagy meghalnak).
"de ők mindig mindenhol kavarnak, romba döntenmek világokat..és mennek tovább.."
Igen, az ember ilyen és szerintem ez nem kizárólag a xx. századra igaz. Gyakran többet feltételezünk magunkról, mint akik és amik vagyunk. Ez a valódi emberkép, ilyenek vagyunk és ez minden tudósra, nagyobb formátumú gondolkodóra is igaz.
Egyvalami azonban nekem is hiányzik: gondoljátok el, úgy 300 fő (ha jól tudom ennyi az alfa létszáma), de mondjuk úgy elég kis embercsoport összezárva egy technológiai alapon és célokkal megszervezett bázisba. Egyenruhákkal, feltételezem szigorú szabályokkal, mindennel: ha az elszakadás valóban megtörténne valahol, olyan emberi és csoportközi konfliktusokat eredményezne, hogy nem kellenének külső ellenségek. Ez a dimenzió talán kevéssé kidolgozott, de nem is baj, sokkal élvezetesebb a külső ellenfelek, jelenségek elleni harc ( még akkor is ha ez belső alakot ölt, mint oly sokszor), mintsem ami a valóságban történne: egymás teljes kikészítése, a bázis belső okokból történő összeomlása.
A Trekben azt is gombnyomásra megállapítják, hogy a tíz parszekre lévő hajón hányan reggeliztek tojásrántottát. Ideális emberek ideális technikával. Az Alfa nem erről szól. Az Alfa a *huszadik századi* technológiai ember katasztrofális kudarca. Már az indító konfliktus is erről szól, és onnantól gyakorlatilag minden egyes rész (kivéve azok, amelyek más technikai civilizációk kudarcáról szólnak). Azért az utolsó részben lesz némi pozitívum is, persze csak a szokott nehézségek leküzdése után.... :)
nekem ezek a mobil-távirányítók tetszenek, mini tévéképet adnak, naggggyon szockó...
az űr-agy részben a hab-party nagyon látványos: a Rolling Stones: It's only r&r klipjét juttatja eszembe. a rész ismét az én mércémmel mizantróppá tesz: ha nem állnak ellen, simán megússzák az összeütközést, de ők mindig mindenhol kavarnak, romba döntenmek világokat..és mennek tovább..a Trek-ben legalább volt pár visszacsatolás és így némi felelősségérzet és konzekvencia-levonás...
Azt hiszem, ha lenne egy felesleges szobám, egészen biztosan alfa-szerűvé rendezném be. Minden úgy nézne ki és tényleg lehetne mondjuk egy házimozi vagy valalami hasonló is benne, alfás konzolokkal. Egyébként az alfás ajtók annyira tetszettek annak idején (és most is), nem is értem miért kézzel nyitjuk az otthoni ajtóinkat! Egyszerű műszaki megoldással meg lehetne oldani, hogy maguktól nyíljanak. Ez a XXI. század lehetne futurisztikusabb is, nem???
Önmagában lehet, hogy ingerszegény, de mivel az egész mögött ott van az ALFA!!!!! minden gyerekkori és felnőttkori emlékével, izgalmával, érzéseivel, ezért nem valószínű, hogy rosszul érezném magam benne! A probléma inkább a teljes impraktikusságban rejlik. Ha bármi olyan tárgyat elhelyezel benne, amit egyébként nap mint nap használunk, akkor rögtön szétesik a kép. És persze ott vannak a pengevékonyságú polcok, amikre különféle vázákat, ill. orvosi fiolákat helyeznek a filmben - természetesen ezek a legkisebb lökésre látványosan felborulnak, és földre szórják precízen elhelyezgetett tartalmukat. Az említett hölgynek egyébként kitűnő ízléssel sikerül összehangolnia az alfás és nem alfás tárgyakat - persze azon az áron, hogy az alfa-feeling némileg sérül (Egyébként írja valahol, hogy a parkettát is ki akarja dobni - nyilván nem tette meg azóta, pedig szívesen látnám a fejleményeket.)
Azért el tudnék képzelni egy falba rejtett házimozirendszert a vezérlőteremben. A nagyképernyő helyén a plazmatévé, a hifi-cuccok a fali panelekbe süllyesztve, a távirányitók az asztali konzolok helyén. Persze ehhez ki kéne hozni a nagy fotelt Koenig szobájából... :)
ja, ezt a "Kockás" betűtipust én is komálom..az űr-berendezést viszont nem bírnám itthon elviselni, nekem ingerszegény- 1edül Barbarella űrhajója tetszene- belül csupa szőőőőr!
Igen, talán a gitár-rész volt a legjobb benne. Erre mondják, hogy pszichedelikus, nem? :)
De a többi zavaros és inkább horror. Ami nekem mindig feltűnik és tetszik az egyes részekben, az a belső környezet. Hihetetlenül jól megcsinálták az egészet. Megnéztem az alfa honlapon egy linket egy nőről, aki lakberendezőként ezt a designt terjeszti, a lakása meg tiszta alfa. Néhány helyen én is betenném a lakásomba, bár a sok fehérrel nekem az a bajom, mint némelyik bevásárlóközponttal, ahol minden fehér , tükör, márvány és ragyog: az ember egy légypiszoknak érzi magát benne. Bár egy alfa környezetben talán ez nem lenne így: jobban bánnak a fénnyel, ezekkel a tejüveg megvilágításokkal stb.
szerintem is eléggé össze volt csapva a Lélekzavar c. rész, a magyar fordítástól függetlenül. Nem értettem, h a növényekkel való kommunikációt miért hozták be, totál azt vártam, h csattanóként kiderül, belőlük szedi az energiáját Matteo dr. de ismét elvarratlan volt a szál. meg Paul beszólása: "tudósok vagyunk, vagy mi" igen elgondolkodtató, pláne micsoda asztaltáncoltatást nyomattak. meg ez az agyonlézerezés és végignézése iszonyatos volt..! és a szokásos baki ismét- mint a fagyasztós résznél- a gyanús embert véletlenül se követik vagy figyelik, ugyanúgy kinyírta a segítségért futó csaját, mint a másik...
viszont az a gitár-szitár effekt nagyon tetszett, tök Woodstock-fíling volt!
az utóbbi részt (űr-agy?) még nem tudtuk lejátszani, de már alig várjuk...
Nem túl fontos, de azért bökte a csőrömet. A "Lélekzavar"-ban Bergman olyanképp szól, hogy: "Természetfeletti: lehet. Paranormális: nem!" A tudós inkább elfogadja a teljesen tudománytalant, mint hogy a féltudományosság szégyenébe essen? Ennek semmi értelme. Fordítási hibára gyanakodtam, így megvizsgáltam az eredeti szöveget, így szól: Kano: "So you reject the idea that these events have a supernatural origin?" Prof: "Ahh. Supernatural: yes. Paranormal: no." Nos, talán nem tévedek nagyot, ha úgy vélem, hogy pont fordítva kell érteni a dolgot, azaz Bergman elutasítja a supernaturalt (yes), de a paranormalt nem. Szerintem.
Csak most vettem észre, hogy az Űr-agy a Sas 1-et gyúrja túrógombóccá. Ez némileg sokkolt. A korai eredetű emlékeimben valamiért a Sas 1 kiemelt fontosságúként élt, mint a bázis legfőbb járműve, amit mindig elsőként küldenek ki. Sőt úgy emlékeztem, hogy Alan kifejezetten a Sas 1 pilótája. Maga a sorozat persze mindkét romantikus emlékfelhőt a semmibe fújja, de most, a Sas 1 elvesztése az, ami legdurvábban szembesít emlékeim hamisságával.
Egy perc néma gyász a Sas 1 emlékére.
Közt-es állapot: azért itt is megvoltak a téged felajzó momentumok. Úristen, ez nagyobb, mint mi, sebaj, kügyünk rá atomot.
ez az utóbbi 2 rész nagyon komoly volt! főleg ez a virtuális félelemkivetítős, teljesen kiakadtam a Kőnigen, mikor ilyen "georgeWbush"-os témát tolt:
"Mi békés szándékkal jöttünk...Helena, verjük szét ezt a ketyerét, fontosnak tűnik". hátborzongató, mennyire nem változik az Emberi természet, a Galaxis útikalauzban jól teszik, hogy szanálják a bolygót :-)
Hogy sci-fi szempontbol jo korszakba szulettunk, ketsegtelen. Ugyanakkor nyilvanvalo, hogy a korabbi generaciok a harmincas evek kepregenykorszakat tarthattak "igazinak", es egeszen biztos vagyok benne, hogy az Armageddon alapelmenye lesz a nemreg-gyerekeknek (akik most nem tudom hany evesek).
Nemreg rabukkantam valahol egy Urgammak rajongoi topicra. Eme mu ugye egy eleg nehezen ertekelheto darab volt. Csakhogy azota eltelt tiz ev, es felnott egy generacio, akik akkor voltak 10-14 evesek. Nekik ez a nagybetus Nosztalgia, es kitagult pupillaval kovetelik az ismetlest. (Ami azt illeti, mar nekem is nosztalgikus.......)
Na ugye, hat errol beszeltem az elobb! :)) Uristen meg csak most jott le? Valoszinuleg a sugarzas zavar be, legkozelebb probald az intersztellaris frekvenciat az orbitalis szateliten keresztul.
A Star Trek konzoljain virtualis billentyuk vannak, ami inkabb a mai szemlelethez all kozelebb. Emlekezz csak: a Voyager kormanyosa is (a neve most nem jut eszembe) kenytelen volt valodi, hagyomanyos kezelopultot beepiteni az urkompjaba, hogy jol erezze magat. Hm.... Persze lehet, te hogy a TOS-ra gondolsz, akkor viszont teljes az egyetertes...
Hat, hogy ki mikor lo.... A Star Trek szemelyzete egy meglehetosen idealis emberfajtat testesit meg, ami joval tavolabb all a mai embertol, mint az Alfaban abrazolt. Persze abban igazad van, hogy azert egy fokepp tudosokbol-mernokokbol allo legenyseg ne nyisson mar tuzet felelemtol szukolve minden szembejovore. Dehat akkor hova lett volna a cselekmeny, es az idegenek mondanivaloja.
Az eletben en is szeretem elviccelni (pontosabban inkabb elszarkasztizalni) a dolgokat, de a sci-fi nem az elet, epp ellenkezoleg :) En altalaban nem szivesen veszem a humort egy egyebkent komoly mondanivaloju sci-fiben. A feszultsegoldast, illetve a dramaturgiai hullamzast meg lehet oldani lassu, meditativ jelenetek betoldasaval, amelyek nem ejtenek csorbat a film "sulyossagan". Kulonben a humort (meg az olyannyira hianyolt romantikus szalakat) majd megkapjatok a masodik szezonban, a gagyival egyutt. (Tevedes ne essek, azt a sorozatot is nagyon szeretem, csak epp egesz mas sullyal esik latba!)
na, a sas leszállt! :-) eltaláltad: teljesen kiütött a sat1-es rész! az Emberem is fetrengett! a zene megabrutál, meg az új 1enruha is, és a trutymó-lények is!
ez a mostani rész megint kiakasztott: lőni mindenre, ami mozog..! a South Park-ból a "támadni akar"-szlogen jut mindig eszembe.. bezzeg a Trekben sose lőnek, csak ha már tényleg bántják őket, a konzolok ott is mitikusak- jelölés nélküliek...
Én úgy vélem a humornak nincs helye ebben a sorozatban, legfeljebb áttételesen. Ha elhisszük, hogy ők a túlélésért küzdenek, abban általában kevés a humor. De lehet, hogy igazad van abban, hogy mégis valahogyan becsempészhettek volna egy-két olyan jelenetet, ahol van poén és az még jobban kiemeli a feszültséget. Tényleg sci-fi szempontból milyen jó korszakba születtünk: Alfa, Galaktika fénykora, akkoriban vetítették a mozika csillagok háborúját vagy a Majmok bolygóját de sok mást is, lehetne sorolni. Ezek azóta is meghatározó élmények!
Tudjátok mi még nagyszerű ebben a sorozatban? Az, hogy nem tökéletesek az emberek, de felszerelés sem. Nem az a szuper mindentudó, mindet egyből megjavító, meggyógyító. Vagyis, emberi. :) Azért a humor, a humoros helyezet, humoros beszólás elég kevés benne.:(
Nem megismételték a 80-as években, hanem akkor vetítették. Én nem tudok róla, hogy bármelyik epizód ismétlésére is műsoridőt pazaroltak volna. Woody Allen és a Frédi-Béni esetében egyetértek, de az Alfa nem tartozik ebbe a sorba, nagyon jók az eredeti hangok (bár a magyar is igen jól sikerült, talán csak Alan és Dr. Mathias hangjában találnék kivetnivalót, kissé elütnek az ereditől). A hangfelvételről magánban.....
Hát igen, végülis ahogyan a különböző programok kaphatnak skineket, különböző megjelenéseket úgy lehet, hogy a jövőben a számítógépek is többfélék lesznek, a megrendelő ízlésének megfelelően. Érdekes, mennyire kihalt a design a mostani pc-ből! Mind ugyanolyan.
Egyébként ma volt az egyik kedvenc részem, ezt annak idején talán a 80-as években megismételték (de azt hiszem csak ezt) és én felvettem magnóra csak a hangulat miatt, amit aztán többször lejátszottam a későbbiekben. Most pedig tényleg érdekes volt, ugyanis a képre egyáltalán nem emlékeztem, de a szereplők szövegét nagyjából el tudtam most is mondani, amikor rájöttem, hogy ez az a rész!
Egyébként a magyar hang biztos jobb mint az eredeti.
OFF: Én a magyar szinkron egyediségére akkor jöttem rá, amikor Woody Allent meghallottam a saját hangján, angolul. Szánalmas. Kern hangjával sokkal jobb! :))
Nyilvánvaló, hogy ez rögzült be gyermekkorodban :), de nem kell szégyellned, számomra is vonzóak a régi megközelítések. Például határozottan sajnálom, hogy a számítógépek nem olyanok lettek, mint a filmbeli falat betöltő jószág (bár ahhoz azért lusta lennék, hogy állva dolgozzak...) Az egyhangúan egységes PC-k és a háziasszonyok számára is hozzáférhető, túlcicomázott Windowsok fontos vívmányok, de ugyanakkor a számítástechnika kétségtelenül elvesztette korábbi varázslatos bensőségességét. Az Alfában viszont a végsőkig fokozódik a kezelőpultok ezoterikus jellege, hisz még csak feliratok sincsenek a tömött billentyűsorokon, az ember érzi, hogy minden egyes lenyomott billentyűnek fontos és egyedi hatása van az eseményekre, és csak az igazi bevatottak tudhatják, hogy mi az. :) Egyik kedvenc jelenetem, amikor Kano minimálkapacitásra állítja a gépet, amit az egyre lassuló duruzsolással, majd néhány megnyugtató csippantással nyugtáz. Hát igen. A valósággal semmilyen összefüggésbe nem hozható a dolog, viszont a sci-fin felnőtt ember számára EZ a számítógép!
