Ahová mi járunk sétálózni nem nagyon van normális kutya. Bár a gazdák is holt taplók. Egy Pötyi van, akivel Jockey játszhatna, de tőle meg mindig bolhás lett. Szóval már nem engedjük. A gazdája szerintem meg is sértődött, de olyan ciki neki megmondani ezt a bolha témát, ha eddig magától még nem jött rá, hogy bolhátlanítani kéne.
Még ez sem igaz mindig. Dömi pl. 4 hónaposan ugyanolyan jókat játszott a labi barátnőjével, mint most, hogy már megnőtt (bár most is sokkal kisebb). Most kicsit másképp játszanak - felnőttesebben. Dömi nem harapdálja már annyit szegény Hanit, aki még azt is eltűrte, hogy a kis disznó időnként véresre harapdálta a pofáját.
Tényleg kutyafüggő.
Van a környékünkön 1 kutya (helyes, keverék dög) aki kölyökkorában együtt játszott Bellával. Akkor még egy méret és súlycsoportban voltak. Mostanra a helyezt megváltozott, de a kuty még mindíg játszana, elég durván ráugrott a multkor Bellára. Szerencsére baj nem történt, de Bella azóta behúzott farokkal menekül előle. A tapasztalataim szerint a hasonló méretű kutyák tudnak a legjobban játszani egymással.
Hát az már igaz, hogy a játékstílusuk a mérettől nagyban függ! :-)))) Még sose rettentem meg, amikor a tacs próbált meg nekifutásból a karjamba ugrani! :-))) Viszont a sharpoktól landoltam már egy párszor a hátamon! :-)))
Mert kutya ő, csak azért a súlykülönbség miatt is történhet baleset. Még játékból is. Mikor az a bizonyos bernáthegyi pofoncsapott a farkával, röpködtek a csillagok, pedig csak örült nekem. Mikor pedig rámugrott, a fal tartott meg:O)
De még a szomszéd labi is, egy önfeledt játékban, oldalba kólintott a fenekével, én meg potty:O))
Múltkor valaki mesélte, hogy mosógépszerelő ment hozzájuk. Térdelt a gép előtt, a csivava meg ráizgult a nadrágszárára. Azt morogva ráncigálta, hapsi meg könyörgött, hogy operálják már le róla mert röhögőgörcsöt kap.:o)
Nemcsak a csivav, a palotapincsi is. Úgy 8 hetesen halálra röhögtem magam az ugatásástól, de az apjától senki sem mert bemenni a kapun. Rendesen "bokázott", és úgy tud ordítani, mint egy kau.
:-))) Az a baj, (alább valahol írta valaki), hogy én nem vagyok igazi törpekutyás! :-))) Én a tacskómat is kutyaszámba veszem, pedig Ő aztán igazán kicsi! :-))) törpe-törpe! :-)))))
Tény, hogy a csivava harcias. Azt olvastam, hogy már a régi azték időkben a gazdag nők azért hordták a karjukban, hogy az ékszereiket védjék.
Mi pórázolunk, lányom nem, de ő az igazi vezér, és neki nagyon szófogadás van. Általában az emberekben ellenállhatatlan vágy él, hogy egy csivavát megsimogassanak. "Jááájj de aranyospicikuta!!!" Mindig szólunk, hogy nem kéne, mert harcias, odakaphat. Fele elhiszi, felének meg a keze bánja.
Ginával nálunk is volt óriássnaucer affér, a gazdit kellett volna lelőni, mineden kutyás utálta (évekkel késöbb ez a dög adott akkora pofont a vacoknak, hogy kiesett az egyik szeme, visszakrakták, de arra félvak lett :( ), nem tanitotta meg semmire a dögöt :( Viszont alapjában szeretem a kutyokat, meg a snaucer se zavart, anyut elküldtem a kuttyal, és mikor mellettem elloholt Gina irányába, kirugtam a lábát, és mikor döbbenten elbotlott, ráléptem a nyakára... A "gazdinak" neki állt feljebb, de mondtam, hgoy vagy szájkosár+póráz, majd elveszem a lábam, vagy teljes sujjal beleállok a nyakába, és volt kutya... A többi kutyás meg beirgért neki egy nagy verést, igy végül elvitte a kutyáját :( A kuty kölyökként normális volt, de ez a dilis kölyökagyunak tartotta meg a felnőtt óriást!
Kutyatámadás: engem eddig egy kutya támadott meg, egy csivava. Megyek a járdán, valami megszurja az ujjam. Felemelem, ott lóg az eb. Percekig néztem vele döbbenten farkasszemet, ahogy ott lógott az ujjamon, mint egy törpe harapófogó... Elég dühödten megkérdeztem: ugyan kié a dühödt hörcsög??? (ez szószerint idézet volt :) Semmi jelentkező... Erre galád Zöccség drasztikusan legyezőmozgással lerázta az ujjáról, berepült a fübe, utána nyekegve elrohant... Ekkor került elő a "gazdi", aki hisztizet, hogy hogy bánthattam én a kutyáját!!!! Felhomályositottam, hogyha idegbeteg az eb, méltóztassa pórázzal vinni az utcán, ha ugyanezt egy gyerekkel csinálja, még egy kutyafélő felnőtt lesz majd az utcáton... Na ekkor kiverte a palávert, elküldtem melegebbre és hazamentem...
Lehet, hogy nem voltam tejesen világos! :-))))
Én is azt vallom, hogy fő az óvatosság! Soha nem engedném egyik kutyámat sem szabadon és élből támadsára gyanakodnék, ha egy kuty felénk fut. Csak azt mondom, hogy egy picurka és egy óriás nagyon kultúráltan tudnak játszani a méretektől függetlenül. Idegenűl is úgyan úgy össze lehet Őket ismertetni, mint két azonos termetű kutyát, ha mindketten tudják az erőviszonyokat!
Persze vannak kivételek! Sajnálom szegényt! :-((
Én csak azt mondom, hogy a kutyuk ösztönösen tudják, hogy ki az ellenfél, és nem vesznek számításba egy nekik lábnyi kutyust, ha az úgy viselkedik, mint egy lábnyi kutyus. Ez csak a normális, egészséges idegzetű kutyákra vonatkozik. Persze vannak olyan kutyák, akiknek mindegy csak verekedni, ölni tudjanak.
Ha ismerik egymást, nincs is baj. Egyik barátunknál volt egy bernáthegyi-tacsi páros. Tiszta kabaré:O))
Az ismeretlen kutyákkal van baj. A mi esetünkben is gyanútlan voltam - sajnos. Nem gondoltam, hogy baj lesz, hiszen a gazdi is jelen volt.
Azóta viszont nagyon odafigyelek. Jár a szemem körbe-körbe. Múltkor, közvetlen az eset után, megláttam egy nagy fekete kuttyát loholni felénk. Úgy el menekültünk, hogy szegény Dömim teljes értetlenségben hagyta magát ráncigálni. Pedig ő már tudta, hogy csak egy szelid labi volt a rém, akivel később nagyokat játszottunk:O)
Biztos az is tisztában volt a méretekkel, aki szétkapta a csivava gerincét egy db harapással. Ha egyméretűek lettek volna, legalább esélye lehetett volna csórinak.
Lehet, hogy neked eddig szerencséd volt, én nem reszkírozok. Utána már késő sírni.
Nekem egy sz.sz. törpetacsim van, kis kurvinyek, de minden féelem nélkül rátör még a kaura is, itt a nagytestű kutyások szoktak bepisilni a nevetéstől! :-)))
A kistestű kutyával akkor teszünk a legrosszabat, ha felkapkodjuk, ha egy nagyobb ér a közelbe, mert így Ő érzi nagyobbnak magát és ettől úgy is fog viselkedni. A kutyák tisztában vannak a méretekkel, amíg a gazdi íly módón bele nem avatkozik! Nálunk a t.tacsi 10 sharppal van együtt és tudja, hogy Ő mekkora! :-))) Sose volt gond a méretkülönbségből játék közben.
Na akkor gondold el mindezt 2 kilósan. Ráadásul a nagykutya nem kölyök kutyát lát ám benne, pontosan érzi, hogy "felnőtt" kutyával áll szemben, tehát úgy is viselkedik.
Mindenesetre Jockey-t nagyon körültekintően visszük sétálni. Folyamatos figyelés az élet, nehogy valamelyik megtalálja. Ráadásul neki is van büszkesége és morog, meg rakja magát.
Ezt nagyon meg tudom érteni. Nekünk is volt esetünk egy roti-dog keverékkel. Az én 20 kg-os kutyám eltünt alatta. Szétszedte volna, ha nem vagyunk ott.
Azóta óvakodom minden nagyobb kutyától. Mondhatnám azt is, hogy félek:)
Nincs igazad. A kistestűs gazdik féltik a kutyájukat. Ami azonos nagyságú kutyák közt játék, itt egy óvatlan pillanatban gerincelroppantással is végződhet. Volt már rá példa, megtörtént. Pláne, ha nem is játék. Esélytelen a kiskutya, 1 perc alatt szétkapják. Én inkább azt unom, hogy én a kétkilós csivavámat pórázon sétáltatom, amíg a nagytestű kutyák szabadon rohangálnak. A fiam már le sem meri vinni, a lányom meg volt, hogy rohant a kiskutyával egy rottweiler elöl az ölében, és a végén már saját magát is féltette.
:O)))))))))))
Pár éve naponta találkoztunk séta közben egy nénivel, aki 5 azaz öt darab nyivavát sétáltatott. Felejthetetlen látvány volt:O))
nekem is van saját különbejáratú élményem egy kinai palotapincsivel. Én hoztam el a tenyésztőtől 8 hetesen, hogy másnap Olaszországba vigyék. Ott töltötte az éjszakát nálunk.
Volt az egész vagy 2 dkg, letettem a konyhapadlóra, kan volt a lelkem. Beállt harci állásba és megugatott. Majd be pisiltem.:O))
Fájó szívvel váltam meg tőle.
Én minden kutyát szeretek, kistestű kutyát nem tartanék, ez valószínű azért van, mert eddig csak vizslánk volt, én csak azt utálom, hogy egy csomó ember, akinek ilyen kistestű kutyája van, gyűlöli a nagytestű kutyákat és a gazdáikat is. Itt, ahol lakom, sok kistestű kutya van, míg élt a másik német vizslám, és mikor meglátták a gazdik, hogy rohan feléjük az én kuttyom, kapták fel a kutyáikat és őrült üvöltésbe kezdtek, hogy fogjam meg a kutyámat, holott az én kutyám mindig félt a palota pincsiktől, pincserektől, stb. Pedig a kutyák ezeket a dolgokat elintézik egymást között. Most van egy kölyök német vizslám (7 hónapos és 24 kg), aztán a múltkor kicsit ugrálgatott egy Westie-nek, na hát a gazdája olyan patáliát csapott, hogy fogjuk meg a kutyát, mert ráugrál az ő kutyájára, :-D, ezen csak nevetni tudok.
De minden kutya nagyon aranyos, mindegyik megadja a szeretetet és a hűséget.
