A "fél" kutya az, ami nem teljesen a tiéd. Konkrétan a fiaméknál van, ahol kert van, én pedig járkálok ki hozzá.Viszem iskolába. Mikor pedig nincsenek otthon én vagyok vele. Én hoztam haza a kölyköt, én voltam vele egy hétig, nyáron is velem lesz biztosan egy egész hónapot.A család egyetlen kuttya:O))
Hát így "fél":) és egészen imádom:O))
Ha kertben van a kutya, kevesebb idő is elég. Nem kell a le fel menésekkel bajlódni. Öt percre is ki tud az ember szaladni többször is. Időm pedig tényleg kevés van.
A "fél" kutyám szeretete tényleg egész - alig várom a hétvégeket, meg a nyarat, mikor állandóan velem lesz:O)
Én világéletemben kutyabolond voltam, viszont, miután mindig emeleti lakásban laktunk, lemondtam a kutyáról. Úgy gondoltam, hogy a kutyának olyan igényei vannak, amit egy lakásban a legjobb tartás mellett sem tudnék kielégíteni. Ha mégis rászántam volna magam, csakis kistestűt vettem volna, hiszen a lakás tere neki esetleg elég, mig egy nagytestű csak szenvedne.
Ezt vallom most is, de azért végre van egy "fél" kutyám, aki kertben lakik és akivel sokat lehetek együtt.:)
Most jöttünk haza egy ki síelésből. Meg is állapítottuk, hogy milyen jó, hogy Bella nem nagy termetű kutya, mert akkor otthon kellett volna hagynunk őkelmét, nem fért volna be a kocsiba a sok cucc mellé;o)
Nem a méret számít! Balla tud apportírozni (általában), boldogan kirándul, igaz max 1/2 napot, viszont mi nekünk is ennyi ami jólesik. HA nagyobb kutyánk elnne, szegény szenvedne a mozgáshiánytól. Ugat, ha jön valaki, és hízeleg a simiért. Kutyahűséggel csüng a családon, és a kisgyerekek sem félnek tőle. Mi a haszna? Emberségesebblé teszi ezt a bolond világot, amiban élünk
Sziasztok!
Kössz Iffy, hogy megemlíted a vakarcsomat, Pengét! :-))))
Hogy hasznosak-e? Mindenképp!
Nem mindenkinek adatik meg, akár lakásban, akár házban, hogy nagytestű kutyut tartson. Több körülmény közrejátszhat. (anyagiak, kevés hely, mozgáskorlátozottság) Ezek az emberek ugyan úgy szeretik a kutyákat csak Ők kisebbet tudnak tartani.
Szerintem a kutya, az kutya mérettől függetlenűl a saját fajtája jellemzőivel.
Szerintem a kutya a viselkedésétől kuty. A törpeuszim pl. szegény, amig élt, totál tudta a kutyaparancsolatot: a kor számit! Ugy megnyekkentek a környező kölykök tőle, mint a huss, pedig jó pár 2-3× akkora volt, mint ő :o) De pattogtak szegény félvak öreglánynak, mert ugye a kor... :-DDDDD A földszinten van egy pincsi. Na az is kuty, nyugodt, kedves, abszolut kutyos viselkedés... Az emeleten van egy kuty (cocker spániel), hát igencsak elgondolkodnék rajta, vajon kutya-e??? Inkább egy idegbeteg macskának tünik... Ha valamit meglát, megrémül, majd sikoltozva menekül, a házban lakó összes kutyra ugy reagál (tacsi, pincsi, ilyesmi), mint egy macs, szerintem ha tudna, fára is mászna... Szóval szeirntem az a kutya, ami kutyamód viselkedik: fegyelmezhető (még ha nem is mindig fegyelmezett :), hallgat a gazdijára, legalább többnyire, hallgat a nevére, nem kap idegrohamot, ha valami élőlény közeledik (kivittem a szomszédnak megmutatni a törpenyuszim. A csirkefogó kiugrott a kezemből, a spani akkor loholt fel a lépcsőn, meglátta a kb. 20centis pattogó szürke lényt, és vonitva száguldott felfele, én meg alig birtam befogni kölyök Sprinterkét a röhögéstől :), ilyesmi. Nem a mérettől függ :o)
Nekem vannak papagájaim is, amit a vadászkutyák apportirozni akarnak, a madarak meg pánikolnak. Emeleten lakom panelban, ráadásul se nyájat terelni nem kell, se támadástól megvédeni engem továbbá utálom, amikor a nagykutyák csóválják a farkukat, ezzel mindent levernek derékmagasságban, lila foltokat csapkodnak a combomra, feldöntenek amikor felugranak, telenyálaznak valamint nem tudom öket arrébb tolni az ágyon. Ez idáig saját élmény. A szobacirkáloim nem-ugatós, moderáltan szőrhullató, gyerekszerető fajtájuak.
Kimondottan pozitiv teremtések és ilyen szempontból hasznosak a stresszes napokon.
Akkor nem tartanánk őket. Senki nem tart pl sündisznót vagy denevért. /Pedig ezek hasznosak/
A kiskutyáknak tulajdonképpen gazdasági hasznuk nincs, talán a kotorékozás, de az sem igazán gazdasági. De adnak más hasznot, örömöt. Nekem magas vérnyomásom van, pedig még nem vagyok idős, de ha érzem hogy kezdi akkor kimegyek a kutyákhoz és ölembe veszem, általában Fruzsit és addig simizem amíg érzem hogy nem érzem a fejfájást. elfelejtkezem róla. De soxor csak úgy figyelem a kutyáimat és jobb mint egy valóságsó.
A kis kutyák kis helyen is elférnek, ezért gazdaságosak.
Egyébként meg én úgy vagyok hogy akárki akármit mond ha én úgy érzem hogy tartani szeretnék valamit akkor tartok és nem érdekelnek mások.
Különben nem lenne tyúk gyüjteményem!!
ez szerintem teljesen egyénfüggő. nekem pl 30-40 cm alatti dögök nem kutyák. nem mondom hogy nem szép, nem mondom hogy nem aranyos, nem rugom fel ha szembejön velem.... csak szimplán NEM KÉNE.
ettől függetlenül a kutya az kutya, legyen kicsi nagy, szőrös vagy szörtelen...és a kutyákat imádom.:O)))
van aki a kicsire esküszik, van aki a nagyra. ez kb olyan mithogy te pl nem szereted az éretlen zöld banánt, én meg csak azt vagyok hajlandó megenni.:O)
izlések és pofonok... szokták mondani.
soha semmilyen méretü kutyával és gazdával nem viselkedem másképp, mint ahogy a saját kutyáimmal és magammal tenném.
nekem kis kutya is okozott már meglepetéseket. itt van pl Penge.;O)))
(ps: Sokan lenézik az apró ölebeket, pedig szerintem egy kicsi kutya sokkal kevesebb mozgást igényel, kevesebbet eszik és ennek megfelelően sokkal kevesebbet piszkít is. Nem ilyen szempontok alapján választok.:O))))
Mániákus kutyabolond vagyok, kedvencem a MUDI. De van egy papillon kanom és egy cairn terrier szukám is, akiket ált. nem vesznek igazi kutyaszámba a nagy fajtások. Kérdésem a következő: szerintetek kutyának számít-e egy törpefajta ? (Si-cu, bolognese, papillon, máltai...stb). Hol kezdődik a kutya és meddig csak valami kutyutánzat? Lehet-e valami hasznos abban ha nem behemót jószágot tartunk a 40 m2-es lakásunkban? Kell-e akkora kutya a nagyvárosban, amekkorának a jogos igényeit (etetés, mozgatás, képzés, nbapi foglalkozás) egy átlagos halandó nem tudja biztosítani? Sokan lenézik az apró ölebeket, pedig szerintem egy kicsi kutya sokkal kevesebb mozgást igényel, kevesebbet eszik és ennek megfelelően sokkal kevesebbet piszkít is. Akinek nem a szomszédok ijesztgetésére vagy a csorba önértékelésének helyreállítására kell egy kutya, hanem magáért a kutya jó tulajdonságaiért, ezeket is max. megtalálja az apróságokban. Szeretném, ha a hozzászólások szintje megmaradna a kulturált kommunkikáció berkein belül. Vallom, hogy nem lehet mindenkinek tetszeni, tehát az, hogy nekem egyes fajták nem tetszenek, még nem jelenti azt, hogy anyázom a gazdáikkal. Hacsak nem a játszótéri homokozóba viszik az ebet üríteni s amikor ezt szóvá teszem, a válasz: fogd be a pofád, vagy rád uszítom a kutyámat. Érdekes egyébként, ilyet még egy yorkistól vagy csivistől sem hallottam, pedig ha van agresszív vérengző vadállat, akkor az a csivava! Én ettől az egy fajtától rettegek, minden okom meg is van rá. Egy alkalommal Kiskunhalason az egyik kapu mögött dühöngő csivavát kigúnyoltam, mire az felkapta a vizet, kibújt az ereszcsatorna melletti öklömnyi lyukon és nekemtámadt. Akkorát, de akkorát futottam, hogy olimpiai selejtezőnek is beillett volna! Hát hogyne, mikor meg akart enni, ráadásul rövidszőrű és szürke volt, ami engem egy bizonyos rágcsálóra emlékeztetett.
Visszatérve a kérdésre: szerintetek mi a jó a törpekutyákban ?
