"lásd az olasz strandkormányokat 30 évvel ezelőtt..."
Emlekszem ra a JATE klubban volt valami politikai musor ket ujsagiro reszvetelevel a hetvenes evek vegen ,az egyik eppen az olasz kormanyvalsagokat elemezte,meg az ottani instabil politikai legkort en meg igen pipa lettem ezen ,mert eppen elotte voltam Triesztben,es megkerdeztem,aruljak mar el Olaszorszag hanyadig a GDP-ben a vilagon
Valasz:hatodik.
Na akkor mit szamit az ,hogy hetente mas kormanya van, a verkli megy,mondtam nekik es otthagytam az egesz musort.
akkor válaszoljál a 200-esre az ugy gondolom elég érdemi válasz volt
ugy gondolom nem kell isteniteni egy olyan egyént , aki szabadidejét kormánybuktatással tölti, akár Antall idején akár most...
az interjujában is jól látszik a lekezelő arrogancia és a gőg
vannak olyan dolgok amikor a népnek nincs igaza , de mégis meg kell azokat a dolgokat annak ellenére
még jó hogy Kis János mindig magára vállalja azt a " nehéz " feladatot , hogy mikor van az "istenadta" népnek igaza
én valószinűleg többet tanultam közgazdaságtant mint Kis János, de mondjuk a Bokros - csomagot illetően azért közelsem mernék ilyen magabiztosan nyilatkozni mint ő
abban persze biztos vagyok hogy le kellett vhogy faragni a költségvetés hiányát, de hogy milyen módon hogyan stb erre a legkülönbözöbb megoldások vannak
de azért jó hogy a "tekintélyes filozofus " ebben is állást tud foglalni és a gazdasági ügyekhez is ilyen jól ért
mindenesetre emlékeztetnék arra hogy a következetes "elvi ember" , Voltaire barátja, Nagy Frigyes amikor végignézett következetes elvi álláspontjai révén tökéletesen szétlőtt országán, azt irta Voltaire-nak, hogy milyen szerencsétlen az az ország amelynek filozofus a királya...
a nép viszont rosszul gondolkodott pl amikor nem akarta Medgyessy megbuktatását és kormányválságot v. Kovács miniszterelnökségét
ilyen alapon mondjuk minek is kell választani, lehet hogy a nép a választásokon sem gondolkodik okosan, mindenesetre elég nagy luxus olyanokra bizni a választásokat akik még Kant és Heidegger nézeteit sem ismerik a kormányzásról
azt javasolnám hogy Kis János vezetésével alakuljon meg egy bizottság amely a gazdasági ügyektől fogva, a legkülönfélébb kérdésekkel foglalkozna, hiszen a vak is látja hogy a nép , a pártok , és a kormányok sokszor bizony rosszul döntenek , ám Kis János soha...
a pártjainknak is nagy szerencséjük van:
a "tekintélyes" filozofus van olyan "kedves" és megsegitene határozni számukra egy közös minimumot amikhez tarthatnák magukat
az a baj hogy a történelemben annyian akartak már meghatározni "minimumot" akármilyen előjellel
Kisnek be kellene látnia hogy nem az ókori Athénban, vagy egy filozofus - köztársaságban van, ugyhogy néha talán a nép nem is biztos hogy rosszabul dönt mint a jól képzett filozofusok
"nem kell ahhoz szélsőjobbosnak , vagy jobbosnak lenni..."
Látod, ebben meg igazad van. Az is elég, ha valaki olyasmiről beszél, akarom mondani, papagájkodik, amiről fogalma sincs.
Meg az is elég, ha valaki szimplán hülye.
Én azért gondolom úgy, hogy Magyarország hosszú távú érdekei azt kivánnák, hogy ne M. P. legyen a miniszterelnök, mert: morálisan, emberileg rossz példát mutat. Baj, ha az ország első számú vezetője nyuszik és őzek, gyilkolásával kapcsolódik ki felelősségteljes hétköznapjaiból. Baj, ha vadásztársaságá
nak társtulajdonosait helyezi fontos gazdasági-állami pozíciókba. Baj, ha lényeges kérdésekben nem mond igazat, aztán szimpatikusan bevallja, hogy hát, tényleg nem.
Azt szeretném a mai helyzetben, ha pl. Szili Katalin, vagy más, emberileg tisztelhető politikus lenne a miniszterelnők. Nem kivánom, hogy Orbán jöjjön vissza, annál M. P. is jobb.
Eörsi István? Hát, nem emlékszem erre. Ellenben Eörsi Mátyás valóban hosszú időn keresztül ügyvivő volt, azt hiszem, most is az.
De még ha úgy lettvolna: egy pártban viselt funkció nem egy minőségű egy fontos állami funkcióval.
ha Mo. érdekeit azonositod a Fidesz érdekeivel akkor valóban
Mindenesetre Medgyessy az Mszp egyetlen olyan politikusa aki versenyképes Orbánnal is és meg tudja nyerni a középet
ha lemond és Kovács lenne a főnök akkor hiába alszik a párnája alatt Kis filozofiai müveivel , az mszpnek nem sok esélye lenne a sikerre
Kis János szinte mindig tértől és időtöl függetlenül fejti ki álláspontját
mindig van igazsága , de mindig mérlegelni kell
pl Eötvös centralistái, a jobbágyfelsz. és egyéb reformoknál fontosabbnak tekintették a rendkivül korrupt vármegyerendszer központositását
viszont ezzel lehet hogy megszünt volna a korrupció és nött volna a hatákonyság , de ezzel az egész ország kiszolgáltatott lett volna az udvarnak és a liberális nemesi ellenzéknek a legfontosabb bástyái döltek volna le
ha már ugy döntött hogy nyit az mszp felé, (én pl a 94-es koaliciókötést már utolag nézve rendkivül elhibázottnak tartom) akkor együtt kell élni azzal hogy az mszp bizony utodpárt, és ezen Kis aligha lepődhetett meg hiszen annak idején ő vetette fel a legkorábban még 92-ben a vele való koalát
és amikor olyanok szavaznak az mszp-re akik a 90-es évek elején de még közepén sem gondoltak volna erre álmukban sem , többek között azért mert Medgyessy szimpi volt nekik, utálták a Fideszt , és lenyelték hogy az mszp utodpárt részben, akkor előjönni ezzel a szöveggel ráadásul épp Kisnek meg Eörsinek , hát...
Miről kellett volna lemondania Eörsinek? Milyen pozícióról?
Merthogy nem volt neki politikai funkciója. ezért az a morális dilemma, ami Medgyessy esetében fennáll, nála egyszerűen nem jelenik meg.
És még egy dolog: Eörsi nem titkolta ifjúkori verseit vagy tevékenységét. És 56 előtt és alatt nyiltan az forradalom mellé á
llt. Ezután több évet töltött Kádár börtönében emiatt, mint talán te is tudod. ha úgy akarod, ez volt az a tisztitótűz a számára, amivel már sokszorosan jóvátette azt a morális botlást, amit a Sztálin-versek jelentettek.
Ha tényleg nem érdekel mást, akkor nem lesz hatásuk.
Pl. Kisnek az a gondolatmenete, miszerint Medgyessynek távoznias kellett volna, szerintem helyes. A lakosság nagy része viszont nem így gondolja (persze, a nagy rész nem gondolja át, hanem zsigerből mond valamit). Nem is kényszerült lemondásra. Különben én Kis érvényes érvénél egy még erősebbet is tudok, amiért M.-nek távoznia kellene a miniszterelnöki pozícióból - mármint Magyarország hosszú távú érdekei ezt kivánnák.
nem baj
legalább ha visszajön a Fidesz , megnyugodhatok hogy mindenben az ellenkezője fog történni amit Kis János szeretne
legalább ez a kis örömöm megmarad
de nem szeretném hogy egy ilyen elvont magát olyannyira nagyra képzelő egyén és cimborái miatt bukjon a kormány
ha nyer a Fidesz azért nyerjen mert képes volt megujulni, ne pedig azért mert egy ilyen a valóságtől teljesen elrugaszkodott értelmiség a legteljesebb mértékben félreismeri az országot és ragaszkodik egy dogmatikus irányvonalhoz
Eörsi Istánnak egyébként miért nem kellett lemondania annak idején a sztálinista multja miatt
biztos pedig hogy ő sem dicsekedett annak idején!
vajon Kis János ekkor miért nem fogalmazta meg morális kifogásait?
ez a mostani interju is
állandoan a multtal , az ideologiával foglalkozni
hogy is van a mondás?
ments meg ó Uram a barátaimtól, mert az ellenségeimmel elbánok magam is!
Úgy tűnik, Kis János tekintetében tényleg alaposan félrevezetett valami.
Szerinted, aki:
- a Kádár-rendszer ismert diktatúrája helyett többpárti, parlamentáris demokráciát követel
- a szocialista tervgazdálkodás helyett magántulajdonon alapuló piacgazdaségot
- a proletár internacionalizmus helyett a határon túl élő magyarok helyzetének feltárását és felvállalását
- diktatúra helyett jogállamot
stb...
az balról bírálja a rendszert?????
pedig a Beszélő-kör és a demokratikus ellenzék, amelynek Kis egyik vezéralakja volt, ilyen ellenzéki kritikát képviselt a 80-as években. Ráadásul nyilvánosan, a saját nevük alatt.
A késő Kádár-rendszer leghiresebb ellenzéki program nyilatkozata a "Kádárnak mennie kell!" c. szamizdatban megjelent írás volt, és találd ki, ki írta?
Miért nem volt ott Kis pl. a híres lakitelki találkozón, ahol az MDF csírája megszületett? mert a szervezők, és Pozsgai között született egy egyezség: Pozsgai eljön, ha viszont nem hívják meg azokat, akik ellen az ellenzéki tevékenységük miatt rendőrségi-ügyészségi eljárás folyik. Tehát azokat, akik tevőlegesen ellenzékiek voltak, és ezért éppen retorzió alatt állnak. Pozsgai számára a velük egy rendezvényen való stzereplés már vállalhatatlan kockázatot jelentett. Ezért nem lehetett ott Kis, Demszky, Solt, Kőszeg és sok más prominens ellenzéki. Viszont ott volt pl. Konrád György, mert ellene éppen befejezték az aktuális aljárást, és az adott időben nem zaklatták. Máskor igen.
nem az a bajom hogy támadják a kormányt, az hogy éppen a kormány azon lépéseit támadják amely a feszültségek enyhitésére irányul
pl a Szent Korona helyén hagyása stb
ráadásul tudomásul kellene venniük hogy azon kérdéskörök amelyeket ők és szük v. tágabb de semmiképpen sem reprezentativ baráti társaságuk fontosnak tart, az az ország 90% át a legkevésbé sem érdekli
az szdsz-en is mindig azt kérik számon hogy miért nem olyan dogmatikus , radikális és bizony elvont mint ők , mintha nem lenne igy is eléggé az
ha a kormány ideologiáját is ezen személyek nézetei és a holdudvaruk befolysolja s ők fogják meghat. akár a szadi , akár a kormány ideologiáját , a Medgyessy kormánynak meg vannak számlálva a napjai ezt mindenki jobb ha világosan látja
Kis János lehet hogy ellenzéki volt , de balról birálta a rendszert
a 68.as új baloldal nézőpontjából
ettől még lehet tiszteletreméltő, de azt mondom hogy a kormány ne az ő nézeteit vegye figyelembe, mert nem reprezentálják az ország véleményét
az És-ben is mindig elvont filozofiai dumával jön, meghogy a kormánypártoknak nincs saját balos ideologiajuk tul nagy engedményeket tesznek
pedig már mindenkinek elege van az ideologiai harcokból, az kormány vállalja fel szerintem a nemzeti értékrendet is , ezt a baloldalon is nagyra becsülik sokan
nem szeretném hogyha olyanok határoznák meg a kormány ideologiáját akik lényegesen balra állnak az átlag kormánypártitől mert ez akkor automatice a Fidesz visszajöveteléhez vezet
és ammiatt is haragudtam amilyen uszitást végeztek Medgyessy ellen pedig szerintem ő az Mszp egyik legliberálisabb politikusa , aki 90-ben még a szadira is szavazott
ha megbuktatják most lenne Kovács amely sokaknak ellenszenves, vagy pedig egy uj választás
ennyit ezen urak előrelátásáról
mellesleg Eörsi a saját multját miért nem kifogásolta?
Medgyessy azért mégsem az "osztályellenség " és a pápa ellen uszitott és sztálint dicsőitette mint ő!
és a sztálinista Eörsivel kapcsolatban mi a véleményed?
meg a teljesitménnyel kapcsolatban?
nem kell ahhoz szélsőjobbosnak , vagy jobbosnak lenni hogy az ember elfogadhatatlannak találja mind a személyét mind a "munkásságát"
Elnézést, ha az előbb túl heves szavakat használtzam volna. De ahogy olvasom a beírásaidat, az az érzésem, hogy fantomokkal harcolsz. nem ez a három ember hatérozta meg az elmúlt évtized folyamatait, még az SZDSZ-éit sem.
Önellentmondó, amit írsz:" döntő befolyást gyakorolnak a kormánypárti sajtóban, pedig nem képviselik sem az SZDSZ, sem az MSZP szavazóit".
Ha nem képviselik, nem gyakorolhatnak döntő befolyást. Ráadásul az egyik fő bajod velük az, hogy nem támogatják mindenben a mostani kormányt (ha jól értem, tehát pl. Kisnek azt veted a szemére, hogy szerinte M.-nek le kellett volna mondania). De akkor hogyan lehetne döntő befolyásuk a kormánypárti sajtóra??
még mindig döntő befolyást gyakorolnak a kormánypárti sajtóban , holott nemhogy az mszp de még az szdsz szavazótáborát sem képviselik
ha a kormány az ő nézeteikre hallgat előre kódolható a bukása
polgári radikális kisebbségvédelem neoliberalizmussal és filozofiai értelmiségi elvontsággal keverve
sugárzik róluk a gőg és az átlagpolgárok problémái iránti teljes érzéketlenség
az szdsz-t már tönkretették az a párt egyetlen szerencséje hogy Demszky tudott hozni még pestről pár szavazatott
az szdsz példája szörnyű figyelmeztetés lehet a kormány és minden párt számára milyen sorsra jut ha behódol teljesen a magát csak szerényen "véleményformáló" értelmiségnek becéző jól beazonositható sajátos szubkulturális közeg nézeteinek!
Kis Jánosnak mindig van mondanivalója a közvélemény számára...
ő mindig is értett ahhoz hogy mi az etikus , hisz nemhiába filozofus
Pedig senki sem tett többet nála a rendszerváltás kisiklatásáért és a jobb és bal közötti heves ideologiai állóháború és mesterséges jellegű megosztásért mint ő és cimborája a sztálinista Eörsi...
Eörsivel persze neki semmi baja hiába uszitott még a kilecvenes években is a pápa ellen, ő nyilván makulátlan tisztaságu...
Már megint egy nem létező csoportot akarsz bűnbakként felelőssé tenni, most már nem csak az SZDSZ problémáiért, hanem az egész rendszerváltá pronblémáiért. Ők lennének a "hármak bandája", mi?
nem zavar, hogy teljesen más volt a politikai életben betöltött szerepük, és sokszor az állásfoglalásaik is? Valamint, hogy vagy önként visszavonult emberről, ill. háttérbe szorultról, ill. olyanról van szó, akinek soha nem is volt komoly politikai tisztsége?
nem találnál élő ellenfelet a rugdosás számára?
Számonkérhető a vezetőkön az erkölcsi normák megsértése
Ha az erkölcsi normák megsértésének a politikában nincsenek következményei, akkor maguk az érintettek nem is lesznek tisztában vele, hogy normát sértettek - mondja Kis János. Az ismert filozófus, az SZDSZ alapító elnöke - aki jelenleg a Central European University tanára - több cikkében is felvetette, hogy Medgyessy Péternek le kellene mondania, mert elhallgatta a választók elől ügynökmúltját. Kis János úgy véli, ahhoz, hogy a harmadik magyar köztársaság elfogadhatóan működjön, a két politikai oldal közt valamilyen minimális bizalomnak kell lennie.
- Ön szerint le kell váltani a népet?
- Viccel. Mi a kérdés?
- A nép ugyanis nem hajlandó tudomásul venni a kormányfő ügynökmúltját, sőt Medgyessy Péter a rendszerváltás óta a legnépszerűbb miniszterelnök. A nép nem törődött azzal sem - immár a második parlamenti választáson -, hogy olyan kormányt bízott meg, amelynek a tagjai közül néhányan szerepet vállaltak az egykori állampártban.
- Oktalanul politizál, aki figyelmen kívül hagyja a közvéleményt. De ez nem jelenti, hogy a közvéleménynek mindig igaza van. Ha Bokros Lajos 1995-ben a közvéleményre hallgatott volna, ma ott tartanánk, mint Argentína. A közvélemény pedig föl lenne háborodva. Tehetetlennek, önzőnek és lelkiismeretlennek tartaná a válsággal együtt sodródó kormányokat, és joggal. A politikusoknak nem az a dolguk, hogy kövessék a közvéleményt. Az a dolguk, hogy megvalósításra méltó célokat tűzzenek ki, figyelembe véve, hogy az adott pillanatban mit fogad el a társadalom. Ha jól találják el az arányt a kezdeti közhangulat és a politikai célok között, akkor menetközben a közvélemény is változni fog. A Bokros-csomag bevezetésekor átmenetileg visszaesett az MSZP támogatottsága, de aztán rövid idő alatt helyreállt. Nem ebbe bukott bele a kormány. A jó politikai lépések a közvéleményt is a jó irányba alakíthatják. A rossz lépések pedig a közvéleményre is rossz hatást tesznek. A Medgyessy-ügy kimenetelének egyik negatív hozadéka éppen az, hogy a cinizmust és a szkepszist erősítette meg. Kiderült, hogy a miniszterelnök félrevezette a választókat, és ennek nem lett következménye.
- Ön nemrég azt írta: ma már történeti kérdés, hogy le kellett volna-e mondania a kormányfőnek, illetve milyen más lehetőségek voltak. Ám az ön felvetése nyomán - hogy a kormányfőnek bizonyos erkölcsi elveket be kellett volna tartania - megindult a vita erkölcs és politika összefüggéséről, és ennek a kérdésnek ma is van relevanciája. Ugyanis pont liberális értelmiségiek fogalmazták meg azt a tézist, hogy az erkölcs kérdéseit el kell választani a politikáétól, amit talán a közvélemény többsége is magáévá tett.
- Valóban, az a politikai helyzet, melyben Medgyessy távozásának kérdése fölmerült, már a múlté. Az erkölcsi probléma viszont velünk maradt. Én azt állítottam, hogy vannak erkölcsi normák, melyek megsértése akkor is számonkérhető a politikai vezetőkön, ha nem sértettek törvényt. Vitapartnereim szerint demokráciában csak a törvény megsértése kérhető számon a politikusokon. Lehet, hogy Önnek igaza van, és a közvélemény többsége is azt mondaná: csak a törvény megsértése számít. De biztosak lehetünk-e benne, hogy ez átgondolt és szilárd felfogás? Hiszen amikor Kiss Elemér lemondott a miniszterségről, a megkérdezettek kétharmada helyeselte a távozását. Pedig ő sem sértett törvényt, csak íratlan erkölcsi szabályt. Érdekes volna tudni, hogy mi volt a többség nézete a lemondást megelőző napokban. Egyébként az is figyelemre méltó, hogy ő maga hogyan reagált a saját ügyére. Azt nyilatkozta, hogy semmit nem tett, ami akár törvénybe, akár az erkölcsbe ütközött volna. Nekem úgy tűnt, hogy őszintén beszél, és ezt nagyon tanulságosnak tartom. Ha ugyanis az erkölcsi normák megsértésének a politikában nincsenek következményei, akkor maguk az érintettek nem is lesznek tisztában vele, hogy normát sértettek. Abból tanulják meg, hogy valami morálisan megengedhetetlen, ha a konzekvenciákat le kell vonni. Szóval, az, hogy az ilyen ügyek így vagy úgy dőlnek el, nemcsak a közvéleményt alakítja, hanem a politikai vezetők reflexeit is.
- Ön azt állítja, hogy kellene lennie egy minimumnak, amit minden politikai szereplő elfogad. De a liberális értelmiség soraiban éppen az ön cikke nyomán jött létre egy törés, hiszen ennek az értelmiségnek egy része azt állítja, hogy alkotmányos demokráciában az erkölcsi kérdéseket el kell választani a politikaiaktól. Ezzel mintha el is fogadnák azt a hamis mítoszt, hogy a mai berendezkedés a pártállami időszak meghosszabbítása.
- Magyarországon ma két karakteres álláspont létezik a köztársaság és a pártállami rendszer viszonyáról. Az egyik a szocialistáké. Ők az 1947 és 56 közötti diktatúráról legszívesebben hallgatnak. A forradalmat ma már elismerik, de nem nagyon tudnak mit kezdeni vele. Leverésén, a rá következő megtorláson rövid elhatárolódó mondatokkal teszik túl magukat. Igazán a 60-as évek konszolidációjánál szeretnek elidőzni. Szívesen állítják be úgy a történteket, hogy ettől kezdve mindenki együttműködött a rezsimmel. A rezsim pedig megkezdte az óvatos, de egy irányba mutató reformok folyamatát, és ezek vezettek el a demokráciához meg a piacgazdasághoz. A jobboldal felfogása a szocialista felfogás tükörképe. E szerint a kommunisták 1947 óta végig ugyanazok voltak. Egy maroknyi szovjetbérenc gyötörte itt a népet, mely a maga részéről passzív rezisztenciába vonult. Majd 1989-ben békés úton megdöntötte a rendszert. Az utódpárt ma is ugyanaz a kommunista párt, ami azelőtt volt, az ellentét ma is a kommunista kisebbség és az antikommunista többség között húzódik. Ezek hazug klisék. A harmadik köztársaság egyik alapvető problémája, hogyan lehetne elérni, hogy a két szemlélet közelítsen a valósághoz - és egymáshoz. A demokrácia kormánypártok és ellenzéki pártok küzdelmén és együttműködésén alapuló rendszer. Ahhoz, hogy elfogadhatóan működjön, a két oldal közt kell legyen valamilyen minimális bizalom, lojalitás. El kell fogadniuk egymást a demokratikus politika legitim résztvevőinek. El kell fogadniuk, hogy a másik oldal is lojális a közös hazához. Enélkül nem megy.
- Nem válaszolt még arra a felvetésre, hogy a liberális közvélemény mintha elfogadná azt a mítoszt, hogy a demokratikus rendszer a pártállami idők meghosszabbítása.
- Ez így valószínűleg nem igaz. De az igaz, hogy nagy a zavarodottság. Vásárhelyi Mária nemrég beszámolt az ÉS-ben egy felmérésről, melynek során magukat konzervatívnak, szocialistának, illetve liberálisnak valló embereket arról kérdeztek, föl kell-e tárni az állambiztonsági múltat. Az a meghökkentő eredmény jött ki, hogy ma a liberálisok válaszolnak legnagyobb arányban nemmel a kérdésre. Pedig az 1989 utáni évtizedben a liberálisok számára volt a legfontosabb az állambiztonsági múlt feltárása. Kézenfekvő, hogy ezt a rendkívüli változást összefüggésbe hozzuk a Medgyessy-ügy kimenetelével. Tapasztalatból tudom, liberális körökben hihetetlenül erős volt a félelem, hogy ha Medgyessy távozik, visszajön Orbán. Ezért a liberálisok nagyobbik része felsorakozott Medgyessy mögé. Úgy látszik, ahhoz, hogy ezt jó lélekkel tehessék, sokan azt kellett mondják maguknak: az egész ügynökkérdés valójában nem is érdekes. Ne a múltban vájkáljunk. Nézzünk a jövőbe. Szerintem is a jövőbe kell nézni. De a múlt így is, úgy is velünk marad. Nem mindegy, hogy feldolgozatlanul, rosszul feldolgozva, vagy értelmes módon feldolgozva marad-e velünk. Az, hogy milyen jövőt teremtünk, nem független attól, hogy a múlttal mit tudunk kezdeni.
- Tavaly nyár óta sok minden történt. Ön is utalt Kiss Elemér lemondására, amikor a miniszterelnök következetesen alkalmazta az erkölcsi elvet. Ön ezek szerint saját álláspontjának igazolását látja például abban, hogy a kancellária-miniszter lemondott, bár nem követett el törvénysértést.
- Maradjunk annál, hogy egyetértek Kiss Elemér lemondásával vagy - ha nem önszántából távozott - a lemondatásával. Ez előrelépés. De nagyon korai volna arról beszélni, hogy a kormány magatartásában fordulat állt volna be. Itt van például a Princz-ügy. Az ügyészség váratlanul nyomulni kezdett a Postabank 1998 előtti vezetésének viselt dolgaiban. A Fidesz fölkapta ezt, mert a legsúlyosabb vádak a Horn-kormány idejére esnek. A koalíció azzal válaszol, hogy a Princz menesztése utáni túlkonszolidációt kezdi firtatni. A két oldal egymást üti a volt bankvezéren keresztül. De bármilyen nagyokat húznak be egymásnak, mindenki módfelett vigyáz, hogy a politikai szempontból igazán érzékeny kérdést elkerülje. A Fidesz nem vádolja a szocialistákat azzal, hogy pénzt fogadtak el Princz Gábortól. A szocialisták sem vádolják a Fideszt Princztől származó pénzek elfogadásával. Pedig a közönség úgy tudja, hogy mindkét oldal Princz zsebében volt. A Postabank történetével nem azért kellene a parlamentnek foglalkoznia, mert Princzék megszegték a banki tevékenységre vonatkozó törvényi előírásokat, nem is azért, mert menesztésük után a bankot túlkonszolidálták, hanem azért, mert ha a pártok pénzeléséről szóló történetek igazak, akkor le kell vonni a konzekvenciákat. Lehet éppen bizottságot alakítani az 1998 utáni bankkonszolidáció kivizsgálására, de én azért várom a napot, amikor a kormánypártok azt mondják az ellenzéki pártoknak: ez a pártfinanszírozási ügy a mi közös szennyesünk, tegyük tisztába közösen. Megtehetik, mert az ellenzék erre nem felelhetné azt, hogy mi csak a ti zsebetekben akarunk turkálni, ami a mi zsebünkben van, az magánügy.
- Talán úgy gondolják, hogy a Princz-ügy tisztázása nem politikai érdekük. Mint ahogyan Kiss Elemér esetében a lemondás volt a politikai érdek, szemben a kormányfő ügyével.
- Ha igaz, hogy Princz Gábor pártokat pénzelt, akkor erről valakikkel tárgyalnia kellett. Tehát mindkét oldalon vannak politikusok, akiknek személy szerint kényelmetlen volna a pártzsebek kifordítása. De menjünk tovább. A baloldali és a jobboldali pártok közti viszony rendkívül ellenséges, különösen az Orbán-kormány óta, mely tudatosan törekedett az ellentétek kiélezésére, a közép felszámolására. A közönség csak azt látja, hogy minden kérdésben heves csaták dúlnak, és nem érti, miért nem tud a két oldal semmiben megegyezni. Pedig vannak azért egyezségek, alkuk. Ilyen hallgatólagos alku volt az, hogy senki nem piszkálja a másik oldal politikusainak ügynökmúltját - ezt az egyezséget a jobboldal a választások után felrúgta. Ilyen hallgatólagos alku veszi körül a Princz-ügyet is. Az előbb azt mondtam, a kormány ajánlhatna egy másik alkut a jelenlegi helyett: ahelyett, hogy együtt folytatnánk az igazság eltussolását, tárjuk fel együtt a tényeket. Az új alku nem hozná rossz helyzetbe egyik oldalt sem. Mindketten érintettek, tehát a másikhoz képest senki nem veszítene. Igaz, a közönség szemében mindenki veszítene valamennyit, mert sok disznóságra fény derülne, de a veszteséget vissza is nyernék, mert az emberek azt látnák, hogy van eltökéltség az őszinte feltárásra és újrakezdésre. A választók szempontjából pedig egyértelműen jó volna az új alku. Jó volna, mert tisztábban láthatnának, és mert a feltárásnak a jövőre nézve visszatartó ereje volna. A jelenlegi alku persze kedvezőbb a pártoknak, hiszen ez senkit nem fenyeget lelepleződéssel. De a választóknak nagyon rossz, nem is kell magyarázni, hogy miért. S akkor most visszatérhetünk oda, hogy miért tartom én az erkölcs és a politika elválasztásának gondolatát szerencsétlen ideának. A politikai vezetők maguktól nem fogják vállalni, hogy a rossz alkuról áttérjenek a jó alkura: az ő számukra a rossz alku kényelmesebb. Akkor fogják a váltás kockázatát vállalni, ha nyomás alá kerülnek. A véleményalakítók hangot, irányt adhatnak a nyomásnak. Ha ezt nem vállalják, akkor nagyon kicsi lesz az esély arra, hogy mégis legyen nyomás. Ezért egyáltalán nem mindegy, hogy úgy gondolják-e, nem is kell ilyesmivel próbálkozni, mert más dolog az erkölcs és más a politika, vagy az a meggyőződésük, hogy a politikai morált sértő gyakorlat ellen igenis szót kell emelni.
- A választók azonban eddig mindig valami ellen szavaztak, minden eddigi kormányt leváltottak és sohasem az ön által említett elveket vették figyelembe. Mikor lehet ebben a kérdésben változás?
- Az, hogy a választók milyen alternatívák között választanak, döntően attól függ, hogy a politikai küzdőtér szereplői milyen alternatívákat állítanak eléjük. Nemcsak a politikusokra gondolok, hanem mindazokra, akik a közügyekben nyilvánosan állást foglalnak; tehát azokra is, akik nem törekszenek választott tisztség megszerzésére. Rajtuk is múlik, hogy lesz-e változás.
- Nem illúzió-e elveket számon kérni a politikai szereplőkön?
- Nemcsak arról van szó, hogy milyen elveket kellene követni. Arról is beszélni kell, hogy hogyan válhatna lehetségessé az elvek megvalósítása. Például a Princz-ügyben nem elég azt mondani, hogy megengedhetetlen dolog tisztázatlan eredetű pénzekből finanszírozni a pártokat. A jelenlegi alku felmondását nemcsak az akadályozza ugyanis, hogy minden oldalon vannak emberek, akik személy szerint érintettek, akiknek tehát egyértelműen rossz volna a tisztázás. Az is ellene dolgozik az igazság feltárásának, hogy hiányoznak a megfelelő kampányfinanszírozási szabályok, melyek a jelenleginél tisztábbá, átláthatóbbá tennék a gyakorlatot. Amíg ezeket nem alkotják meg, addig mindenkinek érdeke lesz, hogy jöjjön egy új Princz Gábor, aki adakozik neki. Ezért egyik oldal sem szívesen teremtene olyan helyzetet, melyben nem vehetné igénybe az üzleti világ támogatását. Tehát nem elég a Princz-ügy feltárását követelni: azt is szorgalmazni kell, hogy szülessen törvény a kampányfinanszírozásról. Ez egyik sarkalatos kérdése a demokratikus politika tisztába tételének.
- Megvalósulhat ez? Nem túl optimista Ön?
- Aki nem vállal politikusi szerepet, az nincs olyan helyzetben, hogy céljai megvalósítását a saját kezébe vegye. Nem rajta múlik, hogy elvei mikor és mennyire valósulnak meg, vagy hogy megvalósulnak-e egyáltalán. De nem is az a dolga, hogy a siker garanciáit megteremtse. Neki az a dolga, hogy képviselje, amit helyesnek és az adott körülmények között ésszerűen képviselhetőnek tart. A többit a sorsra kell bíznia.
5% szavazat, mégis 20-40% kormányzati és 95% médiarészesedés. Ezek után mi a teendő? Offenzíva indítása és hisztizés a jobboldali média térnyerése ellen (a Torgyán idejében be is dobták ezt, az a barom meg csak hápogott - hiába III/III az III/III).
Kedves Verisoff!
Marx írta 1848 februárjában a "Kommunista Kiáltvány"-t egy 1847-ben, nem általa létrehozott "Kommunisták Szövetsége" programjaként. A kommunizmust nem ő találta ki. A "marxista" ellen pedig egyenesen tiltakozott.
