tegnap találkoztam egy igazi szobacirkálóval. cirkált is a szobában rendesen.
pekingi a drága és szuka.
félelmetesen aranyos volt, mondtam is neki hogy hess innen utálom az ilyen görcsöket, de szerintem tudta hogy nem gondolom komolyan.;o))))
Mit ne mondjak, félelmetes! Egy német juhásztól nem félnék ennyire! Beleborzongok, ha csak arra gondolok, hogy rám ugorhat egy ilyen fenevad ! Nekem papillonom van /többek között/, fantasztikus kis jószág. Tudtátok, hoigy van mozgássérült-segítő papillon is ? Komolyan!
Az őrző-védő kutyáktól még az én 24 kg-s kutyámat is féltem, nem hogy egy kis öt kg-s kutyát, ezzel tökéletesen tisztában vagyok, na de az én kutyám egy szerencsétlen vizsla, aki abszolút nem ugrál RÁ a kistestű kutyákra,valahogy ösztönösen tudja, hogy azok picikék és vigyázni kell rájuk, csak KÖRBEugrálja őket, de a gazdik már ettől is frászt kapnak. Attól meg viszont én. :-DDD
azért emlitettem Shai Pengéjét, mert általában rossz tapasztalataim vannak az ilyen töpszli méregzsákokkal. rugnak, csipnek, harapnak.:O))
Penge meg tök barátságos és aranyos volt. Tetszett.:O))
Szerintem a póráz, szájkosár kutyafüggő, minél agresszivabb, annál inkább szükség van rá, mert felnőtt emberben mondjuk egy tultenyésztett hisztis tacsi nem tesz kárt, de egy gyerekkel örökre megutálhatja az ebeket, és ez a veszély! A másik hogy a gyereket meg kellene szerintem tanitani, hogy alapból nem rohanunk oda mindenféle kutyhoz! Én mondjuk mentem, de megálltam nem messze, kézháttal picit felényujtotam a kezem, és vártam... Ha erre kiváncsian szaglász, odasétál farkcsóvázva és böködi, akkor oké... Ha meg nem akarja, akkor azt lehet látni... Erre minden gyereket megtanitanék! Az a felnőtt, aki meg nem hiszi el, hoy a kutya harap, és megharapja, annak ugy kell!
Az meg a kutyás felelőssége is, hogy ahol csecsemő van, ott ha nem birkatürelmü a kuty, nem engedi totál szabadon, csak odakap, még csak meg se kell, hogy sérüljön a gyerek, az ijedségtől ugyanaz, mint fent :( Ha viszont a kuty szereti a gyerekeket, és nyugodt, akkor meg jó dolog érdeklődő gyerekeket megtanitani, hogy gyere ide nyugodtan, és ha ezt csinálod, akkor nem lesz baj... Ha már a szülei esetleg nem tanitották meg (mert nem ismerik a kutyokat, mert nem gondoltak rá, vagy mert eleve félnek tőlük), legalább a kutyaszeretők tanitsanak kutybánásmódot :o)
Igazság az, hogy már elmúlt 10 éves. Nem annyira fiatal. Velünk játszik, de amúgy egy kis morgós méregzsák. Egyébként évekig együtt élt a fiával, Ginoval, csak sajnos el kellett ajándékoznunk, mert állandóan mindenhová odapisiltek. Két hím, jelezték a területet egymást túllicitálva. Nagyon sajnáltuk Ginot, de jó helyre került, 3 nő keresi a kegyeit.:o)
Azért az sem jó, ha a kutyid soha nem játszhat más kutyákkal. Neki azért mégiscsak kellene a fajtatársak társasága. Nem próbáltál neki barátot találni? Óriási élvezet nézni őket:)
Hogy más stilusban? Azt láttad volna, mikor az öcsémék óriássnacija a Samu a küszöbröl egyenesen a franciágyon landolt - egy ugrással. Képzeld el, aki épp alá került.
Soha nem tudták megnevelni, szegénykém ilyen kelekótyán is halt meg egy autó alatt.:(
Ahová mi járunk sétálózni nem nagyon van normális kutya. Bár a gazdák is holt taplók. Egy Pötyi van, akivel Jockey játszhatna, de tőle meg mindig bolhás lett. Szóval már nem engedjük. A gazdája szerintem meg is sértődött, de olyan ciki neki megmondani ezt a bolha témát, ha eddig magától még nem jött rá, hogy bolhátlanítani kéne.
Még ez sem igaz mindig. Dömi pl. 4 hónaposan ugyanolyan jókat játszott a labi barátnőjével, mint most, hogy már megnőtt (bár most is sokkal kisebb). Most kicsit másképp játszanak - felnőttesebben. Dömi nem harapdálja már annyit szegény Hanit, aki még azt is eltűrte, hogy a kis disznó időnként véresre harapdálta a pofáját.
Tényleg kutyafüggő.
Van a környékünkön 1 kutya (helyes, keverék dög) aki kölyökkorában együtt játszott Bellával. Akkor még egy méret és súlycsoportban voltak. Mostanra a helyezt megváltozott, de a kuty még mindíg játszana, elég durván ráugrott a multkor Bellára. Szerencsére baj nem történt, de Bella azóta behúzott farokkal menekül előle. A tapasztalataim szerint a hasonló méretű kutyák tudnak a legjobban játszani egymással.
Hát az már igaz, hogy a játékstílusuk a mérettől nagyban függ! :-)))) Még sose rettentem meg, amikor a tacs próbált meg nekifutásból a karjamba ugrani! :-))) Viszont a sharpoktól landoltam már egy párszor a hátamon! :-)))
Mert kutya ő, csak azért a súlykülönbség miatt is történhet baleset. Még játékból is. Mikor az a bizonyos bernáthegyi pofoncsapott a farkával, röpködtek a csillagok, pedig csak örült nekem. Mikor pedig rámugrott, a fal tartott meg:O)
De még a szomszéd labi is, egy önfeledt játékban, oldalba kólintott a fenekével, én meg potty:O))
Múltkor valaki mesélte, hogy mosógépszerelő ment hozzájuk. Térdelt a gép előtt, a csivava meg ráizgult a nadrágszárára. Azt morogva ráncigálta, hapsi meg könyörgött, hogy operálják már le róla mert röhögőgörcsöt kap.:o)
Nemcsak a csivav, a palotapincsi is. Úgy 8 hetesen halálra röhögtem magam az ugatásástól, de az apjától senki sem mert bemenni a kapun. Rendesen "bokázott", és úgy tud ordítani, mint egy kau.
:-))) Az a baj, (alább valahol írta valaki), hogy én nem vagyok igazi törpekutyás! :-))) Én a tacskómat is kutyaszámba veszem, pedig Ő aztán igazán kicsi! :-))) törpe-törpe! :-)))))
Tény, hogy a csivava harcias. Azt olvastam, hogy már a régi azték időkben a gazdag nők azért hordták a karjukban, hogy az ékszereiket védjék.
Mi pórázolunk, lányom nem, de ő az igazi vezér, és neki nagyon szófogadás van. Általában az emberekben ellenállhatatlan vágy él, hogy egy csivavát megsimogassanak. "Jááájj de aranyospicikuta!!!" Mindig szólunk, hogy nem kéne, mert harcias, odakaphat. Fele elhiszi, felének meg a keze bánja.
Ginával nálunk is volt óriássnaucer affér, a gazdit kellett volna lelőni, mineden kutyás utálta (évekkel késöbb ez a dög adott akkora pofont a vacoknak, hogy kiesett az egyik szeme, visszakrakták, de arra félvak lett :( ), nem tanitotta meg semmire a dögöt :( Viszont alapjában szeretem a kutyokat, meg a snaucer se zavart, anyut elküldtem a kuttyal, és mikor mellettem elloholt Gina irányába, kirugtam a lábát, és mikor döbbenten elbotlott, ráléptem a nyakára... A "gazdinak" neki állt feljebb, de mondtam, hgoy vagy szájkosár+póráz, majd elveszem a lábam, vagy teljes sujjal beleállok a nyakába, és volt kutya... A többi kutyás meg beirgért neki egy nagy verést, igy végül elvitte a kutyáját :( A kuty kölyökként normális volt, de ez a dilis kölyökagyunak tartotta meg a felnőtt óriást!
Kutyatámadás: engem eddig egy kutya támadott meg, egy csivava. Megyek a járdán, valami megszurja az ujjam. Felemelem, ott lóg az eb. Percekig néztem vele döbbenten farkasszemet, ahogy ott lógott az ujjamon, mint egy törpe harapófogó... Elég dühödten megkérdeztem: ugyan kié a dühödt hörcsög??? (ez szószerint idézet volt :) Semmi jelentkező... Erre galád Zöccség drasztikusan legyezőmozgással lerázta az ujjáról, berepült a fübe, utána nyekegve elrohant... Ekkor került elő a "gazdi", aki hisztizet, hogy hogy bánthattam én a kutyáját!!!! Felhomályositottam, hogyha idegbeteg az eb, méltóztassa pórázzal vinni az utcán, ha ugyanezt egy gyerekkel csinálja, még egy kutyafélő felnőtt lesz majd az utcáton... Na ekkor kiverte a palávert, elküldtem melegebbre és hazamentem...
Lehet, hogy nem voltam tejesen világos! :-))))
Én is azt vallom, hogy fő az óvatosság! Soha nem engedném egyik kutyámat sem szabadon és élből támadsára gyanakodnék, ha egy kuty felénk fut. Csak azt mondom, hogy egy picurka és egy óriás nagyon kultúráltan tudnak játszani a méretektől függetlenül. Idegenűl is úgyan úgy össze lehet Őket ismertetni, mint két azonos termetű kutyát, ha mindketten tudják az erőviszonyokat!
Persze vannak kivételek! Sajnálom szegényt! :-((
Én csak azt mondom, hogy a kutyuk ösztönösen tudják, hogy ki az ellenfél, és nem vesznek számításba egy nekik lábnyi kutyust, ha az úgy viselkedik, mint egy lábnyi kutyus. Ez csak a normális, egészséges idegzetű kutyákra vonatkozik. Persze vannak olyan kutyák, akiknek mindegy csak verekedni, ölni tudjanak.
Ha ismerik egymást, nincs is baj. Egyik barátunknál volt egy bernáthegyi-tacsi páros. Tiszta kabaré:O))
Az ismeretlen kutyákkal van baj. A mi esetünkben is gyanútlan voltam - sajnos. Nem gondoltam, hogy baj lesz, hiszen a gazdi is jelen volt.
Azóta viszont nagyon odafigyelek. Jár a szemem körbe-körbe. Múltkor, közvetlen az eset után, megláttam egy nagy fekete kuttyát loholni felénk. Úgy el menekültünk, hogy szegény Dömim teljes értetlenségben hagyta magát ráncigálni. Pedig ő már tudta, hogy csak egy szelid labi volt a rém, akivel később nagyokat játszottunk:O)
Biztos az is tisztában volt a méretekkel, aki szétkapta a csivava gerincét egy db harapással. Ha egyméretűek lettek volna, legalább esélye lehetett volna csórinak.
Lehet, hogy neked eddig szerencséd volt, én nem reszkírozok. Utána már késő sírni.
Nekem egy sz.sz. törpetacsim van, kis kurvinyek, de minden féelem nélkül rátör még a kaura is, itt a nagytestű kutyások szoktak bepisilni a nevetéstől! :-)))
A kistestű kutyával akkor teszünk a legrosszabat, ha felkapkodjuk, ha egy nagyobb ér a közelbe, mert így Ő érzi nagyobbnak magát és ettől úgy is fog viselkedni. A kutyák tisztában vannak a méretekkel, amíg a gazdi íly módón bele nem avatkozik! Nálunk a t.tacsi 10 sharppal van együtt és tudja, hogy Ő mekkora! :-))) Sose volt gond a méretkülönbségből játék közben.
Na akkor gondold el mindezt 2 kilósan. Ráadásul a nagykutya nem kölyök kutyát lát ám benne, pontosan érzi, hogy "felnőtt" kutyával áll szemben, tehát úgy is viselkedik.
Mindenesetre Jockey-t nagyon körültekintően visszük sétálni. Folyamatos figyelés az élet, nehogy valamelyik megtalálja. Ráadásul neki is van büszkesége és morog, meg rakja magát.
