Hát nincs itt valami nagy forgalom, azért röviden leírom az én kis történetemet, ami nem valami világrengető, de mégegy beszámoló arról, hogy stoppolni nem para.
Tehát... 2 éve esett meg egy haverommal és velem, hogy Bécsbe igyekeztünk egy "darkos" bulira, amiről már egy éve álmodtunk. Szépen 2 nappal előtte megvetük a jegyünket az OrangeWays-es buszra és mindent előre elrendeztünk, ahogy illik. Eljött a várt nap reggele, igyekszünk a Népligethez, dehát a szeretett Bkv közbeszólt. Mire kiértünk, a busz épp indult és hiába futottunk integetve, ordibálva, nem állt meg. Hívogattuk őket, hogy ugyan ilyenkor mit lehet tenni, hát mondták, hogy a jegyet nem lehet más járaton felhasználni, de mivel retúrt vettünk, a visszafelé még érvényes, dehát ahhoz ki kéne jutni valahogy. Felment bennem az agyvíz, majd támadt egy ötletem és lejátszódott a következő kis párbeszéd: - Tomi, mi akkor is Bécsben fogunk ma bulizni. - De nincs pénzünk másik jegyre, hogy akarsz oda jutni? - Hát kamionnal. - Honnan szerzünk kamiont???? - Az autópályáról. Na irány volt a Sasadi út és kitettük a kezünket. Fél percen belül megállt egy nőci, Zsámbékig ment, elvitt egy darabon. Rögtön utána egy török kamionos vitt minket a határig, ahol már épp kezdett ránksötétedni, mikor megállt egy román furgonos pasas, aki még beszélt is kicsit magyarul. Na de már olyan sötét volt, hogy fogalmunk sem volt, hogy melyik lehajtónál rakassuk ki magunkat, de számolgattunk, majd rámutattunk egyre. Lesétáltunk a sztrádáról, de nem volt ott más, csak egy puszta, a közepén egy Burger Kinggel és egy szállodával. Bementünk kérdezősködni, elég furán néztek, de nyomtattak egy Google-es térképet nekünk. Elindultunk, nézem, jobbra kell menni. Na de út csak balra volt. Láttunk egy útjavító furgont a távolba, átvágtunk a susnyáson, elmondtuk nekik, mi a helyzet, mire irdatlanul kiröhögtek minket, de meg is sajnáltak és elvittek egy trolimegállóig. Hát a végén 11 felé csak odaértünk a partyra. =) Megjegyzem, összesen 15 percet ha ácsorogtunk a 3 autópályás átszállás között. Azóta mindenhová így utazunk. =)
stoppal párizsba, vagy ahová tetszik - útitárs kerestetik !!
sziasztok
26 éves lány vagyok, már évek óta szeretnék eljutni valahova, leginkább párizsba, de máshová is nagyon szívesen elmennék.
sokan ígérgették már, hogy eljönnek velem, de aztán persze mindig meggondolták magukat. szóval olyan valakit keresek, akiben egy kicsivel több a vállalkozószellem, és nem riadnak vissza az esetleges nehézségektől, és bírják a nomád életmódot.
Van valami kísérteties abban, hogy az ember a végtelen világhálón beleszagol egy tetszőleges topikba, és abban szinte bisztoss (C), hogy a Mihasz meg a Leony szivatja egymást :))))
Hát. Nekem nincsenek túl durva stopposos kalagyajim, hámerhogy Asszonka nem engedi, hogy felvegyek stoppost. (Azóta kénytelen vagyok nézegetni a zoknijaikat - a szerk. megj.)
Annó volt valami olyasmi, hogy a Fehérvári úton az Andor utcánál fölvettem 1 ilyen zoknis arczot, és olyan egyetfizetkettőtkapos jelleggel, jött vele egy másik is. Ez utóbbi olyan balkáni típusú figura volt, remekül beszélt nyelveket, az anyanyelvén kívül még vagy három másik balkáni nyelvjárást is ismert, ennek megfelelően remek volt közöttünk a kommunikáció.
A magyar arczot kitettem valahol a Móriczon (ez olyan 800 méter oda :)) ), ezzel a másik, dárkosabb arccal meg elkeztünk egyeztetni, hogy merre menne ő, merre mennék én, és hogy hol váljanak el útjaink. Az első alapprobléma a közös nyelv megtalálása volt, mert nem beszélt angolul, svédül, nem értett németül, és semmi ezekkel kompatibilis nyelven, bár feltehetően úgy vélte, hogy ezt a hiányosságként is felfogható tulajdonságot részéről remekül kompenzálja a kihalt délszláv dialektusok beható ismerete. Úgyhogy kezdődött a mutogatás: én = magyar, Magyarország, Budapest. Te?
Azonnal vette a lapot.
Közölte velem, hogy Hrvácska. Mondom, á, jó hely. A fazon elkezdi rázni a fejét. Szrbja, mondja. Mondom, ááá, tudom, hol van, remek. A fazon tovább rázza a fejét. (egy ideig játszogattunk ezzel, ameddig kitalálta, hogy honnan jött, hát elég messziről, mert a hosszú út alatt elfelejtette). Igazán boldog voltam, hogy ennyire értjük egymást. Eljutottunk némi barkobázás után odáig, hogy Mosztárból jött Bosznia-Hercegovinából, közöltem vele, hogy az szép hely, és van ott a Neretván híd, (ezt szerintem érthette, bár nem az általa ismert északbosnyák, délbosnyák, keletbosnyák, nyugatbosnyák, északkelettőlpicitdélebbrelevőbosnyák és rokon nyelvjárások egyikén közöltem vele. Ez csak azt jelentheti, hogy remek nyelvérzékem van.) A sikertől megittasodva elkezdtem neki vázolni, hogy én kirakom a Keletinél, aztán boldogítsa a balkánfanatik néptáncosokat, amennyiben talál ilyeneket hajnali kettőkor januárban. Amikor odaértünk a Baross térre, megismerte az épületet, látszott rajta, hogy ide akart jönni, és megjelent az arcán az " Idegen országban, hajnalban seperc alatt eljutni az úticélomhoz, ez igen! mekkora egy kommunikátor vagyok, vajek!" kifejezés :))))))
Jó topik! Ha már katona nem voltam legalább itt tudok mesélni! :-)
87-90 körül rengeteget stoppoltam csajozásügyileg. Mióta meg van autóm inkább én veszek fel emberkéket. Sok sztori volt, majd szépen lassan előjönnek.
Az egyik legjobb a régmúltból:
Hatvanból mentem haza Egerbe, késő ősszel, este 9 tájban. Köd szitált, a kutya se járt az úton. Megizzadva, szomjasan a gyaloglástól... Elhúz mellettem egy tartálykocsi, rajta az írás: Kőbányai Sör. Ki se tettem a kezem, kb. a csodában bíztam. Kamion fékez, sofőr integet. Rohanok, beszállok, indulunk. Indul a duma is, hogy ígydejó a kőbányai, úgydefos a borsodi (akkor még ez volt az iránytű...) Megyünk vagy 10 percet, mikor a puszta közepén indexel a madár. Betojtam, mi a szart akar tőlem. Szorítom a hátizsákot... "Gyere hátra inni!" ;-) A bazinagy cső mellett volt egy kis kerticsap-szerű is, azt megnyitotta, sőr ki. Ömlött mindenhova, ruhámra, földre, egy kevés a számba is. Jót röhögtünk, 15000 literes korsóból inni se kis dolog!
Sajna Gyöngyösön kirakott, ott rohanva még elértem az utolsó buszt. Csak izzadság és sörszagom volt, könnyen találtam ülőhelyet. ;-)))
Egy másik meg a közelmúltból:
Megállok egy stoppos mellett, beszáll. "Bakker, valami király csajra számítottam" mondom a srácnak. Végigmér, majd válaszol "Én is!" ;-)))
Ja és múltkor Simontornyán lestoppolt egy rendőr :))
Hazavittem, de épp reggeliztem menet közben. Kérdeztem nem zavarja-e ? Mondta hogy nem csak vigyem haza :))
Egyszer haverral mentünk Szekszárdra rockfesztiválra és Szfvár-Szekszárd útvonalat asszem 8 kocsival tettük meg, 10 óra alatt már sötét volt mikor odaértünk.
Ekkor történt egy cigány faszi felvett egy szakadt wartburggal minket Cecén, lagziba ment, ő volt a primás :)) (legalábbis aztmondta). Nyomta neki padlón, a következő falunál szét is hajtotta a vareszt, lerohadt. Aztán ott siránkozott hogy mi lesz ha nem jut el a lagziba:)
Egyszer én vettem fel ugyanezen az útvonalon egy faszit meg a kisfiát. Beszálltak, a gyerek meg elkezdett imádkozni, sűrűn köszönte istennek hogy felvették :)) Én meg röhögtem kegyetlenül, inkább nekem kellett volna megköszönnie...
Meg volt olyan hogy passattal a faszi küldte neki állandó 140-el lakotterületen belül is. Kicsit beparáztam
Vegre egy jo topic :) En 6 evig stoppoltam heti rendszeresseggel, de viszonylag esemenytelenul. Negativ elmenyem is talan 1 v 2 volt.
Egy negyutemu Trabantos vett fel, akinek az autoja annyira tele volt pakolva, hogy en kis hijan a szelvedore hajoltam ra. A 3as uton kezdett neki elozni egy Mercedest, aki tartotta a stabil 90et. Kb 20 masodperc utan meg mindig a szembejovo savban voltunk, ahol egy Lada hutomaszkja egyre nagyobb lett..es nagyobb es nagyobb... vegul a Mercedes fekezett es behuztunk ele, a Lada pedig dudalva el. A tag erezte, hogy vmit mondania kell, ezert ennyit nyogott: Vegul is befertunk nem?!. Haaat... ekkor kezdtem el filozni azon, hogy egy stoppos felulbiralhatja e a sofort. Mondjuk elrantom a kormanyt, mert SZERINTEM tutira utkozni fogunk.Eleg meredek kerdes es azota sem jottem ra a megoldasra. Hatareset az, hogy kiugrom a mozgo autobol:)
Mas.
37esen gyakran raktak ki a bodrogkereszturi elagazasnal, amit egy idoben a kurvak is kiszemeltek maguknak. En meg kenytelen voltam arrebbgyalogolni, nehogy azt higyjek a soforok, hogy bovult a kinalat.
Akkoriban egy százasból kaphattál 4-6 jó könyvet is. Kb 25 forintból jól meg lehetett kajálni az önkiszolgáló étteremben, ebbe belefért egy adag rántottcsirke krumplival, egy bambi meg egy süti...
Szerencsére én a buzikat meg az egyéb atrocitásokat elkerültem,egyetlen negatív kalandom akadt. Úgy '85 tájékán a Balaton északi partján tartottam Zalaegerszeg felé, egy nô vett fel, asszem talán egy Ladával. Valami olyasmit mondott, hogy a környéken nyaral, ezért egy térképre lenne szüksége. Meg is álltunk Keszthelyen, a kezembe nyomott egy százast s megkért rá, szaladjak be a könyvesboltba, vegyek neki egy autóstérképet. Ott térkép nem volt kapható, ezért vissszaadtam neki a pénzt s elköszöntem tôle. Csak késôbb vettem észre, hogy míg a boltban voltam ellopta a térképem a tatyómból, amit naivan addig a kocsijában hagytam.
Kolléga sztori.
Középiskolás volt Esztergomba. Kecskédre (Tata mellett) ment haza stoppal. Felvette egy fószer, buzis újságot ajánlott neki, majd vette a bátorságot és simogatni kezdte a combját. A srác majdnem megölte.
Majd mesélek kalandokat, most álljon itt egy, amit mint autós szereztem, stopposokkal kapcsolatban. Sajna ma már inkább ez a jellemzô...
'98 nyarán mentem Budapestrôl a Balaton felé, a budaörsi benzinkútnál szedtem fel egy 3 fôs családot; nagy bôröndökkel álltak az út mentén. Mondták, nyaralni mennek a Balatonra. Azt hittem lekésték a vonatot, vagy lerobbant a kocsijuk vagy valami, de nem, a családfô megmagyarázta: így nem kell vonatra költeniük. OK, végül is ez védhetô, ha valaki szűkös anyagi körülmények között él, akkor ezen is spórolhat egy nyaralás kedvéért. Mondjuk kicsivel késôbb hiteltelenné vált a manus állítása, mert elôvett a táskájából egy nagy üveg whiskyt és elkezdték az asszonnyal szopogatni. Az az üveg whisky került kb. annyiba, mint hármuknak a vonatjegy.
Nem ez volt az elsô visszatetszô dolog, amit elkövettek, hanem az, hogy a manus egybôl letekerte a jobb elsô ablakot, ami autópályán nem kifejezetten nekem tetszô dolog, pláne hogy klíma is volt a kocsiban. Mikor szóvá tettem, csak vonogatta a vállát. Végül késôbb nem erôltettem az ablak becsukását, mert a manusnak annyira büdös izzadságszaga volt, hogy nehéz lett volna zárt térben elviselni. Kifejezetten utálom, amikor idegenek elkezdenek matatni a kocsiban, ezt csak tetézte azzal, hogy elkezdte kapcsolgatni a rádiót, majd berakott valami xart a saját kazettái közül, valami R-Go vagy efféle volt, nem emléxem. A család társaságát Fehérvárig viseltem el, eszméletlen volt, amit műveltek, a pasi böfögött, a nagy kamasz fia hátul fingott, a padlóra szórták a csokipapírt, közben végig vedeltek. Fehérváron megálltam a benzinkútnál oszt kiraktam ôket, meg voltak sértôdve. Utána félreálltam és negyed óráig szellôztettem meg takarítottam a kocsit...
Jómagam vagy 10 évig stoppoltam rendszeresen, '83 és '93 között. A nôvérkém meg a vôlegénye is állandóan stoppal közlekedtek, én is alig vártam hogy kipróbálhassam, izgatta a fantáziámat. Aztán a gimi elsô osztálya után rászántam magam, hogy nekivágok. Elôször is beszereztem egy kis térképet a környékrôl (Zalaegerszeg) s csak kisebb távokra indultam el, mindig messzebbre merészkedve. Az elsô kaland 16 kilométeresre sikeredett, Zalaegerszegtôl a bucsutai elágazóig, majd vissza. Nyár végére már körbestoppoltam a Balatont.
Nyáron szinte minden nap elindultam valamerre, a legszebb az volt, hogy a szüleim mit sem tudtak róla. Anyám reggel negyed nyolckor tette ki a lábát, mihelyst csukódott az ajtó én már zuhanyoztam, majd 20 perccel késôbb útban voltam a város széle felé, 8 órakor általában már stoppoltam. Mindig sikerült úgy visszaérnem, hogy fél négykor otthon legyek, megsétáltassam a kutyát s fôzzek Anyámnak egy adag kávét mire betoppan.
Igazán hosszabb utakra csak gimi után merészkedtem, tulajdonképpen körbestoppoltam az egész országot. Külföldre stoppal nem jutottam el, pedig '88-ban két haverral terveztünk egy görögországi utat, de nekem nem jött össze. Ôk azért elindultak, de sima útjuk volt, a Jugó határon felvette ôket egy légkondis Mercedes és Athénig vitte. Egy kisebb malôr támadt csak, az indulásuk után 30 kilométerrel a haver 40 kilós tengerészzsákjának leszakadt a füle, így ölben cipelte végig. Maga a nyaralás bôvelkedett izgalmakban, ellopott hátizsák, elvesztett útlevél, fehérmájú német macák, súlyos napszúrás után 3 napos félig eszméletlen árnyékban-heverés, meg egyebek tarkították :-)
Szerintem ma már nem az igazi a stoppolás, más idôk járnak. Akkoriban sokkal többen álltak az utak mentén és szinte mindenkiben meg lehetett bízni. Ma már nagyon megválogatom, kit veszek fel. A stoppolás néhai bevett szabályait szerintem vagy nem ismerik, vagy magasról lexarják. De ma már én is szívesebben járok a saját kocsimmal...
Magazin
Események
